Szövetség a középfokú művészetoktatásért

 — Tisztelt Elnök Úr, kérjük néhány gondolattal tájékoztassa a Parlando olvasóit arról, hogy milyen intézmények tartoznak elnöki irányításának hatáskörébe?
 — A Szövetség egyesíti a zenei szakközépiskolák mellett a táncművészeti és az ipar- és képzőművészeti szakközépiskolákat. Jelenleg 47 iskola a tagja. Több helyen ez az egyesülés már az iskolák szintjén amúgy is megtörtént, hiszen például Pécsett, Nyíregyházán és másutt komplex művészeti szakközépiskolák működnek. Az ugyancsak komplex Szövetség elnökségére a megbízatás 3 évig tart. 
 A Szövetségnek három alelnöke is van: Uhrik Dóra a táncművészeti, Lenkey Csaba a zeneművészeti, Lőrincz Győző pedig az ipar- és képzőművészeti szakágakat képviseli. A szövetség első elnöke Záborszky Kálmán, a budapesti Szent István 
Király Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. Tőkés Tünde titkár asszonnyal együtt kiváló munkát végeztek az elmúlt három évben. Beindították a szövetségnek, mint szervezetnek a működését. Megszervezték a Művészeti Szakközépiskolák I. Országos Fesztiválját és kiadták a művészeti szakközépiskolák adatait tartalmazó Középfokú Művészeti Iskolák enciklopédiáját, amely összefoglalólag kívánja bemutatni a magyar középfokú oktatásnak ezt a különleges ágazatát. 
 A szövetség felsőbb kapcsolata is kiváló: Dr. Szűcsné Hobaj Tünde főtanácsos asszony személyében hozzáértő, rendkívül ügyszeretően és hatékonyan működő referensünk van az Oktatási Minisztérium tanügyigazgatási főosztályán.
 Korábban igen jók és eredményesek voltak kapcsolataink a minisztérium szakképzést irányító szerveivel is. Ez a kapcsolat 2002-ben megszakadt. Az új vezetés elsőrendű feladatának tekinti a szakképzési szervekkel a kapcsolatok újra építését.  
 — Miben állt a lényeges, változtatásra szoruló különbség a művészeti-szakmai középiskolák és az általános gimnáziumok között? 
 — A különbség mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a középfokú iskoláknak a művészetoktatás mellett ma már színvonalas és eredményes, középiskolai érettségivel befejeződő közismereti képzést is kell nyújtani. Ez annál inkább így van, minél jobban közelítünk az Európai Unió oktatási rendszeréhez. Tanulmányoznunk kell az uniós példákat, hogy ha esetleg a jövőben változtatnunk kell, tudjuk, mik azok a pozitívumok, amiket átvehetünk és mik azok az eredmények és erények, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodnunk kell. Külföldi tapasztalatszerző útjaim során magam is láttam jó példákat, de hálistennek igazgató kollégáim is rendkívül tájékozottak. Nagy és fontos munka lesz a szövetség iskolái számára közös taktika és stratégia kialakítása.
 — Milyen kapcsolata van ennek a szervezetnek az alapfokú képzést nyújtó iskolákat összefogó Zeneiskolák Szövetségével?
 — A zeneiskolákkal és a Magyar Zeneiskolák és Művészeti  Iskolák Szövetségével a legjobb kapcsolatokra törekszünk, hiszen a zeneiskolákban folyó munka a középfokú iskolák oktatásának alapját képezi. Szervezeti kapcsolataink is vannak, hiszen nem egy tagiskolánk zeneiskola és zeneművészeti szakközépiskola egyben (pl. Budapesten a Szent István Király és a Weiner Leó „konzi”, vagy Békéscsabán, Székesfehérvárott az ottani szakközépiskola és zeneiskola). 
 Az elmúlt években néha nem volt a legjobb a viszony a két szervezet illetve a két iskolatípus között. Most, hogy Ember Csaba, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója lett a Zeneiskolák Szövetségének a vezetője, azt remélem, hogy igen jó emberi és szakmai kapcsolatokat tudunk majd építeni a két szervezet között. 
 — Az alapfokú képzést biztosító iskolák szempontjából az a legelőnyösebb, ha számuk emelkedik. De ugyanígy van ez a középfokon képző intézmények esetében is?
 — Vannak olyan vélemények, hogy hazánkban túl sok a zeneművészeti szakközépiskola. Én e  kérdésben nem nyilvánítok véleményt, nekem minden iskola fontos és kedves. Az iskolaalapítás és megszüntetés joga a demokratikus Magyarországon az önkormányzatoké és más iskolafenntartóké. Ha ők úgy ítélik meg, hogy abban a városban szükség van ilyen iskolára és biztosítani tudják az iskola működéséhez szükséges szakmai és pénzügyi feltételeket, akkor miért ne működhetne akárhány ilyen iskola? Hálistennek, ma már nincs egypárti pártközpont, ahol valaki jó-rossz direktívákat adhatna az országnak. Az adott közösség (város, község, megye, stb.) gondja és felelőssége, hogy megszabja és megvalósítsa, amire szüksége van.
 — Tudom, kényes a kérdés, mégis felteszem: lehet-e különbséget tenni az egyre növekvő számú szakközépiskola szakmai nívója között?
 — Én természetesen a saját iskolámat, a budapesti Bartók Béla Szakközépiskolát tartom a legjobb iskolának. Ezt az elfogultságot nem is szégyellem, hiszen mint ennek az iskolának az igazgatója már több mint 20 éve, aligha mondhatnék mást. De vannak e rangnak ténybeli alapjai is. Bizonyítják ezt a rangot a középfokú zenei versenyeken elért időnként valóban fantasztikus szakmai eredmények (békéstarhosi zongoraverseny, győri klarinétverseny, pécsi kürtverseny, stb.). Igen jók a felvételi statisztikáink. Végzett növendékeink csaknem 100%-a bekerül valamilyen felsőoktatási intézménybe, többnyire a Zeneakadémiára és a budapesti Tanárképzőbe. De tanulnak felsőfokon volt növendékeink Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Grazban, Bécsben, Salzburgban, Milánóban, Londonban, New Yorkban (Julliard School), és még ki tudja, hány külföldi főiskolán is.
 — Jó lenne egységesíteni a felsőoktatási intézményekbe felvételizni szándékozókra váró követelmények színvonalát. Úgy gondolom, ezáltal a budapestivel azonos rangot adhatnának a vidéki városokban működő főiskolák, egyetemek is, vonzáskörzetük növekedhetne.
 — A felsőoktatásban aligha lehet az ún. felvételi anyagot egységesíteni, hiszen az egyes egyetemek, főiskolák is önállóak. A fent felsorolt bel- és külföldi főiskolákhoz külön-külön sem lehet alkalmazkodni. Mi sem alkalmazkodunk a hozzánk felvételiző korai, kínai, japán, stb. növendékekhez, hanem inkább azt döntjük el, látunk-e elég tehetséget és esélyt arra, hogy iskolánkban eredményes munkát végezhetnek. Persze, van valamelyes országos koordináció, de ha egy tanári karnak egy felvételiző megtetszik, azt előbb-utóbb úgyis fel fogja venni.
 — Köszönöm a beszélgetést.