ERZSÉBET-HIMNUSZ

Beszámoló egy új egyházi mű bemutatójáról


A Magyar Millennium alkalmából a Molnár Antal Zeneiskola igazgatójának, Tóthmátyás Sarolta felkérésére Leszkovszki Albin zeneszerző, a Zeneiskola tanára és Szabó Géza protonotárius kanonok, a Szent István Bazilika plébánosa, a Szent Jobb Őre, Belváros Lipótváros Díszpolgára megalkotta a Szent Erzsébet Kórus című kantátát. A mű alapját Szabó Géza Fohász Árpádházi Szent Erzsébethez című verse képezi, melynek utolsó versszakára íródott az Erzsébet-Himnusz. Leszkovszki Albin Mestere a Zeneakadémián Petrovics Emil volt. A szerzőnek a komponálás során az volt a legfőbb szándéka, hogy a kompozíció zenéje hűen adja vissza Szabó Géza versének szellemiségét és a kantátát iskolai együttesek is megtudják szólaltatni. A kb. 10 perces kantáta az Erzsébet Királyné emlékére 95 éve épített és a jubileumra megszépült Szent István Bazilikában 2000. november 19.-én hangzott el a szerző vezényletével és a vers szerzőjének bevezető ajánlásával az Erzsébetvárosi Kulturális Napok (ERNA) és a Molnár Antal Zeneiskola közös rendezvényén. A Bazilikát zsúfolásig megtöltő több ezres hallgatóság nyitottan és megilletődve hallgatta meg az új művet, melyet a Zeneiskola zenekarán kívül a VII. kerületi iskolák egyesített énekkara szólaltatott meg, majd meleg fogadtatásban részesítette a szerzőket és a népes előadókat. 
A szerzőknek ugyanis sikerült felidézni II. Endre magyar király leányának szeretetteljes alakját, aki Thüringiai Lajos őrgróf felesége, majd három gyermek anyja lett. Férje korai halála után kemény lélekkel tűri a megaláztatásokat. Szent Ferenc példáját követve vállalta a szegények, a betegek gondozását. 24 éves korában halt meg, s már néhány évvel ezután szentté avatták.  Lelki atyjának vallomásából tudjuk; “szokása volt, hogy napjában kétszer, reggel és este a betegeket végiglátogatta, s akik közülük visszataszítóbbak voltak, azokat személyesen gondozta, etette, öltöztette. Olykort hátán vitte őket, s a humanitás más kötelességeit végezte. Isten színe előtt állítom, ritkán láttam olyan asszonyt, aki a szemlélődő életben jobban elmélyült volna. A magános imádságból élt, s gyakran látták arcát csodálatos fényben tündökölni, mintha nap sugarai támadtak volna a szeméből”. A kantáta alkotói mintha ebből a vallomásból indultak volna ki: a vers és a zene a mennyei dolgok szeretetteljes szemléletéről és a szegények áldozatos gondozásáról szólnak. 
A Szent Erzsébet Kórus legfőbb érdeme a kezdeményezés: új művel gyarapodott az egyházzenei irodalom. A szerzők terve sikerült: szép és ihletett mű született. A Madách Imre Gimnázium, az Alsóerdősori Ének-Zenei Tagozatos Általános Iskola és Gimnázium, a Baross Gábor Általános Iskola, a Dohány utcai Tagozatos Gyakorló Általános Iskola, a Julianna Református Iskola, a Kertész utcai Művészeti Általános Iskola és Szövegszerkesztő Szakiskola, a Hernád u. 3. Általános Iskola és a Rottenbiller utcai Általános Iskola kórusai (egyesített karigazgató: Takács László) és a Zeneiskola Zenekara (művészeti vezető: Vass Katalin) szépen és ihletetten szólaltatta meg ezt a későromantikus stílusában fogant kantátát. A mű záró szakasza (Erzsébet-Himnusz) a Solo Music Budapest Zeneműkiadó gondozásában már hetekkel a bemutató előtt kiadásában napvilágot látott. Hallható volt ennek az eredménye: a hallgatóság soraiban többen is együtt énekelték a közreműködőkkel az Erzsébet-Himnuszt. Ebben minden valószínűség szerint az is kedvezően közrejátszott, hogy a több száz fős kórus családtagjai közül többen az otthoni “próbák alkalmával” megtanulták ezt a szép muzsikát. 
Végezetül egy tanács: a mű a recenzens szerint még hatásosabb volna, hogyha csak az Erzsébet Himnuszt, a finálét énekelné a kórus, előtte pedig énekes szólisták közvetítenék a szép zenei-költői gondolatokat. Ha ugyanis csökkentésre kerülne az általam ajánlottak szerint az előadói apparátus, akkor nemcsak a vers és a mű költőisége érvényesülhetne a jelenleginél is jobban, hanem a mű befejezése is hatásosabb volna az összkarnak köszönhetően.
A mű megszületését és bemutatását /közreadását Erzsébetváros Önkormányzata Kulturális Bizottsága támogatta. Köszönet érte.
 

Zelinka Tamás