Tisztelt Vendégeink, Kedves Szülők, Kedves Zenebarátok!
Manapság jószerivel minden nap ünnep. Van ünnepnap az évben gyermekek, hölgyek, édesanyák, idősek számára, van füstmentes nap, van kihívás nap, a tömegtömegsport ünnepe. Nem is áll mindegyik túlságosan közel hozzánk.
 Kell keresnünk olyat, ami közelebbi, ami intimebb. S találunk is ilyen ünnepet. Ilyen ez a mai jeles nap is, ami a zene ünnepe számunkra. 
 Tisztelgünk Kodály Zoltán művészete és emléke előtt, tisztelet az ő kéznyoma iránt, amit az egyetemes és magyar zeneoktatás tekintetében tett. És tisztelgünk a terézvárosi Zeneiskola hangversenyével a Tóth Aladár Zeneiskola tevékenysége előtt is.
 Ez a 103 éves intézmény nemcsak kiemelkedő hangszeres tudást nyújt a gyermekeinek, a tanítványainak, hanem a közösségi zenélés, az együttmuzsikálás örömén túl, a másság elfogadására, a toleranciára is neveli a diákokat. 23 tanszakon, mintegy 750 növendék tanul az intézményben. Az ő szeretetük és az ő sikereik aranyozzák be ezt a napot is. És nem is eredménytelenül, hiszen mintegy 840 hasonló magyarországi intézmény
közül, először a Tóth Aladár Zeneiskola kapta meg a Magyar Művészetoktatásért kitüntetést. 
 Érték ez a tudás, és ez a tapasztalat, amely felhalmozódott ebben az intézményben, melyet kötelességünk ápolni, és ha nehezebb idők járnak, akkor kötelességünk óvni. Így tesznek az önkormányzatban a testület tagjai, így tesznek az iskola vezetői és tanárai, és pl. önök szülők is segítik, részt vállalnak ebben.
 Mi pedig immár 12. alkalommal lehetünk részesei annak a csodálatos élménynek, amire a Tóth Aladár Zeneiskola növendékei hívnak bennünket hangjuk, hangszereik megszólaltatásával és egy varázslatos utazásra invitálnak bennünket, ami a meghívón lévő Kodály idézettel élve, remélem egyre biztosabban, nem egy sivatagon, hanem virágos réteken keresztül vezet.