Váczi Károly

A zenei közönségnevelésnek legjobb iskolája a kamarazene

Tisztelt Konferencia! A közelmúltban lezajlott a Magyar Zeneművészek Szakszervezete és a Fővárosi Zeneiskola Szervezet közös rendezésében a III. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál. A fesztivál sikere igazolta a pedagógiai cél helyességét: az együttmuzsikálás, a társas zene, kamarazene ápolása és fejlesztése, a zenei nevelés fontos eszköze az ifjúsági együttesek országos seregszemléje pedig az eredmények lemérésének, a továbbhaladás útjának mérföldköve.

Rövid felszólalásomban szeretném a figyelmet az Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztiválok további megrendezésének szükségességére és általában a kamarazenélés jelentőségére felhívni, ezen túlmenően pedig odahatni, hogy a most megalakuló szakosztály foglalkozzék a kamarazene, társas zene problémáival és segítse elő, hogy - immár az egész zenepedagógus társadalom közóhajaként - a kamarazene rendes tantárgyként bekerüljön az állami zeneiskolák óratervébe.

Azt hiszem, éppen e helyen nem kell különösen hangsúlyoznom, hogy a kamarazene a zenélésnek egyik legnemesebb megnyilvánulása. Jelentősége a pedagógiában óriási. Hallatlanul fejleszti a zenei ízlést, mert a hangzás differenciált. Fejleszti a zenei képességeket, mert az együttes tagjai kénytelenek játék közben állandóan egymásra ügyelni, alkalmazkodni. Ezzel nemcsak a művészeti nevelés eszköze, hanem az általános nevelésé is. Fejleszti a közösségi érzést, felelősségérzetre, pontosságra nevel. Ugyanakkor, amikor a jó produkció érdekében dolgoznak a növendékek, nem táplálja a túlzott egyéni szereplési vágyat, egyéni hiúságot. A zenei érdeklődés felkeltetésének és ébrentartásának, a komoly zenei közönségnevelésnek legjobb iskolája a kamarazene. Nem utolsó sorban pedig művelőinek igen nagy öröm, a legnemesebb szórakozás.

A legutóbbi budapesti kamarazene-fesztivál nagy tömegeket mozgatott meg. A műsoron 27 iskola 56 együttese szerepelt 180 résztvevővel. A jelentkezők száma ennél még sokkal több volt; 32 együttes 118 szereplővel hely- s időhiány miatt nem kerülhetett műsorra. Ezen kívül még helyileg is, az ország minden iskolájában voltak kamarazene hangversenyek fesztivállal, egyidejűleg. Így láthatjuk, hogy az érdeklődés a társas- és kamarazenélés irányában milyen ugrásszerűen fejlődik.

Probléma itt még, hogy kevés az ifjúsági együttesekre írt magyar anyag. Vannak már jó kezdeményezések, több jó mű is született már, de ez még kevés. Valami módon ösztönözni kellene szerzőinket: írjanak minél több kamarazene darabot és főleg zenekari műveket az ifjúság számára.