Öt évvel ezelőtt, 2002 tavaszán alakult meg hivatalosan a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület. A non-profit civil szervezet Kodály zenepedagógiai koncepciójára és az ének-zenei általános iskolák több évtizedes eredményeire alapozva keres új utakat a kodályi elvek megvalósításához. Az Egyesület céljai a következők: őrizni és ápolni Kodály ma is érvényes zenetanítási koncepcióját és az erre épülő jó gyakorlatokat; felkutatni és megismertetni olyan új metódusokat, amelyek a kodályi elvekre épülnek; bizonyítani az iskolai és iskolán kívüli zenetanulás (és általában művészettanulás) életre szóló pozitív hatását, valamint az esélyegyenlőség megteremtésében és a gazdasági fejlődésben játszott, mással nem pótolható szerepét; gyakorlati segítséget nyújtani a pedagógusoknak abban, hogy metodikai eszköztárukat megújíthassák és gazdagíthassák. Az Egyesület jelmondata is Kodálytól származik: „A zene mindenkié. De hogyan tehetjük azzá?” Ez a „hogyan” egyre sürgetőbb kérdés, hiszen napjainkban a zene a közoktatásban nem tudja betölteni (Kodály kifejezésével:) „civilizációteremtő küldetését”, nem kap kellő teret (értsd: óraszámot, odafigyelést, megbecsülést) ahhoz, hogy a teljes emberré nevelést, az egészséges személyiség kifejlesztését és ezáltal egy harmonikusabb társadalom létrehozását elősegíthesse. Az Egyesület tagjai gyakorló pedagógusok, akik az óvodai, általános iskolai, zeneiskolai, gyógypedagógiai oktatás-nevelést, valamint a felsőoktatást egyaránt képviselik. A Psalmus Egyesület rendszeres állami támogatással nem rendelkezik, és minden projektjét pályázatok útján, illetve tagjainak évek óta tartó, hivatástudatból nyújtott áldozatvállalásával valósítja meg. Ennek tudatában különösen nagy tiszteletet érdemel az a sok eredmény, amelyet az Egyesület elért. A Parlando olvasói utoljára éppen az Egyesület megalakulásának évében olvashattak részletesebb beszámolót annak céljairól és tevékenységéről 
(K. Udvari Katalin: „Művészetpedagógiai kísérlet az ezredfordulón. ťPsalmus HumanusŤ – Válaszkeresés korunk kihívásaira Kodály eszméi alapján.” Parlando XLIV. évf., 2002/4, 2-6.; Solymosi Tari Emőke: „ťPsalmus HumanusŤ – Hagyomány és megújulás a magyar zenei nevelésben.” Parlando XLIV. évf., 2002/6, 14-23.). Indokolt tehát, hogy most röviden áttekintsük, mi-minden történt azóta, és melyek a legújabb fejlemények.  
 Hogyan is indult a Psalmus Humanus-program? K. Udvari Katalin cselló- és szolfézstanár, az Egyesület alapító elnöke – a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály emlékére meghirdetett pályázatára jelentkezve – számos dokumentumot gyűjtött össze az 1950-ben Kecskeméten, Nemesszeghyné Szentkirályi Márta igazgatónő által alapított és irányított Kodály-iskoláról, amelynek – éppen a legelső osztálynak! – maga is boldog tanulója volt. Kiindulva abból a kodályi gondolatból, hogy „a zenei nevelés igazi eredményei csak évtizedek múltán érzékelhetők nagyobb mértékben”, arra kérte egykori osztálytársait, hogy 50 év távlatából emlékezzenek vissza, mi-mindent köszönhetnek annak, hogy Kodály elvei alapján a közös éneklés, a hangszerjáték, a néptánc része volt gyermekkori mindennapjaiknak.  Így született meg az első könyv (K. Udvari Katalin: „Psalmus Humanus”. Ének-Zenei Általános Iskola Kecskemét, 1950. Püski, Budapest, 2000.). A kutatás során Udvari Katalin számos újszerű, eredményesen alkalmazott megközelítésmóddal, illetve kidolgozott módszerrel találkozott, amelyek azt bizonyították számára, hogy a megváltozott kihívások közepette is hatékonyan valósíthatók meg Kodály céljai. 2000 és 2001 fordulóján másfél tucat pedagógiai műhely mutatkozhatott be egy igen rangos szakértő bizottság előtt. Ha arra gondolunk, hogy maga Kodály nem dolgozott ki semmiféle módszert, ugyanakkor arra bíztatta a tanárokat, hogy igyekezzenek új utakat találni („szabad kezet adott, kísérletezésre buzdított” – ahogyan Nemesszeghy Márta visszaemlékezett), ha figyelembe vesszük, hogy az eltérő szociális helyzetű és kulturális hátterű, különböző egészségi állapotú, különböző korú stb. csoportok esetében nyilvánvalóan csak különböző megközelítésmódok lehetnek hatékonyak, nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk e metodikai seregszemlének. A pedagógiai műhelyek vezetői Udvari Katalin kérésére írásban is összefoglalták tevékenységük lényegét. Így született meg a második könyv (K. Udvari Katalin: „Psalmus Humanus”. Hagyomány és megújulás a kodályi zenepedagógiában. Püski, Budapest, 2002.). Mindkét könyvben nagy teret kap a művészetoktatás tudományos megalapozottsága, az a szemlélet, hogy figyelembe kell vennünk az agykutatás eredményeit és azokat a pszichológiai hatásvizsgálatokat, amelyek egzakt módon igazolják, hogy – szerteágazó pozitív hatásai miatt – a zene és általában a művészetek pótolhatatlanok az egyén és a társadalom életében. (A hatásvizsgálatokat Kodály már az 1950-es években szorgalmazta!) Az Egyesület tevékenységének egyik elvi alapját jelenti az a négyéves pszichológiai vizsgálat, amelyet Dr. Barkóczi Ilona irányításával, 1968 és 1972 között folytattak le Kecskeméten, a kodályi nevelés hatásairól. (A vizsgálat eredményeit és következtetéseit bemutató, Barkóczi Ilona és Pléh Csaba által publikált tanulmány magyarul, angolul és franciául is olvasható.) Művészet és tudomány együttműködése azt is hatékonyan támogathatja, hogy a művészetek szerepével kapcsolatban végre szemléletváltás történjen a társadalomban. (Itt jegyzem meg: az Egyesület neve, melynek jelentése emberi zsoltár, egyszerre utal Kodály Zoltán Psalmus hungaricus, vagyis Magyar zsoltár című művére, mintegy kiterjesztve annak jelentését az egész emberiségre, és Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas tudósra, aki egyik versének a Psalmus humanus címet adta.)    
 2004 márciusában az Egyesület nagyszabású, kétnapos konferenciát szervezett Budapesten, „Psalmus Humanus Napok – Integrált művészeti nevelés az iskolában és a családban” címmel, amelyen a művészeti nevelés és a tudomány olyan neves szakemberei tartottak előadást, mint például Batta András, Gonda János, Szőnyi Erzsébet, a belga Gilbert de Greeve (a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke), a német Heinrich Ullrich,   Bubnó Tamás,  Mezei János, továbbá Barkóczi Ilona és Vekerdy Tamás pszichológusok, Hámori József agykutató. A konferencia előadásaiból születtek meg a következő kiadványok: előbb egy hatórás, két kazettából álló videofilm, később pedig az előadásokat tartalmazó könyv (Integrált művészeti nevelés az iskolában és a családban. Szerkesztette: K. Udvari Katalin. Psalmus Humanus Művészetpedagógia Egyesület, Budapest, 2006.). 
 A következő jelentős lépés az volt, amikor az Egyesület nemzetközivé szélesítette programját. Először a földrajzilag közel lévő, velünk hagyományosan szoros történelmi és gazdasági kapcsolatban lévő, úgynevezett visegrádi országok felé fordult, és cseh, szlovák és lengyel szakemberek meghívásával 2005 őszén megrendezte a „Visegrádi Országok Psalmus Humanus Fórumát”. A gyakorlatorientáltság jegyében a külföldi szakembereket elvitték több olyan iskolába is, ahol megismerkedhettek a Psalmus Egyesülethez tartozó pedagógiai műhelyekkel. A szakmai tapasztalatcsere igen gyümölcsözőnek bizonyult valamennyi résztvevő számára. 
 2006-ban két újabb fórumra került sor. Januárban az Egyesület nemzetközi művészetpedagógiai fórumot rendezett a visegrádi országok és a hazai, tanárképzést is folytató egyetemek, főiskolák pedagógiai tanszékei számára, májusban pedig kizárólag a hazai főiskolai tanszékvezetők részvételével szerveztek szakmai fórumot. Ez utóbbi eszmecsere adott alkalmat a ”Psalmus Humanus Szakmai Napok” című, négynapos kurzus programjának megbeszélésére és elindítására. Közben, 2006 februárjában létrejött a Psalmus Humanus Integrált Művészetpedagógiai Konzultációs Központ, mely azt tűzte ki feladatának, hogy a magyarországi és határon túli magyar, továbbá a visegrádi országokból érkező, tanári pályára készülő főiskolai és egyetemi hallgatóknak és oktatóiknak kölcsönös iskolalátogatásokat, tanácskozásokat, pedagógiai bemutatókat szervezzen. 2007 elején az Oktatási és Kulturális Minisztérium erkölcsi támogatást nyújtott az Egyesületnek ahhoz, hogy a Psalmus Humanus Konzultációs Központ a felsőoktatásban résztvevő hallgatók gyakorlati képzési helye lehessen. (A Központ irodája a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Intézet, Gyakorló Iskola és Kollégium szépen felújított épületében található: 1145 Budapest, Róna u. 177-179.) Elkészült a már említett, négynapos, elméleti előadásokat és gyakorlati bemutatókat tartalmazó kurzus tananyaga is, amelyet a jövőben a Központ rendszeresen meg kíván hirdetni. A leendő tanárok számára nyilvánvalóan igen hasznos lesz, ha a partner-iskolákban a gyakorlatban is megismerkedhetnek számos olyan módszerrel, amely eredményesnek, hatékonynak bizonyult. 
 A Psalmus Humanus Egyesület céljaira és működésére már a kezdetektől fogva kíváncsiak voltak a legrangosabb nemzetközi szakmai fórumokon. Az Egyesület képviselője előadástartásra kapott meghívást 2002-ben a norvégiai Bergenbe, majd 2006-ban a malajziai Kuala Lumpurba az ISME (Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság) világkonferenciáira, továbbá 2004-ben az angliai Leicesterbe, a Nemzetközi Kodály Szimpóziumra. A civil szervezet tevékenységének fontosságát jelzi, hogy 2005 szeptemberében, Vilniusban (Litvánia), majd 2006 márciusában, Lisszabonban (Portugália) az UNESCO által rendezett művészetoktatási nemzetközi előkészítő konferencián, majd világkonferencián is bemutatkozhatott, a Magyar UNESCO Bizottság támogatásával. (A leicesteri és a vilniusi konferenciákról lásd: Solymosi Tari Emőke: „Két nemzetközi konferencia a zene- és művészetoktatásért”. Parlando XLVII. évf., 2005/6, 2-9.) Az UNESCO-nak a művészetoktatás fontosságáról megfogalmazott állásfoglalásával a Kodály-koncepció és a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület elvei tökéletes összhangban vannak. (Magyarországon egyelőre még nem kellőképpen ismertek az UNESCO művészetoktatással kapcsolatos alapelvei, így hadd hívjam fel néhányra a figyelmet! A művészeti nevelésnek központi helyet kell kapnia az oktatásban, hiszen világosan kimutatható, hogy jelentősen növeli a tanulók általános teljesítményét, fejleszti alapvető kompetenciáit, továbbá mind az egyén, mind a társadalom fejlődése szempontjából pozitív hatású. A művészeti nevelést mindenkinek biztosítani kell a közoktatás keretein belül és azokon kívül is. Mivel el kell érni, hogy a művészeti nevelésben megfelelő képességű és magasan képzett tanárok vegyenek részt, a művészeteket oktató tanárok képzése rendkívül nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon, sőt arra is törekedni kell, hogy a nem művészeteket oktató tanárokban is tudatosuljon a művészetek fontossága.)                
 A Psalmus Humanus Egyesületnek mind a hazai, mind a nemzetközi tevékenységét, és különösen Kodály nevelési elveinek ismertségét nagyban elősegíti majd a most megjelent – Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére készített – egyórás, magyar és angol nyelvű DVD. A film összefoglalja az első, kecskeméti ének-zene tagozatos általános iskola indulását, megismerteti a Kodály-koncepció lényegét, és bemutat a Psalmus Egyesülethez tartozó pedagógiai műhelyek közül tizenkettőt. Utóbbiakból lássunk néhány példát: óvodai nevelés (részképesség-fejlesztés ének, zene és mozgás által); egyházzene oktatás a XXI. századi Magyarországon; számítógép alkalmazása a zeneoktatásban; gyermekhangversenyek várandós édesanyáknak; hátrányos kulturális és szociális környezetű gyermekek művészeti tevékenysége; vak- és látássérült, mozgássérült, értelmileg akadályozott gyermekek zenei nevelése. A Magyar UNESCO Bizottság támogatásával készült, igen magas szakmai és technikai színvonalú film címe: Psalmus Humanus – „A zene mindenkié!” (Kodály Zoltán 1882-1967). A forgatókönyvet Udvari Katalin írta, a szerkesztés-rendezés pedig az Egyesület elnökhelyettesének, Dr. Pásztor Zsuzsának a kiváló munkája. A szakértők egyike Szőnyi Erzsébet. A fotókat és a videofelvételeket részben Gadányi György fotóművész, az Egyesület elnökségi tagja készítette. A filmben látható archív anyagok (fényképek, dokumentumok) Udvari Katalin saját gyűjteményéből származnak. (Említésre érdemes, hogy az angol fordítást angol anyanyelvű szakember készítette, és az angol nyelvű narrációt is anyanyelvűektől hallhatjuk.) A film sajtóbemutatójára 2007. március 13-án a Bartók Béla Emlékházban kerül sor. A zártkörű bemutatót már korábban, 2007. január 25-én megtartották. Ugyanekkor került sor a nemrégiben elhunyt Dr. Maróti Gyula zenetörténész, művelődéskutató, szakíró, a KÓTA alapító főtitkára igen értékes szakkönyvtárának (ebben a könyvek mellett írásos és képi dokumentumok, hanganyagok stb. is vannak) ünnepélyes átadására az Egyesület részére. Az egyedülálló hagyaték számos lehetőséget nyújt majd a kutatásra, szakdolgozatok, disszertációk írására is, ami megint csak elősegíti Kodály pedagógiai életművének megismertetését. (Az Egyesület könyvkiadványai és a DVD a Psalmus Humanus Konzultációs Központban és a Püski Könyvesházban vásárolhatók meg. Bővebben: www.psalmusarts.hu)
 Bár e rövid írásnak az elmúlt évek eredményeinek vázlatos összefoglalása volt a feladata, felvetődik a kérdés, merre tovább? A Psalmus Humanus Egyesület egyik legfontosabb célja most az, hogy a tanárképzésben résztvevő egyetemi és főiskolai hallgatók közül minél többen ismerkedhessenek meg az Egyesülethez tartozó pedagógiai műhelyekkel, és így minél többen szerezhessenek a későbbiekben jól felhasználható, gyakorlati tapasztalatokat. Ha a jövő tanárai át tudják venni azt a szemléletet, hogy éppen a természettudományi kutatási eredményeket megfontolva szükséges sokkal nagyobb hangsúlyt kapnia a művészeti nevelésnek a közoktatásban, továbbá ha sikerül számukra a Kodály-koncepcióra alapozott metódusok gazdag tárházát felmutatni, az elősegítheti az oktatás minőségének fejlődését – és a minőségi oktatásnak a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez való eljuttatását. Az Egyesület abban is szeretne közreműködni, hogy a művészetoktatással kapcsolatos szemléletváltás a szülőknél és a döntéshozóknál, azaz az oktatásirányítóknál is végbemenjen. Elvégre csak közösen, egyetértésben lehet számottevő eredményt elérni.   
 Ha már egyetértésről, közös munkálkodásról esett szó, végül hadd jegyezzünk meg még valamit: természetesen a Psalmus Humanus Egyesület csak egyike azoknak az elhivatott szakmai csoportoknak, amelyek Kodály szellemében, a fenti célokért dolgoznak. Jó lenne a Kodály-évben azt látni, hogy mindazok a szakemberek, döntéshozók, intézmények, szervezetek stb., akiknek és amelyeknek feladataik vannak a Kodály-koncepció magyarországi érvényre juttatásában (a mostani helyzetben úgy is fogalmazhatnánk: megmentésében), összefognának, és a jelenleginél fokozottabb mértékben segítenék egymást.