Találkozás a pódiumonTalán ezzel a címmel lehetne leginkább jellemezni a 2004. december 5-én lezajlott zenei eseményt. A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zenekarának a konzervatórium hangversenytermében adott koncertjén ugyanis az iskola hivatásossá vált egykori növendékei, Kaszanyitzky András, Kéry János és Kéry Tamás voltak a szólisták. Az ötlet Kozma András igazgatótól származik és koncertek hosszú sorát ígéri. A bázis: az iskolai zenekar, amely Áldor Lili szakavatott, lelkes irányítása mellett ás bele egyre mélyebben az elmúlt korok kiemelkedő szerzőinek zenei világába. Ezúttal Purcell és Vivaldi idézték fel a barokk, Haydn és Mozart a bécsi klasszika stílusát. Árnyalt, színes, egységesen fegyelmezett előadásuk dicséretére válik a Szakközépiskola tanulóiból álló együttesnek. A zenei közvéleményt régóta nyugtalanító kérdésre: „Hol vannak a magyar vonósok?”, ezúttal bíztató, megnyugtató választ kaptunk. A hangversenyt záró Kodály mű, a Magyar rondó méltó tisztelgés volt a Mester, az iskola névadója közelgő születési évfordulója előtt. Mindhárom szólista itthoni tanulmányait követően hosszú időn át külföldön gyarapította tudását. További közös tulajdonságuk, hogy mindhárman zenetanárok gyermekei. Ez bizonyára nagy hatással volt zenei képességeik kibontakoztatására. Kaszanyitzky András Vivaldi: h-moll gordonkaversenyének előadásával hű képet adott az olasz mester muzsikájáról. A szép tónussal, virtuóz tudással eljátszott versenymű interpretációja méltán aratott meleg sikert. A zongorista recenzens – az iskola egykori igazgatója – szívét különösen melengette a két Kéry-fiú, János és Tamás, Mozart: Esz-dúr kétzongorás versenyművében nyújtott briliáns, élményteli előadása. Egy pillanatig sem volt kétséges az együttjátszás teljes szinkronja, beleértve a zenekar megbízható közreműködését is. Felejthetetlen pillanatokat jelentettek az egymásnak felelgető, konzseniálisan megoldott passzázsok, a melodikus részek melegen megformált hangjai, a stílusban való biztos jártasság. Élveztük a pergő tizenhatodokat, a testvérpár önfeledt, természetes, felejthetetlen zongorázását. Nem véletlen, hogy a zárótételt a lelkes közönség megismételtette. A zenekar a fentieken kívül Purcell d-moll szvitjét, Haydn D-dúr szimfóniáját (Hob. 1.1.) valamint a már említett Kodály rondót játszotta. Az ugyancsak egykori növendék, Kökényessy Zoltán által vezényelt művek technikásabb részeiben éreztük ugyan a feladat nagyságát, de ez nem zavarta az egységes összképet. A karmester, aki vendégként állt az együttes élére, teljes biztonsággal irányította az előadást, méltán hozzájárulva a lelkes ovációval kísért hangverseny sikeréhez. Straky Tibor
nyugalmazott igazgató, zongoraművész |