70 éves korában, 2004. április 27-én elhunyt Tóthmátyás Lajos, a Budapest XVI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola egykori igazgatója. A Baranya megyei Mattyon, Siklós közelében született muzsikus Pécsett végezte zenei tanulmányait: Kincses Józsefnél zeneszerzés, Kurtág Mártánál és Borsay Pálnál zongora szakon szerzett oklevelet. Zeneszerzőként kísérőzenét írt Federico García Lorca „A csodálatos vargáné” című színművéhez, kórusai közül pedig „Nyári dal”, „Altató” című alkotásai váltak ismertté. 1962-ben Bécsben zeneszerzői VIT-díjat kapott. - Pedagógiai pályafutását Komlón kezdte, majd 1965-től 20 éven át a zalaegerszegi zeneiskola igazgatója volt. Az ő kezdeményezésére vette fel az iskola Pálóczi Horváth Ádám nevét, akinek Zala vármegyéhez fűződő munkásságával részletesen foglalkozott. Zalaegerszeg és Zala megye zenei életének fejlesztését tekintette egyik fő feladatának zeneiskolai igazgatóként, de a megyei és városi hangversenyélet szervezőjeként is, és ezt szolgálta kritikusi tevékenysége a Zalai Hírlapnál. Olyan nagy előadók hangversenyeinek létrejöttét segítette elő városában, mint Cziffra György, Gidon Kremer vagy Maurice André. Az ő kezdeményezésére jött létre az Országos Trombitaverseny. Számos külföldi iskolával épített ki kapcsolatot, így pl. Klagenfurttal, Eisenstadttal, Muraszombattal, finn zeneiskolákkal. E kapcsolatok létrehozását és elevenen tartását nagyban elősegítette magas szintű angol és német nyelvtudása, amelyet a sárospataki kollégiumban eltöltött gimnáziumi években alapozott meg. Évtizedeken át tanított angolt TIT-tanfolyamokon, ő maga szinkrontolmács-képesítést is szerzett. 1985-től 10 éven át volt a budapesti XVI. kerületi zeneiskola igazgatója. Itt ő szervezte meg az Országos Cimbalom Találkozót, és ő volt a spiritus rectora annak, hogy az iskola Rácz Aladár nevét vegye fel. Ebben az iskolában is sikerült sokirányú külföldi kapcsolato- kat kiépítenie, így német, norvég, és svájci iskolákkal. Tóthmátyás Lajos egyike volt azoknak a zeneiskolai igazgatóknak, akiknek odaadó és önfeláldozó munkája, szervezőkészsége és közösségteremtő képessége meghatározó volt a 20. század második felében a magyar zenepedagógiai intézményrendszer, a zeneiskolai hálózat kiépítésében és annak nemzetközi mércével is magas szintre való fejlesztésében. Az ő – és a többiek – emlékének megőrzése, példájuk követése az utódok fontos feladata.