Tihanyi László: Schattenspiel (Árnyjáték), Atte

Árnyjáték:  Csalog Gábor (zongora), Déri György (gordonka), Klenyán Csaba (klarinét); Atte: az UMZE Kamaraegyüttes tagjai: Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Malomvölgyi Márta (oboa), Lakatos György (fagott), Soós Péter (kürt), Simai László (trombita), Burget Péter (harsona), Takács Tibor (tuba), Vigh Andrea (hárfa), Tóth Erika (elektronikus zongora), Rácz Zoltán és Holló Aurél (ütőhangszerek), Mérey Anna és Winkler Orsolya (hegedű), Benkő Márta (brácsa), Horváth Alajos (nagybőgő). Vezényel: Tihanyi László.
 

  Tihanyi László zeneszerző, karmester, 1956-ban született Budapesten. A Zeneakadémián Sugár Rezsőnél tanult zeneszerzést, Kórodi Andrásnál pedig karmesterséget. Tihanyi László 1980/81. tanév óta a Zeneakadémia tanára (szolfézs, zeneelmélet, ellenpont, transzponálás, partitúraolvasás, 20. századi kamarazene, előadói gyakorlat), 2000-től rektorhelyettese. 1985-ben megalapította az  Intermoduláció Kamaraegyüttest, melynek azóta is művészeti vezető-karmestere. Munkamódszeréről így vallott Hollós Máténak (Az életmű fele. Zeneszerzőportrék beszélgetésekben. Akkord Kiadó, 1997.):
  „Van egy furcsa sajátosságom: hosszú-hosszú ideje magamban egyfajta mintában vizuálisan látom a kozmosz működését. Az lehet, hogy nem ilyen. De én magam előtt látok egy képet, egy folyamatot, ami számomra mindig a kozmoszt, a világmindenséget jelenti. Ennek a zenében való megjelenítése folyamatosan jelen van darabjaimban. Ezt elég egyszerűen bárki kihallhatja vagy kiolvashatja belőle. Általában is elmondhatom, hogy állandóam keresem azokat a zenei eszközöket, amelyekkel egy mű formálódása közben támadt – nem priméren zenei jellegű – gondolataimat, asszociációimat, vagy akár vizuális benyomásaimat megjeleníthetem.”
  Az ajánlott CD-n felhangzó művek megszületésének történetét Tihanyi László részletesen leírta a korong műsorfüzetében.  Ebből tudjuk, hogy a szerzőt milyen erősen motiválta Suarez Don Juan a pokolban című filmje, amelyben a történet egyik szereplője titokzatos ember, akit egy fekete ruhás, fekete- és aranyszínűre festett arcú, néma figura kísér, minden mozdulatát azonnal leutánozva. Ha megkérdezik tőle, ki ez, azt válaszolja: velem van mindig, ő az árnyékom. A film egyik drámai fordulópontján az ő szájából hangzik el: „aki egyedül maradt az árnyékával, az vagy megváltozik, vagy meghal.” Ez a jelenet és ez a mondat döntő lökést adott a szerző számára a Schattenspiel megformálásához és döntően meghatározta a mű érzelmi-hangulati alaptónusát is. Ekkor kerültek megfogalmazásra a tétel és ellentétel pillérű műbe a két kommentár, mint a tételek árnyéka, a Schubertre (A kiszáradt könnyek tava) és Bartókra (A megfagyott könnyek tava) utaló alcímmel, valamint a duók és a szólózongora tétel ajánlása (Kurtág Györgynek, illetve In memoriam Tomasz Sikorski).
  A Schattenspiel újraolvasása és az előadásokról készült felvételek hallgatása közben Tihanyi László egyre inkább úgy érezte, hogy az Árnyjáték négy trió-tételének zenei szövete alkalmas a meghangszerelésre is. A mű címe pedig a SchATTEn szó első és utolsó hangzójának elhagyásával – Atte lett, e szójátékkal is utalva a mű eredetileg trió címére, jellegére. Az Atte tulajdonképpen néhány helyet kivéve hangról-hangra hűen követi a Schattenspiel megfelelő tételeit. A mű megszületése igen emlékeztet Bartók Béla két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátájára (1937), amelyből a szerző zenekari változatot készített Concerto két zongorára és zenekarra címmel (1940.) E sorok íróját emlékezteti továbbá a Tihanyi és a Bartók művek azon közös tartalmi vonása is, hogy mindkét szerző az éjszaka zenéjét álmodta hangokká. További hasonlóság: Bartókot az Új Zene Nemzet-
közi Társasága (IGNN) bázeli csoportja kérte fel kamaramű megírására, Tihanyi László számára pedig ott lebeghetett a nemrég alapított Új Magyar Zenei Egyesület (UMZE) kamarazenekar profizmusa, tehetsége. 
  Tihanyi Lászlónak szerencséje van: a CD-n közreműködő művészek mindegyike a művek magaslatán interpretál. Különösen vonatkozik ez Csalog Gábor, Déri György és Klenyán Csaba zseniális teljesítményére, de nagyszerű a szerző vezényelte UMZE Kamaraegyüttes is. A kiváló előadásnak köszönhetően a művek részletei és egésze minden bizonnyal a szerzői szándéknak maximálisan eleget téve került rögzítésre.  
  Nagyszerű ötletnek bizonyult az Árnyjáték négy tételének meghangszerelése (Atte) és a két mű egy korongon történő rögzítése, mert Tihanyi László szerint is „döntő fontosságú, hogy egy mű sokszor elhangozzék. Olyan első nyomot kell hagynia a kompozíciónak a közönségben, hogy kedve legyen mégegyszer meghallgatni, sőt keresse a lehetőséget, hogy mikor hallgassa meg másodszor…Ezzel a céllal kell komponálni.” Biztos vagyok abban, hogy a CD hallgatója visszatér majd az Atte meghallgatása után a Schattenspiel-re, hogy mégegyszer, a szerzői szándéknak megfelelően „hangról hangra hűen“ végigkövesse a Schattenspiel megfelelő tételeit. A vállalkozás komoly szellemi munkával jár, ugyanis Tihanyi László a lemezen hallható két kompozícióját elsősorban azoknak ajánlja, „akiknek jelent valamit a Suarez-filmből kölcsönzött mottó és akik az élet és az emberi lélek árnyékos oldalát is ismerik.”
  Kimagasló minőségű a hangrögzítés is: Tóth Ibolya zenei rendező és a Phoenix Stúdió nagyszerű munkát végzett. S mint mindig: a BMC CD borítója illusztratív és informatív, 
zenehallgatásra inspiráló. 
A Budapest Music Center kiadványa 
(BMC CD 027)