A ZENETANÁROK TÁRSASÁGÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA

AZ ALAPFOKÚ MŰVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK MINŐSÍTÉSI ELJÁRÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

A ZETA választmánya 2008. február 11-én megtartott ülésén részletesen foglalkozott az alapfokú művészetoktatási intézmények, s azon belül a zeneiskolák minősítésének kérdéskörével.

Az elhangzott beszámolók és az azokat követő megbeszélés alapján a választmány a következő álláspontot alakította ki.

Az alapfokú művészetoktatási intézmények számának nagymértékű növekedése és az azokban folyó munka minőségének eltérése országos szinten szükségessé tette az intézmények működésének törvényességi alapjainak és szakmai szintjének vizsgálatát. A hozzávetőlegesen másfél hónap alatt lefolytatott vizsgálat során sok olyan visszásságra fény derült, amely némely intézmény működésének jogi vagy szakmai alapjait megkérdőjelezte, azonban az intézmények közötti valós és megalapozott különbségtételre nem adott lehetőséget.

A minősítésben részt vevő szakemberek nem rendelkeztek az OKÉV által birtokolt jogi felhatalmazással, így jogi kérdésekben nem foglalhattak állást, a dokumentumok jogi vagy törvényi vizsgálatára nem terjedhetett ki tevékenységük.

A szakmai oldal vizsgálata egy jól összeállított kérdéssor alapján történt pontozásos rendszerben. A kérdések valóságnak megfelelő megválaszolására azonban sem a vezető értékelőknek, sem az óralátogató értékelőknek nem állt rendelkezésére elegendő idő. A kérdéssor megválaszolása felszínessé vált és így a valóságot nem tükrözhette. További visszásságokat idézett elő az is, hogy a zeneművészet és más művészeti ágak egyazon elbírálás alá estek,- vagy kellett volna, hogy essenek, - így azok az intézmények, ahol az eredményes működést több művészeti ág oktatásával biztosítják, hátrányos helyzetbe kerülhettek. A tapasztalatok szerint az eljárás során néhány esetben kiéleződött az ellentét a régi önkormányzati fenntartású (általában komoly törvényességi keretek között működő) és a magánkézben lévő intézmények között.

A minősítési eljárás megkezdése után és annak folyamán számos változtatásra került sor annak rendjében és gyakorlati megvalósításában.

Az eljárás jelentős anyagi és emberi erőket követelt; az anyagi alapot az eljárási díjként az amúgy is pénzügyi nehézségekkel küzdő intézmények befizetései teremtették meg.

Tapasztalataink összegzése:

1. A 2007 végén lefolytatott minősítési eljárás nem érte el célját, s nem vagy csak részben igazolta a ráfordításokat. Az egyforma besorolást elért intézmények között még mindig nagy a különbség szakmai, valamint a törvényességi megfelelés tekintetében.

2. A teljes intézményhálózat további folyamatos ellenőrzésére van szükség mind működési, mind szakmai kérdésekben. A szakmai segítségnyújtást a hagyományos felügyeleti rendszer visszaállítása biztosíthatja.

A ZETA javasolja:

▪ a szaktanácsadói (vagy szakfelügyeleti) rendszer újraszervezését,

▪ a normatíva minősítési besorolás szerinti, művészeti áganként való megállapítását.