Kedves Kálmán!Nagyon elkényeztettél a „gyere, várlak” szövegű és sűrűn érkező e-mailjaiddel, melyeket még akkor is elküldtél, amikor már biztos volt a telt az általad rendezett koncerteken. „Egy hely mindig van…” – mondtad azzal a derűs bizalommal és reménnyel, amely életutadat jellemezte. Igen, a Te szívedben mindig volt hely mindenre, legyen az országos ügy, vagy csak egy baráti kérés. Szociológusi diplomával a szakma legjobbjaként irányítottad az Országos Filharmónia Budapesten kívüli koncertjeit, melyek eredményeként addig soha nem látott mértékben jutott el az értékes zene még a legkisebb faluba is. Sze- mélyesen tapasztaltam, hogy mindig nagy gondossággal ügyeltél művész és kö- zönség találkozóira, és a lehető legoptimálisabban feltételek megteremtésére, különös tekintettel a számodra oly fontos ifjúsági előadásokon, melyeket még a legkisebb faluban is európai ízléssel rendeztél meg. Rendkívüli gondosság és ügyszeretet vezérelte életutad minden állomását, légyen az ügyvezető titkári funkció (Magyar Zeneművészek Szövetsége, 1982-91), igazgatói munkakör (Művészeti Alap zenei szakosztály 1982-91), ügyvezető igazgató álláshely (Madách Kft. 1991-94), szerkesztőségi rovatvezetés (Muzsika 1977-88), tudományos munkatársi állás (Művelődési Intéztet 1977-88), titkári beosztás (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete zenei tagozata 1992-től), vagy mint legutóbb, a neveddel fémjelzett Strém Kft.-ben. Ez utóbbi vállalkozásoddal többek között olyan kiválóságok rendszeres jelenlétét biztosítottad, mint Rév Lívia, Schiff András, Várjon Dénes, de sikeres pályára állítottál fiatal muzsikusokat (pl. Csoba Tünde, Mali Emese, Rohmann Ditta) is. Te honosítottad meg Budapesten a kulturális menedzserképzést, de abban is Te voltál az első, aki a rendszerváltás után magán koncertrendezőként piacra lépett. És akkor még nem szóltam a kortárs magyar zenetudomány – zenepedagógia – zeneszerzés számára kezdettől fogva méltó teret adó Földvári Zenei Napok eseménysorozatról, a nemzetközi viszonylatban is jelentős zeneakadémiai Zongora sorozatokról… Hol vannak a magyar vonósok? és Vitairat a zenei művelődésről c. tanulmányaiddal olyan építő hullámokat gerjesztettek, melynek nélkül ma minden bizonnyal kisebbek lennének kulturális eredményeink itthon és a nagyvilágban. Utolsó heteidet sajnos nagyon megkeserítették azok a szörnyűséges viták, melyeket a Fertőd-Eszterházai nyári fesztivál védelmében folytattál a Kulturális Örökség Hivatalával, s melyekről az Új Zenei Újság és a Muzsika hűen tudósított, de hősiesek voltak azok az akcióid is, melyeket szépséges terveid megvalósítása érdekében folytattál szponzori támogatásokért. Amikor a Veled kapcsolatos búcsúhírről november 27-én értesítést kaptam, először azt hittem, meguntad a Don Quijote-i küzdelmeket, és az általad rendezendő legközelebbi koncerten, Várjon Dénes zeneakadémiai szólóestjén búcsúzol az egészségedet, de sokszor még a családi vagyonodat is veszélyeztető koncertrendezéstől. Most már tudom, hogy csak szíved fáradt el, de végleg. Kívánom, hogy megkezdett munkádat, életművedet tehetséges tanítványaid olyan sikerrel vigyék tovább, hogy soha ne legyen szükség a „Hol vannak a magyar hangversenyrendezők?” c. vitairat megírására. Drága Barátom! Kísérje béke és emlékezés szétszórt poraidat! Zelinka Tamás
|