Az 50 éves Hollós Máté köszöntése(Elhangzott
a Bartók Béla Emlékház Zeneszerző portrék című sorozata keretében
megrendezett szerzői est megnyitásaként, 2004. november 12-én)
Szeretettel köszöntöm a kedves egybegyűlteket, mindenekelőtt az ünnepeltet, Hollós Mátét. Hollós Mátét, mondom, és Önök, akik jól ismerik őt, tudják, hogy ez a vezeték- és keresztnév így együtt a magyar zeneélet egyik legsokoldalúbb és legaktívabb szakemberét takarja, egy olyan kollégát, aki zsonglőr módjára osztja meg magát a legkülönbözőbb területek között. Mert hát melyik Hollós Mátét is ünnepeljük? Az általa is magára vonatkoztatott kifejezésekkel: „a lírikust vagy az üzletembert”? A komponistát, a hanglemezcég-igazgatót, a kiadót, a zenei szakírót – akinél kevés szorgalmasabb propagátora akad a mai magyar zeneszerzőknek, értsd: a konkurenciának –, a tanárt, az ismeretterjesztőt, a rádiós műsorvezetőt, a riportert, a szerkesztőt, a jó ügyekért harcoló zenei közéleti embert, megannyi társaság, egyesület elnökét, vezetőségi tagját, tanácsadóját, szakértőjét, kurátorát, a magyar kultúra Európa-szerte ismert diplomatáját? És hol van még a lista vége? Hiszen, ha arra gondolok, hogy mit jelent számomra (és gondolom, velem együtt sokak számára) e név: Hollós Máté: hát szorgalmasan folytatnom kell a felsorolást: a mindig kiegyensúlyozott, nyugodt, megfontolt, és felfoghatatlan módon mindig mindenben tájékozott kollégát, akinek a jelenlétében nem durvulhatnak el a mégoly éles viták sem, mert személyes kisugárzása ezt egyszerűen nem teszi lehetővé. Azt a kollégát, akinek a bölcs tanácsára mindig számíthat az, aki egy fontos zenei ügyért ténykedik, azt az embert, aki a hihetetlen mennyiségű munkája mellett mindig az első adandó alkalommal válaszol a telefonüzenetekre, levelekre, és soha sem hárítja el a hozzáfordulót azzal, hogy ugyan mit gondol, neki ilyen, csip-csup dolgokra nincs ideje. Sohasem fogom elfelejteni, hogy egyszer miféle képtelen üggyel fordultam hozzá, mégis azonnal segített. Egy növendékem, aki zenetörténetet tanult nálam, szeretett volna beszerezni egy itthon fellelhetetlen klarinétkottát. Könyörgött, adjak valami tanácsot, mert ha nem lesz meg a kotta, nem tud elindulni egy versenyen. Ehhez az ügyhöz, mondhatni, nekem sem volt sok közöm, Máténak pedig végképp semmi. Mégis, levelemre azonnal válaszolt és szép sorjában leírta a párizsi kiadó telefonszámaitól kezdve a nemzetközi futárszolgálat elérhetőségéig az összes adatot, amivel el lehetett indulni. Azt mondják, a stílus az ember. Nos, Hollós Mátéban azt az embert is ünnepeljük, aki nemcsak magas színvonalon teljesíti a legkülönbözőbb feladatait, hanem – irigylésre méltó módon – eleganciával és könnyedséggel, mosolyogva és kedvesen, apró humorszikrákat csillogtatva teszi ezt. Akár egy e-mailt írt, akár egy zeneszerző-kollégával készült interjút, akár egy tanulmányt, akár egy zeneművet, az eredmény átgondolt, világos, mívesen kidolgozott és választékos lesz, és úgy tűnik – bár mondom, sok itt a szemfényvesztés – valahogy nem is tud másmilyenné sikeredni. Szóval, visszatérve az alapkérdésre, most akkor kit is ünneplünk? Kit is köszöntsek én a sok-sok Hollós Máté közül, aki jót mosolyogva megtévesztettségünkön, úgy tesz, mintha egy és ugyanazon személy lenne, pedig valamennyien tudjuk, hogy ilyen nincs, ez fizikai lehetetlenség, elvégre nem tárgyalhat valaki egyszerre három helyen, úgy, hogy közben még koncertet is hallgat, meg éppen ír is valamit… Nos, én eldöntöttem, hogy e fiatalember félévszázados születésnapi ünnepségén (mert ugye, ez a félévszázad is csak valami trükk lehet) a magam részéről kit szeretnék elsősorban ünnepelni. Azt a Hollós Mátét, akire a hétköznapokban a sok-sok egyéb, elhivatottan űzött elfoglaltság miatt fájdalmasan kevés idő jut: az alkotót, a zeneszerzőt, aki egy agyonzsúfolt, mozgalmas munkahét után szombat-vasárnap végre leülhet egy kicsit – dolgozni. A szelíd dalnokot szeretném ma ünnepelni, aki – mint ő maga mondja – nem „a strukturális újdonságokkal” akar minket, hallgatókat magához vonzani, hanem „a személyes hang egyediségével”. A költőt szeretném ünnepelni, egy, a valódinál szebb világ hírnökét és közvetítőjét, aki a maga szelíd módján, de ellenállhatatlanul hatol be a szívünk legmélyébe zenéjével, amit nehéz lenne, és szerencsére nem is kell valamely izmushoz kötni. Nemrég, szintén a születésnapot ünnepelve, Simon Géza Gábor tollából jelent meg Hollós Máté bio-diszkográfiája, Szelíd dalok címmel. Aligha lehetett volna jobb címet adni e könyvnek, elvégre ez a szelídség, ez a nyugalom az egyik legjellemzőbb tulajdonsága Hollós Máténak, az alkotónak, a menedzsernek, a közéleti embernek egyaránt. Ez az ő fegyvere, és egyúttal személyes charme-ja is. Isten éltesse tehát sokáig az összes, Hollós Máté néven ténykedő kollégánkat, de legfőképpen Hollós Mátét, a szelíd dalnokot, léleksimogató üzenetek hordozóját. Solymosi Tari Emőke
|