ERZSÉBET-HIMNUSZ
Beszámoló egy új egyházi mű bemutatójáról
A Magyar Millennium alkalmából a Molnár Antal Zeneiskola igazgatójának,
Tóthmátyás Sarolta felkérésére Leszkovszki Albin zeneszerző, a Zeneiskola
tanára és Szabó Géza protonotárius kanonok, a Szent István Bazilika plébánosa,
a Szent Jobb Őre, Belváros Lipótváros Díszpolgára megalkotta a Szent Erzsébet
Kórus című kantátát. A mű alapját Szabó Géza Fohász Árpádházi Szent Erzsébethez
című verse képezi, melynek utolsó versszakára íródott az Erzsébet-Himnusz.
Leszkovszki Albin Mestere a Zeneakadémián Petrovics Emil volt. A szerzőnek
a komponálás során az volt a legfőbb szándéka, hogy a kompozíció zenéje
hűen adja vissza Szabó Géza versének szellemiségét és a kantátát iskolai
együttesek is megtudják szólaltatni. A kb. 10 perces kantáta az Erzsébet
Királyné emlékére 95 éve épített és a jubileumra megszépült Szent István
Bazilikában 2000. november 19.-én hangzott el a szerző vezényletével és
a vers szerzőjének bevezető ajánlásával az Erzsébetvárosi Kulturális Napok
(ERNA) és a Molnár Antal Zeneiskola közös rendezvényén. A Bazilikát zsúfolásig
megtöltő több ezres hallgatóság nyitottan és megilletődve hallgatta meg
az új művet, melyet a Zeneiskola zenekarán kívül a VII. kerületi iskolák
egyesített énekkara szólaltatott meg, majd meleg fogadtatásban részesítette
a szerzőket és a népes előadókat.
A szerzőknek ugyanis sikerült felidézni II. Endre magyar király leányának
szeretetteljes alakját, aki Thüringiai Lajos őrgróf felesége, majd három
gyermek anyja lett. Férje korai halála után kemény lélekkel tűri a megaláztatásokat.
Szent Ferenc példáját követve vállalta a szegények, a betegek gondozását.
24 éves korában halt meg, s már néhány évvel ezután szentté avatták.
Lelki atyjának vallomásából tudjuk; “szokása volt, hogy napjában kétszer,
reggel és este a betegeket végiglátogatta, s akik közülük visszataszítóbbak
voltak, azokat személyesen gondozta, etette, öltöztette. Olykort hátán
vitte őket, s a humanitás más kötelességeit végezte. Isten színe előtt
állítom, ritkán láttam olyan asszonyt, aki a szemlélődő életben jobban
elmélyült volna. A magános imádságból élt, s gyakran látták arcát csodálatos
fényben tündökölni, mintha nap sugarai támadtak volna a szeméből”. A kantáta
alkotói mintha ebből a vallomásból indultak volna ki: a vers és a zene
a mennyei dolgok szeretetteljes szemléletéről és a szegények áldozatos
gondozásáról szólnak.
A Szent Erzsébet Kórus legfőbb érdeme a kezdeményezés: új művel gyarapodott
az egyházzenei irodalom. A szerzők terve sikerült: szép és ihletett mű
született. A Madách Imre Gimnázium, az Alsóerdősori Ének-Zenei Tagozatos
Általános Iskola és Gimnázium, a Baross Gábor Általános Iskola, a Dohány
utcai Tagozatos Gyakorló Általános Iskola, a Julianna Református Iskola,
a Kertész utcai Művészeti Általános Iskola és Szövegszerkesztő Szakiskola,
a Hernád u. 3. Általános Iskola és a Rottenbiller utcai Általános Iskola
kórusai (egyesített karigazgató: Takács László) és a Zeneiskola Zenekara
(művészeti vezető: Vass Katalin) szépen és ihletetten szólaltatta meg ezt
a későromantikus stílusában fogant kantátát. A mű záró szakasza (Erzsébet-Himnusz)
a Solo Music Budapest Zeneműkiadó gondozásában már hetekkel a bemutató
előtt kiadásában napvilágot látott. Hallható volt ennek az eredménye: a
hallgatóság soraiban többen is együtt énekelték a közreműködőkkel az Erzsébet-Himnuszt.
Ebben minden valószínűség szerint az is kedvezően közrejátszott, hogy a
több száz fős kórus családtagjai közül többen az otthoni “próbák alkalmával”
megtanulták ezt a szép muzsikát.
Végezetül egy tanács: a mű a recenzens szerint még hatásosabb volna,
hogyha csak az Erzsébet Himnuszt, a finálét énekelné a kórus, előtte pedig
énekes szólisták közvetítenék a szép zenei-költői gondolatokat. Ha ugyanis
csökkentésre kerülne az általam ajánlottak szerint az előadói apparátus,
akkor nemcsak a vers és a mű költőisége érvényesülhetne a jelenleginél
is jobban, hanem a mű befejezése is hatásosabb volna az összkarnak köszönhetően.
A mű megszületését és bemutatását /közreadását Erzsébetváros Önkormányzata
Kulturális Bizottsága támogatta. Köszönet érte.
Zelinka Tamás
|