Óriási értékkel gazdagodott az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára – és  gazdagodtunk mi valamennyien, akik ezt a gyűjteményt használhatjuk. Fábián Imre, a 2002-ben (72 éves korában), Hamburgban elhunyt zenetörténész, zenekritikus, lapszerkesztő utolsó éveiben ragaszkodott ahhoz, hogy hatalmas zenei gyűjteményének jelentős része Magyarországra kerüljön. Mivel annak idején a debreceni Zenedében tanult, először a cívisvárosnak akarta adományozni több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményét, ám Debrecen nem tudta befogadni az anyagot. A Széchényi Könyvtár Zeneműtárával már a zenetudós halála után indult meg a tárgyalás: Fábián Máriának, az özvegynek Fábián Imre egykori zeneakadémiai csoporttársa, Hamburger Klára volt segítségére abban, hogy felvegye a kapcsolatot a zenei gyűjtemény vezetőjével, Szerző Katalinnal. Azt gondolná az ember, hogy egy hiánypótló hangfelvételekkel, partitúrákkal, könyvekkel teli, koncepciózusan összeállított gyűjtemény érkezése kizárólag örömet jelenthet a Zeneműtár számára, hiszen amúgy a szűkös anyagi keret csak kevés új anyag beszerzésére ad módot. Az öröm mellett azonban ilyenkor jelentkezik a gond is: a raktározás kérdése. Mint a 2006. november 27-én tartott sajtótájékoztatón Szerző Katalin elmondta, a helyszűke ellenére mégis sikerült megoldani a kincset érő gyűjtemény elhelyezését. Az igen költséges szállítás problémája is megoldódott, ugyanis ennek díját átvállalta Dr. Helmut Greve, Magyarország tiszteletbeli hamburgi konzulja. 2005 januárjától tehát a Fábián-hagyaték a Széchényi Könyvtár Zeneműtárának része.  Jó másfél évet vett igénybe a rendszerezés és katalogizálás. Szerencsés módon az újonnan érkezett kollekciót a Zeneműtár munkatársai egyben tartották, azaz a Fábián-hagyatéknak önálló katalógusa van. Ez külön értéket jelent, hiszen az is sokat mond, hogy egy nagyformátumú zenei szakember milyen művekből állította össze könyvtárát. Szerző Katalin a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy olyan könyvek, hangfelvételek kerültek ily módon a nemzeti könyvtárba, amelyeket korábban nem tudtak beszerezni – nemcsak magas áruk miatt, hanem azért sem, mert nagyrészt a szocialista évtizedek alatt nyugaton megjelent művekről van szó. Azt is érdemes aláhúzni, hogy Fábián Imre – aki már diplomamunkáját is Richard Straussból írta – főként a XX. századi zenének volt szakértője (legtöbbünknek elsősorban Kókai Rezsővel közösen írt, 1961-ben megjelent alapműve, a Századunk zenéje jut eszünkbe neve hallatán), így a gyűjtemény különösen sok adalékkal szolgál az elmúlt századot tanulmányozni kívánóknak.     
 A kollekciónak már a mérete is impozáns: 84 láda, körülbelül 1100 tétel (a tételek listája 73, sűrűn írt oldalt tölt meg!), vagy ha így könnyebb elképzelni: 24 polcfolyóméter. A Zeneműtár a hatvanas évek vége óta nem kapott ehhez hasonló nagyságú hagyatékot. A könyvek elsősorban német nyelvűek, hiszen Fábián Imre 23 éven át volt Németországban zenekritikus és az Opernwelt című folyóirat szerkesztője. Ebbéli funkciójában nyilvánvalóan számos recenziós példányt is kapott, továbbá olyan ünnepi kiadványokat (például egy-egy zenekar vagy operaház fennállásának évfordulójára megjelent emlékkönyveket), amelyekhez a kereskedelemben talán nem is lehetett hozzájutni.
   Eddig alig volt mód arra, hogy egy kutató (tudós, diák, tanár, érdeklődő zenebarát) ugyanazt a művet számos, elsőrangú felvételről hallgathassa meg, lehetőséget kapva így a különféle interpretációk összehasonlítására. A Fábián-hagyatékban azonban sok mű hangfelvétele megtalálható több (gyakran négy-öt, vagy akár még több!) előadásban is. Mint Szerző Katalin rámutatott, a gyűjteménynek ez a tulajdonsága akár a magyar zenetudomány fejlődésére is kihatással lehet, elindítva olyan interpretációtörténeti kutatásokat, amelyek eddig a hazai muzikológiát nemigen jellemezték. A hangfelvételek közül az 1980-as évek vége előtt beszerzettek feketelemezek (LP), majd Fábián Imre is áttért a CD-k gyűjtésére. Ha csak a fekete lemezeket vizsgáljuk, már akkor is elámulunk a gyűjtemény gazdagságán. Bach Máté-passiója vagy Mozart A varázsfuvola című operája hat különféle előadásban található meg a kollekcióban. Egészen különleges összehasonlítási lehetőségek is nyílnak: a Ringet, Wagner hatalmas, négy zenedrámából álló ciklusát (A Nibelung gyűrűje) hét előadásban hallgathatjuk meg, a következő karmesterekkel: Furtwängler (tőle egy 1950-ben és egy 1953-ban készült felvétel is van), Böhm, Karajan, Solti, Boulez, Janowski. Nem kevésbé lenyűgöző, ha mondjuk éppen Beethoven V. (Esz-dúr) zongoraversenyével szeretnénk megismerkedni, és a Fábián-katalógusban a következő zongoristák közül választhatunk: Arturo Benedetti-Michelangeli, Alfred Brendel, Földes Andor, Rudolf Serkin, Vladimir Horowitz, Maurizio Pollini, Arthur Rubinstein, Artur Schnabel. Nézzünk egy olyan példát is, amikor mind a fekete lemezek, mind a CD-k közül válogatunk! Az „operák operáját”, vagyis Mozart Don Giovanniját tizenhárom interpretációban leljük fel, kizárólag a világ élvonalába tartozó karmesterek és énekesek előadásában. (Tekintettel arra, hogy Fábián Imre a XX. századi zene mellett elsősorban az opera műfajával foglalkozott, természetesen a gyűjteményben kiemelkedő az operafelvételek és a műfajjal foglalkozó irodalom aránya.) Helyet kapott a lemezgyűjteményben egy tekintélyes Toscanini-széria, egy gregorián énekekből álló sorozat, egy átfogó dalgyűjtemény, továbbá számos világhírű énekes és hangszeres művész előadóművészetét bemutató lemez. Külön gyűjteményt képeznek az új bécsi iskola mestereinek (Schönberg, Berg, Webern) és a XX. század kiemelkedő alkotóinak (közöttük például nagy számban Ligeti Györgynek) alkotásai.  E néhány példából talán érzékelhető a főként az európai zenetörténetet a középkortól napjainkig felölelő hanglemezgyűjtemény gazdagsága. 
 Mivel nagy értékű és pótolhatatlan felvételekről van szó, a könyvtár biztonsági másolatokat készít minden lemezről, és az olvasók ezt a másolatot hallgathatják a könyvtárban. Ha valaki foglalkozni szeretne a hagyaték bizonyos darabjaival, célszerű, ha egy-két nappal előbb bejelenti szándékát, hogy a könyvtár munkatársa át tudja játszani a kért felvételt. A hatályos törvények szerint a másolatokat hazavinni nem lehet, tehát a munka csak a könyvtárban végezhető. 
 Az impozáns hanglemez-gyűjteményhez számos kotta és partitúra tartozik (itt hadd emeljem ki a másfél tucat Ligeti-kottát, amelyek megkönnyítik a Ligeti-felvételek tanulmányozását), és egy ugyancsak rendkívül gazdag könyvgyűjtemény, főként német, kisebb részben magyar, angol, francia nyelven. A könyvek között találunk egyes zeneszerzőkről szóló műveket (kiemelkedően nagy például a Mozartról, Beethovenről, Wagnerről, Richard Straussról, Bartókról szóló könyvek száma), továbbá tanulmányokat, analíziseket, zenekritikákat tartalmazó köteteket, zeneelméleti munkákat, operatörténeti összefoglalókat, és persze olyan műveket, amelyek előadóművészekről, rendezőkről, koreográfusokról stb. szólnak. Aki Európa, Amerika vagy Ausztrália operaházairól szeretne olvasni, netán valamelyik vezető zenekarról szeretne monográfiát, ugyancsak igazi kincsekre bukkanhat a Fábián-hagyatékban. És akkor még nem említettük a lexikonokat, általános kultúrtörténeti munkákat és még sok egyebet. Aligha kell hangsúlyozni, hogy a gyűjtemény – lemezek, kották, könyvek együtt – mennyi lehetőséget kínál szakdolgozatok, disszertációk, tanulmányok írására.
 Mint Fábián Mária elmondta, zenetörténész férjének mindig elsőrendűen fontos volt zenei gyűjteménye. Ha megkérdezték tőle, van-e honvágya, és mit jelent számára a haza fogalma, Rotterdami Erasmus szavaival válaszolt: „a hazám ott van, ahol a könyvtáram”. A zenetörténész 1970-ben hagyta el Magyarországot. Akkor barátai segítségével könyveit már előre Bécsbe juttatta.  Később valahányszor új otthont választottak, egyre nagyobb gondot jelentett a gyűjtemény szállítása. Amikor a család Zürichből Hamburgba költözött, 210 karton telt meg a könyvekkel, hanglemezekkel, partitúrákkal. Fábián Imre 1994-ben hagyta abba lapszerkesztői munkáját, és nyugdíjas éveit azzal kívánta tölteni, hogy saját örömére végighallgatja a középkortól a XX. század végéig keletkezett fontos zeneműveket, közben tanulmányozza kottájukat, partitúrájukat, sőt megkeresi párhuzamaikat a világirodalomban és a képzőművészetben is. Az ő hallatlan műveltségével és tájékozottságával csodálatos szellemi utazás lehetett ez. Utoljára – már nagyon betegen – Mozart Requiemjét hallgatta meg.
 Fábián Imre hagyatéka (amiről meg kell jegyeznünk, hogy nem teljes, hiszen egy része – például a dedikált könyvek – a család tulajdonában maradt), most méltó helyre került az Országos Széchényi Könyvtárban. Igazán akkor becsüljük meg ezt az ajándékot, ha használjuk, ha gyarapítjuk általa tudásunkat.