Angol-magyar/magyar-angol zenei szakszótár

    Ittzésné Kövendi Kata tizenegy éven át dolgozott az anyag összegyűjtésén.  Ne felejtsük el: nem volt előképe, teljesen úttörő munkát végzett, ráadásul a napi tanítási feladatai mellett. E tizenegy év után jött a kiadókeresés egyre reménytelenebbnek tűnő kálváriája (úgy látszik, ez a “hab a tortán” egy magyar szakkönyvíró számára…). Végül mégiscsak akadt valaki, aki fölismerte a kötet jelentőségét, és hajlandó volt vállalni a nem csekély anyagi kockázatot: a nagyszerű szervezőképességgel megáldott, fáradhatatlan jazzkutató, Simon Géza Gábor. Így történt, hogy a szótárt végül a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány adta ki (az Alapítvány kuratóriumának elnöke Simon Géza Gábor). 

    Nem mondhatni, hogy e hiánypótló kötet megalkotóját elkényeztették volna a támogatók: az angol-magyar rész előkészítésének utolsó három évében a Kodály Zoltán Zenepedagógai Intézet biztosított számítógépet, egyízben pedig  a Pro Renovanda Cultura Hungariae alapítvány nyújtott támogatást. A magyar-angol rész munkálatait a Soros Alapítvány  egyéves ösztöndíjjal segítette. Magának a kötetnek a megjelentetését  is csak a  Nemzeti Kulturális Alapprogram Zenei Kollégiuma támogatta, ám ez az összeg még a költségek egytizedét sem fedezte.  (Mint Simon Géza Gábortól megtudtam, a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány  addig nem vállalkozott a kiadásra, amíg kellő számú megrendelés össze nem gyűlt. Arra persze nem számíthatott, hogy a szándékukat aláírásukkal hitelesítő megrendelők 20 százaléka háromszori felszólításra sem veszi át a kötetet, de nem is jelzi, hogy eláll a vásárlástól. Az is nehezen érthető,  hogy  a több száz hazai könyvtárból csak néhány rendelte meg a szótárt, a Könyvtárellátó pedig megelégedett egyetlen darabbal.)           

    A három lektor: Ittzés Nóra, Lampert Vera és Cathi Kroon. Csak három lektor, mondhatnánk, hiszen az angol amúgy elég problematikus nyelv: ugyanarra a jelenségre más kifejezést használ egy angol és egy egyesült államokbeli, és esetleg megint mást egy skót, egy kanadai, egy ausztrál… Ez persze komoly nehézségeket okoz minden szótárkészítőnek. A zenei szakszótárnál is sokszor  külön kell jelölni a brit (Br) és az amerikai (US) megfelelőt. Hogy a legegyszerűbb példák közül idézzek: az ütem egy amerikainak measure, egy angolnak bar. A  ritmikai értékeket is különböző logika szerint nevezik meg, például a  tizenhatod  Amerikában sixteenth note, míg Angiában semiquaver.  Még tovább bonyolítja a dolgot, hogy  bizonyos területek szakszókincse éppen a magyarból került át az angolba (ilyen terület a népdalelemzés). Iyenkor az angol anyanyelvű olvasó zárójelben ott találja: Hungarian terminology.   

    A kötet élén a következőt olvashatjuk: “Ajánlom tanáraimnak, akik elindítottak: Herz Adrienne-nek, aki 18 éves koromig zongorázni tanított, Dr. Kontra Györgyné Ilonka néninek, gimnáziumi magyartanáromnak, Nádasdy Ádámnak, egyetemi nyelvész-tanáromnak”. E sorok sokat elárulnak  a szerkesztőről, részben tanárai iránti tiszteletéről, részben tanulmányainak sokrétűségéről.  Ittzésné Kövendi Kata azon kevesek közé tartozik, akik elvégezték a Zeneakadémiát, majd a Bölcsészkart is, angol szakon. E kettős képzettség nélkül a szótárkészítésre nem is vállalkozhatott volna. A szóanyag összeállításában hasznos gyakorlatot jelenthetett, hogy Ittzésné Magyarországon elsőként (és tudtommal máig egyedül) középiskolásoknak tanít angol zenei szaknyelvet. Tanítványai számára – részben velük együtt – egyre bővülő szószedetet  készített az évek során.  Azt hinné az ember, hogy a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában 1990 óta kidolgozott módszere (márcsak az elért kiváló eredmények miatt is) országos érdeklődésre talált, elvégre egy leendő magyar muzsikusnak óriási szüksége van (lenne) a szaknyelvi angoltudásra, ha később zenekari zenészként, tanárként stb. munkát akar vállalni külföldön, vagy egyszerűen csak kommunikálni akar a kollégáival egy nemzetközi fesztiválon, kongresszuson. Ám erre – úgymond – nincs pénz, ez luxus. Nemhogy nem terjedt el a zenei szaknyelvtanítás az ország szakközépiskoláiban, de még Kecskeméten is meg akarták szüntetni… Józan ésszel fel nem fogható, hogy az Európai Unió küszöbén toporogva arról vitázunk, érdemes-e, kell-e angol szaknyelvet tanítani…    

    A Fővárosi Pedagógiai Intézet szervezésében Ittzésné a közelmúltban immár a nyolcadik továbbképző kurzusát tartotta meg tanárok számára. A résztvevőknek felmérhetetlen haszonnal járó, nagy élményt jelentő stúdium ez.  De néhány hónap alatt nem lehet ugyanazt elsajátítani, amit a középiskola négy esztendeje alatt (vagy ha akkor nem, hát legalább a főiskolai évek során!) még fiatal aggyal, rendszeres tanulással lehetne. (Minderről hosszabb beszámolót és interjút készítettem, ami a  Parlando 1999/6 számában jelent meg.)

    Node, vissza az “elsősorban  zenetanároknak, zenetanulóknak, gyakorló zenészeknek és zenekedvelőknek” szánt szótárhoz. A bevezetésben a szerkesztő igen rokonszenvesen vállalja, hogy  bizonyos speciális területek szókincsével (például hangszerek minden egyes része, könnyűzene stb.) nem foglalkozik, hiszen ezeken a területeken nemcsak neki kellene otthonosan mozognia, de külön lektorok  is szükségeltetnének. Az angol-magyar rész körülbelül 4000 szócikket és több tízezer kifejezést tartalmaz. Ezek kigyűjtéséhez a szerkesztő tíz vaskos kötetet használt; zenei szótárakat, enciklopédiákat, szakkönyveket. A források listáján találjuk például az 1988-as megjelenésű  The Oxford Dictionary of Music vagy az 1986-os The New Harvard Dictionary of Music című munkákat. A magyar-angol rész megközelítőleg 6500 szócikkből álló anyagának összeválogatásához a szerkesztő olyan magyar szakkönyveket forgatott, amelyek angol fordításban is megjelentek. A források listája majd’ 30 kötetet sorol fel. Több könyvével is szerepel Bárdos Lajos, Dobszay László, Hegyi Erzsébet, Kodály Zoltán, Somfai László, Szabolcsi Bence.    

    Ittzésné elsődleges célja érezhetően az volt, hogy  kötete használóinak a  lehető legtöbb segítséget megadja. Így  az egyes  szavakat, kifejezéseket a maguk gyakori kontextusával együtt szerepelteti. Ha például a megfordítás (inversion)  angol megfelelőjét keressük, rögtön ott sorakozik további 28 kifejezés, amelyben ez a szó szerepel, köztük a  dallammegfordítás (inversion of a melody, melodic inversion), a  hangközmegfordítás (interval inversion, inversion of intervals, inverted interval), a hármashangzatmegfordítás (inversion of a triad, triad inversion), vagy ilyen kész “panel”: egy szeptimakkordnak három megfordítása van (there are three inversions of a seventh chord). Gyakran  a kifejezés rövid meghatározását is megkapjuk, például ha éppen arra vagyunk kiváncsiak, hogy mit jelent az angol paraphrase ige, nemcsak a magyarban használatos parafrazeál  szót találjuk meg, hanem a következő magyarázatot is: művet formai elemeire bontva kifejt és variál.  Ha  egy kifejezés több szóból áll (például diminished seventh chord, azaz szűkített szeptim akkord), akkor a szótárkészítő a  kifejezés minden eleménél feltünteti. Megtaláljuk az orosz zeneszerzőknek a magyarban és az angolban eltérő átírását, néha több változatban is,  hiszen – ahogyan Ittzésné is megjegyzi – ezen a téren az angol források igencsak következetlenek. Ugyancsak megadja a  szótár az ismertebb művek  jelentős részének címét.  Nem kis fejtörést okozhat ugyanis, ha egy mű angol elnevezését  nem tudjuk, mert bizony így sokszor még a magyar kiadású CD-t vagy kottát sem lehet azonosítani (a nemzetközi terjesztés miatt gyakran a magyar kiadások címlapján is csak az angol cím szerepel). Vásárlásnál, netán az Interneten történő keresésnél hiába ismerjük mondjuk Csajkovszkij A diótörőjét, ha nem ismerjük Tchaikovsky The Nutcracker-jét. Persze, a “zenei angolul” nem tudót még az is  zavarba hozhatja,  ha  mondjuk egy angolul feliratozott CD borítóján azt olvassa, hogy Schubert Befejezetlen szimfóniájának hangneme B minor… (Az angolok nem használják a H betűt hangmagasság jelzésére. Nekik a  B az, ami nekünk a  H/h, és a B flat az, ami nekünk a  B/b. Ennek persze megvan a zenetörténeti oka.)     
                 
    Sajnos, ahogyan a bevezetőben olvashatjuk, a szótárkészítőnek nem volt arra  módja, hogy a címszavak fonetikus átírást is megadja. Ha egyszer ezt pótolni lehetne, az bizony megkönnyítené a felhasználók dolgát. Természetesen szemléletesebb lenne a kötet, ha ábrákat  és főként kottapéldákat is tartalmazna. Egy muzsikus, mondjuk egy akkordtípus esetében,  sokkal gyorsabban “kapcsol”, ha látja a megszokott kottaképet. A szótár efféle gazdagítása és egyben megdrágítása  azonban – feltételezem – végképp  lehetetlenné tette volna a kiadását.            

    A jó minőségű papírra nyomott, könnyen kezelhető, 556 oldalas, kemény borítású, varrott kötet olyan nyomdai technikával készült, amely hazánkban még  igencsak újdonságnak számít (előkészítés: Pytheas Kft, nyomás: PXP Első Magyar Digitális Nyomdai RT). A kiadó számára e digitális technika egyik haszna, hogy az igényeknek megfelelően, egyszerre kis tételben is lehet könyveket nyomtatni, így nem szükséges komoly pénzeket költeni a raktárban történő tárolásra. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy az egyes nyomások között is mód nyílik a javításra, kiegészítésre (tehát nem kell megvárni ehhez az újabb  kiadást). A szerkesztő és a kiadó kéri is az olvasókat, hogy ha bármiféle hibát, hiányt, következetlenséget  észlelnek,  jelezzék, és már a következő nyomás előkészítésénél kijavítják ezeket. Így a megjelenés (2001 nyara) óta eltelt hónapok alatt is számtalan apró változtatás történt. A mostani vásárlók már egy tökéletesített példányhoz juthatnak.       

    Summa summárum, csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk Ittzésné Kövendi Kata és a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány “közös gyermekéről”, a zenei szakszótárról. Remélhetőleg lassacskán eljut az iskolákba, a könyvtárakba  és persze az otthonokba, hogy valóban mindenkinek módja legyen használni, akinek szüksége van rá.

(Angol-magyar/magyar-angol zenei szaknyelvi szótár. Összeállította és szerkesztette Ittzésné Kövendi Kata. English-Hungarian/Hungarian-English Dictionary of Musical Terminology. Compiled and edited by Kata Ittzés. Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2001. A könyv ára a könyvesboltokban 14.500 Ft, a kiadónál 10.500 Ft.  A kiadó telefon- és faxszáma: 344-6044.)