„Arra a kérdésre, hogy mikor
kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal
a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat
adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel… még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya
születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”
Bizonyára sokak számára ismerős a
fent idézett néhány sor, amelyet Kodály Zoltán mondott el 1948-ban Párizsban
egy művészeti nevelésről szóló gyermeknapi konferencián.
Természetesen Kodály akkor még nem a
modern kutatásokra gondolt, az anya-magzat kapcsolatanalízisre, hanem arra,
minden édesanyának hinnie kell abban, hogy a gyermeke egészséges fejlődése
szempontjából fontos már az újszülött számára is énekelni, mondókázni, fontos
az édesanya zenei műveltsége.
Ez persze nem azt jelenti, hogy magas
szinten kell képzettnek lennie valamennyi édesanyának. Nem csak tanult muzsikus
foglalkozhat jól a gyermekével. Minden szülő részt vehet a helyes zenei
nevelésben, akiben megvan a jó szándék arra, hogy a gyermekét dalolni
szerető, zenét kedvelő emberré nevelje, megóvja a zenei
selejttől, és figyelmét az időtálló, szép zene, a művészet felé
fordítsa.
Hermann Alice így ír a művészeti
nevelésről: „Aki szereti a szépet, az életet szereti… Az igazi
művészet szeretete – akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg
valaki – igényességre nevel. Vajon nem ez-e az a vezérszólam, ami az egész
életet helyes útra terelheti? ”
Hazai zenei nevelésünk kitűnően
átgondolt rendszere eligazít bennünket abban, hogy mit és hogyan énekeljünk a
gyerekeknek, hogyan történjék akár a legkisebbek zenei nevelése is, de álljunk
meg itt egy kicsit.
Kitűnően átgondolt rendszer, nem
kétséges. Értékei mégis eltűnni látszanak.
Régóta kongatjuk a vészharangot az iskolai
énektanítás fölött. Szomorú aktualitása van Kodály 1956-ban született írásának:
„Tanügyi Bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket!”
Hogyan lehetne visszacsempészni az éneklés
örömét a hétköznapokba? Hogyan lehetne tömegekhez eljuttatni az értékes zenét?
Talán a legelső lépés lehetne, hogy tegyük igényessé a szülőket,
kezdjük nagyon korán: „…az anya születése előtt…”
Mi is az a „Ringató”?
Így
szoktam megfogalmazni röviden az érdeklődők számára: Énekes-játékos
foglalkozás, a kodályi elvek alapján. Várunk Ringatóra már néhány
hónapos babákat is, vagy akár várandós mamákat és minden olyan anyukát, apukát,
nagyszülőt, aki szívesen énekel, játszik együtt a kicsinyekkel, oldott,
szeretetteli légkörben. Aki maga is úgy érzi, fontos, hogy a művészet
eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, aki szeretné bővíteni a dalkincsét.
Akadhatnak, akik önmagukban bátortalanok az éneklésben, és segítségre, vagy az
énekléssel kapcsolatban kialakult gátlásaik feloldására vágynak egy közösségben
— őket is várjuk!
Mikor, hogyan
kezdődött?
Az
első foglalkozásaimat 1991-ben tartottam – akkor még nem Ringató néven -
ahol kicsi gyerekek és anyukák voltak jelen, és amelyeknek gyakori látogatója,
szakmai tanácsadója volt Forrai Katalin is.
Az évek során pontosan kialakítottam ennek a tulajdonképpen nagyon
ősi tartalmú, de formájában újszerű, speciális foglalkozásnak a
módszertanát, amelynek alapja a Kodály koncepció. Ma Ringató néven működik
ez a program, az országos hálózat kiépítésén dolgozunk. A „Ringató” elnevezés egy televíziós sorozat
címét idézi, amelyet Bartalus Ilona zenepedagógussal, a Duna Televízió egykori
zenei szerkesztőjével készítettünk 1998-ban a foglalkozásokról.
Mi
a Ringató foglalkozások célja?
A cél, hogy a kismamák megtanuljanak egy
könnyen énekelhető, de a kodályi elvekhez híven: zeneileg értékes
dalanyagot. Ismerkedjenek meg magyar mondókákkal, mozgásos, ölbeli játékokkal,
népi- és komponált gyerekdalokkal, más népek dalaival. Felelevenítjük azokat az
énekeket, amelyeket az iskolában tanultak, de szeretném, ha gyarapodna a
dalkincsük általuk kevésbé ismert magyar népdalokkal is. Előfordul, hogy
nehezen szakadunk el egymástól a foglalkozások végén. Mindig akad valami, ami
„ma még nem volt…” Gyakran felhangzik egy-egy kánon, vagy egyszerűbb
Kodály-bicínium. Szeretném, ha rájönnének annak igazára, hogy az énekszó, a
közös ölbeli játék valóban a kicsinyek "lelki tápláléka" kell, hogy
legyen. Szívesen, önfeledten énekelnek, miközben gyermekeiket az ölükben
fogják, vagy éppen csúszni-mászni hagyják a szőnyegen.
Bízom
benne, hogy a foglalkozások hatására az édesanyák és édesapák otthon énekelni fognak a maguk és a gyermekeik
örömére. Ezzel a fölkeltik a kicsik érdeklődését, kedvet ébresztenek az
önkéntes utánzásra. Érzékennyé, fogékonnyá teszik őket a jó zene, a
művészet iránt már ebben a korai életszakaszban. A foglalkozásokon mindig
élő énekszó, vagy a foglalkozásvezető, esetleg meghívott vendég pár
perces hangszerjátéka csendül fel, zenei felvételeket soha nem hallgatunk.
Kerüljük a divatos, múlandó kevésbé igényes gyerekslágereket is.
A heti
rendszerességgel történő találkozásaink alkalmával – úgy érzem – sikerül
mintát adni a szülőknek arra, hogy mit is jelent az érték a zenei
nevelésben, átélik az együttes éneklés, és játék élményét.
A Ringató módszertani
tanfolyam
A tanfolyam gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egyre
többen kerestek fel személyesen, telefonon, vagy levélben az ország minden
részéről. Az érdeklődők kismamák voltak, akik a gyermekükkel
szerettek volna foglalkozásokon részt venni, vagy pedig olyan pedagógusok, akik
a Ringató-módszertant szerették volna megtanulni. Megszerveztük a tanfolyamot,
ahol a leendő kolleganők megismerkedtek a kodályi elvekre épülő
kisgyermekkori zenei nevelés elméleti és gyakorlati tudnivalóival, a Ringató
foglalkozások vezetésének sajátos módszertanával. Olyan vállalkozó
szellemű pedagógusokat kerestünk, akik képesek megmutatni az édesanyáknak és a gyerekeknek, hogy
énekelni, játszani jó, hogy az énekes
hagyományaink milyen felbecsülhetetlen kincseket rejtenek
magukban.
A
módszertani tanfolyam nemcsak azt jelentette számomra, hogy széles körben
terjeszthetem a kodályi zenei nevelés gondolatát, mindazt, amit szakmailag
helyesnek gondolok, hanem kiváló kolleganőkre is találtam. Sok tehetséges,
fiatal pedagógusra, akikkel úgy érzem, fél szavakból is megértjük egymást. Emberileg, szakmailag alkalmasak arra, hogy
jó tanítói legyenek a szülőknek, élményszerű foglalkozásokat
tartsanak. Többségük magas zenei végzettségű, hangszeren játszó, zenei
múlttal rendelkező, kórusban jelenleg is éneklő óvónő, énektanár, karvezető, zeneiskolai szolfézs-, hangszeres-,
magán-énektanár zeneművészeti főiskolai, néhányan zeneakadémiai
végzettséggel. Jelenleg huszonhárom foglalkozásvezető több, mint ötven
helyszínen tart Ringatót. (A hálózatunk
egyre bővül, talán nem is olyan távoli terv, hogy létrehozunk egy
intézetet, segítőket keresek.)
Egy
számomra fontos eseményt mondanék el a közelmúltból: a Művészetek
Palotájában, ahol minden héten foglalkozásokat tartok, 2007. december 12-én
Ringató karácsonyi éneklést rendeztünk. Néhány mondatban Kodály Zoltánról,
Forrai Katalinról is megemlékeztünk. Vendégünk volt Sebestyén Márta édesanyja:
Sebestyénné Farkas Ilona és Kobzos Kiss Tamás. Nagyszerű délelőtt
volt, megközelítőleg ötszázan jöttek el énekelni fiatal szülők,
kezükben kicsi gyerekekkel. Felemelő, csodálatos érzés volt, semmihez nem
hasonlítható: Serkenj fel, kegyes
nép..., A csitári hegyek alatt..., Röpülj, páva, röpülj... Betlehem kis
falucskában…, és zengett még sok más szebbnél szebb magyar népdal. Valamennyien érezhettük: „…nem sokat ér, ha
magunknak dalolunk, szebb, ha ketten
összedalolnak, majd mind többen, százan, ezren…”
Végül: nem gondolom
azt, hogy ez az egyetlen járható út a zenei nevelésünk életre keltésében, de
meggyőződésem, hogy az egyik. Nem igaz, hogy ma már nem szeretnek énekelni!
Valami elkezdődött, csak folytatni kell, építeni tovább.
Az
eddig összegyűlt tapasztalataimmal, megszerzett tudásommal, szakmai
hitemmel jó lenne, ha segíteni tudnám a tanítványaimat, szülőket,
gyerekeket, kollegákat, és a leendő kollegákat. Emellett úgy érzem, hogy a sok nagyszerű tanárnak,
akiktől tanulhattam, azzal tartozom, úgy tudok igazán hálás lenni nekik,
ha minél szélesebb körben tovább adom azt, amit tőlük kaptam. Forrai
Katalin mondta egyszer egy beszélgetésünk alkalmával: "...az a fontos,
hogy az életben úgy boldoguljunk, hogy közben boldoggá tegyünk
másokat." Én ezt
szeretném…
énektanár www.ringato.hu