SZAKSZERVEZETÜNK JELENLÉTE

Zeneoktatásunk szakszervezeti aktivistái négy évvel ezelőtt találkoztak utoljára hasonló konferencián, mint amilyet szeptember végén sikerült ismét életre hívni a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete támogatásával az MZTSz zenepedagógus tagozata számára szakmai továbbképzés céljából. Lehetne firtatni, miért volt ilyen nagy időbeli távolság a két rendezvény között. Az azonban bizonyos, hogy a mostani rendezvény összehívását a sok aktuális, ténylegesen létfontosságú kérdés mellett az is motiválhatta, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége zamárdi üdülőjét a kibővítés és felújítás utáni ideális állapotban akarta bemutatni. S annak bemutatására is sor kerülhetett, hogy nemcsak nyári üdülésekre ideális az esztétikus és praktikus objektum, hanem ehhez hasonló, 40-50 főnyi létszámot fogadó konferenciák számára is jól használható. Téliesített berendezése évszak-függetlenné tette működését. Ebben a funkciójában az üdülőnek ez volt a premiere, s egybehangzó volt a vélekedés: a nyitó előadás kitűnően sikerült. A jó gazda megelégedésével nyugtázhatta az elismerést Kozma Károly, az MSzSz főtitkára, aki a bővítés minden mozzanatának irányítója volt, s az esztétikai és műszaki kivitelezés minőségét vigyázó szeme és jó ízlése biztosította.
 Ugyanezt az elismerő minősítést azonban nem csupán az épület kaphatta, hanem mindazok a szakmai események, amelyeknek a megújult üdülő erre a rövid időre otthont adott. Ennek feltételéül szolgáltak a résztevők (mintegy 40 szakszervezeti aktivista a zenepedagógus táborból) a maguk információigényével és fogékonyságával egyfelől, másfelől pedig a meghívott előadók, akik viszont a maguk területén szolgáltak napra kész információkkal abszolút szakmai biztonsággal. 
 A nyitó előadást az MZTSz főtitkára, egyben a MSzSz elnöke: Dr. Gyimesi László tartotta. Néhány adattal ismertette a MZTSz működésének a feltételeit, szervezeti hátterét. 
 Az MZTSz ma 10.000 tagot számlál, amelynek kb. 35%-át a zenepedagógusok képezik. Az MZTSz a zenei és táncművészeti élet teljes spektrumát felöleli. Így a jelenlévők reprezentálta zeneoktatást az alsó foktól a felső fokig, a szimfonikus zenekarokat (a Budapesti Fesztiválzenekar, a Matáv és MÁV kivételével, utóbbi kettőnek saját zenekara van), az Operaházat, ahol a szervezettség 20%-os, a Magyar Állami Népi Együttest, a könnyűműfaj megannyi muzsikusát (a rock, a könnyű, a szórakoztató műfajokban, vendéglátóban működőket). Az MZTSz a cigányzenésztől az operaénekes sztárig minden muzsikusnak az érdekvédelmét biztosítja, problémáikkal foglalkozik. Felügyeli az OSzK működését, munkahelyeket kutat fel. Két oktatási szervezetet is irányít: az OSzK Studiót és a Kőbányai Szakközépiskolát, ahol vizsgáztatási feladatokat is ellát.
 Az MZTSz tagja, szerves része a MSzSz-nek., amely viszont integrálja a többi művészeti ágazati szakszervezeteket (filmesek, írók, képzőművészek, színészek) is. Szimbiózisban élnek, a gazdálkodás és vagyon, a gazdasági vezetés, az adminisztráció és üzemeltetés integráltságában. Ami a társadalmi szerepvállalást illeti, ebben a fúzióban lehet csak hatékonyan fellépni érdekképviseletben, érdekvédelem céljából tárgyalópartnerként is a politikai és gazdasági életben.
 Az előadói művészi jogok kidolgozásában oroszlánrésze volt az MZTSz jogelődjének már a nyolcvanas évektől kezdve. A kazettás magnók megjelenésével  a művészek foglalkoztatása megcsappant. Kompenzációul szolgált az üres kazetták után járó jogdíj (már 1982-től). Ma már az audio-kazettát felváltja a CD, s rövid időn belül azt is a DVD. Az internetről letölthető zenék újabb szerzői és előadói jogi problémákat vetnek fel. Jogdíjrendszerünk minden európai összehasonlításban elismert. – A jogdíjrendszer működtetése a művészeket egyénileg is érinti. Komplex számítástechnikai rendszer kiépítése vált szükségessé. Az 1999-es esztendő bevételi eredménye jogdíjakból 100 millió Ft volt. Ebből a tőkéből van módja szakszervezetünknek különböző támogatásokat adni művészeknek, zenepedagógusoknak hangszervásárlástól lakáskölcsönig bezárólag az igények széles skáláján.
 A MZTSz jogi szakértői művészeti törvény előkészítésén dolgoznak (azóta ez a munka befejeződött, a törvénytervezet elékészült! – L.Z.). A törvény megfogalmazza művészet jogilag definiálható lényegét. Tisztázza állam és művészet viszonyát, valamint a művészek jogállását. 
 Leírja az állam kötelezettségeit a művészeti élet működtetésével kapcsolatban: a támogatások különböző formáit, a létező meglévő és létrehozandó szervezeti kereteket. 
 Megfogalmazza a normativitás elvét, az esélyegyenlőség megteremtése érdekében.
 Tisztázza az állam és a különböző művészeti szervezetek kapcsolatát, így pl. egy Nemzeti Művészeti Tanács létrehozásának lehetőségét veti fel, amely folyamatos egyeztető, ellenőrző, döntéseket előkészítő fórum. Így az állam önkorlátozó kívánatos magatartására is irányt ad. Közalapítvány létrehozásának a fontosságát deklarálja, amely mindazokat a szervezeteket, eseti vállalkozásokat támogatja, amelyeknek a támogatására állami eszközökből nem kerülhet sor. 
 A művészet és oktatás kapcsolatának szabályozására is kitér a törvénytervezet. Támogatja a művészeknek a megjelenését, bemutatkozását az iskolában, amellyel jelentős szerepet vállalhatnak a jelenleg háttérbe szoruló művészeti nevelésben. A felsőfokú művészeti intézmények diplomázó hallgatóinak a diplomamunkáihoz segítséget kíván nyújtani (pl. diploma-film elkészítése, zenekari diplomakoncert támogatása, stb.).
 Beépíti a törvény a művészi minőségvédelmet, szakma-védelmet és a fogyasztóvédelmet.
 A művészek jogállását tisztázza: mit jelent a „foglalkozás”? Mik a munkajogi sajátosságok? Rendezi az adózás, TB járulékfizetés módját, mértékét. Deklarálja, hogy a művész — munkavállaló, nem pedig vállalkozó. Jelentős minőségi változásokat készít elő a törvénytervezet a művészek státuszának meghatározásában, szabályozásában.
 A törvénytervezet elfogadásának jelentőségét a fenti szabályozásokon túlmenően az is növelné, hogy mintát adna Európának is, az Unióban ugyanis ilyen törvény még nem létezik. Nemzetközi pályafutását is megkezdhetné a törvény minta-értékénél fogva. 
 Muity Mária, az MZTSz országos zenepedagógus tagozatának elnöke a különböző törvényi változásokról (munka, közalkalmazotti, oktatási) szólt. Az előkészületben, ill. megvalósuló félben lévő pedagógus béremelésnek a helyi megvalósítását, annak ellenőrzését ajánlotta az aktivisták figyelmébe. 
 A tanév rendjének iskolánkénti autonóm szabályozásának kísértése, hogy azt túlságosan is rugalmasan kezeljék. Ebbe a rugalmasságba azonban nem fér bele többé, hogy a szolfézs-vizsgákra már májusban sort lehessen keríteni!
 Az oktatási kormányzat bejelentette az ellenőrzések esélyét. Különböző szépséghibákat elkerülendő, ajánlatos, hogy az iskolák maguk kérjék az ellenőrző vizsgálatokat. 
 Az országos szakszervezeti-állami egyeztetések egyik főszereplőjét volt szerencsénk köszönteni az előadók sorában: dr. Szabó Endrét, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SzEF) elnökét. Mondandója négy jól körülhatárolt, de egymással összefüggő kérdéskört ölelt fel.
 Az érdekegyeztetés rendszerváltás óta regisztrálható történéseit, jelen helyzetét és a jövőbeni fontosságát mutatta be. Az Antall-kormány működésétől kezdve az érdekegyeztetés normálisan működött. Sőt, a magyarországi szociális párbeszéd modellként szolgált a többi volt szocialista ország számára. A közszolgálati alkalmazottak és a különböző ágazatok számára is megteremtették az érdekegyeztetés lehetőségét. 
 Az Orbán-kormány filozófiája e kérdésben változott. A szakszervezetet pusztán munkahelyi érdekvédő csoportnak tekintették. A szakszervezetek számára a Gazdasági Tanácsban csak a kormányzati információk felvételét biztosították, a véleményüket is meghallgatták, minden következmény nélkül. Gyakorlatilag a dialógus megszűnését jelentette ez a gyakorlat. Ennek adott ugyanolyan kompetenciával teret az Országos Munkaügyi Tanács. A legfőbb témák bemutatására, úgymint költségvetés-tervezet, járulékszabályozás, adóügyek már nem is kerültek a fórum elé. Az előző kormány működésének utolsó szakaszában megalakították ugyan a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsát, ez azonban ahhoz későn történt, hogy érdemi egyezségeket lehessen létrehozni. 
 A SzEF-nek normális viszony kialakítása a célja a mindenkori kormánnyal. Erre törekedtek az Orbán-koránnyal is. Végül sikerült megállapodásra jutni többek között a köztisztviselői törvényben, bizonyos csoportoknál érvényesíthető fizetésemelési szorzók mértékében, valamint a közalkalmazotti életpálya szabályozásában.
 Az Európai Unió Magyarországról szóló ország-jelentései kiemelten bírálták az előző kormányzatnál a szociális párbeszéd hiányát. 
 A jelenlegi kormánnyal biztatóbbak a párbeszéd kilátásai. Medgyesi Péter már a választások előtt is két ízben tett látogatást a szakszervezeteknél, amelyet az új kormány megalakulása óta megismételt. Ígéret van a Közszolgálati, valamint a Gazdasági Érdekegyeztető Tanács megalakítására.
 A közalkalmazottak 50%-os béremelésének jelentőségét méltatta a továbbiakban az előadó. Az utóbbi évtizedek szociális intézkedési körében példa nélkülinek nevezte az emelést. Kritikával illette azonban a közzétételét, mivel elmaradt annak hangsúlyozása, hogy ez a béremelés átlagosan jelent csak 50%-ot, lesznek olyan alkalmazottak, akiknél ez kevesebbet fog jelenteni. Valóban, a diploma nélküliek körét csak 40%-ban érintette. Ez is elég volt azonban a politika számára, hogy elégedetlenségüket fejezzék ki az 50%-ban nem részesedők, s bírálják a kormányt ígérete megszegése miatt. Azt azonban nem szokták értékelni, hogy a minimálbér adómentesítésével az érintettek havi 6.000 Ft nettó megtakarításhoz jutottak.
 Még ez a béremelés sem elegendő azonban a közszféra, a szellemi foglalkoztatottak számára ahhoz, hogy felzárkózzon a versenyszférához. Ezt elismeri a kormányzat is. A tárgyalásokat a 2003-as esztendő újabb emeléseiért tovább folytatják, hogy az legalább infláció-kompenzáló lehessen. Az EU-s bérekhez való közelítésben még így is messze vagyunk. 
 A SzEF nem fogadja el a közszolgálati szellemi foglalkozásúknak a versenyszféra által használt “improduktív” minősítését, s azt a vélekedésüket, hogy a versenyszféra tartja el a közszférát. Szellemi kapacitás nélkül ui. a versenyszféra sem lenne képes a működésre. A jövő generációjának szellemi felkészítésében jelentős szerepet kell játszania a jól felkészült pedagógusoknak. A felzárkóztatási programot évenként folyamatosan kell teljesíteni 2006-ig bezárólag.
 Előadásának utolsó részében egy egységes közszolgálati kerettörvény szükségességéről  szólt a SzEF elnöke. Ennek a törvénynek meg kellene fogalmaznia a foglalkoztatási garanciákat, s meg kell teremtenie a tisztességes, kiszámítható pályaképet. Jogos a közszféra elvárása, hogy legyen foglalkoztatási biztonsága, keresetbiztonsága és társadalmi kiegészítő rendszere. – Előadása után konzultációs kérdésekre kaphattak választ tőle a felszólaló résztvevők. 
 Az ebédszünetben arra is futotta, hogy az aranyló őszi napsütésben a kikapcsolódni vágyók gyönyörködhessenek a Balaton-part ősz-elői pasztell-színeiben. Az időjárásnak ez a különleges ajándéka aztán arra csábította a konferencia résztvevőit, hogy a délutáni első foglalkozást a szabad levegőn hallgassák meg. 
 Szűcsné Hobaj Tünde, az OM főtanácsosa az adminisztratív szabályozás kérdéseiről beszélt. Visszatekintett a törvényi szabályozások közelmúltbéli történetére (költségvetési § - 1991, közoktatási § - 1993). Ma sem megoldott a szakirányú képesítekkel való intézményi ellátottság. A tárgyi és személyi feltételek meglétének a szabályozására is sor került. Kiadták az eszköz és felszerelési jegyzéket, amely garantálja a minőségi működést a  zeneiskolák számára. Az önkormányzatoknak kell biztosítani a működési feltételeket. Ennek realizálása azonban még várat magára. Állami keretekből 1 milliárd Ft-ra lenne szükség a megfogalmazott feltételek biztosításához. Ehelyett csupán 49 intézmény számára tudtak 312 millió Ft-ot biztosítani. 
 Sok intézmény alakult meg szabálytalanul. A szabályosság biztosítására történnek ma erőfeszítések (jegyzői engedélyhez kötik új iskolák létesítését). A 4/2001 rendelet szabályozza az alapítás feltételeit. Egyben a normatívák igénybevételének kritériumait is szabályozta az OM. Zenei előképző alapú iskolák képezik a 640 iskola 10%-át(!). 
 A művészeti alapvizsga és záróvizsga bevezetése (27/1998 rendelet) a minőségbiztosítást szolgálja majd. 
 A többi művészeti ág nevelési programja is hasonló a zenei neveléséhez. A zeneiskolákban 75 szakág tantervi szabályozására került sor. Újnak számít a jazz, az elektroakusztikus zene és a népzene tárgyak tantervi szabályozása. 
 A szabályozásban fontos az általános pedagógiához való igazodás. Ennek jegyében minden iskolának kell, hogy legyen pedagógiai programja. 
 A tanügyi dokumentumok vezetése nem pontos. A hiányosságok felfedése a normatíva elnyerését és folyósítását veszélyeztetheti! A tanügyi nyomtatványok ismerete fontos a szabályos működéshez.
 A tervezett intézkedések közül kiemelte az előadó a tanulmányi versenyek rendszerének újra szabályozását. A minőségbiztosítás is jobban érvényesül a jövőben. A kontrollt az OKÉV látja majd el. – A SuliNET programból a zeneiskoláknak is részesedniük kell, hogy mindenütt legyen Internet hozzáférés. – A tankönyvkiadás szabályozása elengedhetetlen. Nem érkeznek javaslatok a különböző, arra méltó kiadványok tankönyvvé nyilvánítására. – A tanárképzés reformja időszerű, valamint a képesítési követelmények pontos definiálása. 
 A MZTSz Jogtanácsosa, a szakszervezeti jogsegélyszolgálat jogásza Dr. Gál Andrea a Munka Törvénykönyvének módosításait ismertette (2002. XIX. Törvény, megjelent a Magyar Közlönyben.), s a szabályozásból adódó lehetőségekre és buktatókra hívta fel a figyelmet. A foglalkozás végül is kilépett az előadás kereteiből, s élénk érdeklődést kiváltott konzultációvá alakult. Az “Iskolaszolga” c. kiadvány nyomonkövetésére hívta fel a figyelmet. 
 A konferencia második napja a pedagógiai témáké volt. Laczó Zoltán, a Liszt Ferenc Zenei Egyetem docense a másfél hónappal korábban megtartott ISME konferenciának a személyes tapasztalatait összegezte, s a magyar zenepedagóia számára levonható tanulságokról szólt. 
 Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének ez év tavaszán megválasztott új elnöke a MZMISz vezetése alatt eltelt nem egészen féléves tevékenységéről és a Szövetség előtt álló feladatokról beszélt. 
 A konferencia zárásaként Muity Mária és Dr. Gyimesi László szólt, mindketten hangot adva annak a benyomásuknak, hogy a konferencia elérte célját: tájékoztatta a hallgatóságot a jelen és jövő orientáló fontos kérdéseiről, amelyeknek a hasznosítása létfontosságú a további intézményi működés érdekében.
 A kitűnően szervezett konferencia előkészítésében Dr. Pataky Dezsőné, Magdi és Fekete Krisztina vettek részt, akik a konferencia ideje alatt jelenlétük minden pillanatában a zavartalan és harmonikus lebonyolításon, a hallgatóság jó közérzetén őrködtek. 
 Mint a hallgatók között helyet foglaló közkatona, e sorok írója úgy véli, hogy a várakozásokat messze meghaladó színvonalú, a gyakorlati munkát támogató és egyéb elméleti pedagógiai megfontolásokra ösztönző konferencián vehetett részt, s amint az mások megfogalmazásában is elhangzott, bizakodással várjuk a következő hasonló konferenciát a négy éves „követési távolság” megfelezésével. Kérjük, hogy két év múlva ismét találkozhassunk!