Mi, akik a mai hangversenyen együtt vagyunk, tudjuk, hogy az az út, melyet Kodály Zoltán jelölt ki, csak a hétköznapokban valósítható meg. Persze fontosak az ünnepek, mert méltóságot adnak a mindennapoknak. Kodály pont 60 évvel ezelőtt, Száz éves terv című írásában jelölte meg ezt az utat. A mai napon – az ünnepi pillanatban megállva – számot kell vetnünk, mit valósítottunk meg, hogyan tovább? 
 „…a világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát.” – írja Kodály, s a kitűzött cél elérését a 2000. évben jelöli meg. 
 Mit értünk el? Közoktatásunkban biztos helyet a zeneoktatásnak. Szülői támogatottságot és érdeklődést. Egyre többen érzik és tartják fontosnak, hogy a jövő nemzedéke foglalkozzon zenével. Egyre többen kell, hogy tudják, a kisgyermekkorban elsajátított zenei cselekvés, a felnőttkori életminőséget befolyásolja.
 Mikor Kodály Zoltánra emlékezünk, megpróbáljuk követni pedagógiai elveit, vele a gyerekre figyelünk oda. Ez az Ő egyik legfontosabb üzenete. Nem cselekedhetünk semmit sem a nevelésben, sem az oktatásban ennek figyelembe vétele nélkül. A Tóth Aladár Zeneiskola 103 éves történetében mindig élen járt, ha a pedagógiai munka újításáról, a zenei nevelés új eszközeinek kereséséről volt szó. Mi – szándékaink szerint – követjük elődeink példáját. Tudjuk, változtatásokra van szükség. De azt is tudjuk, hogy csak olyan szakmai programokat kereshetünk, melyekkel minden esetben az iskolába járó gyerekek kerülhetnek jobb helyzetbe. Ehhez kérjük és köszönjük meg minden érintett – szülő, pedagógus, döntéshozó – támogatását, együttműködését.