DR. SZŐNYI ERZSÉBET


 

KODÁLY ZOLTÁN PEDAGÓGIAI MŰVEINEK KORSZERŰSÉGE*

 

Vajon** korszerűek-e Kodály Zoltán művei? A válasz egyszerű lehet: korszerűek! Részletesebben úgy válaszolhat az előadó, hogy elemzi a műveket érvényesség szempontjából, és egyben rávilágíthat a mai helyzetre. Jelen prezentáció tehát három mozzanatból áll:

1.   A műre vonatkozó Kodály idézet egyes részletei,

2.   a szemelvények érvényessége és

3.   a mai helyzet.

 

I.

Idézet Kodálytól

BICINIA HUNGARICA­ I.[1] [1937]

            [De]1526 után századokra kirekeszttettünk az európai kultúrából.

            Vajon néhány évtized helyrehozhatta-e századok mulasztását? Megközelíti-e zenei közműveltségünk a XVI. század művelt országaiét? Messze vagyunk attól.

            Az iskolában pár éve nekipezsdült élet: remény és ígéret, oázis zenei közéletünk sivatagában. Lesz-e termés a gyenge zöld vetésből? Tanítóink hitétől és buzgalmától függ. Övék az eddigi eredmény érdeme, hisszük, nem fognak lankadni a legrosszabb viszonyok közt sem, s majd csak kivívják tárgyuk és munkájuk méltóbb megbecsülését.

            Élő példákon láttuk: elvezethető a magyar gyermek is a XVI. század többszólamú remekeinek megértéséig. Ez az út biztosabban vezet valódi zenekultúrához, mint a zongoratanítás, ami úgysem lehet soha tömegnevelő eszköz. A magyarnak, mint egy­szólam­ban gondolkodó keleti népnek, fő nehézsége nem a ritmus, a dallam, hanem a többszólamúság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ritmust ne tanítsuk behatóbban, mint eddig. Sőt! De azt előbb. Az óvodában.

            Fokozatosan, de következetes legyen az átmenet egyszólamúságról többszólamú­ságra. Már egyes ritmuselemek, hangközök begyakorlása is nagyobb érdeklődést kelt, ha két csoport felváltó énekével, játékosan történik. Terjed a kánonéneklés, az önálló kétszólamúság legjobb előkészítője. A terc és szeksztpárhuzamok örömeit inkább német, olasz vagy szláv népdalokon mutassuk be: magyar kevés alkalmas rá. Hogy idegen dalokat is énekeljünk?

Feltétlenül, de nem úgy, mint eddig, többnyire: magyarrá álcázva, hanem világosan megmondjuk, honnét való. És amennyire lehet, eredeti nyelven.

            Különlegességeik folytonos szemmeltartása csak mélyebben megérteti a magunkét. Dallam- és ritmusképleteik egész sora ismeretlen a magyarban, ezek nélkül csonka marad a gyermek zenei szemlélete.

 

Érvényessége

Minden szava igaz ma is. Még az aktualitása is!

 

BICINIA HUNGARICA

UTÓSZÓ AZ I. FÜZETHEZ[2].

 

            Angliában elemi fokon nélkülözhetetlennek tartják. Mért ne fordítsuk tekintetünket egyszer olyan ország felé, ahol kottából énekelni szinte olyan magától értetődő alapja a műveltségnek, mint nálunk az írni-olvasni tudás. Ahol majd’ minden felnőtt énekkarba jár, s gyári munkás dalkörök a nagy klasszikusok műveit éneklik. Idestova száz éve virágzik ott egy szolmizáló rendszer, amely a zenekultúra népszerűsítésére többet tett minden zeneiskolánál. Az angol nyelvismeret nem olyan ritka ma már nálunk, hogy ne okulhatnánk közvetlenül a szigetország gazdag, gyakorlatias, széles látókörű pedagógiai irodalmából. Akik pedig máig azt hiszik, hogy Nyugattól csak a német szűrön át szabad tanulnunk, vegyék észbe, hogy a németek mostanában másodszor ültetik át az angol rendszert (Hundoegger, Jöde), s hogy már előbbi átültetése (Battke) hibái ellenére is, rendkívül elterjedt Németországban, Ausztriában és Csehországban. A szintén nagyon elterjedt Eitz-módszer pedig hasonló elgondoláson alapul. (Egy mondat Agnes Hundoegger „ Leditfaden der Tonika-Do-Methode” című, 1897-ben megjelent munkájának előszavából: „Wir Deutschen sonnen uns gern in dem Bewusstsein, in musikalischer Beziehung jeder andern Nation voran zu sein und gerade England möchten wir zu allerletz eine Überlegenheit zugestehen.”)

 

Totális módszertani útmutató.

 

JULIÁNUSZ NYOMÁBAN

ELŐSZÓ A IV. FÜZETHEZ[3].

Mi sem akarunk visszatérni az őshazába. Ami megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet az? Nem az, amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság.

(Az előadás közben illusztrációként elhangzott el CD-korongról Kodály: Bicinia Hungarica I. füzet 1-4, az Andor Ilona által vezényelt kórus előadásában.)

 

 

 

 

A mai helyzet

 

Éneklik, benne van a tankönyvekben is. Majd még visszatérünk a témára a Válogatott biciniumok [1967] kapcsán. Megszívlelendő!

 

II.

Idézet Kodálytól

ÉNEKELJÜNK TISZTÁN[4]!

Mi támogassa hát a kezdő első lépéseit a hangok végtelen birodalmában? Megmondom: nem az elütő hangszínű, temperált hangszer, hanem egy másik énekszólam. A kétszólamú éneket eddigi tanterveink túlságosan későre hagyták. Inkább csak dísznek tartották, nem a haladás eszközének. Pedig alig felbecsülhető a fejlesztő értéke minden irányban, nemcsak a polifon hallás, hanem már az egyszólamú ének tisztasága szempontjából is. Mondhatni: nem tud tisztán énekelni, aki mindig csak egy szólamban énekel. Az egyszólamú tiszta éneket is csak két szólamban lehet egészen megtanulni. A két szólam egymást igazítja, egyensúlyozza.

 

Érvényessége

Az előszó komplett módszertan. Az a cappella fontossága. (Kardos Pál)

Kontra Zsuzsa: Let us try to sing correctly. (Kecskemét)

 

A mai helyzet

Ma is későn kezdi a többszólamú éneket a tanító. Nem meri?

 

III.

Idézet Kodálytól

TIZENÖT KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT[5]. [1941]

Előszó

/Bertalotti/ Tartalmi megközelítésre szolgálna e 15 gyakorlat. Az a néhány lépés, melyet stílusban tesz Bertalotti felé, talán elegendő, hogy rövidesen otthon érezze magát benne a magyar tanuló, aki ezzel zenei anyanyelvéből átlép egy idegen zenei nyelv területére. Mint az anyanyelvnek nem okvetlen esik kárára, ha idegen nyelvet tanulunk, sőt csak az tudja igazán anyanyelvét, aki idegen nyelvet is tud, úgy a zenei anyanyelvtudás csak elmélyül, ha idegen zenei kifejezésmódok szélesítik látókörünket. Mindkét esetben az a feltétel, hogy csak akkor fogjunk hozzá, mikor már az anyanyelvben megerősödtünk.

 

Érvényessége

 

ELŐSZÓ

Bertalotti alapos elvégzése után készen áll a tanuló az énekkar világirodalmának bármely művében való személyes közreműködésre. De hasznát veheti tudásának a hangszeres irodalom megközelítésében is. Így a Vivaldi-téma rövid kifejtése (12. sz.), vagy legalább egyszerű eléneklése a főtémáknak, közelebb viszi a műhöz, mint a legszebb esztétikai fejtegetés.

            Többszólamú éneklés, s a vele párhuzamosan fejlődő halló- és felfogóképesség olyanok számára is megnyitja a világirodalom remekeit, akik semmiféle hangszeren nem játszanak. S a művek csak akkor töltik be létük célját, ha milliók lelkében keltenek visszhangot.

 

A mai helyzet

UTÓSZÓ AZ ÚJ KIADÁSHOZ[6] [1962]

A LEFOLYT HÚSZ ÉV nem volt, nem lehetett egyenletes, nyugodt fejlődés korszaka. De, bukdácsolva bár, mégis haladtunk. Ma már nem számít csudának, ha 12 évesek efféléket simán leénekelnek. És nem is a zeneiskolákban: ott még nem érték el a zeneírás-olvasás náluk szükséges fokát. Hanem a közönségnevelő zenei általános iskolákban. Ezekben itt-ott jobb eredményt látunk, mint a zeneiskolákban. Sőt egy-egy jó tanító megmutatja, hogy a heti 2 órás általánosban is lehet a zenei műveltségnek olyan alapját adni, amelyen tovább épülhet.

            A baj ott van, hogy az „általánost” követő mai iskolák nem folytatják az építést, és nem pótolják az „általános” mulasztásait. Minden reményünk, hogy néhány dicséretes kivétel példája követőkre talál, és a küszöbön lévő tanterv-reform módot ad rá, hogy az érzelmi és esztétikai nevelés leghatalmasabb eszköze oda is bejusson, ahonnan ma még ki van rekesztve.

 

Visszafelé haladunk?!

Zeneiskola, zenei szakiskola

 

IV.

Idézet Kodálytól

ISKOLAI ÉNEKGYŰJTEMÉNY[7] [1943]

ELŐSZÓ AZ I. KÖTETHEZ

Egy nemzet zenei anyanyelve az a zenei kifejezéskészlet, formakincs lesz, mely zenéjét mennél több más népétől megkülönbözteti. Ami csak nála, vagy vele rokon népeknél található.

            Az utóbbi negyedfél évtized vizsgálódása eléggé feltárta a magyar népzene jellegzetességeit.

            Hangsor, ritmika, dallamszerkezet, formai hajlamok megállapításával elég pontosan körülírható. Az ezeréves ittlakás alatt felvett nyugat-európai elemek egy része szervesen illeszkedik bele, más része máig vegyületlenül mutatja jövevény voltát, esetleg gyakori használat ellenére is. A magyar zenei észjárást a tanulókban kifejleszteni, vagy ha megvan, megerősíteni, immár nem megoldhatatlan feladat.

Érvényessége

Ma is érvényes alap-mű az iskolai énekoktatásban.

A mai helyzet

A tervezett szakmai ismereteket a normál osztályokban messze nem tartalmazza (Heti 1 óra!)

 

 

V.

Idézet Kodálytól

A „333 OLVASÓŐGYAKORLAT”-HOZ[8] [1943]

 

GYARAPODÓ PEDAGÓGIAI IRODALMUNK olvasógyakorlatokat eddig még nem ismer. Nem is igen tudunk olvasni, mint azt másutt kifejtettem. Pedig a zeneértéshez közelebb visz a kottaolvasás, mint az operabérlet vagy a népszerű zeneesztétika. Derék hangszertanítóink is kezdik belátni, hogy az olvasnitudás nem jön meg magától, hangszertanítás közben, mint eddig hitték. Bizony azt külön kell tanulni hangszerjátszónak, énekesnek egyaránt. Viszont meg is lehet rá tanítani minden épkézláb gyermeket.

Aki a főbb hangközöket jól-rosszul eltalálja, még nem olvas: az még csak sillabizál. Globálisan kell olvasni: egész szót, majd többet, egész mondatot átfogni egy pillantással; az egészből indulni a részletek felé. Szokjunk rá: a dallamot ne hangonkint szedjük össze, hanem elejétől végig gyorsan áttekintve, mint egy térképet. Egészében, egy darabban érezzük meg, mielőtt hozzákezdünk hangos elénekléséhez. Így biztosabban sikerül.

 

Érvényessége

Teljesen szabályos Kodály-módszer! Módszertani fokozatokkal.

 

A mai helyzet

Igazán csak az ének-zeneiben és a zeneiskolában valósult meg. Pedig Kodály 1962-ben az új kiadáshoz ezt írta:

 

 A „333” szerény kezdete lett egy tekintélyes pedagógiai irodalomnak. Sokan belőle tanulnak meg kottát olvasni. Még többen tanultak volna, ha több tanító ismeri föl a szolmizált kiadás hasznát, és párhuzamosan használja a kettőt. Mert nincs jobb gyakorlat, mint írásban, majd élőszóban áttenni kottát betűre és viszont. Ennek megkönnyítésére készült jelen kiadás. A kottából énekeljünk szolmizálva, a szolmizáltból ABC névvel, mindig más megadott hangnemben, de mindig a valódi magasságban. Ha C-t mondunk, az valóban C legyen. Így lehet abszolút hallásra is nevelni. Zeneértővé pedig csak aktív zenei tevékenység tehet, puszta zenehallgatás magában nem elég.

 Remélem, a füzet új formájában még jobban hozzájárul, hogy a „zene mindenkié” lehessen.

 

[1961, megj. 1962]

 

 

 

 

 

 

VI.

Idézet Kodálytól

ÖTFOKÚ ZENE I-IV.[9] [1945]

UTÓSZÓ AZ I. FÜZETHEZ

 

Most 440 ötfokú dallamot bocsátok közre, négy füzetben. Betűírásos formájuk törekvő pedagógusaink munkáját akarja könnyíteni, akik már meggyőződtek róla, hogy ezzel a módszerrel többre mennek, mint mással.

A nehézségek szerint rendezett füzetekben minden fokozatra találni gyakorló anyagot, a III. és IV. még a tanárképzősöknek, sőt okleveles tanároknak sem könnyű. (Mit, hogy még ők is tanuljanak olvasni? Nem hinném, hogy oly kevés a jó pap köztük. Ha már oklevelet kaptak anélkül, illő, hogy megtanulják utólag.)

Sokan visszariadnak a fölösleges ritmikai nehézségektől. Ritmuskultúránk különösen kezdetleges. Ebben túlságosan nyugat-európaiak lettünk. Minden gyakorlásban túl kell mennünk a mindennapi élet kívánta nehézségen; egyszerűbb ritmuson is csak az uralkodik teljes biztonsággal, aki nehezebbet is győz. De meg itt élő zenéről van szó, nem kieszelt, sehol sem élő nehézségekről. A magyar ritmus finomságait sohasem értjük meg teljesen, ha nem figyelünk az őshaza felé, s nem keressük az onnan jött zenéken: milyen lehetett vagy milyenné lehetett volna a mienk, ha nem szakadunk el rokonainktól messzire, idegen népek közé.

 

Érvényessége

 Elsősorban énekre szól mindez a dallam. Ám szeretném, ha akadna bátor és újat merő hangszerpedagógus is, aki elegendő énekes előkészítés után a

hangszert is betűírással kezdené és tisztára ötfokú dallamokon. Micsoda nyereség a hegedűsnek! Ott járhatna az É- húron a „4 kereszt” rejtélyei nélkül; már az első két ujjal is tartalmas, érdekes dallamokban gyönyörködhetnék lélekölő tanmelódiák helyett, s nem gyötörné a maga és környezete fülét a rosszul keresett, meg nem talált félhangokkal.

 

UTÓSZÓ A II. FÜZETHEZ[10] [1947]

 

Hozzuk végre haza gyermekeinket! Akkor majd a belőlük vált felnőttek is otthon érzik magukat a magyar zene levegőjében.

 

Hazahoztuk!

 

UTÓSZÓ A IV. FÜZETHEZ[11] [1947]

Mi közünk a csuvas zenéhez?

 

A világ egyre jobban feltárul, s az egy népre szorítkozó művészet hovatovább értelmét veszti. A világzene megvalósulásához közelebb járunk, mint a Goethe képzelte világirodalomhoz.

A mai helyzet

Se facimbalom, se járás az óvodában az Ötfokú zene II. felhasználásával. Az Ötfokú zene I. kötete beépült az énekeskönyvekbe, III-IV. pedig a szolfézs anyagba.

Hazahoztuk!

 

UTÓSZÓ A IV. FÜZETHEZ[12] [1947]

Mi közünk a csuvas zenéhez?

 

 Az a kérdés, hogyan állunk inkább helyt a világzenében: egyéniségünk elvesztésével vagy megerősítésével? Azt hihetné valaki, annál jobb világpolgárok leszünk, minél inkább hasonulunk a világ hangjához, s lemondunk a magunkéról. Pedig éppen ellenkezőleg: a magunk ismeretében gazdagodva, elmélyülve, felvértezve több szavunk lesz a világhoz, mint volt eddig, mikor java erőinkkel jobbára nyomtalanul beleolvadtunk. Ezért biztosabban haladunk a világzene felé a csuvasföldön át, mintha egyenesen nyugatra mennénk.

Szüntelenül törekvésünk legyen: jobb zenésszé és magyarabb magyarrá válni. Csak ha a kettő el nem választható egységbe olvad, akkor remélhetjük, hogy megmaradunk.

 

VII.

Idézet Kodálytól

EPIGRAMMÁK[13] [1954 és 1965]

 

Az énekszólam előadható bármely vonós vagy fúvós hangszeren is, esetleg a felső vagy az alsó oktávban. Legjobban jár vele, aki olvasógyakorlatul úgy használja, hogy maga kíséri énekét.

            A kétszólam változat elsősorban énekesek számára készült, hogy magas és mély hangok együtt gyakorolhassanak. Ha egyikük vállalja is a zongorát, ne kövesse átlagos korrepetitorok megrögzött szokását: ne a zongorán kiböködött hangokkal segítse az éneket. Tiszta intonációt csak a jól átgondolt, minden hang tonális szerepét tisztázó és tudatosító előzetes szolmizálás biztosít.

            Értelmes énekesekért, és általában zenészekért folyó küzdelmünkben enélkül egy lépést sem jutunk előbbre.

 

Érvényessége

Tananyagban van, ma is aktuális.

 

A mai helyzet

Kár, hogy nem lehet megszerezni a kamarazenekari változatot.

 

 

 

 

VIII.

Idézet Kodálytól

TRICINIA[14] 1954

 

Senki se tekintse magát teljes képzettségű zenésznek, aki efféléket könnyen, biztosan és szépen le nem tud énekelni.

 

Érvényessége

Tananyag

 

A mai helyzet

Időszerű. Oktatási anyagok, és szöveggel koncertszám.

 

IX.

Idézet Kodálytól

55 KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT[15] 1954

 

Talán szabad arra törekedni, hogy ne csak labdarugóink legyenek különbek mindenkinél, hanem zenészeink is. Adottságunk megvolna hozzá: sehol annyi tehetség. De vajmi kevés jut el a tökéletességig, a rosszul megalapozott és hiányosan folytatott, korán bevégzett tanulás miatt. Ma már minden értelmes zenész kezdi belátni, hogy a munkamódszeren kell változtatni, ha magasabbra akarunk jutni. (…)

Mit ér az a „briliáns” zongorajátékos, aki egy egyszerű népdalt sem tud hiba nélkül leénekelni? Gépies hangszerjáték, ujjakból való zenélés helyett éneken alapuló, lélekből fakadó zenélésre kell törekednünk. (…)

A két szólam külön-külön, zsebkönyv alakban jelent meg, egyrészt, hogy tanuljunk írva nem látott, másik szólamra figyelni, másrészt, hogy szabadba könnyen vihessék magukkal zenésznövendékeink. Mesterségük úgyis túlságosan szobához köti őket, egészségük nagy kárára. Hadd végezzék szabadban mindazt, amit csak lehet.

 

Érvényessége

Részletes módszertani útmutató!

 

A mai helyzet

Hová lett a labdarúgás?! Van tanár, aki leíratja partitúrába, az sem felesleges, többoldalú stúdium.

 

X.

Idézet Kodálytól

KIS EMBEREK DALAI[16] 1962

 

A jövő Magyarország zenészei pedig írjanak dalokat a kis embereknek, de nem kozmopolita vagy német, hanem magyar zenei nyelven. Hogy ilyen is van, talán már kénytelen tudomásul venni itthon is mindenki. És, hogy előbb ezt kell megismerni a magyar gyermeknek, azon sem lehet ma már vitatkozni.

 

Érvényessége

Megtörtént

 

A mai helyzet

Csak néhány ment át a napi gyakorlatba.

Ovi diszkó? Zenehallgatás? Kakaós számítógép?

 

XI.

VÁLOGATOTT BICINIUMOK[17] 1967

 

 Szeretném pedagógusainkat meggyőzni, hogy a tanulók fejlődését gyorsítja s egyben a maguk munkáját könnyíti, ha minél előbb megkezdik a kétszólamú éneklést. A kézjelről, majd betűkről végzett elemi gyakorlatok után könnyen győzik a biciniumokat kottából is, mihelyt biztosan olvasnak. Minden órán tanácsos az Énekeljünk tisztán egy-egy példáját elővenni, eleinte kézjelről. Ez az egyetlen biztosíték a hamis ének ellen, jobb, mint a zongora. Maga alatt vágja a fát az a tanító, aki zongora mellett akar tiszta éneket tanítani.

 

Érvényessége

Ma is használják, fontos.

Itt is jelentős módszertani útmutató van!

 

A mai helyzet

Használják

 

XII.

Idézet Kodálytól

77 KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT[18] 1967

 

E „77 kétszólamú énekgyakorlat” azért született, hogy a gyakorlatoknak 66-tól 22-ig ívelő sorozatába amazoknál rövidebb és könnyebb darabok is kerüljenek.

Megkíséreltem, hogy ősi magyar dalokon kívül felhasználjak és két szólamra írjak néhány, rendkívül érdekes ainu motívumot Tanimoto Kazuyuki és Masuda Yuki gyűjteményéből.

A lapról olvasás, hogy ne váljon gépies gyakorlattá, mindig új anyagot kíván, számos szokatlan dallami ás ritmikai fordulattal. De legyen ez mindenkor egészséges, vonzó muzsika!

 

Érvényessége Itt is módszertani útmutató! Ez modern zene

 

A mai helyzet

Feltételezem, hogy kevesen használják idegenszerűsége miatt

 

XIV.

Az eddig nem ismertetett 33, 22, és 66 kétszólamú énekgyakorlat nem tartalmaz szerzői előszót vagy utószót. Érvényessége vitathatatlan, ma is tananyagként szolgál a közép- és felsőfokú zeneoktatási intézményekben – tudomásom szerint.

Mai elemzésünkhöz érvényesség és aktivitása szempontjából ide kívánkozik egy 1929-ből vett Kodály-idézet a Gyermekkarok c. tanulmányból[19].

            Hogy mindennek a gazdasági krízis az oka? Minden megjavul magától, csak a gazdaság jöjjön rendbe? Nem hiszem. A művészetnek megvannak a maga külső létfeltételei, a pénztől függetlenül. A nyomor talán gátolja a terjeszkedést, de a gazdagság nem mindig segíti elő. A pénz nem termel eszméket. Pénz volna itt elegendő, csak nem mindig arra fordítják, amire kellene. De éppen ami a legértékesebb: azt nem lehet pénzen venni. Nem az erszény, a lélek üressége a nagyobb baj. S ebből nekünk túlon-túl kijutott.

 

Gondolom, további magyarázatra nincs szükség.

„Nőttön nő tiszta fénye

Amint időben,…..távozik…”

(Arany János: Széchenyi emlékezete)

 

A Visszatekintés köteteinek lapozgatása mindig rávilágít valami éppen időszerűre. Kodály Zoltánnak nemcsak zeneművei, hanem szavai is örökérvényűek. Tanulságul, lelkesítésül, vigasztalásul, megerősítésre szolgálnak minden időben!

 

* A KÓTA által 2007. április 3-6. között megtartott VI. Magyar és Nemzetközi Karvezető Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.

** A dőlt betűs részek dr. Szőnyi Erzsébet gondolatai, kommentárjai. (A Szerk.)

 

[1] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I., 65. old. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1974.

2 Ua. 65-66. old.

3 Ua. 69. old.

4 Ua. 83. old.

5 Ua. 88-89. old.

6 Ua. 89. old.

7 Ua. 131. old.

8 Ua. 127. old.  

9 Ua. 166. old.

10 Ua. 168. old.

11 Ua. 169. old.

12 Ua. 169. old.

13 Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. 78. oldal. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest.

14 Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III., 78. old.

15 Ua. 296. old.

16 Ua., 323. old.

17 Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 224. old.

18 Ua. 225. old.

19  Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó alá rendezte, és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 45. old.

 

 

 

 

Akadémia Zeneműbolt

 

Budapest, VI. ker., Király utca 28.

 

Nyitva: hétfő-péntek 10-18, szombat 10-14 óráig. Tel.: 351-1942

 

Komolyzenei és jazz CD-k  — Újdonságok

 

Egyedi megrendelések, alacsony árak!

 

 



* A KÓTA által 2007. április 3-6. között megtartott VI. Magyar és Nemzetközi Karvezető Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.

** A dőlt betűs részek dr. Szőnyi Erzsébet gondolatai, kommentárjai. (A Szerk.)

 

[1] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I., 65. old. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1974.

[2] Ua. 65-66. old.

[3] Ua. 69. old.

[4] Ua. 83. old.

[5] Ua. 88-89. old.

[6] Ua. 89. old.

[7] Ua. 131. old.

[8] Ua. 127. old.  

[9] Ua. 166. old.

[10] Ua. 168. old.

[11] Ua. 169. old.

[12] Ua. 169. old.

[13] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. 78. oldal. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest.

[14] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III., 78. old.

[15] Ua. 296. old.

[16] Ua., 323. old.

[17] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 224. old.

[18] Ua. 225. old.

 

[19]  Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó alá rendezte, és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 45. old.