Rózsavölgyi urtext

Zenei könyvkiadásunk a rendszerváltást követően nehéz éveket élt át. Ez főleg a szakkönyvekre vonatkozik. Az Editio Musica (Zeneműkiadó) a 80-as évek végéig uralta a terepet, viszont ezt követően megszüntette a könyvkiadói tevékenységét.
 A 90-es évek elején az újonnan alakuló és már tradicionális könyvkiadók egymás után rendezik sajtó alá a lassan hiánycikké váló zenei bibliográfiákat, életrajzi regényeket és pedagógiai szakkönyveket. Sajnos a tárgyi tévedésektől és szakmai hibáktól sem mentes újabb publikációk – amelynek elsődleges oka a zenei lektűrök hiánya volt – egy időre a minőségi színvonalat erősen befolyásolják. A kritikák ezt szinte kivétel nélkül szóvá teszik. Szerencsére a kiadók levonják a tanulságot, változtatnak, és ezt követően szakmailag jól előkészített kiadványok kerülnek ki a kiadói műhelyekből.
 És mi a helyzet a zeneműkiadással? Főleg a zenepedagógiai kották területén?!
 Köztudott tény, hogy a zenei oktatásban használatos kottákat évtizedekig az EMB (Zeneműkiadó) jelentette meg. A monopóliumnak megvolt a maga előnye, de az alternatíva nélküli „előírt” oktatáspolitika egysíkúvá tette a zenepedagógiánkat. Való igaz, hogy a 90-es évektől kezdődően egyre-másra jelentek meg az újonnan alakult kisebb kiadói vállalkozásoknál a választékot szélesítő különböző hangszeres iskola kották. Ez egyúttal biztosította a különböző pedagógiai elvek érvényesülését.
 A korszerű zenepedagógia kiemelten fontosnak tartja az urtext kiadványokat. Ezek a legautentikusabbnak tekintett közreadások közvetítik leghűebben a szerző elképzeléseit az előadó felé.  Ezért nem véletlen, hogy a Rózsavölgyi és Társa Kiadó a 2002/3. tanév kezdetére jelentette meg „urtext” sorozatának első két tagjaként a J.S.Bach: Két- és Háromszólamú invencióit. 
 Gát József a XX. század – nemzetközileg is elsimert – magyar zenepedagógusa írta: „... ezek a kis remekművek pompás formájukkal, költőiségükkel és kifejezőerejükkel olyan mély zenei élményt jelentenek, hogy a kétszólamú és háromszólamú invenciók játékát joggal nevezhetjük a művészi zongorázás egyik alappillérének.”
 J.S.Bach az invenciókat tanítványai számára komponálta 1720 és 1723 között. Az volt a célja, hogy növendékei technikai készségét segítse és az egyenrangú többszólamúság tisztaságának fontosságát kihangsúlyozza.
 Műveit Bach nem látta el ujjrenddel. Fonó Erzsébet, a Rózsavölgyi Urtext sorozat első két kötetének szerkesztője – gyakorló zongoratanár – a tanulók számára jól használható ujjrenddel látta el a kottákat. Erről a kötet előszavában a következőket írja: „az általam javasolt ujjrend célja nem kizárólag a könnyű és kényelmes játszhatóság, hanem a belső artikuláció és a frazeálás minél pontosabb, minél természetesebb megvalósítása.”
 Természetesen az urtext kiadásban a zenei anyag – hűen az eredeti Bach kézirathoz – érintetlenül kerül közlésre.
 A Rózsavölgyi és Társa Kiadó a 153 éves cég hagyományaihoz méltóan igyekszik a hazai és külföldi zeneirodalom maradandó értékeit közkinccsé tenni.