DR.
SZŐNYI ERZSÉBET
KODÁLY
ZOLTÁN PEDAGÓGIAI MŰVEINEK KORSZERŰSÉGE*
Vajon**
korszerűek-e Kodály Zoltán művei? A válasz egyszerű lehet:
korszerűek! Részletesebben úgy válaszolhat az előadó, hogy elemzi a
műveket érvényesség szempontjából, és egyben rávilágíthat a mai helyzetre.
Jelen prezentáció tehát három mozzanatból áll:
1. A műre vonatkozó Kodály
idézet egyes részletei,
2. a szemelvények érvényessége és
3. a mai helyzet.
I.
Idézet
Kodálytól
BICINIA HUNGARICA I.[1] [1937]
[De]1526
után századokra kirekeszttettünk az európai kultúrából.
Vajon
néhány évtized helyrehozhatta-e századok mulasztását? Megközelíti-e zenei
közműveltségünk a XVI. század művelt országaiét? Messze vagyunk
attól.
Az
iskolában pár éve nekipezsdült élet: remény és ígéret, oázis zenei közéletünk
sivatagában. Lesz-e termés a gyenge zöld vetésből? Tanítóink hitétől
és buzgalmától függ. Övék az eddigi eredmény érdeme, hisszük, nem fognak
lankadni a legrosszabb viszonyok közt sem, s majd csak kivívják tárgyuk és
munkájuk méltóbb megbecsülését.
Élő
példákon láttuk: elvezethető a magyar gyermek is a XVI. század többszólamú
remekeinek megértéséig. Ez az út biztosabban vezet valódi zenekultúrához, mint
a zongoratanítás, ami úgysem lehet soha tömegnevelő eszköz. A magyarnak,
mint egyszólamban gondolkodó keleti népnek, fő nehézsége nem a ritmus, a
dallam, hanem a többszólamúság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ritmust ne
tanítsuk behatóbban, mint eddig. Sőt! De azt előbb. Az óvodában.
Fokozatosan,
de következetes legyen az átmenet egyszólamúságról többszólamúságra. Már egyes
ritmuselemek, hangközök begyakorlása is nagyobb érdeklődést kelt, ha két
csoport felváltó énekével, játékosan történik. Terjed a kánonéneklés, az önálló
kétszólamúság legjobb előkészítője. A terc és szeksztpárhuzamok
örömeit inkább német, olasz vagy szláv népdalokon mutassuk be: magyar kevés
alkalmas rá. Hogy idegen dalokat is énekeljünk?
Feltétlenül, de nem úgy, mint eddig, többnyire:
magyarrá álcázva, hanem világosan megmondjuk, honnét való. És amennyire lehet,
eredeti nyelven.
Különlegességeik
folytonos szemmeltartása csak mélyebben megérteti a magunkét. Dallam- és
ritmusképleteik egész sora ismeretlen a magyarban, ezek nélkül csonka marad a
gyermek zenei szemlélete.
Érvényessége
Minden szava
igaz ma is. Még az aktualitása is!
BICINIA HUNGARICA
UTÓSZÓ AZ I. FÜZETHEZ[2].
Angliában
elemi fokon nélkülözhetetlennek tartják. Mért ne fordítsuk tekintetünket
egyszer olyan ország felé, ahol kottából énekelni szinte olyan magától
értetődő alapja a műveltségnek, mint nálunk az írni-olvasni
tudás. Ahol majd’ minden felnőtt énekkarba jár, s gyári munkás dalkörök a
nagy klasszikusok műveit éneklik. Idestova száz éve virágzik ott egy
szolmizáló rendszer, amely a zenekultúra népszerűsítésére többet tett
minden zeneiskolánál. Az angol nyelvismeret nem olyan ritka ma már nálunk, hogy
ne okulhatnánk közvetlenül a szigetország gazdag, gyakorlatias, széles
látókörű pedagógiai irodalmából. Akik pedig máig azt hiszik, hogy
Nyugattól csak a német szűrön át szabad tanulnunk, vegyék észbe, hogy a
németek mostanában másodszor ültetik át az angol rendszert (Hundoegger, Jöde),
s hogy már előbbi átültetése (Battke) hibái ellenére is, rendkívül
elterjedt Németországban, Ausztriában és Csehországban. A szintén nagyon
elterjedt Eitz-módszer pedig hasonló elgondoláson alapul. (Egy mondat Agnes
Hundoegger „ Leditfaden der Tonika-Do-Methode” című, 1897-ben megjelent
munkájának előszavából: „Wir Deutschen sonnen uns gern in dem Bewusstsein,
in musikalischer Beziehung jeder andern Nation voran zu sein und gerade England
möchten wir zu allerletz eine Überlegenheit zugestehen.”)
Totális
módszertani útmutató.
JULIÁNUSZ NYOMÁBAN
ELŐSZÓ A IV. FÜZETHEZ[3].
Mi sem akarunk visszatérni az őshazába. Ami
megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet az? Nem az,
amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben
különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna,
eltűnt volna a magyarság.
(Az előadás közben illusztrációként elhangzott
el CD-korongról Kodály: Bicinia Hungarica I. füzet 1-4, az Andor Ilona által
vezényelt kórus előadásában.)
A mai helyzet
Éneklik, benne
van a tankönyvekben is. Majd még visszatérünk a témára a Válogatott biciniumok
[1967] kapcsán. Megszívlelendő!
II.
Idézet
Kodálytól
ÉNEKELJÜNK TISZTÁN[4]!
Mi támogassa hát a kezdő első lépéseit a
hangok végtelen birodalmában? Megmondom: nem az elütő hangszínű,
temperált hangszer, hanem egy másik énekszólam. A kétszólamú éneket eddigi
tanterveink túlságosan későre hagyták. Inkább csak dísznek tartották, nem
a haladás eszközének. Pedig alig felbecsülhető a fejlesztő értéke
minden irányban, nemcsak a polifon hallás, hanem már az egyszólamú ének
tisztasága szempontjából is. Mondhatni: nem tud tisztán énekelni, aki mindig csak
egy szólamban énekel. Az egyszólamú tiszta éneket is csak két szólamban lehet
egészen megtanulni. A két szólam egymást igazítja, egyensúlyozza.
Érvényessége
Az előszó
komplett módszertan. Az a cappella fontossága. (Kardos Pál)
Kontra Zsuzsa:
Let us try to sing correctly. (Kecskemét)
A mai helyzet
Ma is
későn kezdi a többszólamú éneket a tanító. Nem meri?
III.
Idézet
Kodálytól
TIZENÖT KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT[5]. [1941]
Előszó
/Bertalotti/ Tartalmi megközelítésre szolgálna e 15
gyakorlat. Az a néhány lépés, melyet stílusban tesz Bertalotti felé, talán
elegendő, hogy rövidesen otthon érezze magát benne a magyar tanuló, aki
ezzel zenei anyanyelvéből átlép egy idegen zenei nyelv területére. Mint az
anyanyelvnek nem okvetlen esik kárára, ha idegen nyelvet tanulunk, sőt
csak az tudja igazán anyanyelvét, aki idegen nyelvet is tud, úgy a zenei
anyanyelvtudás csak elmélyül, ha idegen zenei kifejezésmódok szélesítik
látókörünket. Mindkét esetben az a feltétel, hogy csak akkor fogjunk hozzá,
mikor már az anyanyelvben megerősödtünk.
Érvényessége
ELŐSZÓ
Bertalotti alapos elvégzése után készen áll a tanuló
az énekkar világirodalmának bármely művében való személyes
közreműködésre. De hasznát veheti tudásának a hangszeres irodalom
megközelítésében is. Így a Vivaldi-téma rövid kifejtése (12. sz.), vagy
legalább egyszerű eléneklése a főtémáknak, közelebb viszi a
műhöz, mint a legszebb esztétikai fejtegetés.
Többszólamú
éneklés, s a vele párhuzamosan fejlődő halló- és felfogóképesség
olyanok számára is megnyitja a világirodalom remekeit, akik semmiféle
hangszeren nem játszanak. S a művek csak akkor töltik be létük célját, ha
milliók lelkében keltenek visszhangot.
A mai helyzet
UTÓSZÓ AZ ÚJ KIADÁSHOZ[6]
[1962]
A LEFOLYT HÚSZ ÉV nem volt, nem lehetett egyenletes, nyugodt
fejlődés korszaka. De, bukdácsolva bár, mégis haladtunk. Ma már nem számít
csudának, ha 12 évesek efféléket simán leénekelnek. És nem is a zeneiskolákban:
ott még nem érték el a zeneírás-olvasás náluk szükséges fokát. Hanem a közönségnevelő
zenei általános iskolákban. Ezekben itt-ott jobb eredményt látunk, mint a
zeneiskolákban. Sőt egy-egy jó tanító megmutatja, hogy a heti 2 órás
általánosban is lehet a zenei műveltségnek olyan alapját adni, amelyen
tovább épülhet.
A
baj ott van, hogy az „általánost” követő mai iskolák nem folytatják az
építést, és nem pótolják az „általános” mulasztásait. Minden reményünk, hogy
néhány dicséretes kivétel példája követőkre talál, és a küszöbön lévő
tanterv-reform módot ad rá, hogy az érzelmi és esztétikai nevelés
leghatalmasabb eszköze oda is bejusson, ahonnan ma még ki van rekesztve.
Visszafelé
haladunk?!
Zeneiskola,
zenei szakiskola
IV.
Idézet
Kodálytól
ISKOLAI ÉNEKGYŰJTEMÉNY[7] [1943]
ELŐSZÓ AZ I. KÖTETHEZ
Egy nemzet zenei anyanyelve az a zenei
kifejezéskészlet, formakincs lesz, mely zenéjét mennél több más népétől
megkülönbözteti. Ami csak nála, vagy vele rokon népeknél található.
Az
utóbbi negyedfél évtized vizsgálódása eléggé feltárta a magyar népzene
jellegzetességeit.
Hangsor,
ritmika, dallamszerkezet, formai hajlamok megállapításával elég pontosan
körülírható. Az ezeréves ittlakás alatt felvett nyugat-európai elemek egy része
szervesen illeszkedik bele, más része máig vegyületlenül mutatja jövevény
voltát, esetleg gyakori használat ellenére is. A magyar zenei észjárást a
tanulókban kifejleszteni, vagy ha megvan, megerősíteni, immár nem
megoldhatatlan feladat.
Érvényessége
Ma is érvényes
alap-mű az iskolai énekoktatásban.
A mai helyzet
A tervezett
szakmai ismereteket a normál osztályokban messze nem tartalmazza (Heti 1 óra!)
V.
Idézet
Kodálytól
A „333 OLVASÓŐGYAKORLAT”-HOZ[8]
[1943]
GYARAPODÓ PEDAGÓGIAI IRODALMUNK olvasógyakorlatokat
eddig még nem ismer. Nem is igen tudunk olvasni, mint azt másutt kifejtettem.
Pedig a zeneértéshez közelebb visz a kottaolvasás, mint az operabérlet vagy a
népszerű zeneesztétika. Derék hangszertanítóink is kezdik belátni, hogy az
olvasnitudás nem jön meg magától, hangszertanítás közben, mint eddig hitték.
Bizony azt külön kell tanulni hangszerjátszónak, énekesnek egyaránt. Viszont
meg is lehet rá tanítani minden épkézláb gyermeket.
…
Aki a főbb hangközöket jól-rosszul eltalálja,
még nem olvas: az még csak sillabizál. Globálisan kell olvasni: egész szót,
majd többet, egész mondatot átfogni egy pillantással; az egészből indulni
a részletek felé. Szokjunk rá: a dallamot ne hangonkint szedjük össze, hanem
elejétől végig gyorsan áttekintve, mint egy térképet. Egészében, egy
darabban érezzük meg, mielőtt hozzákezdünk hangos elénekléséhez. Így
biztosabban sikerül.
Érvényessége
Teljesen
szabályos Kodály-módszer! Módszertani fokozatokkal.
A mai helyzet
Igazán csak az
ének-zeneiben és a zeneiskolában valósult meg. Pedig Kodály 1962-ben az új
kiadáshoz ezt írta:
A „333”
szerény kezdete lett egy tekintélyes pedagógiai irodalomnak. Sokan belőle
tanulnak meg kottát olvasni. Még többen tanultak volna, ha több tanító ismeri
föl a szolmizált kiadás hasznát, és párhuzamosan használja a kettőt. Mert
nincs jobb gyakorlat, mint írásban, majd élőszóban áttenni kottát
betűre és viszont. Ennek megkönnyítésére készült jelen kiadás. A kottából
énekeljünk szolmizálva, a szolmizáltból ABC névvel, mindig más megadott
hangnemben, de mindig a valódi magasságban. Ha C-t mondunk, az valóban C
legyen. Így lehet abszolút hallásra is nevelni. Zeneértővé pedig csak
aktív zenei tevékenység tehet, puszta zenehallgatás magában nem elég.
Remélem, a
füzet új formájában még jobban hozzájárul, hogy a „zene mindenkié” lehessen.
[1961, megj. 1962]
VI.
Idézet
Kodálytól
ÖTFOKÚ ZENE I-IV.[9] [1945]
UTÓSZÓ AZ I. FÜZETHEZ
Most 440 ötfokú dallamot bocsátok közre, négy
füzetben. Betűírásos formájuk törekvő pedagógusaink munkáját akarja
könnyíteni, akik már meggyőződtek róla, hogy ezzel a módszerrel
többre mennek, mint mással.
A nehézségek szerint rendezett füzetekben minden
fokozatra találni gyakorló anyagot, a III. és IV. még a tanárképzősöknek,
sőt okleveles tanároknak sem könnyű. (Mit, hogy még ők is
tanuljanak olvasni? Nem hinném, hogy oly kevés a jó pap köztük. Ha már oklevelet
kaptak anélkül, illő, hogy megtanulják utólag.)
Sokan visszariadnak a fölösleges ritmikai
nehézségektől. Ritmuskultúránk különösen kezdetleges. Ebben túlságosan
nyugat-európaiak lettünk. Minden gyakorlásban túl kell mennünk a mindennapi
élet kívánta nehézségen; egyszerűbb ritmuson is csak az uralkodik teljes
biztonsággal, aki nehezebbet is győz. De meg itt élő zenéről van
szó, nem kieszelt, sehol sem élő nehézségekről. A magyar ritmus
finomságait sohasem értjük meg teljesen, ha nem figyelünk az őshaza felé,
s nem keressük az onnan jött zenéken: milyen lehetett vagy milyenné lehetett
volna a mienk, ha nem szakadunk el rokonainktól messzire, idegen népek közé.
Érvényessége
Elsősorban énekre szól mindez a dallam. Ám szeretném, ha
akadna bátor és újat merő hangszerpedagógus is, aki elegendő énekes
előkészítés után a
hangszert is betűírással kezdené és tisztára
ötfokú dallamokon. Micsoda nyereség a hegedűsnek! Ott járhatna az É- húron
a „4 kereszt” rejtélyei nélkül; már az első két ujjal is tartalmas, érdekes
dallamokban gyönyörködhetnék lélekölő tanmelódiák helyett, s nem gyötörné
a maga és környezete fülét a rosszul keresett, meg nem talált félhangokkal.
UTÓSZÓ A II. FÜZETHEZ[10]
[1947]
Hozzuk végre haza gyermekeinket! Akkor majd a
belőlük vált felnőttek is otthon érzik magukat a magyar zene
levegőjében.
Hazahoztuk!
UTÓSZÓ A IV. FÜZETHEZ[11] [1947]
Mi közünk a csuvas zenéhez?
A világ egyre jobban feltárul, s az egy népre
szorítkozó művészet hovatovább értelmét veszti. A világzene
megvalósulásához közelebb járunk, mint a Goethe képzelte világirodalomhoz.
A mai helyzet
Se facimbalom,
se járás az óvodában az Ötfokú zene II. felhasználásával. Az Ötfokú zene I.
kötete beépült az énekeskönyvekbe, III-IV. pedig a szolfézs anyagba.
Hazahoztuk!
UTÓSZÓ A IV. FÜZETHEZ[12] [1947]
Mi közünk a csuvas zenéhez?
Az a kérdés,
hogyan állunk inkább helyt a világzenében: egyéniségünk elvesztésével vagy
megerősítésével? Azt hihetné valaki, annál jobb világpolgárok leszünk,
minél inkább hasonulunk a világ hangjához, s lemondunk a magunkéról. Pedig
éppen ellenkezőleg: a magunk ismeretében gazdagodva, elmélyülve,
felvértezve több szavunk lesz a világhoz, mint volt eddig, mikor java
erőinkkel jobbára nyomtalanul beleolvadtunk. Ezért biztosabban haladunk a
világzene felé a csuvasföldön át, mintha egyenesen nyugatra mennénk.
Szüntelenül törekvésünk legyen: jobb zenésszé és
magyarabb magyarrá válni. Csak ha a kettő el nem választható egységbe
olvad, akkor remélhetjük, hogy megmaradunk.
VII.
Idézet
Kodálytól
EPIGRAMMÁK[13]
[1954 és 1965]
Az énekszólam előadható bármely vonós vagy
fúvós hangszeren is, esetleg a felső vagy az alsó oktávban. Legjobban jár
vele, aki olvasógyakorlatul úgy használja, hogy maga kíséri énekét.
A
kétszólam változat elsősorban énekesek számára készült, hogy magas és mély
hangok együtt gyakorolhassanak. Ha egyikük vállalja is a zongorát, ne kövesse
átlagos korrepetitorok megrögzött szokását: ne a zongorán kiböködött hangokkal
segítse az éneket. Tiszta intonációt csak a jól átgondolt, minden hang tonális
szerepét tisztázó és tudatosító előzetes szolmizálás biztosít.
Értelmes
énekesekért, és általában zenészekért folyó küzdelmünkben enélkül egy lépést
sem jutunk előbbre.
Érvényessége
Tananyagban
van, ma is aktuális.
A mai helyzet
Kár, hogy nem
lehet megszerezni a kamarazenekari változatot.
VIII.
Idézet
Kodálytól
TRICINIA[14] 1954
Senki se tekintse magát teljes képzettségű
zenésznek, aki efféléket könnyen, biztosan és szépen le nem tud énekelni.
Érvényessége
Tananyag
A mai helyzet
Időszerű.
Oktatási anyagok, és szöveggel koncertszám.
IX.
Idézet
Kodálytól
55 KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT[15] 1954
Talán szabad arra törekedni, hogy ne csak
labdarugóink legyenek különbek mindenkinél, hanem zenészeink is. Adottságunk
megvolna hozzá: sehol annyi tehetség. De vajmi kevés jut el a tökéletességig, a
rosszul megalapozott és hiányosan folytatott, korán bevégzett tanulás miatt. Ma
már minden értelmes zenész kezdi belátni, hogy a munkamódszeren kell változtatni,
ha magasabbra akarunk jutni. (…)
Mit ér az a „briliáns” zongorajátékos, aki egy
egyszerű népdalt sem tud hiba nélkül leénekelni? Gépies hangszerjáték,
ujjakból való zenélés helyett éneken alapuló, lélekből fakadó zenélésre
kell törekednünk. (…)
A két szólam külön-külön, zsebkönyv alakban jelent
meg, egyrészt, hogy tanuljunk írva nem látott, másik szólamra figyelni,
másrészt, hogy szabadba könnyen vihessék magukkal zenésznövendékeink.
Mesterségük úgyis túlságosan szobához köti őket, egészségük nagy kárára.
Hadd végezzék szabadban mindazt, amit csak lehet.
Érvényessége
Részletes
módszertani útmutató!
A mai helyzet
Hová lett a
labdarúgás?! Van tanár, aki leíratja partitúrába, az sem felesleges, többoldalú
stúdium.
X.
Idézet
Kodálytól
KIS EMBEREK DALAI[16]
1962
A jövő Magyarország zenészei pedig írjanak
dalokat a kis embereknek, de nem kozmopolita vagy német, hanem magyar zenei
nyelven. Hogy ilyen is van, talán már kénytelen tudomásul venni itthon is
mindenki. És, hogy előbb ezt kell megismerni a magyar gyermeknek, azon sem
lehet ma már vitatkozni.
Érvényessége
Megtörtént
A mai helyzet
Csak néhány
ment át a napi gyakorlatba.
Ovi diszkó?
Zenehallgatás? Kakaós számítógép?
XI.
VÁLOGATOTT BICINIUMOK[17] 1967
Szeretném
pedagógusainkat meggyőzni, hogy a tanulók fejlődését gyorsítja s
egyben a maguk munkáját könnyíti, ha minél előbb megkezdik a kétszólamú
éneklést. A kézjelről, majd betűkről végzett elemi gyakorlatok
után könnyen győzik a biciniumokat kottából is, mihelyt biztosan olvasnak.
Minden órán tanácsos az Énekeljünk tisztán egy-egy példáját elővenni,
eleinte kézjelről. Ez az egyetlen biztosíték a hamis ének ellen, jobb,
mint a zongora. Maga alatt vágja a fát az a tanító, aki zongora mellett akar
tiszta éneket tanítani.
Érvényessége
Ma is
használják, fontos.
Itt is
jelentős módszertani útmutató van!
A mai helyzet
Használják
XII.
Idézet
Kodálytól
77 KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT[18] 1967
E „77 kétszólamú énekgyakorlat” azért született,
hogy a gyakorlatoknak 66-tól 22-ig ívelő sorozatába amazoknál rövidebb és
könnyebb darabok is kerüljenek.
…
Megkíséreltem, hogy ősi magyar dalokon kívül
felhasználjak és két szólamra írjak néhány, rendkívül érdekes ainu motívumot
Tanimoto Kazuyuki és Masuda Yuki gyűjteményéből.
A lapról olvasás, hogy ne váljon gépies gyakorlattá,
mindig új anyagot kíván, számos szokatlan dallami ás ritmikai fordulattal. De
legyen ez mindenkor egészséges, vonzó muzsika!
Érvényessége Itt is
módszertani útmutató! Ez modern zene
A mai helyzet
Feltételezem,
hogy kevesen használják idegenszerűsége miatt
XIV.
Az eddig nem
ismertetett 33, 22, és 66 kétszólamú énekgyakorlat nem tartalmaz szerzői
előszót vagy utószót. Érvényessége vitathatatlan, ma is tananyagként
szolgál a közép- és felsőfokú zeneoktatási intézményekben – tudomásom
szerint.
Mai
elemzésünkhöz érvényesség és aktivitása szempontjából ide kívánkozik egy
1929-ből vett Kodály-idézet a Gyermekkarok c. tanulmányból[19].
Hogy
mindennek a gazdasági krízis az oka? Minden megjavul magától, csak a gazdaság
jöjjön rendbe? Nem hiszem. A művészetnek megvannak a maga külső
létfeltételei, a pénztől függetlenül. A nyomor talán gátolja a
terjeszkedést, de a gazdagság nem mindig segíti elő. A pénz nem termel
eszméket. Pénz volna itt elegendő, csak nem mindig arra fordítják, amire
kellene. De éppen ami a legértékesebb: azt nem lehet pénzen venni. Nem az
erszény, a lélek üressége a nagyobb baj. S ebből nekünk túlon-túl
kijutott.
Gondolom,
további magyarázatra nincs szükség.
„Nőttön
nő tiszta fénye
Amint
időben,…..távozik…”
(Arany János:
Széchenyi emlékezete)
A
Visszatekintés köteteinek lapozgatása mindig rávilágít valami éppen
időszerűre. Kodály Zoltánnak nemcsak zeneművei, hanem szavai is
örökérvényűek. Tanulságul, lelkesítésül, vigasztalásul, megerősítésre
szolgálnak minden időben!
* A KÓTA által 2007. április 3-6.
között megtartott VI. Magyar és Nemzetközi Karvezető Konferencián
elhangzott előadás szerkesztett változata.
** A dőlt betűs részek dr. Szőnyi Erzsébet gondolatai,
kommentárjai. (A Szerk.)
[1] Kodály Zoltán: Visszatekintés.
Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I., 65. old. Sajtó alá
rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó
Vállalat, Budapest, 1974.
2
Ua. 65-66. old.
3 Ua. 69. old.
4 Ua. 83. old.
5 Ua. 88-89. old.
6 Ua. 89. old.
7 Ua. 131. old.
8 Ua. 127. old.
9 Ua. 166. old.
10 Ua. 168. old.
11 Ua. 169. old.
12 Ua. 169. old.
13 Kodály Zoltán:
Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. 78.
oldal. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc.
Zeneműkiadó Vállalat, Budapest.
14 Kodály Zoltán:
Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III., 78.
old.
15 Ua. 296. old.
16 Ua., 323. old.
17 Kodály Zoltán:
Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. Sajtó
alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 224. old.
18 Ua. 225. old.
19 Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó alá rendezte, és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 45. old.
Akadémia Zeneműbolt
Budapest,
VI. ker., Király utca 28.
Nyitva:
hétfő-péntek 10-18, szombat 10-14 óráig. Tel.: 351-1942
Komolyzenei
és jazz CD-k — Újdonságok
Egyedi
megrendelések, alacsony árak!
* A KÓTA által 2007. április
3-6. között megtartott VI. Magyar és Nemzetközi Karvezető Konferencián
elhangzott előadás szerkesztett változata.
** A dőlt betűs részek dr. Szőnyi
Erzsébet gondolatai, kommentárjai. (A Szerk.)
[1] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I., 65. old. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1974.
[2] Ua. 65-66. old.
[3] Ua. 69. old.
[4] Ua. 83. old.
[5] Ua. 88-89. old.
[6] Ua. 89. old.
[7] Ua. 131. old.
[8] Ua. 127. old.
[9] Ua. 166. old.
[10] Ua. 168. old.
[11] Ua. 169. old.
[12] Ua. 169. old.
[13] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. 78. oldal. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest.
[14] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III., 78. old.
[15] Ua. 296. old.
[16] Ua., 323. old.
[17] Kodály Zoltán: Visszatekintés.
Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok III. Sajtó alá rendezte és
bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. 224. old.
[18] Ua. 225. old.
[19] Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások,
beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó alá rendezte, és bibliográfiai jegyzetekkel
ellátta Bónis Ferenc. 45. old.