Simon Géza Gábor

Szelíd dalok

Az alábbiakban a kiadó szíves hozzájárulásával rövid részleteket közlünk a kötet Hollós Máté mint zenei szakíró és zenei ismeretterjesztő című fejezetéből.

    „Kötetünk bevezetőjében említettük, hogy Hollós Máté rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott alkotó, bár lehet hogy ezt ő a maga sokszor fanyar humorú, rendkívül találó stílusában úgy fogalmazná, hogy rendkívül sokoldalú tehetséggel megvert ember.
    Hollós kibontakozásának egyik fontos területe a zenei szakírás és ismeretterjesztés. Ez az a terület, amit, de legalábbis az utóbbit, sokan és sokszor meglehetősen fanyalogva emlegetnek, holott zenei szakírók és zenei ismeretterjesztők, márpedig sokoldalúan tehetséges szakírók, újságírók, rádiósok, tv-sek, nem utolsósorban a zenei ismeretterjesztést ihletetten vállalók nélkül a világ legjelentősebb zenei alkotásai is egyenest a világűrben kötnének ki, minimum valahol ott, ahol a tönkrement, felrobbant műbolygók maradványai keringenek.
    Egy rádióinterjúban így vallott:  
    „Egészen fiatalon, a főiskola befejezése idején kezdtem el a Muzsikában, majd nem sokkal ezután a Kritika című folyóiratban zenéről írni. És mindig elsősorban az érdekelt e területen, hogy a nem zenészekhez szóljak. Olyan ugyanis nagyon sok van, aki a zenei szakmán belül jól tudja magát kifejezni, de olyan aki nem zenészekhez közel tud hozni zenészeket érintő problémákat, illetve magát a zenét, olyan aránylag kevesebb akad. Úgyhogy én ezt tekintem fő feladatomnak ezen a téren. És ha már szülői útmutatás szóba kerülhetett, akkor azt mondhatom, hogy nagyon hálás vagyok elsősorban anyámnak, hiszen akkor már csak ő volt velem, hogy jó kritikusom volt mindig is és nem minthogyha a tehetségtelenségből kellett volna látszattehetséget kreálnia ezen a területen, de bizony nagyon jó, hogy intelmeit:  mikor milyen szóhasználatot, esetleg közhelyeket kerüljek, mikor, hogyan kell egy-egy kérdésre koncentrálni, elmondta nekem.”1 […]
    Hollós a Magyar Nemzetben hosszú éveken keresztül közölt egy interjúsorozatot, amely Művészszoba címmel futott. Azután a Magyar Rádióban talált újabb otthonra.
    Az írói örökséget, tehetséget, zeneszerzői tanulmányokkal kiegészítő zeneszerző unikum a magyar történelemben. Még inkább unikum, ha továbbmenve észleljük, hogy nevezett nem szépírói pályán, hanem a szakirodalom irodalmi szintű tálalásában, az ismeretek terjesztésének sohasem rögtelen útján közli/közölteti veretes mondatait.
    A Tóth Árpád-Tóth Eszter-Hollós Korvin Lajos vérvonal zenében való továbbéléséről, továbbéltetéséről már beszéltünk. Most beszéljünk röviden arról az irodalmi ihletésű, rendkívüli szakmai felkészültségről tanúskodó hollósi ágról, amelynek anyaga jelentős részben összegyűjtve megtalálható kötetünk CD mellékletében.
    Zenei szakíróként, a zenei ismeretek terjesztésének területén Hollós Máté hihetetlen nagy elánnal dolgozik, mégpedig elsősorban olyan helyeken, ahol elvileg – sajnos – nem az örökkévalóságnak dolgoznak. Itt most elsősorban rádiós munkásságára gondolunk, amelynek hatásfoka és főleg (!) ismertsége nem mérhető egyes tv-s zenei személyiségekével. Régesrégen bevállalta ezt a kevésbé népszerű helyszínt és hogy mindezt nem egy fő műsoridőben sugárzott zenei tv-adássorozatban teheti, az a jó zenét magas szinten kedvelő magyar közönség nagy-nagy vesztesége. Pedig Hollós képernyőre született – csakhát ő egyetlen tv-csatornánál sem könyökölt soha…
    Nem kevésbé fontos hely a Parlando, a zenetanárok lapja. E kis példányszámú, nagyon szűk szakmának terjesztett lapot Zelinka Tamás sok évtizede szerkeszti. Ha szerkesztői szobájában míves művekre gondol, akkor sokszor eszébe jut Hollós Máté neve, akinek cikkei nélkül ez a lap nem ez a lap lenne. Hollós meghatározó egyénisége a lapot magas színvonalú írásaikkal támogatók kis körének.
    Hollós zenei szakírói tevékenységében fontosnak tartjuk, hogy számos cikket jelentetett meg idegen nyelveken, amelyek elsősorban a külföldi érdeklődők tájékoztatását szolgálták, ugyanakkor összefoglaló látleletet is adtak a magyar zene napi állapotáról. Hollóst mindenekelőtt saját pályatársai lehetőségei izgatják, azaz az a kör, amelyben nap mint nap maga is megfordul és amelynek számos problémája vár(t) megoldásra. 1986-ban a „Bartók is not my contemporary…”  [„Nem Bartók a kortárs…”] címmel a Hungarian Music News hasábjain jelentetett meg angol nyelvű összefoglalót a fiatal kortárs zeneszerzőkről. […]
    A szakírói, ismeretterjesztői tevékenység eddigi csúcsa kétségkívül a rádiós beszélgetésekből összeállt Az életmű fele, Zeneszerzőportrék beszélgetésekben c. kötete, amelyet az Akkord Zenei Kiadó kft. 1997-ben adott ki. Hollós Máté ebben a kötetében szólásra bírta a hozzá hasonlóan negyvenes éveikben járó komponista kortársait. A könyvében szereplő huszonnégy „fiatal” zeneszerző között 39 és 50 év közöttiek szerepelnek: Csapó Gyula, Csemiczky Miklós, Dukay Barnabás, Fehér György Miklós, Huszár Lajos, Király László, Kósa Gábor, ifj. Kurtág György, Madarász Iván, Márta István, Orbán György, Reményi Attila, Rózsa Pál, Selmeczi György, Serei Zsolt, Soós András, Sugár Miklós, Székely Katalin, Szigeti István, Szunyogh Balázs, Tihanyi László, Togobijkij Viktor, Vajda János, a huszonnegyedik pedig a kötet szerzője, Hollós Máté.
    A kötet előzménye egy hosszú rádiósorozat volt. […]
    Hollós Máté rövid cikke Az életmű fele című sorozatról az első adások idején a RTV Újság-ban újságban jelent meg:
    „A ’Harmincasok’… Ők álltak példaként előttünk. A harmincas években született zeneszerzők, akik harmincegynéhány évesen reprezentatívan mutatkozhattak be egy hangversenysorozaton, s az annak nyomán megjelent könyvben. Korábbi zeneakadémiai kollégájuk, Földes Imre faggatta őket első fontosabb műveik keletkezése idején. A mi nemzedékünk, az egykori ’harmincasok’ tanítványok hiába várt a maga Földes Imréjére. A pálya „nyitómérleg” nélkül maradt. Most, hogy immár az életmű feléhez érkeztünk, úgy gondoltam, mikrofont kell tartanom a kollégák elé: lássuk, ki honnan indult, milyen hatások merre vezérelték hajóját? Vannak köztük gazdagon megrakott óceánjárók, vannak csónakok, amelyekre az élet hordalékot sodort (a megélhetés szükségei korlátozták a termőképességet), vannak reflektorfényben úszó zeneszerzők és csendben, belső fényük világánál alkotók. Ők – mi vagyunk ma a középgeneráció. […]
    Kérem a hallgatót, kísérje utunkat figyelemmel! A vallomások s a bejátszott művek, műrészletek nyomán kialakuló képen mozdulat látszik kirajzolódni: amint a szerző a közönség irányába lép. Íme az adjon isten. Hát fogadjisten? …”
    A kötet kiadását támogatta: Nyomdai munkák: ARTISJUS Zenei Alapítvány, Hotelinfo, Akadimpex; CD melléklet: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Magyar Rádió
    A kötet megvásárolható a zenei szakkönyveket is árusító könyvesboltokban. Ára: 4000.- Ft. A kiadó a megrendeléseket a fenti áron közvetlenül is kielégíti, csomagolási és postaköltséget nem számít fel. Magánszemélyeknek utánvéttel, könyvtáraknak és más intézményeknek átutalási számlára szállít. Cím: Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, 1426 Budapest, Pf. 73. Telefon/Fax: (36-1) 344-6044. http://www.pannonjazz.hu, e-mail: info@pannonjazz.hu