Április elején Nyíregyháza adott otthont a legfiatalabb zongoristanemzedéknek, hogy négy korcsoportban összemérhessék tehetségüket, tudásukat. A rendkívül magas színvonalon megszervezett verseny résztvevői – zsűri és közönség egyaránt – tátott szájjal bámulta az ifjú művészeket. Kiválóan felkészített, tüneményes tehetségű kis pianistáink sok fejtörést okoztak a bírálóbizottságnak. Nem győztük az első, illetve kiemelt díjakat odaítélni a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak.
 A nagyszerű produkciók mögött kemény munkát találunk. Akármilyen tehetséges is egy kisgyermek, ha nem megfelelő oktatásban részesül, óhatatlanul elsikkad. Márpedig a zene szépségeire az tudja elsősorban ráirányítani a tanuló figyelmét, aki képes művészi szinten muzsikálni. Nagyon sok ilyen pedagógus van az országban. Sajnos azonban manapság egy zenetanár méltatlanul kevés anyagi és erkölcsi megbecsülést kap. Sokan nem képesek arra, hogy a napi munka – és gyakran a felesleges adminisztráció – után leüljenek gyakorolni, képezzék magukat. Jó néhány tanár kényszerül arra, hogy megélhetési gondjai miatt lemondjon egykori álmáról — a zongorajáték művészetének ápolásáról.
 Minden tiszteletem azoké a tanároké, akik a gondok ellenére nem adják fel ezt az álmot. Idén 11-ik alkalommal került sor Szekszárdon a Zongoratanárok Országos Zongoraversenyére. 1972-ben rendezte meg Szekszárd először e rangos eseményt, Husek Rezső, Cziffra György-díjas zongoraművész, zenepedagógus kezdeményezésére. 34 jelentkező közül 28-an jöttek el Tolna megye székhelyére az ország minden tájáról, hogy megméressék tudásukat. Illetve nem is ezért jöttek. Azért érkeztek a Művészetek Házába, hogy szeretetet adhassanak és kaphassanak. Az elmúlt három évtizedben nagy baráti társaság alakult itt ki. Lelkesen köszöntötték egymást a régi ismerősök, akik közül többen már tizedszer vettek részt a megmérettetésen.
 Szekszárdra most is élmény volt eljönni. A város és Kocsis Imre Antal polgármester mindent megtett azért, hogy mindenki fontosnak érezze magát.
 Idén is Liszt Ferenc géniusza előtt tisztelegtek a muzsikusok. A romantika egyik legnagyobb alakja nem véletlenül töltött sok időt ebben a barátságos kisvárosban. A „szekszárdi nektárt” és vendégszeretetet lelkében, szívében őrizte akkor is, amikor Weimarban vagy Rómában élt. A versenyen minden résztvevőnek kellett Liszt muzsikát játszani. A szponzorok jóvoltából a zsűri különdíjjal jutalmazhatta a legjobb Liszt előadásokat. Sokan játszották a kortárs magyar szerzők zeneműveit, és a zeneirodalom legnagyobb alakjainak muzsikája is felcsendült e három napban. Nagyszerűen felkészült remek muzsikusokkal találkozhattunk idén is. A verseny rendkívül magas színvonalára jellemző, hogy két első díjat is kiadott a zsűri, amelynek tagjai között volt a Zeneakadémia rektora, Falvai Sándor, és tanszékvezető egyetemi tanára Lantos István is. A versenyen végül is Lakatos Béla, a szentesi Lajtha László zeneiskola tanára, és a három évvel ezelőtti győztes Krishtop Pavel, a marcali városi zeneiskola pedagógusa diadalmaskodott. Produkcióik a világ bármelyik hangversenypódiumán hatalmas sikert arattak volna. Krishtop Pavel még Baky Péter festőművész, a Művészetek Háza vezetőjének gyönyörű tusrajzát, az egyik különdíjat is elnyerte. 
 A zsűri második helyezést nem adott ki. Harmadik helyezést nyert Matuz Csilla, az egri Farkas Ferenc Zeneiskola tanára, míg a két negyedik: Gosztola Tünde, a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, illetve Sigmondné Erős Andrea, a szegedi Király-Kőnig Péter Zeneiskola tanára lett. Különdíjat kapott Dombiné Kemény Erzsébet, Varga Írisz, Erdélyi Krisztina és Vízi Melinda.
 Husek Rezső, Rudi bácsi, a verseny kitalálója most is végigszurkolta a versenyt. 80 évesen, örökifjan, csillogó szemmel és boldogan tapsolt minden egyes szereplő játéka után. Köszönet neki ezért a versenyért!
 Nem lehet tudni, hogy alakul a világ sorsa, de biztos vagyok benne, hogy három év múlva Szekszárdon ismét találkoznak a régi barátok. Van olyan résztvevő, aki a hazautazást követő napon elküldi jelentkezését a következő versenyre. A 12-ik szekszárdi találkozóra mindenkit visszavárnak, és akik szeretnének néhány valóban felhőtlen boldog napot eltölteni, jöjjenek el 2004-ben a Művészetek Házába. Nyitott szívekre, és remek barátokra fognak találni.