A RÉGIZENE ÉS A NÉPZENE TANÍTÁSA

Konferencia a Zenetanárok Társasága szervezésében
Paks/Szekszárd 2004. november 5-6-7.

    A Zenetanárok Társasága a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával szervezte meg az első olyan konferenciát, amely a magyarországi népzene – régizene tanításával foglalkozott, európai kitekintéssel, két külföldi előadó meghívásával.
    A konferencia létrejöttét az NKA-n kívül több intézmény is támogatta, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, Paks Város Önkormányzata (ingyen szálláshelyek előadóknak, borkóstoló, a Művelődési Ház ingyenes használata), a szekszárdi Liszt Ferenc Művészeti Iskola és a Művészetek Háza, amelyek a szombati helyszíneket biztosították térítésmentesen, valamint „A Népzeneoktatásért” Alapítvány, amely a kísérőprogramok finanszírozásáról gondoskodott.

A konferencia programjairól:

November 5. Paks, Művelődési Ház
18.00 Megnyitó (Herczeg Zoltán alpolgármester, Laczó Zoltán elnök (ZETA)
Lajtiné Szabó Adrienn növendékeinek műsora

Michael Posch (A Bécsi Városi Konzervatórium Régizenei Tanszakának vezetője
Az előadó bevezetőjében egyéni életútját és együttesének, az Unicorn-nak történetét ismertette. 1996-ban jött az a lehetőség, hogy a bécsi városi konzervatóriumban taníthasson. Annak ellenére, hogy a szomszédos főiskolán 13 blockflőte tanár tanít, szükségesnek mutatkozott a munkája, mivel a konzervatórium régizenei szak megalapítását határozta el. A szak alapításának elindítása „typisch wienerisch” volt, nem felülről indult el a szervezés, hanem a konzervatórium igazgatójával történt baráti beszélgetések útján. A beilleszkedés nem volt egyszerű, hiszen szimfonikus zenekarokban játszó zenészekkel kellett megértetni az ügy fontosságát. Ráadásul az újonnan alkalmazott régizenész-tanárok fiatalok, akik kerülő utakon jutottak el a régizenéhez, hiszen erre korábban nem volt hivatalos lehetőség. Végül önálló régizene szak jött létre, ahol a barokk mellett a reneszánsz és a középkori zenét is tanítják. A jövő tanévben a konzervatórium a bolognai folyamat keretében magánegyetemmé fog alakulni. Ausztriában kezdetben 3 főiskola volt (Salzburg-Mozarteum, Bécs és Graz). Ezenkívül minden főbb városban, tartományi székhelyen létezett konzervatórium, különböző színvonalon.
    A klagenfurti és a bécsi konzervatórium főiskolai szintű diplomát tudott kiadni. Négy évvel ezelőtt volt egy reform, melynek következtében a salzburgi, a bécsi és a grazi főiskola egyetemi rangot kapott, és azóta csak ezek az egyetemek adhatnak felsőfokú diplomát. Emiatt a klagenfurti és a bécsi konzervatórium diplomája leértékelődött. Ekkor új igazgatója lett a bécsi intézménynek, aki az egyetemmé alakulást tűzte ki célul. Az akkreditációs anyag elkészítése természetesen igen sok munkával járt, de a jövő év februárjától már európai érvényességű diplomát ad ki az intézmény, amely régi nevét is megtartotta (Privatuniversität – Konservatorium Wien). Az intézmény ECTS szerint adja ki diplomáit (European Credit Transfer System), és a növendékek bárhol folytathatnak tanulmányokat egyetemi éveik alatt. (Számos európai intézményben folyik régizenei képzés, akkor is, ha nincs önálló tanszék.)
    A bécsi konzervatóriumban 12 szemeszteren keresztül szerezhetik meg a hallgatók BA, illetve MA képesítésüket, a következő hangszereken: csembaló, más történeti billentyűs hangszerek, barokk fuvola, hegedű, cselló és bőgő, viola da gamba, lant, barokk oboa és fagott. A létesülő egyetemnek színészmesterség, balett és jazz szakja is lesz, így alapvetően más az irányultsága. Sajnos ének tanszakot még nem sikerült alapítani, mert nagy az ellenállás abban az irányban, hogy először tanuljon a növendék klasszikus magánéneket, később majd szakosodhat.
    Jelenleg 38 tanulója van az intézménynek, tehát a tanárok részmunkaidősek. Az alacsony létszám elmélyült munkára ad alkalmat. Egy teljes emelet (3 nagy tanterem, két szemináriumi terem és egy minden igényt kielégítő, kiváló akusztikájú koncertterem, minden teremben csembaló, illetve barokk orgona, áll rendelkezésre. A magánegyetemmé válás nagyobb anyagi lehetőségeket jelent majd, és a pénzek szabadabb felhasználását. Minden bizonnyal kutatásra, szimpóziumok rendezésére is jóval több lehetőség lesz majd, és mesterkurzusokat is szeretnének rendezni René Clemencic, Harnoncourt és mások részvételével. Szeretnének az Európai Unión belül partnereket találni.

Majó Zoltán (Kolozsvár, Gheorghe Dima Zeneakadémia)
Az előadó a régizene oktatásának romániai helyzetét ismertette.
1990 előtt 3 zeneakadémiai rangú intézmény volt Romániában (Bukarest, Kolozsvár, Iasi), mára megsokasodott az egyetemi rangú intézmények száma, de régizenei szempontból elsősorban Bukarest és Kolozsvár fontos.
    Bukarestben, a Zeneegyetemen elsősorban a vonós hangszerek köré csoportosult a régizene oktatás (barokk hegedű). 1995-től Mihail Ghiga barokk hegedűs tart stílusismeret órákat, valamint Petre Lefterescu is. A számozott basszus tanszéken Dan Racoveanu csembalista tanít, historikusan. Orgona szak is létezik már ötven éve (!), de sajnos korhű stílust nem oktatnak. Csembaló főszak is létezik, Ogneanca Lefterescu vezetésével.
    Van mesterképzés is (magiszter képzés), de még nem a bolognai folyamat szerint. Modulként is lehet barokk hegedűt tanulni (ugyancsak Mihail Ghiga).
A bukaresti lutheránus templom régizenei centrumként is működik (barokk együttes), és létezik egy Bach Társaság is, amely például a 250. évfordulón kiváló Bach fesztivált rendezett, rangos külföldi, barokk együttesek részvételével.
Brassóban a hetvenes években Wolfgang Meschendörfer és németországi neje, Roswitha kezdte el a furulyatanítást (volt többek között Bach G-dúr Brandenburgi, stb.), de sajnos a nyolcvanas évektől erőteljesen megindult a kivándorlás (ők is elmentek), amely visszavetette a fejlődést. Jelenleg van orgona főszak (Zeneegyetem), de sajnos itt sem historikus jellegű a tanítás. (Ezért is) ettől az évtől kezdve nincs egy diák sem az orgona szakon, akárcsak Bukarestben! Megemlítendő Steffen Schlandt fiatal tanár (orgonista/kántor a Fekete Templomban, karmester az Egyetemen), aki Würzburgban végezte tanulmányait, és a régizene híve.
    Nagyszebenben Kurt Philippi csellista/gambás/kórusmester vezeti a régizenei életet, kiváló kórusa van. A barokk műveket korhűen adjak elő.
    Sepsiszentgyörgyön Filip Ignác furulyás/fuvolás a szervező, aki Brassóban is tanít (az egyetem zenei karán), és van egy „Codex” nevű régizene együttese.
    A Bánságban, Temesváron is van orgona szak a Zeneegyetemen, de a historikus előadásmód még nem „fertőzte meg” az ittenieket.
    Nagyváradon is létesült zeneművészeti egyetemi szak, ahol Kristófi János vezeti az orgona szakot (Váradon mindhárom egyetemen - Partium Keresztény Egyetem, Állami Egyetem és a Baptista Egyetem - van egyébként zenei tanszék).
    Marosvásárhelyen a zeneiskolában (liceumban) sikerült orgona főszakot létesíteni, a Kolozsváron frissen végzett Ferenczi Andrea vezetésével.
    Kolozsváron az előadó zeneiskolában is tanít furulyát, ez a 2. és a 8. osztály között folyik, egyébként Romániában nem olyan kiterjedt a furulyaoktatás, mint Magyarországon.
    A Gheorghe Dima Zeneakadémián 1990-től létezik orgona főszak, számos növendékkel, három tanárral (Ursula Philippi, Maria Abrudan, Erich Türk). Csembaló (Erich Turk) és furulya (Majo Zoltan) modul is létezik, három és fél évig (az egyetemi képzés hosszát nemrég öt évről négy évre csökkentették Romániában). Tanári diplomát ad. Több tanár rendelkezik barokk stílusismerettel, például László-Herbert Ilse, aki cselló, ill. gamba tanár, vagy az említett Erich Türk, aki kamarazenét is tanít, vagy Béres Melinda ill. Dorina Mangra hegedűtanárok, akik rendelkeznek régizenei ismeretekkel is. László Ferenc tanár úr is nagy gondot fordít a régizenei ismeretek átadására kamarazene óráin.
    A Zeneakadémia keretén belül működik egy ún. „Bach Akadémia”, egyszer egy évben Németországból jövő tanárok (elsősorban Stuttgartból) foglalkoznak a hallgatókkal. A helyi Mozart Társaság is szervez – általában decemberben - egy fesztivált, néha korhű koncertekkel/előadásokkal.
    A külföldi mesterkurzusok is kedveltek a diákok körében, és a tanárok egy része is rendszeres résztvevője ezeknek.
    Természetesen a régizenei képzés nem csak az intézményekben, hanem az együttesekben is folyik. Néhány fontosabb együttes Romániában:
    Bukarestben az Öllerer Ágnes vezette, legalább húsz éve diákokból álló furulyaegyüttes, Baróton a Kájoni-Consort (Demeter Katalin), Nagykárolyban a Deák Endre által vezetett, régóta fennálló Collegium Caroliensis, Kolozsváron az Amaryllis együttes munkáját említhetjük meg, amelyből nemrég kivált a „Passamezzo” nevű historikus zene/tánc együttes (műv. vez. Szabó Mária és Szabó Anikó).
    A kolozsvári Zeneakadémia keretén belül a Flauto Dolce együttes működik (műv. vez. Majó Zoltan), amely a régizene mellett kortárs (furulya)műveket is játszik. Kolozsváron működik még a Camerata Napoca (barokk együttes, de modern hangszereken), valamint a Transsylvania Barokk Együttes (csak barokk hangszereken, a=415 Hz), utóbbi a leghivatásosabb régizene együttes az országban (Majó Zoltan, Nagy István, Ciprian Campean, Erich Turk).
Fontos megemlíteni a Csíkszeredai Régizene Fesztivált, amely fontos találkozási lehetősége a romániai és más országokból jövő régizenészeknek.

November 6. Szekszárd, Liszt Ferenc Zeneiskola

Dr. Joób Árpád főisk. docens (Nyíregyházi Főiskola)
Alapos előkészítő munka után 1991-ben indulhatott el Nyíregyházán az első olyan főiskolai szak, amely népzenetanárok képzését is lehetővé tette, bár elsősorban az iskolai ének-zene tanárok számára létesült, az ének-zene karvezetés szak mintájára. (Abban az időben még jóval kisebb számban léteztek népzenei tanszakok az országban. A nappali szak után már 1992-ben a levelező szak akkreditálása is megtörtént, amely azóta is igen népszerű, nem lévén más lehetőség a képzettség megszerzésére az országban.
    Eddig 78 nappali szakos és 74 levelezős hallgató vehette át diplomáját (köztük többen voltak jelen a konferencián is), jelenleg pedig a négy évfolyamon 49 nappali szakos, 84 levelezős hallgató van.
    A legfontosabb feladat ma a bolognai rendszerre való áttérés előkészítése. Májusban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen konferenciát tartottak a kérdésről, ahol találkoztak a főiskolák képviselői is, és kiderült, hogy a művészeti képzés nem szerepel a hazai bolognai bizottság munkatervében. Ettől kezdve rendszeres munkakapcsolatban volt az öt hazai főiskolai szintű intézmény, és közösen tervezik a stratégiát. Novemberben beadvánnyal fordultak az Oktatási Minisztériumhoz.
    Az elképzelés fő vonalai a következők: az alapképzés (bachelor szint) megtervezése az átjárhatóság követelményeinek szem előtt tartva. Az alapképzés kötelező 120 kreditjéhez már létező képzési szakirányokat rendeltek: Szombathely az egyházzenei, az ELTE a karvezetési, Eger a zenei informatika, Szeged az énekkari színpadi képzés és a régizene, Nyíregyháza pedig a népzene szakirány kidolgozását vállalná magára. Az intézmények természetesen a master képzést is magukra vállalnák.
    A három éves szakképzés is szóba kerülhet az átalakítás során, amely csatlakozhatna a felsőfokú képzéshez is.
    Az előadó reméli, hogy a Nyíregyházi Főiskola továbbra is fontos műhelye lehet a népzeneoktatásnak

Lőrincz László főisk. docens (Szegedi Egyetem)
A szegedi régizene tanítás is 1991-ben indult meg, és Nyíregyházához hasonlóan sok nehézség mutatkozott a kezdeteknél. Először konzervatóriumi keretek között indult el a tanítás, a következő évben pedig elkészült Szegeden az akkreditációs kérelem, mivel annak benyújtását sem a Zeneakadémia, sem a budapesti főiskola nem vállalta fel.
    Szegeden fontos alapot adott az induláshoz az, hogy a korábbi Monteverdi régizenei együttes hangszereit megörökölte az intézmény. Az akkreditáció a blockflőtére, a csembalóra, a gambára, barokk hegedűre és az énekre terjedt ki. (Sajnos ezek közül a szakok közül néhány már nem létezik, mert a Bokros-csomag idején leépítés történt, és csak a blockflőte és a csembaló szak maradhatott meg. Ezek régizene-blockflőte, ill. régizene- csembaló néven jöhettek létre, és a név miatt átmenetileg az e szakon végzettek néhány évig nem tanulhattak tovább kiegészítő szakon a Zeneakadémián).
    Sajnos Szegeden valójában nem régizenei képzés folyik, hanem csak tanárképzés. A valódi régizene képzéshez szükséges elméleti alapok, az elmélyült műhelymunka megvalósítása a jelenlegi viszonyok között még nem lehetséges.
    Az állandó változások miatt már négyszer kellett átdolgozni a képzési rendszert. Jelenleg a szakspecifikumok a furulyásoknál a következők: régizenei előadásmódok, stílusismeret, csembaló kötelező, continuo játék, improvizáció furulyával, illetve csembalóval, historikus forrásanyagok (sajnos a szükséges kották, hangzóanyagok nem állnak rendelkezésre a főiskolán, a tanárok a saját anyagaikat használják és teszik közzé, sőt az eddig önálló könyvtár is be lesz olvasztva egy központi egyetemi könyvtári állományba).
    A szak súlyos oktatóhiánnyal is küszködik. A bolognai folyamat újabb problémákat vethet fel, a főiskolai szakok veszélybe kerülhetnek. A három éves képzés valószínűleg nem adhat teljes értékű diplomát, a zeneiskolai tanításhoz egyetemei képzés (MA) is szükséges lesz. A középfokú és főiskolai szinten való tanításhoz DLA is kell majd, és ez még koránt sincs országosan kiépítve, tehát joghézag van. Miközben a legnagyobb számban a zongora után a furulyát tanítják a zenetanárok, a képzés pedig nincs megoldva, hiszen csak Szegeden van mód erre.
    A csembaló szaknál pedig nyilvánvalóan fordított helyzet van, hiszen jelenleg nagyon kevés hangszer található zeneiskolákban.
    Az előadó véleménye szerint sürgősen akkreditáltatni kellene egyetemi szintű régizenei tanszakokat. Ez, és önálló régizenei tanszék létrehozása elsősorban a Zeneművészeti Egyetem feladata lenne, hiszen ott létezik egyházzenei és zenetudományi szak is, és a régizene mindkettőhöz erősen kötődik, valójában közöttük helyezkedik el.
    A Szegeden végzettek legalább 50%-a nem Magyarországon tanul tovább, illetve helyezkedik el (Grázban állítólag több magyar próbál felvételt nyerni, mint a Zeneakadémián).
    A külföldön szerzett végzettségeket addig nem fogadják el, nem honosítják, amíg hasonló szak nem létezik, így patthelyzet alakult ki.
    Végezetül hálásan gondolt vissza a korán eltávozott Czidra Lászlóra, aki Magyarországon először hozott létre régizene-együttest, és mindig gondja volt a fiatalokra (a jelenlévők közül is sokan voltak tanítványai). Sajnos ő is szélmalomharcot vívott, és ma is nagy az ellenállás a régizene irányában Magyarországon. Koncertlehetőségek hiányában az együttesek is megszűnnek.

A két előadást hozzászólások követték.

Vakler Anna (Székesfehérvár, Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola): az alapfok és középfok működése az elmúlt húsz év sikertörténete (több mint 80, ill. 5 intézmény). Jelen pillanatban az igazi feladat a hangszeres (ill.vokális) népzenetanár képzés megindítása. Nagyon fontos lenne az etnomuzikológiai szak újraindítása is, hiszen utoljára negyven éve, Kodály haláláig folyt ilyen képzés a Zeneakadémián .
    A bolognai folyamat egészséges decentralizációra és önállóságra is lehetőséget adhat, így vidéken is lehetőség lenne arra, hogy önálló, a Zeneművészeti Egyetemtől független műhelyek létrejöjjenek. Az idő sürgeti ezt a változást, hiszen képzési hiányok vannak, és a középfokon végzettek sem tudnak továbbtanulni, tehát tanulmányaiknak nincs kellő motivációja. A Kodolányi Főiskolán (amely valójában magánegyetem) folynak az előkészítő munkálatok a népzene, a jazz és a régizene akkreditációjára.
    Az interneten olvasható tervezetben valóban csak egy mondat szerepel a művészeti felsőoktatásról, de remélhetőleg az országgyűlés elé kerülő anyagban kellő súllyal lesz képviselve. Vakler Anna utalt arra is, hogy az elmúlt években már öt felsőfokú intézményt keresett meg egy szakmai társaság a népzenei felsőfokú oktatás elindításának tervével, és mindenütt visszautasításra talált.

Laczó Zoltán, az LFZE docense bejelentette, hogy az elmúlt napokban kereste őt meg az intézménye a pszichológia, pedagógia, tehetséggondozás akkreditációjának sürgős előkészítésére, és a régizenei szakok akkreditációjának folyamata is elkezdődött. A maga részéről kétségei vannak a bolognai folyamat és a művészeti felsőoktatás kapcsolatrendszerét illetően. A művészetoktatás sajátos szempontjai nem érvényesülnek kellőképpen az átalakítási tervekben. A XVI. ISME konferencián is sok panasz hangzott el (még amerikai részről is) ezzel kapcsolatban.
    Szükséges lenne az összefogás a művészetoktatás egészének területén annak kifejezésre juttatására, hogy a művészetoktatás területén sok sajátos probléma mutatkozik (példaként említette a három éves képzés elégtelen voltát, és azt, hogy a master fokozat elnyerése már nem lesz ingyenes).

Molnár Emília, aki Grázban készül egyházzenéből doktorálni, megvédte a bolognai rendszert. Ő még a négy + négy-es rendszerben kezdte el tanulmányait, azóta Ausztriában is bevezették a 3+2-es rendszert. A „kis diploma” vagy bakkalaurátus lehetővé teszi, hogy valaki tanítson, és munka mellett végezze a magisztrátust, de ezen a szinten senki nem áll meg.

Stadler Vilmos (Szabolcsi Bence Zeneiskola) szerint nálunk éppen az ellenkezőjét hangsúlyozzák: csak kevesen fognak továbbtanulni. A bolognai kreditrendszer lehetőséget ad arra, is, hogy egy növendék több professzornál tanulhasson, akár Európa különböző városaiban, és a képzési idejét is maga alakíthassa ki. Ez a szabadság szerinte tág lehetőségeket biztosít a művészeti képzés terén.

Szépfalusi Zoltán (Miskolci Zeneművészeti Szakközépiskola): ő is résztvett a Zeneakadémia akkreditációs anyagának elkészítésében, amely még nem alkalmazkodik a bolognai folyamathoz. (Négyszer döntött már régizene ügyben az Egyetemi Tanács) Kiegészítve Lőrincz László előadását, közölte, hogy Miskolcon is van furulya tanárképzés, de még nincs akkreditálva, így nem szerepelhet a felvételi tájékoztatóban.

Stadler Vilmos felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg komoly létszámkorlátozás van a művészeti felsőoktatás területén is, és ennek gazdasági háttere van, tehát nem biztos, hogy a probléma egyszerűen megoldható.

Joób Árpád hangsúlyozta, hogy szerinte is szükség lenne a hangszeres népzenetanár képzésre is, erre Nyíregyházán is gondolnak, de logikusabb lenne a szakindítás a zeneművészeti felsőoktatási intézményekben. Szerinte óraszámban egyébként a hangszeres szak is ugyanolyan leterheltséget jelentene, mint a tanárképző főiskolán, és meg kell majd tartani a jelenlegi tantárgyakat is.

Vakler Anna szerint azonban sok változtatás lenne lehetséges, amelyek segítségével a hallgatók közelebb juthatnának a népzene jobb megértéséhez és feldolgozásához. Szerinte a zeneművészeti felsőoktatás eddig nem foglalkozott érdemben a problémával.

    Az ebédszünet után folytatódtak az előadások. Lenkey Csaba, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója kivetítő segítségével ismertette az intézmény létrejöttének történetét, működését, részletesen kitérve a népzenei tanszakra. Az intézmény jó körülmények között, igen alkalmas épületben működik, a klasszikus zenei szakok és a népzene mellett szolfézs-zeneelmélet, régizene és jazz tanszak is van.
    A népzenei tanszak első évében, a 2001-2002-es tanévben 6 fő, a következő évben 8, 2003-2004-ben 11, a jelen tanévben 10 növendék jelentkezett. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1998-ban kiadott tantervet revideálni kell. A javaslatokat a Minisztériumba, közvetlenül Szűcsné Hobaj Tündéhez kellene eljuttatni.
    A tanszak év végi vizsgáit a diósgyőri várban megtartott „Borsodi Fonó” c. rendezvény keretében tartják, nagy közönség előtt. Számos egyéb rendezvényen is fellépnek a népzenét játszó növendékek.
    Említést tett még arról is, hogy átjárás van a tanszakok között, és több példa van arra, hogy a klasszikus zenét tanulók kiváló népzenészek is lesznek.
    Olyan eset is előfordult, hogy egy klasszikus zenei szakra felvett növendék átment a népzene szakra, de a fordítottja is, a népi hegedűsből harsonás lett, aki zeneakadémistaként is folytatta megszakadt középfokú népzenei tanulmányait.
Végül bemutatta a népzenei tanszak tanára, Csiszár István által elkészített tanítási segédanyagot, amelyet hasznos volna hivatalosan közrebocsátani más intézmények számára is.
    Ezután a miskolci intézmény blockflőte tanára, Széplaki Zoltán kapott szót. A tanszak Sereg János kezdeményezésre jött létre, és tíz éves működése alatt húsznál több növendék fordult meg az intézményben, jelenleg 13 növendék tanul. (Sajnos a szegedi főiskolai szak korlátozott felvevőképessége miatt sokan nem tudnak e szakon továbbtanulni). Hét szakközépiskolában működik egyelőre blockflőte (furulya) szak, már volt országos verseny is. Kiemelte intézményének jó lehetőségeit, és azt, hogy fejlesztési tervek is vannak (csembaló szak).
    Bali János elsőként a furulya-blockflőte kialakulását, fejlődését tárgyalta. A kezdeti, négy-öt lyukas hangszerekből a 14. században jöttek létre a balkéz hüvelykujja és a jobbkéz kisujja számára is újabb lyukak, ezáltal a műzene játszására is alkalmas, polifon kompozíciókban is megszólaltatható hangszert hoztak létre. Évszázadokig a legfontosabb amatőr hangszer volt, majd a XVIII. század második felétől egyre inkább háttérbe szorult, és a huszadik század elején került elő újra, mint régizenei hangszer, a húszas évektől iskolai bevezetése is megtörtént, és egyre többet komponáltak rá kortárs szerzők. Nálunk Rajeczky Benjámin írta az első furulyaiskolát, majd a háború után Béres János folytatta ezt a munkát, olcsón előállítható új típusú alumínium furulyával igyekezett a hangszer népszerűségét növelni.
    A hatvanas évektől Czidra László munkássága vált egyre fontosabbá, aki következetesen a blockflőte megnevezést használta, hogy a népi furulyától megkülönböztesse a hangszert.
    A régi zene fogalomkörével kapcsolatban megemlítette, hogy az utóbbi harminc évben szinte áttekinthetetlen mennyiségű anyagot publikáltak. Ugyanakkor eredeti hangszerek csak kis számban kerültek elő, és játéktechnikai leírások is csak a barokk kortól léteznek, ezért nem csoda, hogy elsősorban a barokk zene korhű előadásmódja fejlődött ki, és sokszor csak a barokk zenére gondolnak, ha a régi zenét említik.
    Ezután az alapfokú zeneoktatás néhány alapvető problémájára tért ki. Több ok is késztet jelenleg a problémák átgondolására, többek között az anyagi háttérrel kapcsolatos gondok.
    Alapfokú zeneoktatás alatt ma szinte csak az előadóművészetet értik, és ezen belül is csak az 1700 és 1900 közötti zenéket tanítják. Az európai nagy változások nincsenek hatással a magyar zeneoktatásra, nagyon izgalmas dolgok történnek például a szolfézs oktatás terén Franciaországban. Az a tanár, aki nem a szólista pódiumot célozza meg tanulmányai kezdetén, rossz lelkiismerettel dolgozik, és a tanításnak, zenekari játéknak nincs kellő becsülete. Többet kellene azzal foglalkozni, hogy kettéválasszuk a növendékeket amatőrökre és profiknak készülőkre.
    A gödöllői zeneiskolában ideális állapotok vannak, népzeneoktatás is van, sőt ez az intézmény ad helyet az országos népzenei versenynek. Két népi ének, egy fúvós és egy vonós tanár, több, mint negyven növendéket tanít. Jazz tanszak is működik. Számos együttesben ismerkedhetnek a zenekari játékkal a növendékek.
    Az előadó tanít még a békásmegyeri Veres Péter nyolcosztályos gimnáziumban is. Itt a gyerekek minden nap 14 óráig vannak az iskolában, a tanrendbe illesztve furulyát, néptáncot, ógörögöt, latint, szolfézst tanulhatnak. Az általa írt furulyaiskola az itteni tanításhoz kapcsolódik.
    Barbócz Sándor, a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára 1998-tól. Korábban az általa alapított „Békés Banda” is tanítási alkotóműhelyként működött a békéscsabai Művelődési Ház keretében, tanfolyamokat tartottak Számos kiváló népzenész került ki ebből a körből.
A zeneiskolában kezdetben inkább felnőttek iratkoztak be népzenei tanszakokra. 1998-ban a Szakközépiskolában megindult a néptáncképzés, és ez magával hozta a népzenetanulás beindulását is. Ennek egyedüli hátránya az, hogy csak négy évig foglalkoznak a növendékek népzenével, a néptánc és a népzene kapcsolata viszont nagyon eredményes. Számos alkalommal előfordul itt is átjelentkezés, például csellistából néptáncos, majd népzenész lett. Olyan is van, aki párhuzamosan folytatja klasszikus és népzenei tanulmányait.
    Az elmúlt tanévben önállóan is beindult a középfokú népzenetanítás, János Hajnalka népi ének tanár közreműködésével. A Szakiskolának Wittenberggel van kapcsolata, és három éve a népzenészek nagy sikerrel lépnek fel az ottani koncerteken.
Benyus Sándor, a váci Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, ismertette a népzenei tanszak létrejöttének körülményeit. Az 1998-ban megjelent központi tanterv és az akkor már több éve működő székesfehérvári középfokú oktatás adott bátorítást a szakalapításhoz az 2001-2002-es tanévben. Bár ő maga klasszikus tanulmányokat végzett, igen fontosnak tartotta és tartja a hagyományos zenei értékek továbbörökítését. Az indulásnál sok segítséget adott Kobzos Kiss Tamás. Az első tanévben nagy volt az érdeklődés, a második évben azonban csak három növendéket tudtak felvenni. Ennek egyik oka lehet a felvételi követelmények szigorúsága is, amit előkészítő szolfézs beindításával igyekeztek áthidalni a következő tanév előtt. A szolfézs presztizse egyébként növekvőben van az intézményben. Szükség lenne azonban a népzenei alapok erősítésére is, és ehhez a központi tantervet is változtatni kellene.
    Másik oka lehet a kevés számú jelentkezésnek az, hogy az alapfokú intézmények igyekeznek tehetséges növendékeiket minél tovább megtartani. A motivációhiány is súlyos probléma, hiszen egyelőre nehezen tudnak továbbtanulni a növendékek. Fontos lenne az országos koordináció, amelynek létrehozásában a jelen konferenciához hasonló találkozások sokat segíthetnek.
    A népzenei tanszak jelentősen megerősödött, ebben a kiváló tanárok, Bodza Klára, Papp Ágnes, Eredics Gábor, Balogh Kálmán, Szabó Károly, Blaskó Csaba és Salamon Bea sokat segítettek.

Czidráné Bodza Klára, a Nádasdy Kálmán Művészeti Művészeti Iskola és a váci Szakközépiskola népi ének tanára néhány éve elhunyt férjére, a magyarországi régizenei mozgalom megalapítójára, Czidra Lászlóra emlékezett, aki a Liszt Ferenc Zeneakadémia óraadó tanáraként komoly erőfeszítéseket tett az önálló blockflőte tanszak megalapítására, sajnos sikertelenül.
    Szakmai kérdésekről feleségével, aki együttesének is tagja volt, sokat beszélgettek, elsősorban a régizene-népzene párhuzamok témájáról. Kutatásainak fókuszában volt Pietro Bono magyarországi működése, a Nyugat-Európában lejegyzett XVI-XVII. századi magyar dallamok eredete, a gregorián továbbélése a magyar népzenében. Furulya módszertanába (pl. az altfurulya iskola tananyagába), és a Camerata Hungarica együttes repertoárjába a magyar népdalokat is beépítette. Mindenkinek szívesen szolgált tanácsokkal, információkkal.
    Az előadó hangzó példákkal is szemléltette mondanivalóját.

Vakler Anna következett, a székesfehérvári Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének tanára. Székesfehérváron az alapfokú népzenetanítást Bódi Árpád klasszikus hegedűtanár indította el 1982-ben. A lendületet a „mozgalmi” emberek adták itt is. A szakközépiskola Andrásfalvy Bertalan oktatási miniszter hathatós segítségével indult meg. A népzenei szak, amelynek a középfokú intézmény alapításának fontos kritériuma volt, évekig ígéretesen működött, de sajnos mára a haldoklás stádiumába jutott, jövője bizonytalan. Sok tényező játszott ebben közre, elsősorban az intézményvezetés nem kellő támogatása miatt. Az alapfokú oktatás megtorpanása is hasonló okokra vezethető vissza.
Jánosi András (Óbudai Népzenei Iskola) a norvégiai, raulandi Népművészeti Egyetem működéséről számolt be. Közelről ismeri az intézmény tevékenységét, hiszen e tanév végén maga is diplomát szerez ott. Második esztendeje látogatja az intézményt, és egyben vendégtanár is, hiszen az Egyetem népzenei szakának tanárai nagy érdeklődést mutatnak a magyar népzene iránt. A tanszak vezetőjének, Frode Nyvold húsz esztendeje éppen Magyarországi tartózkodása alatt, a táncházmozgalomban szerzett élményei és információi hatására támadt olyan gondolata, hogy önálló egyetemet kellene alapítani a norvégiai hagyományos kultúra értékeinek továbbadására. Több éves előkészítő munka után hathatós állami segítséggel jött létre az intézmény.
    Az oktatási szisztéma beleágyazódik az európai kreditrendszerbe, az itt szerzett kreditek bárhol felhasználhatók. A képzés egy- ill. két év hosszúságú panelekből áll, a hallgatók megismerkedhetnek a népi kézművesség különböző ágaival, a népi építészettel (az egyetem néhány épületét a hallgatók maguk építették (a népzenével, a néptánccal, sőt népi tárgyak restaurálásával és népi gasztronómiával is. (Az egyik kurzusra a norvég királyi család szakácsa is beiratkozott). Sajnos magyarországi partner híján a szlovákiai Nyitra főiskolájával tudták felvenni a cserekapcsolatot, ahol néhány éve hasonló képzés folyik.

Kobzos Kiss Tamás, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója arról számolt be, hogy Európa számos országában folyik egyetemi szintű népzenei képzés. A legrégebben, a hatvanas évek óta Bulgáriában alapítottak népzenei képzést, 1971-ben indult Siroka Lukában népzenei konzervatórium, majd 1972-től a plovdivi Zene és Tánc Akadémia keretén belül megindult a felsőfokú képzés, amely ma is nagy nemzetközi látogatottsággal működik.
    Görögországban is kiemelkedő színvonalú a népzenei képzés, amely egyszerre tekinti céljának a nyugati és a keleti zene megismertetését, sok fontos kiegészítő tantárggyal, mint pl. a hangszerkészítés, vagy a műsorszervezés.
    Nemrég indult el a Grázi Zene- és Színházművészeti Akadémián az etnomuzikológia szak, amely gyakorlati népzenei ismerteket is ad, egyébként Graz mellett működik egy önálló privát népzenei iskola is. Franciaországban rendszeres népzenei kurzusok segítik a népzenét tanulni vágyókat, Nagy-Britanniában pedig a kiterjedt felsőoktatás vállalja magára (Adult Learning Project). Ez különösen Skóciában működik igen eredményesen, ahol a magyarországihoz hasonló táncházmozgalom (ceilidh) is kialakult. Glasgowban egyébként egyetemi szinten tanítják a skót népzenét.
    A legkiterjedtebb és a legjobb anyagi alapokon nyugvó egyetemi szintű népzenetanítás a Skandináv országokban működik: a nyolcvanas évek elejétől működik a Stockholmi Királyi Zeneakadémia és a helsinkii Sibelius Akadémia népzenei tanszaka, ahol természetesen posztgraduális képzésre is lehetőség van. (Malmőben, Ingesundban, illetve a finnországi Kokkola főiskoláján is lehet népzenét tanulni, és finn segítséggel hozták létre 1991-ben a tallini Kultouri Kolledz egyetemi szintű népzene szakát.)
    Számos kapcsolatot találhatnának tehát a magyar hallgatók, ha végre létrejönne nálunk is a hangszeres és énekes népzene felsőfokú oktatása

    A korreferátumok után a fennmaradó időben aktuális kérdésekről esett szó. Többen aggodalmukat fejezték ki az interneten közzétett törvénytervezettel kapcsolatban, mely az anyagi támogatás csökkentésével nehéz helyzetbe hozná a magyarországi művészetoktatást. Speciális gondja a népzenetanításnak a felnőttek oktatása, hiszen ezt az állam nem támogatja, a befizetett tandíj pedig csak kis részben fedezi a valódi költségeket. Szükséges lenne olyan pályázatok létrejötte pl. a Nemzeti Felnőttoktatási Intézet keretein belül, amely ezt támogatná.
    Míg a régizenei szekció Michael Posch szakmai előadását hallgatta meg, a népzenei szekció a konferencia állásfoglalásának elkészítésén munkálkodott.

    A résztvevők az este folyamán a Jánosi együttes koncertjét hallgatták meg a Művészetek Házában (amely a konferencia részére térítés nélkül ajánlotta fel kiváló akusztikájú hangversenytermét!)

November 7. vasárnap délelőtt, Paks, Művelődési Ház

A záróprogramon résztvevő mintegy 15 régizene- és népzenetanár (köztük Dr. Joób Árpád és Lőrincz László főiskolai docensek) megfogalmazta a konferencia a zárónyilatkozat alábbi, végleges változatát:

ÁLLÁSFOGLALÁS
„A régizene és népzene tanításának helyzete” Konferencia
Paks-Szekszárd, 2004. november 5-7.

    A konferencia résztvevői az alábbi állásfoglalást fogadták el:
    Az elmúlt húsz évben hazánkban közel száz alapfokú művészetoktatási intézményben alakult népzenei tanszak. Középfokon tíz év alatt öt szakközépiskolában (Székesfehérvárott, Miskolcon, Békéscsabán Vácott és Nyíregyházán) indult meg a népzenetanítás. Felsőfokú tanulmányokat azonban csak a Nyíregyházi Főiskola ének-zene/népzene szakán lehet folytatni. Ez az egyetlen lehetőség – amellett, hogy kapacitása sem elegendő – nem fedi le a népzenetanítás teljes területét, nem ad szakirányú hangszeres és énekes képzést. Súlyos aránytalanság mutatkozik tehát az alapfokú művészetoktatás tanárigénye és a képzési kapacitás között. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az öt zeneművészeti szakközépiskolában egyetemi végzettségű oktatókra lenne szükség. Erre csak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adhatna lehetőséget. A konferencia résztvevői kifejezték azon reményüket, hogy az Egyetem új akkreditációs tervezete számol ezekkel a gondokkal is.
    A hazai régizene oktatás legfontosabb területe a furulya (blockflöte) tanítás, mely minden művészeti iskolában folyik az érvényes tantervek alapján. Ez 400-nál több tanárt jelent alapfokon, és hét középfokú intézményben folyik jelenleg ilyen képzés.
    Mindkét intézménytípusra jellemző a szakképzett oktatók hiánya. Ennek oka, az, hogy csak két intézményben (Szegedi Egyetem, Miskolci Konzervatórium – kiegészítő szak) van lehetőség diplomaszerzésre.
    Mind a népzeneoktatás, mind a régizene tanítása nemzetközi rangot vívott ki magának, köztudott, hogy számos nemzetközi rangú művésztanár dolgozik mindkét területen.
    Az új felsőoktatási törvénytervezetben a művészeti felsőoktatás nem szerepel kellő hangsúllyal. A konferencia résztvevői úgy látják, hogy a bolognai folyamat alkalmat adhat a népzenei és régizenei képzés gondjainak orvoslására, hiszen az alapelvek között szerepel az európai kultúrát is gazdagító hagyományos nemzeti értékek integrálása az oktatásba. Ennek megfelelően alakultak az utóbbi időszakban a felsőfokú intézmények is, 13 európai országban van egyetemi szintű hangszeres népzenei képzés (olyan országokban is, mint Bulgária, Észtország vagy Görögország), régizenei felsőfokú képzés pedig a 68 európai intézmény közül 57-ben létezik.
    A konferencia résztvevői javasolják, hogy a kialakítandó új felsőoktatási képzési struktúrában kapjon helyet e két szakterület. Ennek kimunkálására a Minisztérium hozzon létre szakemberekből álló előkészítő bizottságot.
    A Zenetanárok Társasága szívesen közvetít ebben.
    Az elmúlt tíz esztendőben egyébként számos próbálkozás volt szakindításra vagy szakalapításra, de ezek különböző okok miatt rendre elakadtak.
    A konferencia résztvevői tisztelettel kérik az Oktatási Minisztérium állásfoglalását, és egyben felajánlják szakmai segítségüket a tárgyalt problémák megoldásához.

Paks, 2004. november 7.

Kobzos Kiss Tamás