„BIZTOS ALAPOT TEREMTETTÜNK,
AMIRE LEHETETT ÉPÍTENI” *
Varsányi Lászlóné vagyok, a Zeneiskola alapító
igazgatója. Kérem, tartsanak velem egy időutazásra, és gondolatban
kövessék az eseményeket.
Először
az alapítókat köszöntöm, akik 1967-1972 között társaim voltak egy új, körzeti
jellegű zeneiskola létesítésében. A Pest megyei zeneiskolai hálózat
építésénél az volt a gyakorlat, hogy egy-egy önálló zeneiskola kihelyezett
tagozatokat nyitott, és amikor már körvonalazódni látszott egy újabb
önállósítás lehetősége, akkor mindig kerestek egy központot, ahol
vállalták a működési feltételeket, hozzácsatolták a kihelyezett
tagozatokat, és útjára indítottak egy új zeneiskolát.
A mi zeneiskolánkat a váci zeneiskola
önállósította, lévén, hogy Dunakeszin és Felsőgödön már jól
működő kihelyezett tagozatai voltak. A Dunakeszin létesült
kihelyezett tagozat alapításánál köszönöm Szakáll Lászlóné tanárnő
munkáját. Tehát Dunakeszi és Felsőgöd volt az alap, Fót vállalta a központ
szerepét, ahol elsősorban a Gyermekvárosban működő fa- és
rézfúvós tanszakok munkájára számíthattunk, bevonva őket az állami
zeneoktatás keretébe. A Gyermekvároson kívüli tanszakokat mi indítottuk el.
Váchartyánban, az akkori járási és helyi vezetők kérésére kihelyezett
tagozat, Aszódról az ének-zene tagozatos általános iskola hangszeres tagozatait
csatolták hozzánk, Bagon pedig a Művelődési Ház igazgatójának
kérésére és támogatásával indult meg az állami zeneoktatás. Így jött létre a
Váci Járási Körzeti Állami Zeneiskola Fót központtal; a már felsorolt helyeken
voltak a kihelyezett tagozatok. Ezt a központot később Dunakeszire
helyezték át.
Nagyon sokat dolgoztunk, de
szerettük, amit csináltunk és bíztunk a jövőben. Jó érzés tudni, hogy nem
dolgoztunk hiába. Biztos alapot teremtettünk, amire lehetett építeni.
Köszöntöm a
továbbépítőket, akik átvették a stafétabotot, kialakították az akkori
zeneiskola formáját, megteremtve működésének rendjét, a továbblépés és a
továbbépítés lehetőségét, akkor már Dunakeszi központtal. Megőrizték
az alapítás szellemiségét, és nagyon jó érzékkel választottak új társakat, új
kollegákat maguk mellé, akikkel közösen fejleszthették a zeneiskola szakmai,
pedagógiai és közművelődési munkáját, és napi munkájuk mellett még
ahhoz is volt erejük, hogy megszervezzék és önállósítsák a gödöllői és a
dabasi zeneiskolát, majd újra önállósítsák a zeneiskolát Fóton.
Én nagyon büszke vagyok
arra, hogy a Pest megyei zeneiskolai hálózat építésében a Dunakeszi Zeneiskola
aktívan és eredményesen vett részt. A Zeneiskola életének ezt a szakaszát
Takács Lajos neve fémjelzi; 1972-1992 között, tehát 20 éven át volt a
Zeneiskola igazgatója. Ő lett a második alapító!
És köszöntöm a mai
ünneplőket és ünnepelteket is, akiknek 1992 óta dr. Ruszinkóné Czermann
Cecília a vezetője, aki egy nagyon alaposan előkészített tudatos és
tervszerű munkával kezet nyújtott a társművészeteknek és létrehozott
egy alapfokú művészetoktatási intézményt Dunakeszin. Kollégáival együtt
hittek és hisznek abban, hogy a testvérmúzsák, a zene mellett a
képzőművészet, a dráma-pedagógia és a tánc egymásra hatása
meghatározó élmény növendékeik művészeti nevelésében. Az időközben
bevezetett közigazgatási rendelkezések hatására, a még meglévő kihelyezett
tagozatok is önállósodtak, így több idő és energia jutott a Dunakeszi
Zeneiskolára, annak alakítására, fejlesztésére. Ebben az időszakban vette
fel az Iskola Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző és zeneakadémiai
professzor nevét. Czermann Cecília személyében íme itt van a harmadik alapító,
ahogy mondani szoktam, a „saját nevelésű igazgató”; ő ugyanis a
Dunakeszi Zeneiskola neveltje.
Egy nevet még feltétlenül
meg kell említenem azok közül, akik nagyon nagy jelentőségű
Zeneiskolánk életében. Ez pedig dr. Vellner Lajos egykori tanácselnök, aki már
akkor, amikor Dunakeszi még csak nagyközség volt, felismerte a várossá
fejlesztés egyik fontos lehetőségeként és feltételeként a helyi Zeneiskola
önállósítását. Az ő kérésére és intézkedésére engedélyezte annak idején a
Pest Megyei Tanács, hogy a lehetetlen körülmények között működő
zeneiskolai központot Fótról Dunakeszire helyezzék át. Így hárult el az
akadálya annak, hogy Dunakeszi városi rangot kapjon. Ez az intézkedés tette
lehetővé tehát Dunakeszi várossá nyilvánítását, és az állami zeneiskolai
központ kialakítását is.
Köszöntöm Dunakeszi város
jelenlegi polgármesterét, Kecskeméti Géza urat, aki vezetői munkája során
mindig támogatta és támogatja a Zeneiskola munkáját, mert fontosnak tartja a
tehetséggondozás ezen formáját és lehetőségét, az érzelmi nevelés iskolai
kereteit. Én úgy gondolom, hogy a polgármester úr, képviselő- és
vezetőtársai jogosan büszkék lehetnek ma is erre az intézményre. Ez, a
zeneiskolából fokozatosan művészeti iskolává, mondhatjuk, hogy szinte
művészeti központtá vált intézmény ugyanis valóra váltotta mindazt, ami
elvárható, ebben a már gazdag, virágzó városban. A növendékek szakmai és
érzelmi nevelését, a város oktatási intézményeivel való jó kapcsolatot és
együttműködést, az utánpótlás nevelést, a zenei, művészeti pályára
induló növendékek kiváló felkészítését, a megfelelő szakmai végzettséggel
rendelkező tanárok alkalmazását, és mint már említettem, egy „saját
nevelésű igazgató” kiváló munkáját is. Ide kell sorolni a nívós
hangversenyeket, a szép kiállításokat, az oda érkező közönség szervezését,
és szépre való nevelését, a város kulturális vérkeringésében való
kihagyhatatlan részvételt. A büszkeséget növelheti az a tény is, hogy a nemrég
befejeződött országos minősítő vizsgálat példaértékűnek
tartotta és kiváló minősítéssel ismerte el Dunakeszi város művészeti iskolájának
munkáját.
Mondandóm végén ezért is
kérek további támogatást számukra. Úgy gondolom, és azt remélem, hogy Dunakeszi
város vezetői továbbra is ebben a jelenlegi formában kívánják fejleszteni
az ott folyó munkát, az oktatás és a tehetséggondozás nemrég meghirdetett
kiemelt programját szakmai és gazdasági téren egyaránt.
* Varsányi Lászlóné alapító igazgató
ünnepi megemlékezése a Dunakeszi Farkas Ferenc Művészeti Iskola jubileumi
ünnepségén, 2008. április 5-én hangzott el. A Parlando
ennek rövidített, szerkesztett változatát közli. (A Szerk.).