Réfi ZsuzsaNNA

„TALÁN A LEGNEHEZEBB IDŐSZAKON

MÁR TÚL JUTOTTUNK”

Dr. Gyimesi László úgy véli, a szakmai ellenőrzés fontosságával

mindenki tisztában van

A művészeti iskolákban folyó minősítésről, a normatíva körüli harcokról, a bértárgyalásokról és a szakszervezetek országos összefogásáról is szó esett a 2007. novemberében rendezett tanácskozáson, amelyre Zamárdiban gyűltek össze az ország minden pontjáról a zenepedagógusok szakszervezeti képviselői. Dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára a lassan már hagyománnyá váló találkozás mellett arról az állásfoglalásról is beszélt, amelyet az Oktatási és Kulturális Minisztériummal közösen adtak ki, és a szakirányú végzettség nélkül tanító pedagógusok munkajogi helyzetét tárgyalja, valamint az új normatíváról és a minősítéssel foglalkozó, parlamenti ellenőrző bizottság felvetéseiről is beszámolt.

– Miért döntöttek úgy, hogy évről-évre összehívják a szakszervezeti tisztségviselőket Zamárdiban?

– A tanácskozásokon olyan ismereteket oszthatunk meg velük, amelyeknek nagy hasznát látják mindennapi munkájukban. Ráadásul így lehetőség van a személyes kapcsolatteremtésre és a kötetlenebb eszmecserére. Ma már nemcsak a rendezvény, hanem a programja is hagyományos, hiszen mindig szó esik általános és speciális kérdésekről, s természetesen azok az ügyek állnak a középpontban, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tartanak számot.

– A tavalyi esztendőben talán a legtöbb vitát a minősítés váltotta ki…

– Az ellenőrzésre elsősorban azért volt szükség, mert az elmúlt években egyre többet lehetett hallani sajnos a művészeti iskolák kapcsán különböző visszaélésekről. A közvélemény előtt is ez került előtérbe, és a szakmán belül is szinte mindenki tudott példákat sorolni… S bár a folyamatellenőrzés hozná meg a legjobb eredményt, azért úgy vélem, a minősítéssel is lehet javítani a helyzeten, bemutatva azt, hogy az iskolák döntő többsége szabályszerűen és jó vagy kiváló minőségben teljesíti feladatát.

– A tanácskozás résztvevői milyen tájékoztatást kaptak ezekről a vizsgálatokról?

– Meghívtuk az Oktatási Hivatal, a korábbi OKÉV igazgatóját és osztályvezetőjét. Ők ugyan nem vesznek részt a minősítésben, de feladatuk az iskolák törvényességi működésének ellenőrzése. Ráadásul azok az intézmények, amelyek elégedetlenek a minősítés eredményével ehhez a hatósághoz fordulhatnak felülvizsgálati kérelemmel. Az OH azért is tölt be fontos szerepet, hiszen az alapminősítési eljárás nem hatósági eljárás, hanem értékelés, s ezt a szokásos jogi úton meg lehet kérdőjelezni. Az előminősítés során tulajdonképpen azokat a papírokat ellenőrizték, amelyeket az Oktatási Hivatal is vizsgál, s ezután kerülhetett sor az intézmények szakmai munkájának értékelésére. Az OH vezetői izgalmas előadást tartottak, amelyen eddigi tapasztalataikról számoltak be. Nagyon örülök részvételüknek, s annak, hogy az OH és a szakszervezet között jó a viszony, hiszen így többször tudunk konzultálni, egymás munkáját is segíthetjük, és megelőzhetjük a nagyobb bajokat.

– A minősítés második szakaszának 2007. december 31-ig kellett lezárulnia. Szó esett az ellenőrzés folyamatáról is?

– Igen, hiszen Kovács Kálmánné, a minősítő testület alelnöke, s a zeneművészeti ág irányítója is előadást tartott. Az ellenőrzés menetéről, munkamódszeréről, a testületen belüli kérdésekről adott részletes és nagyon érdekes tájékoztatást.

– A minősítés kapcsán felmerül a szakirányú végzettség kérdése is…

– Különbséget kell azért aszerint is tenni, hogy az adott területen valóban szakemberhiányról van-e szó… Sok esetben el lehet mondani, hogy valahogyan meg kellett oldani az oktatást, és a legkevésbé a tanárok tehetnek arról, hogy szakirányú végzettség nélkül kellett helytállniuk. Persze, ugyanakkor nem kell feltétlenül oktatást indítani, ha nincsenek meg a feltételek, még akkor sem, ha lenne rá igény… S így eljutunk egy sokkal bonyolultabb kérdésig, a tanárképzés, a tanulói érdeklődés és a tanulói létszám adataiig, amelyek nincsenek egymással összhangban… Meg kellene egyszer már vizsgálni, hogy az egyes hangszerek pedagógusképzésére mekkora szükség van valójában. Rengeteg ugyanis ezen a területen az ellentmondás… Térjünk vissza azonban a jelenlegi kérdéshez. Ebben az ügyben az Oktatási Minisztériummal közösen állásfoglalást adtunk ki. A kérdésnek ugyanis szakmai és munkajogi része van. Munkajogi szempontból ugyanis ha a munkáltató nem kötelezte a tanárt, hogy szerezzen megfelelő végzettséget, akkor nem a pedagógus azonnal nem marasztalható el. Ezért erre hivatkozva nem lehet tömegesen megszabadulni a munkatársaktól. A munkáltatónak más megoldást kell keresnie, a jövő tekintetében nyilván biztosítania kell a jogszerű feladatellátás és foglalkoztatás feltételeit, de a jelen munkajogi problémáját ugyancsak jogszerűen kell megoldania. Lehet ezért kiegészítő képzéseket szervezni, amely azoknak, akiknek már van diplomájuk, megoldást jelent. Akinek azonban nincs felsőfokú végzettsége, annak meg kell szereznie, hiszen diploma nélkül már nem lehet ezen a területen dolgozni. Megint más kérdés, s ez nem elsősorban jogi, hanem szakmai probléma, hogy milyen végzettség minek felel meg. Mennyit ér a zeneművészeti és mennyit a tanárképző főiskolán szerzett diploma… Érdemes elgondolkozni mindezen, s talán az egész kérdéskört kicsit rugalmasabban kezelni. Hiszen nem egy példa van arra is, hogy olyan pedagógusok is eredményesen tudnak oktatni, akik nem szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

– A zamárdi összejövetelen Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének az elnöke is előadást tartott, aki ugyancsak rendszeres résztvevője a fórumnak, s szintén határozott elképzelésekkel rendelkezik a minősítés, valamint a szakirányú végzettség kérdésében.

– Igen, s ő is a minősítéssel és ennek következményeivel foglalkozott. A szakszervezet és a szövetség véleménye a legtöbb ügyben megegyezik, vagy nagyon közel áll egymáshoz. Ember Csaba előadása, amelyben a minősítéssel kapcsolatban konkrétumokat is felsorolt, szintén megerősítette ezt. Rajta kívül még a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának, a SZEF-nek az új elnöke, Varga László is a meghívottak elé lépett, az országos szintű érdekegyeztetésről, érdekképviseltről beszélt. Szó esett a bértárgyalások kilátásairól, az egészségbiztosítás elleni sztrájkról és a SZEF álláspontjáról. Egyébként a tanácskozáson is megállapítottuk, hogy most nem uralkodik különösebben sztrájk-hangulat. Úgy tűnik, hogy a tagságunk nem azt várja el a szakszervezettől, hogy az egészségbiztosítás ügyében tegyen lépéseket, hanem a művészetoktatást képviselje megfelelően.

– Azóta a bértárgyalások már lezárultak. Milyen eredményt hoztak az egyeztetések?

– Átlagosan 5 százalékkal növekszik a bértábla. Az országos bérmegállapodás ajánlott mértéke 5-7 százalék között van. Ez 2007-hez viszonyítva elfogadható eredménynek számít, hiszen ha az infláció a várakozások szerint alakult, akkor nem lesz reálbér csökkenés. Így elképzelhető, hogy a 2008-as esztendő már jobb lesz, s akár minimális növekedéssel is lehet számolni. Talán a legnehezebb időszakon már túl jutottunk. A konferencia fontos része volt a jogi tanácsadás; klasszikus munkajogi kérdésekről dr. Gál Andrea adott tájékoztatást, s praktikus kérdésekkel is hozzá lehetett fordulni. Beszéltünk a készülő színházi, pontosabban előadóművészeti törvényről is, hiszen ez azokat a zenepedagógusokat is érinti, akik a tanítás mellett valamely együttesben is játszanak.

– S mit lehet tudni arról az ősszel felröppent hírről, hogy a művészeti oktatás 20 milliárdját 9 milliárdra kívánják csökkenteni?

– A művészeti oktatást eddig is, és a jövőben is minden bizonnyal a közoktatás általános finanszírozási elvei szerint finanszírozza az állami költségvetés. Ez azt jelenti, hogy a normatív támogatásra jogosult minden fenntartó, amely teljesíti a vonatkozó feltételeket. A minősítés eredménye miatt esetlegesen ki nem fizetett „megmaradó” normatíva összegét 2007-ben pályázati úton osztotta fel a minisztérium, ilyen forrás 2008-ban is rendelkezésre áll. A normatívák ugyan lényegében nem csökkentek 2007-hez viszonyítva, sajnos ez reálértékben további csökkenést, de azt nem feltétlenül jelenti, hogy kevesebb pénzt fordít a költségvetés az alapfokú művészetoktatásra, hiszen ezt a normatív finanszírozás okán a tanulói létszám dönti el. Így ha megszűnnek, vagy bezárnak iskolák, s a tanulók ezért kiesnek a rendszerből, a rájuk fordítandó pénz nem kerül felhasználásra, illetve csak a már említett pályázat formájában. Ezért az az állítás, hogy a költségvetés nem von ki a rendszerből pénzt, az egyfelől igaz, hiszen valóban nem vesz el támogatási összeget, viszont a másik oldalon a tanulói létszám csökkenésével kevesebb támogatást hívnak le, így az összkiadás ténylegesen kisebb lesz. Magától a minősítéstől is várható volt, hogy csökkenti az állami terheket, hiszen így kiesnek a rendszerből iskolák, vagy kevesebb támogatáshoz jutnak, ugyanakkor az az ígéret, hogy a minőségi munkát jobban elismeri a finanszírozás csak szűk mértékben és forrással teljesül.

– S mi a helyzet a normatíva nagyságával?

– A támogatás mértékéről beszélnék inkább, mert most nem olyan tiszta a helyzet, mint korábban. 2007 -2008 –as tanévben a zeneoktatásnál 105 ezer, többi művészeti ág esetében 40 ezer forint a normatíva, 2008. szeptembertől azonban ismét új támogatási modellel ismerkedhetünk meg. Az alapfokú művészetoktatásra jutó összeget is teljesítménymutatón alapuló alapnormatívával számítják ki. Ez a teljesítménymutató képlet elég bonyolult, s ennek néhány szorzószáma dönti el, hogy mi lesz a végeredmény. A zeneoktatás esetén az alapnormatíva kb.70 ezer forintra jött ki, az egyéb művészeti ágaknál pedig kb.25 ezerre.

– Ez az összeg azonban csupán kétharmada a korábbi támogatásnak…

– Innen indultak a tárgyalások. S a törvénytervezet tartalmazott pályázati úton elosztható összeget is a már minősített iskoláknak, amely az év utolsó 4 hónapjára 1, 4 milliárd forint lett volna. Mi azonban azt mondtuk, hogy így a nem minősített iskolák nagyobb összeghez jutnak, mint amennyi januártól járna nekik, hiszen a tervek szerint 2008-tól ezek az intézmények csak a normatíva felét, azaz 52.500, illetve 20.000 forintot kapnák. Ezért más megoldást kell találni. Óriási viták után végül sajátos megoldás született. Most két normatívája van a művészetoktatásnak. Akad egyszer egy teljesítménymutatós normatíva, amely a zeneoktatás esetében kb. ötvenháromezer forint, s ezt megkapja mindenki. Ez az alap. Emellett megjelent a kiegészítő normatíva, amit csak a minősített iskolák kapnak, s ennek az összege 51 ezer forint. Emellett a rendszerben maradt 360 millió, amelyre 2008 szeptemberétől pályázni lehet a minősített iskoláknak. Van még némi többlet is, a 2008. januárjától augusztus 31-ig terjedő időszakra 500 millióra lehet pályázni, s ez a keret mindenki számára nyitott.

– A költségvetési vitákkal egy időben azonban széleskörű vizsgálat is folyt az alapfokú művészetoktatás minősítésről, amelyet a parlament oktatási és tudományos bizottsága által létrehozott ellenőrző bizottság végzett.

– Sok szempontból nagyon tanulságos volt ez az ellenőrzés. Végeredménye, következtetései egyébként a bizottság honlapján olvashatók. Olyan problémák jelentek meg, mint a minősítési eljárás alkotmányossági kérdése, s kiderült az is, hogy vannak, akik kétségesnek látják megalapozottságát. Másrészt adatvédelmi aggályok is felmerültek, amelyet az adatvédelmi biztos is megerősített. A vizsgálat tapasztalatai alapján az ellenőrzést kezdeményező ellenzéki képviselők a költségvetés utolsó utáni körébe be is nyújtottak egy módosító indítványt, erről azonban nem szavazott a parlament.

– Mindez azonban nem változtat a minősítési rendszeren.

– Nem, egyenlőre minden halad tovább a maga útján. 2008. januárjától meg is mutatkoznak a minősítés következményei. Az előző évi költségvetési törvény alapján ugyanis azok az iskolák, amelyek nem feleltek meg, ötven százalékkal kevesebb támogatáshoz jutnak. S persze lehet a minősítési eredmény ellen jogorvoslatot keresni, de ismereteim szerint elég kevés intézmény fordult az OH-hoz, alig egy-két tucat. 60-80 iskola pedig nem is jelentkezett a minősítésre. Ha viszont kiderül, hogy az ellenzéki képviselők álláspontja helytálló, és az eljárás nem alkotmányos, az furcsa helyzetet teremthet. Az azonban minden ettől függetlenül biztos, hogy az alapfokú művészeti oktatás területén is szükség van a szakmai munka értékelésére. A Zamárdiban tartott tanácskozás résztvevőinek is ez volt az egyik fontos konklúziója.