IV

Aszalós Tünde

IV. Budapesti Nemzetközi és III. „Chopin + ……” Zongoraverseny

2010. március 11. – 2010. március 15.

A Chopin év tiszteletére szervezett lengyel-francia-magyar rendezvénysorozat magyarországi része ez a verseny (16 ország, 66 résztvevő). A megnyitó Havasiné Darska Izabella zongoraművész meghatódott és megható szavaival kezdődött. Beavatott bennünket a Ferenczy-verseny történetébe. Ismertette, hogy az egyik évben hazai, a másik évben nemzetközi ez a megmérettetés. A 2009-es évben a Ferenczy György Alapítvány – (és) Chopin Társaság – elnyerte a Chopin Társaságok Nemzetközi Szövetségének tagságát. Ez utóbbi talán az egyik legtermékenyebb hozadéka Darska Izabella szellemi erőfeszítéseinek a magyar Chopin zongorajáték előbbre lendítése érdekében.
Elhangzottak a köszönetek a szervezésért és az adományokért. (Megtalálható az Alapítvány honlapján.) Ezután érdekes és nagyszerű ötlet volt az, hogy Pless Attila zongoraművész, az előző versenyek zsűritagja 6 Chopin – etűd előadásával örvendeztette meg a jelenlévőket. Öröm volt hallgatni!
A két zsűri ezek után a két helyszínen – az Erzsébetligeti Színházban (XVI. ker.) és a Rácz Aladár Zeneiskolában (XVI. ker.) – megkezdte a versenyzők meghallgatását a versenyeken szokásos sorsolás alapján.
A műsorfüzet átnézése után feltűnt, hogy milyen kevés a hazai résztvevő. Vajon miért? És vajon miért nem hallgatják a tanárkollégák az ilyen tanulságos és élményt nyújtó produkciókat? Különös öröm tölthet el bennünket, hogy Fr. Chopin (1810 – 1849) műveit hallhattuk sok „világnagyság palánta” előadásában. Hallottunk azonkívül Messiaen, Fauré és Ligeti műveket is, melyek igen ritkán (vagy egyáltalán nem) hangzanak el hangversenytermekben. Bartók darab alig volt műsoron!
Valahányszor visszagondolok a versenyre, egy probléma – többek között – foglalkoztat; a Liszt – művek címei jól vannak-e a szláv nyelvekre lefordítva? Az Un Sospiro c. darab helyett a Desz-dúr Koncert-etűd hangzott el. A versenyző tanára nem kért korrekciót a konferálás előtt, és utána sem. (Zsűritaggal erről nem beszéltem.)
Az interpretációk során – nem csak a magyar résztvevőknél – felmerült a kérdés: ilyen orkesztrális, hatalmas, tömbös hangzást igényelnek-e a művek? Elképzelhető az, hogy ilyen „zajos” előadásmód volt a korabeli zongorán? (kb. Pleyel zongora volt a favorit.) A szalonokban úgyszintén? Vajon ezek a „lírikus vallomások” (Molnár Antal) nem igényelnek-e úgymond gyöngédebb, árnyaltabb, plasztikusabb kifejezésmódot? (Természetesen szenvedélyességgel, indulati/érzelmi telítettséggel.) Az a finom ornamentika ilyen magamutogató virtuozitás? A hangszerkezelésben, általában a billentéskultúrában nem lehetne jobban megmutatni a zongora hangszín lehetőségeit és hangjának szépségeit? Kevés kivételtől eltekintve a balkéz – amint kísérőszólamot játszott – kívánnivalót hagyott maga után. Magyarul szólva a két kéz viszonya nem volt differenciált, a kíséret „darabosan”, hangosan, egyenetlenül szólt. Ezek a művek igen kiművelt technikát igényelnek a romantikus szólamvezetés problematikája mellett. Az is kiderült, hogy milyen nehéz piano játszani a cantabile karakter megtartása mellett – de nem „suttogni” (Solymos Péter) a hangszeren.
„Ez a halk líra gyakran nyer éles fényt a körülötte felcsapó szenvedély lángjától.” (dr. Kecskeméti István.) Ennél találóbban Chopinről nem szólhatunk.
Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy zongorametodikánk és tanárképzésünk, valamint instruktív darabjaink alkalmasak-e arra, hogy kultúráltabban és stílusosabban interpretáljuk Chopin műveit. Megtanítjuk-e növendékeinket mindenre, ami ehhez szükséges? Megtaláljuk-e azt a darabot, amit a tanítvány maradéktalanul meg tud oldani? Van mindehhez megfelelő, célravezető eszköztárunk? A deklamációs stílus – amit a Chopin játéknál igényelünk és emlegetünk – továbbá a líraiság és a virtuozitás ötvözete érzékenységgel párosulva, csak az egészen kiváló tehetségeknél volt tapasztalható. Érződött ezeknél a versenyzőknél a tanári muzikalitás is (olykor modorosság azért sajnos ismét jelen volt.)
A mazurkák világa különlegesen érdekes. Ismét dr. Kecskeméti Istvánt idézem: ……...”a műfajcím csak ihlet-teremtő, útravaló program, amely rögtönzésszerűen is változtatható. Valóban úgy érzi az ember, hogy mintha leírt improvizáció lenne.”
E megállapításokat nagyszerűen hívták életre a díjnyertes fiatalok. Műfajhatárokat átlépve, nekünk szokatlan, ugyanakkor kitűnő előadásban hallottunk műveket; az áttetsző faktúra költőiséggel párosulva igen meggyőző volt. Az sem kizárható, hogy a zenei előadóművészet arra tendál, hogy mindent másképp játszunk? Az előadó egyéniségében domináns szerepe van a szerzői hűségnek – ez kétségtelen tény napjainkban is.

      Következzen néhány vélemény a zsűritagoktól (sajnos a IV. Nemzetközi Chopin – versenyről nem sikerült értékelést kapni.)

Réti Balázs a III. „Chopin + ……” bírálóbizottság tagja a következőket mondja:
Első alkalommal vehettem részt a „Chopin + ……” Nemzetközi Zongoraverseny zsűrijében, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. A kiválóan megszervezett verseny rendkívül kellemes környezetben, az Erzsébetligeti Színházban zajlott le.
A versenyzők felkészülten játszottak, nem volt kiugróan gyenge produkció, bár többeknél előfordultak betanult hanghibák. Érdekes volt hallani a döntőben, hogy a kisebbeknél többen nem tudták már ugyanazt a színvonalat nyújtani, míg a második korcsoportban jó néhányan meg is tudták haladni az előző fordulóban mutatott teljesítményüket.
Az első korcsoportból a 12 éves Piotr Pawlak első fordulós műsora tetszett a legjobban (Debussy: E-dúr Arabeszk, Chopin: Fantaisie-Impromptu). A gálakoncerten, megosztott első díjasként is ugyanezeket szólaltatta meg. Túl a technikai, zenei és mentális felkészültségen, szinte felnőtt, érett művészként játszotta ezt a két darabot. Éppoly meggyőzően adta elő a lírai és a drámai részeket is. Végig ihletetten, ugyanakkor külsőségektől mentesen és szinte mozdulatlan testtartással játszott. Nála éreztem leginkább a játékszabadság és a játékfegyelem egyensúlyát. Az agogikák – nem úgy, mint sok más produkcióban – sosem veszélyeztették az egész darab felépítését. Véleményem szerint éppen ez különböztette meg játékát az egyébként nagyon muzikális, szintén első díjas Marta Czech zongorázásától.
A második korcsoportban számomra kiemelkedett a megosztott első díjas Elizaveta Nazaruk játéka, melyet gyönyörű hang, érzékenység, ízléses agogikák jellemeztek(Chopin: Esz-dúr Noktürn). Mindemellett erő is van a zongorázásában (Chopin: c-moll Polonéz) és a humorhoz is van érzéke (Debussy: General Lavine-eccentric). A korcsoport további első díjasait illetően Szymon Nehring játékában az erőteljes egyéniségét, személyiség jelenlétét éreztem meghatározónak, míg Michel Aude-Liesse zongorázása rendkívül kidolgozottnak, bár kissé hűvösnek tűnt számomra.
              A magyar produkciók közül Heinrich Attila Chopin Keringőjét (cisz-moll, op.64 / 2) és Balogh Ádám Mazurkáját (b-moll op.24 / 4) éreztem kiemelkedőnek, mindketten harmadik díjat, valamint a legeredményesebb magyar versenyző díjat kaptak saját korcsoportjukban.
             Egy nemzetközi versenyen természetszerűen adódik a lehetőség magyarok és külföldiek játékának összehasonlítására. Ráadásul szép számú külföldi versenyző jött el, főként Lengyel- és Oroszországból. Mégsem tenném ezt most, mert a versenyen hallott magyar produkciók alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez a minta nem reprezentatív. Valószínűleg sokan a nyíregyházi országos versenyre készültek éppen. Emellett a programfüzetből az is nyilvánvalóvá vált, hogy a külföldi zongoristák közül többen már konzervatóriumok vagy hasonló intézmények előkészítő osztályaiban tanulnak, míg a magyarok kivétel nélkül zeneiskolások. Bizonyosan szorosabbra válhatott volna a verseny, ha például a Zeneakadémia előkészítő tagozatáról is jöttek volna versenyzők. Valószínűleg a külföldiek inkább akkor jönnek el, ha úgy érzik, hogy díjra esélyesek, hiszen nem kis befektetés külföldre menni versenyezni.
                Mindentől függetlenül megfigyelhető volt, hogy sokszor a gyengébb külföldi produkciók is mennyivel szabadabban, bátrabb agogikákkal és több előadói eszközt felvonultatva szólaltak meg. A mérték persze sokszor átlendült a túloldalra. Hozzá kell tennem, hogy a díjazott magyarok esetében ezek a problémák már nem merültek fel az interpretációt illetően.
               A Jan Jański professzor úr vezette zsűri döntéseiben a jóindulat jeleként értelmezhető a sok megosztott díj, ami remélhetőleg ösztönző hatást gyakorol a fiatal zongoristák további teljesítményére.
               Összességében úgy vélem, színvonalas versenyt és időnként kiemelkedő produkciókat hallhatott a zsűri és a közönség. Ez egy szép és hasznos megmérettetés, melyre 2012-ben remélhetőleg újra sor kerül.

Prof. Marta Sosińska:
Túl kevés magyar versenyzőt hallgatott meg ahhoz, hogy általános véleményt tudjon mondani, nem ilyen szempontok szerint hallgatta a versenyzőket, nem érzi magát felkészültnek a válaszadásra.

Prof. Jan Jański:
Nyolc év tapasztalata alapján kijelentette, hogy a Chopin művek tanítási és előadási színvonala érezhetően emelkedett, de továbbra is szorgalmazná a Chopinről szóló könyvek olvasását és a hangfelvételek – legfőképp a világon elismert Chopin tolmácsolóinak – gyakori hallgatását, a helyes kifejezési eszközök és azok mértékének minél helyesebb kiválasztása érdekében.

Darska Izabella:
A kevésbé sikeres előadásokban nekem a Chopin művekből mindig hiányzik Chopin emberi lénye és lengyel mivolta.
Chopin, - mint ember:
1. „szeretet sugárzó”, „feddhetetlen becsületesség, tisztesség, önzetlenség”, „visszafogott, egyszerre szerény és méltóságteljes, könny-tiszta ember”,
2.   a betegsége és a fokozódó fizikai gyengesége miatt halálvárásban és gyógyulási reményben 15 éven keresztül élő – egyébként élni szerető és akaró – ember, aki mindennek ellenére „finom lelkű, harmonikus és fegyelmezett maradt”,
3.   aki egész életén át a szíve mélyén két értéket őrzött:
a családi otthont és a hazáját (ahonnan elhibázott döntése alapján a forradalom elől elmenekült, és ahová már később – bár akart – a betegsége miatt visszatérni nem tudott),
valamint saját otthonát (melyet sohasem sikerült megteremtenie),
4.   aki „egész életében nyitott, őszinte, igazmondó volt”, de aki a testi-lelki szenvedését, „a belső életét külső jelekkel soha nem árulta el”, „ még a hozzá legközelebb állók társaságában zárkózott maradt” és „csak a zongorájának tárta ki a lelkét”.
(Idézetek: Mieczysław Tomaszewski „Chopin – ember, életműve, kicsengése”.)
Chopin, - mint lengyel:
A lengyel háromnegyedes táncok sokaságának és sokszínűségének az ismerete nem csak a mazurkákban és a polonézekben hiányzik, de más darabjaiban is, ahol ezek a táncok sokszor rejtve, és ráadásul majdnem mindig stilizálva jelennek meg, néha csak egy pár hang erejéig. A lengyel nyelv a magyartól eltérő hangsúlyozásával, a lengyel népzenére jellemző szinkópa gyakori jelenlétével és szabálytalan helyeken megjelenő hangsúlyokkal együtt a következő nagyon fontos terület. Ezeken akár a zene tudatos elemzésével, akár alaposan és helyesen kiválasztott hangzásélmények hallás utáni másolásával lehetne javítani.

Felbecsülhetetlen az a tevékenység – és nagyon köszönjük(!) – amit Havasiné Darska Izabella éjjel-nappal (szó szerint!) fáradhatatlanul dolgozott. Ügyszeretete határtalan! Egy „maroknyi” csapat segítette a versenyt: a XVII. ker. Bartók Béla Zeneiskola tanári kollektívája, élükön Tóváriné Perémi Orsolya igazgatóhelyettessel, aki szigorú figyelmével őrködött a zökkenőmentes és pontos lebonyolításban. A IV. Nemzetközi Chopin verseny a Rácz Aladár (XVI. ker.) Zeneiskolában, ugyancsak kiváló szervezésben Karsai Irén és csapata segítségével zajlott. A versenytitkári feladatot Papp Károlyné főisk. adjunktus rendkívül koncepciózusan és pontosan, ide-oda „röpködve”a két helyszín között hibátlanul látta el. Köszönjük! A gálahangversenyen is fontos teendője akadt a díjkiosztásnál. Az izgalmak tetőfokán sikerült megvalósítani a zűrzavar elhárításával a rendezettséget.

A Rácz Aladár Zeneiskolában tartott gálahangversenyen a Szingapúr-ból érkezett 1991-es születésű Shaun Choo – ról egyértelműen kiderült, hogy zseniális. (Salzburgban Karl-Heinz Kämmerling a tanára.) Lenyűgözve hallgattuk, reméljük, hogy nem utoljára! A közönség alig akarta őt „elengedni”, ráadást is „követelt”. Rendkívüli élmény volt a fiatalember zongorajátéka!

Befejezésül Varga György – aki a Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója – mondatait idézem: „Örömmel várjuk vissza ezeket a fiatalokat, mint világjáró művészeket! Emlékezzenek jó szívvel ránk, magyarokra!”

A versenydíjazottak:

III. „Chopin + ……” Nemzetközi Zongoraverseny:

I. korcsoport:

I. díj: Czech Marta – Lengyelország
          Pawlak Piotr – Lengyelország
II. díj: Kierc Rozalia – Lengyelország
           Sabikova Zuzana – Szlovákia
III. díj: Heinrich Attila Henrik – Magyarország
                 (Miskolc, Csabay Csilla növendéke)
            Milachich Tatjana – Oroszország

Különdíjak:

a legfiatalabb versenyzőnek:
         Nowak Kinga Anna
a legeredményesebb magyar versenyzőnek:
        Heinrich Attila Henrik
a Chopin művek legszebb előadásáért:
        Pawlak Piotr
        Czech Marta
a francia művek legszebb előadásáért:
        Pawlak Piotr
        Czech Marta
a magyar mű legszebb előadásáért:
          Milachich Tatjana

II. korcsoport:

I. díj: Nazaruk Elizaveta - Oroszország
          Nehring Szymon - Lengyelország
          Michel Aude-Liesse – Franciaország
II. díj: Czech Karolina – Lengyelország
           Fedoseeva Alina – Oroszország
III. díj: Balogh Ádám – Magyarország
                 (Pécs, Megyimóreczné Schmidt Ildikó növendéke)

Különdíjak:

A legeredményesebb magyar versenyzőnek:
           Balogh Ádám
A Chopin művek legszebb előadásáért:
           Nazaruk Elizaveta
A francia művek legszebb előadásáért:
           Michel Aude-Liesse
           Nazaruk Elizaveta
A magyar mű legszebb előadásáért:
           Balogh Ádám
           Nehring Szymon

A kiváló felkészítő munkáért a zsűri elismerésben részesítette:
Maria Serafin – lengyel zongoraművész-tanár

IV. Budapesti Nemzetközi Chopin Zongoraverseny:

I. díj: Choo Shaun - Szingapúr
II. díj: Wota Maciej - Lengyelország
III. díj: Książek Krzysztof - Lengyelország

Különdíjak:

A legeredményesebb magyar versenyzőnek:
          Balázs János (LFZE, Budapest, Dráfi Kálmán növendéke)
A Chopin Etűd legszebb előadásáért:
         Choo Shaun
A Chopin Mazurka legszebb előadásáért:
          Książek Krzysztof
A Chopin Polonéz legszebb előadásáért:
          Wota Maciej
A francia művek legszebb előadásáért:
          Vişovan Aurelia - Románia
          Jurinič Aljosa – Horvátország
A magyar művek legszebb előadásáért:
          Choo Shaun
          Sandor Peter - Szlovákia

FELHÍVÁS

A MOLNÁR ANTAL ZENEISKOLA szervezésében

HAVASINÉ DARSKA IZABELLA zongoraművész-tanár,

a Ferenczy György Zongoraverseny alapítója és szervezője,

a Nemzetközi Chopin Társaság tagja előadást tart

„Chopin életművének módszertani megközelítése”

címmel

(témaindító előadás fakultatív folytatással)

Időpont: 2010. szeptember 30. 10.30

Helyszín: Erzsébetvárosi Közösségi Ház

Budapest VII. ker. Wesselényi u. 17.

Várjuk az érdeklődő kollégák jelentkezését a fenti elérhetőségek egyikén

2010. június 15-ig!

Az előadáson a részvétel ingyenes!

Üdvözlettel:

Aszalós Tünde Szaktanácsadó

Kiss Tünde Igazgató

Budapest, 2010. május 10.