A csengettyű

ÍRÁSOK A CSENGETTYŰRŐL

Sorrendben: Nyersné Vajda Márta, Lajhó Gyula, Pödör Bálint, Tar Imréné, Hajsrekker Krisztina, Urbánné Vass Ágnes, Mezeiné Topa Orsolya, Farkasné Szász Mariann, Farag ViktórIa és Sólyom Balázs írásai

Nyersné Vajda Márta

A legtisztább hang ég és föld között

Zenepedagógiai újságban még nem szerepelt témát céloztam meg Balázs Oszkár tanár úr, a Xilo-Ton Kkt. egyik tulajdonosának segítségével. Szükségét éreztük annak, hogy a zeneértő szakma megismerhesse, milyen intuíciók hatására alakulnak országszerte újabb és újabb zenei együttesek. Környezetünkben egyre többször kapunk hírt olyan csengő-bongó kis eszközökről, amelyek ránézésre egyformának tűnnek ugyan, megütve vagy megrázva mégis eltérő magasságú hangot adnak. Miféle tárgyak ezek? A hangszerként való használatukkal megszólaló zene bizony meglepően különleges hangzású.

Valóban, nem akármilyen zene ez, hiszen szinte hangszernek nem is nevezhető kis csengettyűk hangján szólalnak meg még a zeneirodalom legnagyobbjainak művei. Nem az addig ismert kiegészítő, színesítő hangokat halljuk a más ütőhangszeres zenekaroknál megszokott ritmusszólamok díszítő hangjaiként, hanem gyönyörű, harmóniákkal dúsított, kizárólag csengettyűre hangszerelt többszólamú dallamok kerekednek ki az összehangolt mozgású ujjak fogásában. Látványos és különleges zenei műfaj bújik meg a tenyerekben. Minden hang egy-egy csengettyűs tulajdonává válik, így áll össze a mű, az élvezhető, a lelket nyugtató…

Dunapatajon egy gyönyörű karácsonyi koncerten találkoztam először a kis harangok csilingelő hangjával, és az élmény hatására a tanítványaimmal elsőként hoztam létre Besnyőn az ország egyetlen, zeneiskolai kereteken kívül működő, fenntartó nélküli ifjúsági csengettyűegyüttesét, a Szironta Csengettyűegyüttest 2004-ben. A Sziront’Art Közhasznú Egyesület megalapítása óta pedig annak égisze alatt működik az együttes.

Az évi harminc-negyven fellépésre heti több órás próbákkal készülünk. Egy dupla állványos sor és száztíz nyeles csengettyű büszke birtokosai vagyunk. Elvétve hallottunk ugyan e hangkeltő eszközt dallamjátszó hangszerként is használó zeneiskolai együttesek működéséről, de nem ismertük őket, nem tudtuk, mások hogyan lesznek eredményesek. Ezért arra gondoltunk, hogy évente csengettyűs találkozóra hívjuk az országban működő csengettyűsöket.

A kapcsolatteremtésben nagy segítségünkre voltak a hangszereket gyártó, forgalmazó magyar cég, a Xilo-Ton Kkt vezetői, Balázs Oszkár és Igric Sándor.

A találkozó célja minden esetben a Nyugat-.Európában és a Távol-Keleten népszerű nyeles csengettyűk ill. a tengerentúli kézi-harangok bemutatása, megismertetése; e téren a résztvevők szakmai tapasztalatainak bővítése; hazánk csengettyű együtteseinek bemutatkozásához a lehetőség biztosítása; a csengettyű, mint hangszer bevezetése a hangszeres oktatásba; a zenei átiratok készítése során szerzett tapasztalatok cseréje illetve szakmai fórum rendezése; közös zenélés – mindez természetesen a magyar csengettyűgyártók segítő közreműködésével.

Kezdeményezésünk annyira helytálló volt, hogy idén május 22-én, szombaton 9 órától Besnyőn már a IV. Országos Csengettyűs Találkozót rendezzük. Csodálkozva, de büszkén szembesülünk a ténnyel: hagyományt teremtettünk…

Több olyan együttesnek a vezetője is rendszeresen eljön találkozóinkra, aki a gazdasági válság miatt csengettyűseit ugyan nem tudja magával hozni, de kíváncsi a többiek teljesítményére, a szakmai fórumon elhangzottakra, a csengősmiliőre. Balázs Oszkár tanár úr mellett évente sikerül megnyernünk a rendezvény eszmei támogatójának, védnökének Igric Sándort, a Magyar Állami Operaház ütőhangszeres zenekari művészét is, aki a csengettyűket gyártó Xilo-Ton Kkt. társ-tulajdonosa.

A hagyományteremtő szándékkal életre hívott különleges zenei rendezvény egyre inkább beváltja a hozzáfűzött reményt. Azon dolgozunk, hogy akár a több száz kilométerről érkező együtteseknek is megérje azért eljönni hozzánk, hogy megismerkedhessenek más csengettyűsökkel, gyönyörködhessenek játékukban, élvezhessék a közös zenélés örömét, illetve saját muzsikájukkal feledhetetlen élményhez juttassák csengettyűs társaikat és a zenekedvelő érdeklődőket.

Minden fellépés izgalmas kihívás. Minden alkalommal csodálatos érzés szembesülni azzal, hogy a közönség pont olyan ámulattal hallgat bennünket, mint ahogy öt éve én éltem meg első találkozásomat a csengettyűk lenyűgöző hangjával Dunapatajon. Száznál több szereplés, rangos helyszínek, rengeteg interjú, jó pár rádiófelvétel, CD-k kiadása, www.csengettyu.hu honlapunk páratlan tájékoztatást nyújtó, napra kész működése igazolja a Szironta Csengettyűegyüttes tagjainak szorgalmát, kitartását.

A csengettyűs átiratok kiadása mellett nyári csengettyűs tábor létrehozásán, továbbképzéseken, csengettyűs metodika összeállításán, megjelentetésén gondolkodik a jövőre vonatkozóan a Szironta. Mindez csupán pénz, jó tervek, kitűnő pályázatok, jó program és segítő tanárok kérdése…

Az alábbiakban csengettyűegyüttes-vezetők írásaiból idézünk:

„hangszeres kollégák hallgatóztak az ajtóm előtt”

Farkasné Szász Mariann szolfézstanár, a várpalotai Zenevár Főkolomposainak vezetője: „Jó pár éve már, hogy meghívást kaptam Pécsről (gyerekkori, hajdani zeneiskolás társam, később kollégám- barátnőmtől (egy énekóra bemutatóra. Nagy titokzatosan hozzátette még a levélben az illető, melyben meghívott, hogy meglepetéssel készül. Szívesen hallgatok minden újdonságot, mentem hát. Na, meglepetés az volt….. Szemem- szám elállt a csodálkozástól. mikor meghallottam a gyerekeket az énekórán kicsi kézi harangokkal dallamot játszani!! Minden egyes gyerek fogott egy csengőt és egymás után szólaltatták meg a magyar népdal hangjait, összeállt a dallam. Ilyen nekem is kell – fogalmazódott meg bennem rögtön a kívánság, amivel hazatértemkor az igazgatómat bombáztam.

Akkoriban még nem is sejtettem, hova „növi ki magát” az én „szolfézsos” segédeszközöm.

Tényleg rettentően élvezték a gyerekek, hogy áll össze felismerhető, énekelhető dallammá, ha ritmusban megszólaltatják az éppen náluk lévő kis hangszert, mindjárt nem volt olyan unalmas és száraz a sok ABC-és sem, hiszen azt tűztem ki célul, hogy egy-egy ismert dallamban az játszhat csak a harangokkal, aki tökéletesen tudja a hangok helyét és olvasni is tudja. Következő órára mindenki, kivétel nélkül készült. Persze, hogy kaphattak a harangokból, aztán cserélgettük is egymás között, hogy minden hang lehessen mindenkinél (továbbá, hogy minden ABC-s hang helye jól rögzüljön). Hangszeres kollégák hallgatóztak az ajtóm előtt, figyelték, mennyi idő alatt, hogy áll össze az éppen soron lévő dal.

Aztán közeledett a Karácsony….Igazgatónk jelezte az óhaját, miszerint mindenki szívesen hallana csengőn is a szokásos hangversenyünkön valamit tőlünk. Mondjuk a „Csendes éj”-t.

Akkoriban volt egy nagyon használható, jó kis 3. szolfézsosztályos csoport, végül ők vállalták nyolcan - kilencen az első szerepléseket. A siker óriási volt. A bemutatkozás évében (ahol a városi műsorszervezők is hallhatták a játékunkat) nem tudtunk olyan gyorsan tanulni, mint ahány helyre, alkalomra hívtak bennünket. Felvette a helyi televízió is sok esetben az általában három-négy számból álló műsorunkat, nem volt már olyan jelentős városi megmozdulás, ahová ne kérték volna a különleges szolfézscsoportot. A csapatokat alkotó gyerekek különböző általános iskolákból valók voltak, így természetesen mindegyikőjük iskolájának az érdeklődésére is számot tarthattunk. Mindenhol szerepeltünk. Magyar Kultúra Napja, kulturális bemutatók, jeles ünnepek, év végi zárások, anyák napja, gyereknap, rengeteg szereplés, egyre bővülő repertoár, egyre ügyesebb csapat……”

„a gyerekek ráharaptak”

Hajsrekker Krisztina, a kőbányai Szent László Ált.Isk. énektanára, kórusvezetője: Három éve kezdtünk „barátkozni” a csengettyűkkel. Egy bemutató órán láttam először, ahol a gyerekek egyszólamban játszottak zongora kísérettel. Nagyon megtetszett (pedig akkor még nem is tudtam, hogy milyen komoly darabokat lehet játszani így), az első adandó alkalommal tehát vettem az iskolának egy készletet. A gyerekek „ráharaptak”, mindenki csengettyűzni akart. Zeneis gyerekekről lévén szó, néhány próba után már meg is szólaltak a karácsonyi dallamok, amiket a hangversenyünkön be is mutattak. Fantasztikus sikere volt, hiszen mindenki akkor hallotta és látta ezt a hangszert először és persze a gyerekek nagy lelkesedéssel és büszkén próbálkoztak.

Jelenleg egy kilenc fős csengettyűegyüttes játszik rendszeresen kórusunk hangversenyein, szerepeltek már élő TV adásban is és rendszeresen hívják őket kerületi rendezvényekre. Egyre nehezebb darabokkal próbálkozunk, nagyon örülünk minden új kottának! Szerencsések vagyunk, mert az iskola vezetése (és a kerület is!) most már nemcsak a kórus működését támogatja, hanem a csengettyűegyüttest is (főleg erkölcsileg és néha anyagilag is!) Azt hiszem, ők is látják a zenetanításban rejlő pedagógiai lehetőségeket.

Persze a „normál” osztályokban sokkal nehezebb az énektanár dolga. A csengettyűknek azonban ott is nagy sikere van. Természetesen ott egyszólamban próbálkoznak a gyerekek, ehhez is sok türelem kell, de megéri, mert nagyon gyorsan és nem utolsó sorban tisztán szólalnak meg a dallamok. Ráadásul miután kipróbálják, máris más szemmel nézik a többiek produkcióit. Velük is el lehet érni, hogy például egy osztályműsorban csengettyűzzenek, amiért a szülők is és a gyerekek is rendkívül hálásak. Ha beállok a gyerekekhez játszani, egyenrangúak vagyunk, és ezt én is nagyon élvezem! Mindenkinek szívesen ajánlom, hogy próbálja ki bátran, csak nyerhet vele!

„A csengettyűjáték révén feloldódni látszik a zongorista tanítványaim „magánya””

Faragó Viktória zongora-, szolfézs-, ált. iskolai énektanár, ny. igazgató, Németh László – díjas, Dunapataj: „A csengettyűjáték révén feloldódni látszik a zongorista tanítványaim „magánya”. Noha meglehetősen gazdag a zongoristák négykezes irodalma, de legfeljebb ketten muzsikálhatnak együtt. A csengettyű-csoport – ha csak öt-hat résztvevő is van –másfajta lehetőséget teremt a kamarazenélésre. Igazi kis társasággá válhat a csoport. Összekötő kapocs közöttük, hogy egymást segíthetik, próbán a hibáikat bosszankodva-nevetve javítják, a fellépések után pedig ugyanúgy feloldódik bennük a feszültség, együtt örülnek a sikernek. A közös öröm megsokszorozódik.

Bemutatót követően a hallgatóság közül többen ki akarják próbálni ezt az „egyszerű” hangszert. Könnyűnek tartják a megtanulását, és valóban, jó eszköz lehet arra, hogy előkészítse, de akár kiegészítse a hangszertanulást. Vitathatatlan előnye, hogy nem kell annyit gyakorolni, mint az „igazi” hangszereken. Olvasási biztonság, gyakorlat, lélekjelenlét, dinamizmus és akár koncertképes lesz a műsor. És persze, a hangszerhez illő, jó átiratok. Azok nagyon kellenek!......”

„A zeneiskolások kottából, zenekari szólamokból játszanak”

Lajhó Gyula a Miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc Zeneiskola ütőhangszeres tanára, az Észak-magyarországi Ütőhangszeres Kultúráért Alapítvány elnöke: „Ha óvodásokkal foglalkozom, mesélek nekik. A csengettyűk a mesék kellékei. A mese közben megtanulják a hangszereket megszólaltatni, külön jobb kézzel, bal kézzel, majd a két kézzel egyszerre. Utána kezdjük a váltott kezes játékot. A zeneiskolások kottából, zenekari szólamokból játszanak. A ritmusokat és a szüneteket kiszámolják. A hangszerek szép kivitelűek, jól behangoltak, könnyen kezelhetők. Nagyobb létszámú együttes esetén előnyös a több garnitúra csengettyű. Különböző hangulatú, tempójú, stílusú művekkel lépjünk fel. A művek előadásakor a dallamok, basszusok, akkordok jól értelmezhetőek legyenek.

„szakmai innováció a zenepedagógiában”

Urbánné Vass Ágnes az ETŰD Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója: „A felnőtt kórusok repertoárját kitűnően színesíthetjük a hangolt, nyeles csengettyűkkel. Sok népszerű kórusdarab alkalmas arra, hogy átírjuk ezekre a ki s hangszerekre, közönségünk hálás lesz az üde színfoltért! Nagy sikert érhetünk el vele templomi koncerteken, esküvőkön, az adventi, karácsonyi időszaknak ideális kamarahangszere, akár szabad téren is megszólaltathatunk rajta karácsonyi dalokat. A néhány éve ismertté vált hangszer a hangolt, nyeles csengettyű a magyar zenepedagógiában igazi szakmai innováció, hisz igen széles alkalmazási területe van. Az itt leírtakon kívül nagyon komoly segítség a sérült gyermekek terápiájában, használata mára már általánossá vált ebben a körben.

Zenepedagógusként, kórusvezetőként, zenei óvoda vezetőként, a zenei pályán eltöltött harminc évem tapasztalata alapján ajánlom minden kolléga figyelmébe ezt a Magyarországon kifejlesztett és elérhető hangszert.”

„felnőttoktatás”

Tar Imréné a budapesti Grassalkovich Antal Ált. Isk. énektanára, karvezető: „2003-ban tanítottam először csengettyűkkel, mégpedig a Mozgássérültek Intézetében. Egyik kollégám rendelkezett nyolc darab csengettyűvel és már akkor tudtam, hogy nekem ebből több is lesz! 2005-ben alapítottam növendékeimből a Silver Bells nevű együttesemet.

2009 decemberében az Alsónémediben (református egyházközösség) is alapítottam egy csengettyű csapatot. Örülök, hogy lehetőségem adódik a felnőttoktatás megismerésére. Fantasztikus az a tudni akarás, mikor is elsőre igyekeznek mindent hibátlanul megvalósítani. Karácsonykor már csengettyűztünk és az egyik darabban már voltak ketten – velem együtt hárman – akik két csengettyűvel is játszottak. Igazi katartikus élmény!

„ a közös játék sikerélménye”

Pödör Bálint ütőhangszeres művész, ütőhangszer tanár a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ált. Iskola, Gimnázium és Zeneiskola tanára „ A hangolt, nyeles csengettyűkkel először 2006-ban kezdtem foglalkozni, amikor egy zeneiskolai karácsonyi hangversenyre néhány dallal készültünk fel növendékeimmel. Mivel a magyar Xilo-Ton cég nem sokkal azelőtt bocsátotta egyik csengettyűkészletét tesztelésre, az egész betanítási folyamatra mindössze körülbelül két hónap állt rendelkezésemre. Nem tudom, csak szerencsém volt-e, vagy a gyerekeket ennyire motiválta az újszerű feladatban rejlő kihívás, tény, hogy maximális szorgalommal és lelkesedéssel tanulták meg az anyagot, így végül nagy sikert arattunk.

Mivel egy játékos egyszerre csak egy vagy két hangmagasságot képes megszólaltatni, (ügyesebb növendékek esetleg cserélhetnek a szünetek alatt), a dallam végül hét-tíz játékos összehangolt munkájából áll össze. A dallamok egy vagy két hangjának ilyesfajta elosztását nevezik hoquetus-technikának. Ez az arab vagy perzsa eredetű szerkesztésforma a középkori európai zenében népszerű volt, majd háttérbe szorult. Nehézsége, hogy minden játékosnak száz százalékos pontossággal kell hangszerét megszólaltatnia. Ha csak egyikük is rossz időben lép be, az egész kompozíció dominószerűen összedől. (Helyesebben, ha egyetlen dominó is rossz helyen van, nem dől össze a sor.) De hangsúlyoznám, hogy a diákok e ritmuskészsége fejleszthető.

Valójában hétköznapi életünktől sem állnak távol az ilyen mozgásformák. Itt van például a focimeccsek jól ismert hullámzás effektusa, amikor a nézők serege egymást követve áll föl székéből, kezét a magasba emelve. Gondoljunk csak bele, a saját szórakoztatásukra teszik! Minél gyorsabban megy a hullám, annál nagyobb a közös játék sikerélménye. Ugyanez történik, amikor egy csengettyűzenekar eljátszik egy dallamot. A játék ütéstechnikai készséget nem igényel (valójában nem ütőhangszerekről beszélünk), hiszen a hangszereket rázással szólaltatjuk meg, erre pedig bárki képes.”

„A csengettyűk használata a tanárok körében is igen népszerű”

Mezeiné Topa Orsolya, a Szent Péter és Pál Szalézi Ált. Iskola ének és szolfézstanára, karvezető: „2001 szeptembere óta tanítok a Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskolában. Hangolt csengettyűkkel itt találkoztam először. Kicsik és nagyok körében egyaránt népszerűek ezek a hangszerek, a fellépésekre külön próbákkal készülünk, általában a tanítási órák után, melyekre a gyerekek szívesen eljönnek.

A csengettyűk használata a tanárok körében is igen népszerű, iskolánk egyik hagyományos gálaestjén a tanárok is felléptek a csengettyűkkel és nagy sikert arattak. (Talán ők még jobban izgultak, mint a gyerekek.) A csengettyűzenével színesebbé tesszük az ének-zenei órákat. Ismerős, kedvelt gyermekdalokat szólaltatunk meg, melyeket a gyerekek élvezettel játszanak. Az első nyilvános szereplés az I. Országos Csengettyűs Találkozón volt, felkészítő tanáruk Kenessey László igazgató úr volt. Több mű kíséretében Balázs Oszkár: Fanfár állványos és nyeles csengettyűre című műve ősbemutatója is elhangzott a gyerekek előadásában. Az állványos csengettyűre írt szólót egy zenekari harangjátékkal is dupláztuk. A szereplés igen jól sikerült. …”

Csengettyűinkről

Balázs Oszkár: A Xilo-Ton cég közel tíz éve kezdte el gyártani a hangolt nyeles csengettyűket, japán minták alapján. Jelenleg 41 darabos a csengettyű készletünk, F1-től A4-ig, kromatikus sor. A csengettyűk honlapunkon láthatók, valamint a csengettyű készleteink mellékleteként adott csengettyűs átiratok, kották címjegyzéke. www. xilo-ton.hu. Zenei részletek a másik honlapunkon hallhatók: http://xtcsengettyu.uw.hu

„A műfaj repertoárját illetően ma már bőséges a választék”

Pödör Bálint: „A műfaj repertoárját illetően ma már bőséges a választék. Méltán népszerűek és viszonylag könnyűek a karácsonyi dalok. A hangszerek kellemes, csengő-bongó hangszíne valóban illik az ünnep meghittségéhez. Emellett egy csengettyűs szám új színt vihet a karácsonyi ünnepélyek megszokott, kissé megkopott műsorfolyamába. Az öt-nyolc hangos gyermekdalok ideálisak az általános iskola 1-3 osztályos tanulóinak, míg a haladók és a profik rendelkezésére olyan klasszikus zeneművek átiratai állnak, mint Charpentier Te Deumjából a Prelude, Mozart Bűvös csengettyűje, Bach, Corelli, Händel, Purcell, Haydn, Mozart, Brahms művei.”

Kósa Gábor zeneszerző, ütőhangszerművész, zenetanár: „A csengettyűzene közösségformáló együttzenélésre alkalmat adó műfaj. Valami újdonság, netán hungaricum!”

****

A szakmai beszámolók, illetve Sólyom Balázs tudósítása teljes terjedelemben és sorrendben az alábbiakban olvashatók:

Lajhó Gyula: A csengettyű

Pödör Bálint: Bűvös csengettyűk

Tar Imréné: Tapasztalataim a csengettyű használatáról az oktatásban

Hajsrekker Krisztina: Csengettyűzésről

Urbánné Vass Ágnes: Új kézi dallamhangszer – mindenkinek!

Mezeiné Topa Orsolya: Hangolt, nyeles csengettyű

Farkasné Szász Mariann: A várpalotai csengettyűsökről

Faragó Viktória: Tapasztalataim a csengettyű tanításáról

Sólyom Balázs: Nemzetközivé váló csengettyűs közösség

A csengettyű

Ütőhangszeresként sok ütőhangszert ismerek. Különböző dobokat, dallamjátszó ütőhangszereket, zörej ütőhangszereket. Hangolt csengettyűkkel 2002-ben találkoztam először. Vettünk a Xil-Ton Kkt-tól egy háromoktávos készletet, harminchét darab hangolt, nyeles csengettyűt, különleges dallamhangszereket.

A xilo-ton csengettyűk jól használható, praktikus hangszerek. Szép kivitelűek, jól behangoltak, könnyen kezelhetőek. Óvodásoknak is ajánlott.

Ha óvodásokkal foglalkozom, mesélek nekik. A hangszerek a mese kellékei. A mese közben megtanulják a hangszereket megszólaltatni. Külön jobb kézzel, bal kézzel majd a két kézzel egyszerre. Utána kezdjük a váltott kezes játékot.

A zeneiskolások kottából, zenekari szólamokból játszanak. A ritmusokat kiszámolják.

Az egyes szólamokban minden ütem meg van számozva. Ha játék közben eltéved („elúszik”) valamelyik gyerek, és rám néz tudom neki mutatni, hogy melyik ütem következik. Tudok segíteni, hogy visszataláljon.

A csengettyűk megszólaltatásának módját, technikáját hasonlattal szemléltetem: „Ha a falba versz egy szöget, hogy mozgatod a kalapácsot?” A csengettyű lendítése ugyan így történik, de a csengettyűt megállítjuk félúton. Erősen kell fogni, nehogy kirepüljön a kezünkből. Ha mindenki ilyen mozdulattal szólaltatja meg a csengettyűjét, egyforma hangosan fog valamennyi csengettyű szólni, egységes lesz a hangzás.”

A tremolót kétféleképpen játszhatjuk, vagy előre-hátra mozgatjuk a csuklónkat, vagy jobbra-balra.

Ha valamelyik növendék igazoltan hiányzik a próbáról, a szólamát az órán is lehet gyakoroltatni. A tanár játssza zongorán vagy más hangszeren a dallamot, a növendék meg a saját szólamát. A növendék rövidesen rájön, hogy az ó hangjai a dallamban mikor következnek.

Praktikus tanácsok:

Asztal helyett, ha van rá lehetőség, karmesteri pultok legyenek a gyerekek előtt. Vízszintes helyzetbe állítsuk a pultokat, vastag peremükkel a közönség felé. A pulton vastag filctakaróval, hogy játék közben, a hangszerek cseréjekor ne legyen zörgés. A pult előnye: bármilyen alacsonyra illetve magasra állítható, elférnek rajta a hangszerek és a kották.

A játékosok félkörben vagy téglalap alakzatban álljanak, hogy jól hallják egymást.

Az együttes létszáma 11-15 fő. Több garnitúra csengettyűvel tudom megoldani, hogy folyamatos legyen a koncert.

A szólamok különböző nehézségűek, kezdők és a haladók a játéktudásuknak megfelelő szólamot kapják. (Vannak akik még csak két csengettyűvel, vannak akik tizenhárom csengettyűvel is tudnak játszani.)

A koncert elején és az egyes számok között mindenki egyszerre vegye fel és tegye le a csengettyűjét.

Koncert előtt ellenőrizzük a csengettyűk rugóit! Ha kilazult, csavarjuk be teljesen!

Lehetőleg különböző hangulatú, tempójú, stílusú darabokat válasszunk, ezeket rendszeresen gyakoroljuk.

A dallamban a negyed vagy ettől hosszabb hangokat tremolózzuk. Ügyeljünk a hangszerelésre! A mű előadásakor a dallam a basszus és az akkordok értelmezhetőek legyenek!

Valamennyi játékosnak legyen saját doboza, melyben a csengettyűit, kottáit és a pult takaróját tartja. Így gyorsan, zökkenőmentesen lehet kezdeni a próbákat és a koncerteket.

Lajhó Gyula, a miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc Zeneiskola ütőhangszeres tanára az Észak-magyarországi Ütőhangszeres Kultúráért Alapítvány elnöke

…………………………………………………………………………………………….

Bűvös csengettyűk

A hangolt, nyeles csengettyűkkel először 2006-ban kezdtem foglalkozni, amikor egy zeneiskolai karácsonyi hangversenyre néhány dallal készültünk fel növendékeimmel. Mivel a magyar Xilo-ton cég nem sokkal azelőtt bocsájtotta rendelkezésemre egyik csengettyűkészletét tesztelésre, az egész betanítási folyamatra mindössze körülbelül két hónap állt rendelkezésemre. Nem tudom, csak szerencsém volt-e, vagy a gyerekeket ennyire motiválta az újszerű feladatban rejlő kihívás. Tény, hogy maximális szorgalommal és lelkesedéssel tanulták meg az anyagot, így végül nagy sikert arattunk.

Hazánkban 2000 óta folyamatosan növekszik a hangolt, nyeles csengettyűk népszerűsége. (Bár formájuk miatt akár harangoknak is hívhatnánk őket. Kétvonalas C-től felfelé hangzó hangszerek esetében inkább a csengettyű kifejezés a helyes.) Az egyre szaporodó csengettyűzenekarok ma már fesztiválon is bemutatkozhatnak egymásnak, ahol ének-zene órai csoportok, szolfézs csoportok, ütőhangszeres tanszakok, zongora tanszakok, más hangszeres növendékekből álló csengettyű együttesek, gyerekek, felnőttek egyaránt képviselhetik magukat. Mi lehet a titka ennek a növekvő népszerűségnek? Hadd számoljak be pedagógiai tapasztalataimról:

Ez a műfaj a korábbiaktól eltérő hozzáállást, más jellegű összpontosítást kíván a zeneiskolai növendékektől és a zenetanártól. A gyerekek leggyakoribb feladata az, hogy egy fel-le kanyargó dallam összes hangját egyedül eljátsszák. Szóló játékban a nagyobb ámbitusú dallamok megszólaltatásához minél több hangmagasság kottabeli felismerése és a hangszeres kivitelezése szükséges, ennek megtanulása nyilvánvalóan nehéz és időigényes feladat. Valljuk be, a hangok tengerében a helyes ritmizáció ilyenkor gyakran háttérbe szorul, rosszabb esetben el is sikkad. A "hagyományos" kamarázásban is legtöbbször sok hangból álló dallamokat játszanak a gyerekek, csak ott fő dallamra és kísérő dallamaira van osztva a zenemű. Csengettyűzni persze ily módon is lehet, a középkorból több ábrázolásunk maradt fenn, amelyeken egy szólista állványra akasztott, hangolt csengettyűket ütöget fa verőkkel. Azonban a társas muzsikálás örömét semmi nem pótolhatja, és erre kiváló ösztönző lehet a csengettyűzenekar.

Miben tér el ennek munkája a korábban megszokott kamarázástól? Egyetlen játékosnak bajos lenne sokhangos dallamokat megszólaltatni, mivel a dallam soron következő hangját adó csengettyűt felkapni és megrázni túl lassú. Hiába tudja valaki fejben követni a dallamot, a harangocskák felemelése, megrázása és letevése fizikailag egyszerűen csak bizonyos idő alatt kivitelezhető. De amire két kéz nem képes, arra szerencsére képes tíz vagy húsz - kamaraegyüttes esetében minimálisra csökken az említett időfaktor.

Mivel egy játékos egyszerre csak egy vagy két hangmagasságot képes megszólaltatni (ügyesebb növendékek esetleg "cserélhetnek" a szünetek alatt), a dallam végül hét-tíz játékos összehangolt munkájából áll össze. A dallamok egy vagy két hangjának ilyesfajta elosztását nevezik Hoquetus-technikának. Ez az arab vagy perzsa eredetű szerkesztésforma a középkori európai zenében népszerű volt, majd háttérbe szorult. Nehézsége, hogy minden játékosnak száz százalékos pontossággal kell hangszerét megszólaltatnia. Ha csak egyikük is rossz időben lép be, az egész kompozíció dominószerűen összedől. (Helyesebben, ha egyetlen dominó is rossz helyen van, nem dől össze a sor.) De hangsúlyoznám, hogy a diákok e ritmuskészsége fejleszthető. Valójában hétköznapi életünktől sem állnak távol az ilyen mozgásformák. Itt van például a focimeccsek jól ismert hullámzás-effektusa, amikor a nézők serege egymást követve áll fel székéből, kezét a magasba emelve. Gondoljunk csak bele: a saját szórakoztatásukra teszik! Minél gyorsabban megy a hullám, annál nagyobb a közös játék sikerélménye. Ugyanez történik, amikor egy csengettyűzenekar eljátszik egy skálát, vagy bármilyen dallamot. Az efféle kamarazenélés ugyanakkor nem csak a ritmuskészséget, hanem a hallást is fejleszti, hiszen alapvető, hogy az összes játékos mindvégig tudja követni (sőt énekelni) a teljes dallamot fejben.

A műfaj repertoárját illetően ma már bőséges a választék. Méltán népszerűek és viszonylag könnyűek a karácsonyi dalok. A hangszerek kellemes, csengő-bongó hangszíne valóban illik az ünnep meghittségéhez. Emellett egy csengettyűs szám új színt vihet az iskolai karácsonyi ünnepélyek megszokott, kissé megkopott műsorfolyamába. Az öt-nyolc hangos gyermekdalok ideálisak az általános iskola 1-3. osztályos tanulóinak, míg a haladók és a profik rendelkezésére olyan klasszikus zeneművek átiratai állnak, mint Charpentier: Te Deumjából a Prelude, Mozart Bűvös csengettyűje, Bach, Corelli, Purcell, Händel, Haydn, Mozart, Brahms művei.

Egyáltalán nem mellékes, hogy a Xilo-ton általán készített hangszerek tökéletesen tiszta hangúak! Ez közel sem minden, a piacon kapható dallamhangszerről mondható el. Fém ütőhangszerek gyártásakor ugyanis különösen nagy problémát jelent a kellemetlen félhangok kiküszöbölése. Ám a vizsgált hangszerek pontos hangmagassága és szép hangszíne miatt a gyermekek hallása helyes irányba fejlődhet és hallgatóságuknak is kellemes élményt nyújt.

Pödör Bálint ütőtanár, ütőhangszeres művész

………………………………………………………………………………………………….

Tapasztalataim a csengettyű használatáról az oktatásban – 2010.

Először 2003-ban tanítottam csengettyűkkel, mégpedig a Mozgássérültek Állami Intézetében. Egyik kollégám rendelkezett nyolc darab csengettyűvel, és már akkor tudtam, hogy nekem ebből több is lesz.

Az ELTE karvezetés szakán 2004-ben végeztem (másoddiplomás képzésben), ekkor megpályáztam több tanári állást is. Végül a Grassalkovich Antal Általános Iskola mellett döntöttem, ahol emlet szintű zenei oktatásban is taníthatok. Iskolánkban egy évfolyamon három osztály is működik, egy emelt szintű zenei („A” osztály), és két német nemzetiségi tagozat („B” és a „C” osztályok). Iskolánk emelt szintű zenei képzésében – mely heti három órát jelent – nem kötelező a zeneiskolai tanulmány, így igen változó a hangszeres diákok összetétele ezen osztályokban. Bárki tagja lehet kis csapatunknak, hiszen jó ritmusérzékkel hamar lehet sikerélménye. A német nemzetiségi osztályokban bár csak heti egy óra áll rendelkezésünkre, ennek ellenére innen is jönnek kisdiákok.

A „Silver bells” nevű együttesemet 2005-ben alapítottam, akikkel hetente egyszer, rendszeresen találkozom. Sajnos a végzett diákok nagyon elfoglaltak, így nem tudnak visszajárni, de a fiatalabbak lelkesedése próbálja pótolni hiányukat. Rendszeres a 7. órában folytatott próba, mely néha igen kimerítő is tud lenni. A csengettyű egyik legmeghatározóbb vonzereje, hogy „bárki” számára könnyen elsajátítható, közösségben megvalósuló (10-12 fő) hangszeres játék. Együttlétünknek nem előfeltétele a partitúra komolyabb ismerete (kottaolvasás), mint például egy zenekar esetében, nálunk elegendő a ritmusértékek pontos elmélyítése. Ez sem kis dolog, hiszen mindannyian tapasztalhatjuk, akik az oktatásban dolgozunk, hogy egyre komolyabb koncentrációs problémákkal találkozhatunk. Óriási fejlesztő ereje van a közösségi élménynek.

2009 decemberében Alsónémediben (református egyházközség) is alapítottam egy csengettyűcsapatot. Bár még nincs nevük, a lelkesedés határtalan.

Örülök, hogy lehetőségem adódik a felnőttoktatás megismerésére. Fantasztikus az a tudni akarás, mikor is elsőre igyekeznek mindent hibátlanul megvalósítani. Karácsonykor már csengettyűztünk, és az egyik darabban már voltak ketten-(velem együtt) hárman, akik két csengővel is játszottak. Igazi katartikus élmény.

Azt hiszem erre is igaz, hogy kapni jó, de adni még jobb!

Tar Imréné énektanár, karvezető

…………………………………………………………………………………………………………….

A Csengettyűzésről

Három éve kezdtünk „barátkozni” a csengettyűkkel. Egy bemutató órán láttam először, ahol a gyerekek egyszólamban játszottak zongorakísérettel. Nagyon megtetszett (pedig akkor még nem is tudtam, hogy milyen komoly darabokat lehet játszani így), az első adandó alkalommal tehát vettem az iskolának egy alapkészlet (talán 10 darab) csengettyűt. Ehhez kaptam az első egyszerű kottákat Balázs Oszkártól, amiket rögtön ki is próbáltunk a tanítványaimmal. (Azóta is ilyen szólamkottákból játszunk.) A gyerekek „ráharaptak”, mindenki csengettyűzni akart. Zeneis gyerekekről lévén szó, néhány próba után már meg is szólaltak a karácsonyi dallamok, amiket a hangversenyünkön be is mutattunk. Fantasztikus sikere volt, hiszen mindenki akkor hallotta és látta ezt a hangszert először és persze a gyerekek nagy lelkesedéssel és büszkén próbálkoztak.

Azóta 32 darabosra bővítettük a készletünket, Jelenleg egy kilenc fős csengettyűs együttes játszik rendszeresen kórusunk, hangversenyein, szerepeltek már élő TV adásban is, rendszeresen hívják őket kerületi rendezvényekre. Egyre nehezebb darabokkal próbálkozunk, nagyon örülünk minden új kottának. Szerencsések vagyunk, mert az iskola vezetése (és a kerület is!) most már nemcsak a kórus működését támogatja, hanem a csengettyűegyüttest is (főleg erkölcsileg és néha anyagilag is). Azt hiszem, ők is látják a zenetanításban rejlő pedagógiai lehetőségeket.

Mi pedig azért vagyunk hálásak, hogy megismerhettük a Szironta együttest, és hogy már kétszer is részt vehettünk a csengettyűs találkozón. Nagyon jól éreztük ott magunkat és ámulattal néztük a fantasztikus produkciókat. Köszönettel tartozunk Balázs Oszkárnak, akitől nemcsak kottákat, hanem rengeteg bíztatást is kaptunk.

Egy picit konkrétabban, hogy miért is használom szívesen a csengettyűket:

nagyon hasznos ez a hangszer, mert színesseé teszi a tanítást,

nemcsak „zenészek” tudják megszólaltatni több éves gyakorlás után,

viszonylag gyorsan megszólalnak a darabok (persze a gyerekek képességeihez kell igazítani),

nem zeneisek is tiszta zenei élményhez jutnak, amit ők szólaltatnak meg (sajnos ez énekléssel nem igen érhető el),

fejleszti a ritmusérzéket, így még a fiúk is szívesen kipróbálják,

nagyon jót tesz a koncentrációnak, az egymásra figyelésnek, még a toleranciának is,

csapatmunka,

szép és komoly műveket tanulhatnak a gyerekek, amiket más hangszeren még nem játszhatnának el,

már most megismertek egy sor klasszikus témát, amikre az énekórán nem feltétlenül kerül sor,

ha beállok a gyerekhez játszani, egyenrangúak vagyunk, és ezt én is nagyon élvezem.

Mindenkinek szívesen ajánlom, hogy próbálja ki bátran, csak nyerhetnek vele!

Hajsrekker Krisztina, a kőbányai Szent László Általános Iskola énektanára, kórusvezetője

………………………………………………………………………………………………….

Új kézi dallamhangszer - mindenkinek!

Kézi hangszereink között egyedülállóak és hiánypótlóak a hangolt, nyeles csengettyűk.

Ha kimondjuk: csengettyű - képzeletünkben valami kellemes, valami fényes, valami idilli, valami varázslatos hangforrás jeleni meg. Hangjuk csilingelő, kristálytiszta, fogásuk "kézre esik" megszólaltatásuk egy egyszerű mozdulattal, vagy egyszerűen rázással történik. Ha verővel szólaltatjuk meg, különböző dinamika játszható rajta.

A hangolt, nyeles csengettyűk olyan kollektív hangszerek, amelyek már a legkisebbeknek, a teljesen kezdő zenetanuló gyerekeknek vagy felnőtteknek is az azonnali együttmuzsikálás élményét adják, annak minden örömével és pozitív fejlesztő hatásával. A három és fél oktáv hangterjedelemben kapható csengettyű készlet hangjait a játékosok - egy vagy általában két hangolt csengettyűt kézben tartva - a kompozíció hangjainak sorrendjében szólaltatják meg. Ahogyan egy zenekarban a különböző hangszercsoportok és szólóhangszerek együttmuzsikálásból születik a kompozíció, itt ezeknek a szerepét az egyes hangolt csengettyűk veszik át.

Aki előzetes tanulmányok nélkül szeretne hangszeren játszani, egy "zenekar" tagjaként többszólamú zeneművek megszólaltatásában részt venni, annak ajánljuk a kézi csengettyűket. Természetesen rendszeres próbával magas szintre lehet fejleszteni a csengettyű muzsikát a különböző együttesekben, amire számos példa van már Magyarországon és külföldön is.

A hangolt, nyeles csengettyűk akár önállóan, akár, mint kiegészítő hangszerek használhatóak más hangszeres együttesekben, zenei műfajtól függetlenül.

Kik és hogyan használják?

A legkisebbek

A legkisebbek a körülöttük lévő világ hangjainak felfedezésekor örömüket lelik a különbségekben. Szívesen kiáltanak nagyot majd suttognak, berregnek, sziszegnek, énekelve beszélnek, csak rövidebb-hosszabb idő alatt jutnak el saját zenéjükhöz, egy-egy gyerekdal pontos, jól intonált megszólaltatásához.

A hangolt, nyeles csengettyűk óvodai alkalmazásának jelentősége, hogy a zörejhangszerek mellett a hangolatlan "játékhangszerek" helyett azonnali tiszta dallamok, több szólam esetén tiszta harmóniák szólalnak meg a gyerekek közreműködésével. Ez az aktív zenélés segíti a belső hallás kialakulását, a zenei hangok megkülönböztetését úgy magasság, mint időtartam és tempó szerint.

A kicsinyek életkori sajátosságainak megfelelő képesség- és készségfejlesztés csaknem minden területére hat a csengettyűjáték célzott alkalmazásuk 4-7 éves korban bizonyítottan hatásos.

Mozgáskoordináció, motorikus mozgás, differenciált mozgás

A különböző kis- és nagymozgások végrehajtása adott idő alatt, adott tempóban az egyik legjelentősebb hatása a nyeles csengettyűk használatának, csakúgy, mint a két kéz differenciált használatának elsajátítása - az irányok, nagyobbaknál a jobb és bal megkülönböztetése.

A koncentráció és a memória fejlesztése

A gyermeket akkor tudjuk hangszerjátékra ösztönözni, ha előzetesen felkeltettük az érdeklődését a hangszeres zenélés iránt. Ennek számtalan módja van, például egy már ismert dalt felelevenítünk és bemutatjuk hangszeren, vagy képes kottákat teszünk a táblára és azokhoz valamilyen hangszert vagy esetünkben csengettyűhangot rendelünk és kiosztjuk a szerepeket, kinek mit és hogyan kell megszólaltatni. Ha az így előcsalt dallamra ráismernek, hatalmas örömet jelent a gyerekeknek és további motivációt a folytatáshoz. A lényeg, hogy a figyelmet fenn tudjuk tartani annak érdekében, hogy koncentráljon a feladatra, emlékezzen a már megtanult elemekre. A cél pedig természetesen az aktuálisan megszólaltatott zene örömén túl az a sok áttételes hatás, amire az óvodáskorú gyerekeknek szükségük van az egészséges fejlődésükhöz.

Szocializáció, önbizalom

Egy három hangból álló dallam, mint a Mackó, mackó ugorjál kezdetű gyerekdal hangszeres megszólaltatása három gyerek összehangolt tevékenysége. A közösen eljátszott dallam, az egyéni szerep öröme és felelőssége önbizalmat ad a gyereknek, ami a nevelés egyik legfontosabb célkitűzése.

Hogyan segíti a csengettyű játék az írás-olvasás előkészítését?

Az írás-olvasás előkészítésének alapja - sok más feltétel mellett - a differenciált hallás, a ceruzafogás, a térbeli és síkbeli tájékozódás, bizonyos jelrendszerek felismerése, illetve reprodukálása. A csengettyű nyelének fogása jobb kézben - balkezeseknél bal kézben - előgyakorlat a ceruza, mint eszköz használatához. A jobb és bal kéz megkülönböztetett használata - akár térben is megosztva, tehát jobb kézben a hangszer, bal két lenn, stb. - segíti az irányok, a "lenn, fenn, jobbra, balra" helyes használatát. A síkbeli tájékozódás - azaz a papírlapon történő elhelyezés - tudatosítását azok a képes kották szolgálják, amit színekkel, számokkal variálhatunk. A lehetőségek tárháza végtelen!

Hogyan készíti elő a kottaolvasást és a hangszerjátékot a csengettyűzés?

Ahogyan a csengettyűjáték segíti az írás-olvasás elsajátítását, ugyanúgy segít a kottaolvasásában valamint a hangszerek közül elsősorban a zongoratanulásban.

A hangszerjáték előkészítésének általános feltételei a koordinált, motorikus kis- és nagymozgások és a koncentrálóképesség, ezek a képességek pedig a csengettyűjátékkal tökéletesen fejlődnek.

Milyen módszerekkel tudjuk a gyerekeket rávezetni a csengettyűjátékra?

Ez a téma igen sokszínű, alapjában viszont az alábbi területekhez kapcsolhatók:

Hallás utáni daltanítás

Képes kották

Számolás, mozgás

Általános iskolások és zeneóvodások

Az általános iskola alsó tagozatában folytathatók az óvodásoknál leírt programok, természetesen kibővített hangkészlettel, több szólamban, több dinamikával.

A felső tagozatosok életkori sajátosságaiból adódóan, mutáló fiúk esetében a kóruséneklés egyik alternatívája lehet a csengettyűzés, akár egy-egy kórusdarab egyszerű kíséreteként vagy önálló produkcióként.

A zeneiskolai oktatásban a szolfézs órákon kaphat szerepet a hangolt, nyeles csengettyű az előképző osztályoktól az utolsó évfolyamokig, illetve kimondott csengettyű együttesek alakíthatók.

Különösen azoknak a zenetanulóknak fontos a zenekari játék, akik hangszerüknél fogva nem tudnak bekapcsolódni a zeneiskolai nagyzenekar munkájába - például zongoristák, énekesek. Csengettyű zenekarra átírva azonban megszólaltatható a muzsika, amelyeket a szimfonikus zenekar játszik, akár egy Haydn vagy Mozart szimfónia tétele, vagy egy barokk korban íródott zenemű részlete.

Felnőttek zeneoktatása

Manapság, amikor az élethosszig tartó tanulás a divat, sokan kezdik újra vagy kezdik teljesen elölről a zenetanulást. A "két kezes csengettyűzés" segíti az egyszerű ritmusok megértését, a speciális csengettyűkották - melyeket a hangszer vásárlásakor megkapunk - segítik a metrum érzék kialakulását, a zenei folyamat érzékelését, az egyszerű zenei formák elsajátítását.

A hangolt csengettyű szemléletes eszköze a zenei alapismeretek tanításának a fiatal felnőttek esetében, akik gyorsan tanulnak, a tanultak megtartása, azaz zenei emlékezetük hosszabb, mint gyerekkorban. A hangközök, a hangsorok megismerése, lejátszása könnyebb egy csengettyűsoron - akár állványos csengettyűn - mint más hangszereken, például zongorán. A relatív szolmizáció a hangközökhöz és a hangsorokhoz kapcsolódva tanítható a Kodály-módszer elvei alapján.

A csengettyűcsoportban történő aktív zenélés segíti a stressz-oldást, fejleszti a koncentrációt, a memóriát.

Kórusok

A felnőtt kórusok repertoárját kitűnően színesíthetjük a hangolt, nyeles csengettyűkkel. Sok népszerű kórusdarab alkalmas arra, hogy átírjuk ezekre a kis hangszerekre, közönségünk hálás lesz az üde színfoltért! Nagy sikert érhetünk el vele a templomi koncerteken, esküvőkön. Az adventi, karácsonyi időszaknak ideális kamara hangszere, akár szabad téren is megszólaltathatunk rajta karácsonyi dalokat.

Szakmai innováció

A néhány éve ismertté vált hangszer, a hangolt, nyeles csengettyű a magyar zenepedagógiában igazi szakmai innováció, hisz igen széles alkalmazási területe van. Az itt leírtakon kívül nagyon komoly segítség a sérült gyermekek terápiájában, használata mára már általánossá vált ebben a körben. Zenepedagógusként, kórusvezetőként, zenei óvoda vezetőként, a zenei pályán eltöltött harminc évem tapasztalata alapján ajánlom minden Kolléga figyelmébe ezt a Magyarországon kifejlesztett és elérhető hangszert.

Urbánné Vass Ágnes, az ETŰD Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója

…………………………………………………………………………………………………

Hangolt, nyeles csengettyűk

2001 szeptembere óta tanítok a Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskolában. Hangolt csengettyűkkel itt találkoztam először. Az első kisebb szereplésünk 2001 decemberében volt, az iskolai mikulás ünnepségen léptünk fel. Azóta több iskolai rendezvényen is szerepeltünk.

Az első nagy nyilvános szereplés az I. Országos Csengettyűs Találkozón volt, amelyre a gyerekek nagy lelkesedéssel készültek. Felkészítő tanáruk Kenessey László igazgató úr volt. A Találkozón az Együttesünk jól szerepelt. Több mű kíséretében Balázs Oszkár: Fanfár állványos és nyeles csengettyűkre c. műve ősbemutatója is elhangzott a mi előadásunkban. Az állványos csengettyűkre írt szólót egy zenekari harangjátékkal is dupláztuk. A szereplés igen jól sikerült.

A fellépésekre külön próbákkal készülünk, általában a tanítási órák után, melyekre a gyerekek szívesen eljönnek. A csengettyűk használata a tanárok körében is igen népszerű. 2009 január 30.-án iskolánk hagyományos gálaestjén tanárok is felléptek a csengettyűkkel, és nagy sikert arattak. (Talán ők még jobban izgultak, mint a gyerekek).

A csengettyűzenével színesebbé tesszük az ének-zenei órákat. Ismerős, kedvelt gyermekdalokat szólaltatunk meg a csengettyűkkel, melyeket a gyerekek élvezettel játszanak. Kicsik és nagyok körében egyaránt népszerűek ezek a hangszerek. A Csengettyűkészlet mellékleteként a Xilo-Tontól kapott kottákból játszunk. A hangjegyek értékét és a szüneteket kiszámoljuk.

A gyerekek többsége tanul hangszert, néhányan ütőhangszereket. A más hangszeresek körében is igen kedveltek a csengettyűk.

Mezeiné Topa Orsolya ének és szolfézstanár, karvezető

…………………………………………………………………………………………………

A várpalotai csengettyűsökről

Jópár éve már, hogy meghívást kaptam Pécsről (gyerekkori, hajdani zeneiskolás társam, később kollégám-barátnőmtől) egy énekóra bemutatóra.

Nem volt különösebb kedvem, de nem-et sem akartam mondani mentem hát. Nagy titokzatosan hozzátette még levélben az illető, melyben meghívott, hogy meglepetéssel készül.

Na, meglepetés az volt... Szemem-szám elállt a csodálkozástól, mikor meghallottam a gyerekeket kicsi kézi haragokkal - dallamot játszani! Minden egyes gyerek fogott egy csengőt és egymás után szólaltatták meg a magyar népdal hangjait, összeállt a dallam.

Na, ilyen nekem is kell - fogalmazódott meg bennem rögtön a kívánság, amivel hazatértemkor az igazgatómat bombáztam. Szolfézstanár vagyok, úgy gondoltam, hogy az akkori egy oktávnyi csengő segítségemre lesz az ABC-s hangok élvezetesebb és hatékonyabb megtanításában, meg is rendeltük az első készletet. Félhangok is tartoztak az oktávhoz, ennek is örültem. A pécsiektől kaptam a gyártó címét.

Akkoriban még nem is sejtettem, hova "növi ki magát" az én szolfézses "segédeszközöm".

Tényleg rettentően élvezték a gyerekek, hogy áll össze felismerhető, énekelhető dallammá, ha ritmusban megszólaltatják az éppen náluk lévő kis hangszert (mindjárt nem volt olyan uncsi a sok ABC-zés sem, hiszen azt tűztem célul, hogy egy-egy ismert dallamban az játszhat csak a harangokkal, aki tökéletesen tudja a hangok helyét és olvasni is tudja.

Következő órára mindenki kivétel nélkül készült. Persze, hogy kaphattak a harangokból, aztán cserélgettük is egymás között, hogy minden hang lehessen mindenkinél (tovább, hogy minden ABC-s hang helye jól rögzüljön.)

Hangszeres kollégák hallgatóztak az ajtóm előtt, figyelték, mennyi idő alatt, hogy áll össze az éppen soron lévő dal. Aztán közeledett a karácsony... Igazgatónk jelezte az óhaját, miszerint mindenki szívesen hallana csengőn is a szokásos hangversenyünkön valamit tőlünk.

Mondjuk a "Csendes éj"-t.

Igen, de ezt a dalt nem tudta mindenki, a ritmus meg bonyolultabb volt, mint a sima tá, titi, szün.

A Xilo-Ton kottamellékletekhez csatolt útmutatóból kaptam használható ötletet: ne a dallamot adjam a gyerekek kezébe, hanem minden gyereknek egy zenekari stimmet, csak a saját hangjait kapja meg a gyerek és számoljunk, természetesen az ütemmutatónak megfelelően és ha a gyerek a dallamot nem is tudja, számolással könnyedén be fog tudni lépni.

Mivel már akkor legalább két oktávnyi hangszerünk volt, ez a lehetőséget adott a két szólamban való játékra.

Na itt aztán már lehetetlen is lett volna a dallam tudására hagyatkozni, mert ha valaki az alsó szólam hangjait kapta, az pláne nem ismerhette. Kitűnően működött viszont a számolás!!! Mindenféle ritmusra volt használható számolási technika, pillanatok alatt meg is szokták a gyerekek, egyre flottabbul ment.

Akkoriban volt egy nagyon használható jó kis 3. szolfézsosztályos csapat, végül ők vállalták nyolcan-kilencen az első szerepléseket.

A siker óriási volt!!

A bemutatkozás évében (ahol a városi műsorszervezők is hallhatták a játékunkat) nem tudtunk olyan gyorsan tanulni, mint ahány helyre, alkalomra hívtak bennünket.

Felvette a helyi televízió is sok esetben - az általában három-négy számból álló - műsorunkat, nem volt már olyan jelentős városi megmozdulás, ahová nem kérték volna a különleges szolfézscsoportot.

Tudomásul kellett viszont vennünk, hogy ehhez az igényhez nem elegendő az órákból elcsíptett néhány perc, amit tanulásra tudtunk szakítani.

Máig is hálás vagyok az akkori igazgatómnak - Hergovics Jánosnak - aki vonakodás nélkül, sőt örömmel engedélyezte, hogy "átalakuljunk" és Csengettyűegyüttes néven kamara csoport jelleggel működhessünk tovább.

A csapatot alkotó gyerekek különböző általános iskolából valók voltak, így természetesen mindegyikőjük iskolájának az érdeklődésére számot tarthattunk. Mindenhol szerepelhettünk. Magyar Kultúra Napja, Kulturális bemutatók, jeles ünnepek, év végi zárások, anyák napja, gyermeknap, rengeteg szereplés és egyre bővülő repertoár, egyre ügyesebb csapat.

Akkor már több, mint három oktávval dolgoztunk - majdnem néggyel.

Saját számok írására ill. "áthangszerelésére" is szükség volt.

Ötletet kaphattunk, nem is keveset, mert mindeközben az egész országban gombamód szaporodtak a csengettyűegyüttesek, aminek hatására aztán megszervezésre került a besnyőiek Országos Csengettyűs Találkozója, Nyersné Márti szervezésében.

Mindamellett, hogy sokat megismertünk egymás munkájából, hangszerelt és játszott anyagából, szakmai beszélgetésre, vitára is sor került.

Nagyon különböző technikákat láthattunk. Volt olyan együttes, akik egy nagy, középre helyezett tábláról olvasták a kották. Voltak olyanok, akik az egész darabot adták a gyerekek kezébe, és azon színezte be mindenki a saját hangját.

Voltak olyanok is, mint mi, akik ütős gondolkodással, számolásos módszerrel tanítottak.

Tapasztalatom szerint a legpontosabb játékra magasan ez a módszer ad lehetőséget. Jómagam, hogy megnyugodjak, mindet kipróbáltam és most is csak ez tűnik számomra a leghatékonyabbnak.

Változatlanul nagyon élvezzük a játékot, a szerepléseket, bár az eredeti csapatból mára csupán ketten maradtak. Igen, ez nehézségnek számít. Ha csak egy gyerek is kimarad, azt pótolni kell, és az új játékosoknak - mivel minden darab új - elölről kell tanítani mindent, azt meg a többi unja.

A nagy krach tavaly év végén ért minket, a kilenc gyerekből öt kimenő nyolcadikosunk volt, akik be is fejezték a zenei tanulmányukat is, így harmadára csökkent a létszám. Tudtunk ugyan toborozni szeptemberben újakat, de a színvonal ezáltal visszaesett.

Újra kellett kezdeni, ismét az alapoktól, viszont a megmaradt négy gyerek így nincs annyira motiválva. Azon gondolkodom, hogy talán felnőtt csoportot kellene szerveznem, ott talán nagyobb állandóság alakulhatna ki, nincs annyi elmenő, kimaradó, mert az igény a szerepléseinkre változatlan, nélkülünk nincs advent, nincs kiállítás megnyitó, nyugdíjas taggyűlés, és még sorolhatnám a rengeteg lehetőséget.

Amióta megcsappantunk, ill. újra szerveződtünk, magam is játszom. Próbálunk olyan darabokat megszólaltatni, ahol ketten játszhatnak ugyanazt (amióta másfél-két oktávunk duplán is van), így a régik közül mindenki kap mellé egy újat, egy kicsit, így hatékonyabb talán a dolog.) ???

Szerettem volna kimaradni a játékból, hogy csak irányíthassam, figyelhessek rájuk, de most rám is szükség van, ill. arra két (esetenként három-négy-öt) hangra, amit más már nem tudna bejátszani.

Hát itt tartunk most.

Minden nehézség, menet közben felmerülő kis gond ellenére annyit tudok csak mondani, hogy én személy szerint nagyon-nagyon hálás vagyok a "magyar úttörőknek”, akik kreativitásukkal létrehozták számunkra a zenélésnek ezt a különleges módját, amivel ennyi örömet, szépséget szerezhettünk magunknak és a kedves minket hallgató közönségnek, és csak melegen, szívből ajánlom minden zenével foglalkozó kollégámnak, mert nagyon sok örömteli pillanatnak lesznek birtokosai, akik belevágnak ebbe a nem mindennapi zenekari munkába!!!

Farkasné Szász Mariann szolfézstanár, Várpalota

………………………………………………………………………………………………….

Tapasztalataim a csengettyű tanításáról

A csengettyűzés lehetősége már több éve motoszkált a fejemben, amikor 2004-ben volt arra pénze az iskolának, hogy az akkori komplett csengősort megvásárolhattuk.

Ha abban az időben netán előképzősöket tanítok, kevesebb csengettyűvel kezdtünk volna dolgozni, de zongorista tanítványaim voltak, elsődleges célom az ő fejlesztésük volt. Hangzásigényük már túlhaladta a gyermekdalok oktávnyi hangkészletét, nagyobb hangterjedelmű, többszólamú művekhez szoktak hozzá.

Elsősorban a ritmuskézség fejlesztését, továbbá az első látásra történő olvasást, és a ritmusok globális átlátását akartam tanítványaim figyelmének fókuszába állítani. Vagyis, hogy értőbben, értelmesen zenéljenek.

Azt akartam elérni továbbá, hogy a különböző ütemfajták ne csak elméleti szinten jelenjenek meg előttük, hanem valóságos lüktetést, ringatózást, lejtést érezzenek meg, sőt képzeljék el előre. Mi több: hogy legyen a hangok megszólaltatását kellő időben előkészítő mozdulatuk, avizójuk, ami a folyamatos hangszeres játék feltétele. Mindez csak a többiekre is figyelve, valamint a zenei folyamatra történő folyamatos koncentráció révén sikerülhet.

A ritmus mint a zene legalapvetőbb eleme megérdemli a kellő figyelmet. A zenetanítás során nem kap kellő hangsúlyt. Fejlesztése nagyon kedvezően hatott a tanítványaim egyéni haladására. Átlátó képességük felgyorsult és kiszélesedett. Magabiztosabbá váltak és főként önállóbakká.

A csengettyűjáték révén feloldódni látszik a zongorista tanítványaim „magánya”. Noha meglepően gazdag a zongoristák négykezes irodalma, de legfeljebb ketten muzsikálhatnak együtt. A csengettyű-csoport – ha csak 5-6 résztvevő van is – másfajta lehetőséget teremt a kamarazenélésre. Igazi kis társasággá válhat a csoport. Összekötő kapocs közöttük, hogy egymást megismerik, próbán a hibákat bosszankodva-nevetve javítják, a fellépések után pedig ugyanúgy feloldódik bennük a feszültség: együtt örülnek a sikereiknek. A közös öröm megsokszorozódik. De felelősséggel is tartoznak egymásnak: közös szólamot játszanak hangonként. Mintha egy vers szavait más-más előadóktól hallanánk. (Ezt bemelegítésként szoktuk gyakorolni.) Előadás közben segítenek egymásnak abban, hogy egy-egy pontatlan belépést helyrehozzanak, a megbillent egyensúlyt visszaállítsák. Mivel több szólamot látnak maguk előtt a kottában, megszokják a többszólamú olvasást.

Az előképzősök, ill. az általános iskola alsó tagozatosainak módszertanában ismert az „élő zongora”. A csoportot kettéosztjuk. Néhány gyerek egy-egy szolmizációs hang tábláját – a többiek felé fordulva – a kezében tartja. A „kis karmester” a dallamot azokon mutatja, a többiek pedig – mintha egy óriás zongora billentyűit szólaltatnák meg – énekelnek. Ahogyan a nagytól a kicsi felé kell haladnia a betűtanításnak, ezt modellezi a sorba rendezett csengettyűk látványa, de a hozzá kapcsolódó hangzás még inkább.

Hogyan fejlődött a tanítványaim melodikus, valamint harmonikus hallása?

A hangközök, hangzatok játszása sokkal átéltebb náluk, mint amikor csak a zongorán játszották. Az intenzívebb rezonancia hatása is teszi ezt, feltehetően megérzik, hogy a testük maga is részt vesz a rezgésben. Különösen felnagyítódik a felhangok megszólalása kellő méretű, és visszhangos akusztikájú térben. Ezek az előadások a legmaradandóbb emlékek bennük.

Minden próba, minden fellépés előtt, után bevonom a gyerekeket a csengők rendezésébe.

A kicsik megtanulják, hogyan kell magasság szerint elrendezni a hangokat egy oktávon belül, majd azt meghaladóan is. Hová tegyék a módosított csengőket? Mi az enharmónia? Ki kell válogatniuk a bé-előjegyzésű darabok hangjait csakúgy, mint a kereszt-előjegyzésűekét. Hiszen az átdolgozásokat úgy készítem, hogy összevetem a meglévő csengők számát a mű hangterjedelmével. Ennek alapján lehet a hangnemet eldönteni. Ugyancsak figyelnem kell arra, hányan játsszák majd, ki hány csengőt tud használni, ki tud közülük biztonságosan cserélni a mű előadása közben.

A csengettyűk váltása sokat fejlesztett a mozgáskoordinációjukon is.

Ha több mű közvetlen egymás után hangzik el, „térképet” készítek a csengők cseréjéről. A gyerekek külön lapon megkapják, kinek adják tovább a csengőt. A csere begyakorlása éppoly fontos, mint a művek előadásának próbái. Az a legmegnyugtatóbb, amikor már a csengőcserét a gyerekek nálam is biztosabban tudják.

Bemutatót követően a hallgatók közül többen ki akarják próbálni ezt az „egyszerű” hangszert. Könnyűnek tartják a megtanulását, és valóban, jó eszköz lehet arra, hogy előkészítse, de akár kiegészítse a hangszertanulást. Vitathatatlan előnye, hogy nem kell annyit gyakorolni, mint az „igazi” hangszereken.

Olvasási biztonság, gyakorlat, lélekjelenlét, dinamizmus és akár koncertképes lesz a műsor.

És persze a hangszerhez illő, jó átiratok. Azok nagyon kellenek!

Faragó Viktória ny. igazgató, zongora, szolfézs, ált. iskolai zenetanár, Németh László-díjas

…………………………………………………………………………………………………

Nemzetközivé váló csengettyűs közösség

Közel 300 harang az összetartozás jegyében – összefognak a hazai csengettyűsök, hangszerük elismertetéséért.

Közel 300 harang zengte egyszerre az Európai Unió Himnuszát az idén negyedik alkalommal megrendezett Országos Csengettyűs Találkozón, melynek hagyományosan a Fejér megyei Besnyő adott otthont szombaton. A 4. CsengőFest névre hallgató rendezvényen 11 csengettyűs együttes vett részt Miskolctól Murakeresztúrig. A találkozón hagyományosan az összes csengettyűs előadásában szólaltatták meg a zenészek Beethoven Örömódáját összesen 269 kis harangon. Az esemény érdekessége, hogy már nem csak a mintegy 15 éves múltú magyar fejlesztésű harangok zengték az összetartozás szimbólumának is nevezett dalt, hanem az Egyesült Államokból érkezett Concordia Egyetem (Kalifornia) csengettyűsei is segítették a rekordkísérletet. Sikeresen, hiszen az eddigi csúcsnál (166 csengettyű-2008-ban) mintegy száz haranggal több szólalt meg a rendezvény egyik fénypontjaként.

Egyébként a Sziront’Art Közhasznú Egyesület által 2007-ben életre hívott, és azóta hagyományos esemény a közönség számára nyitott koncertek mellett a csengettyűsök egyetlen szakmai fóruma, hiszen az együttesek évről-évre összegyűlnek, megvitatják tapasztalataikat és meghatározzák, hogy miként lehet elősegíteni ennek a hazai találmánynak a népszerűsítését.

Idén már komoly igény fogalmazódott meg egy módszertan kidolgozására, amely által hangszerként lehetne elismertetni a csengettyűket. Hiszen jelenleg hivatalosan ezek a kis harangok „ritmuskészség-fejlesztő eszközök”. Varázsuk abban rejlik, hogy bárki könnyedén elsajátíthatja a kezelését és a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztését is nagyban segíti, hiszen az együtt zenélés élménye mellett a játékosok koncentrációkészségét is javítja. Ugyanakkor már komolyabb zeneművek is megszólaltathatók általuk: idén például id. Johann Strauss Radetzky indulója is hallható volt.

Az országban jelenleg működő közel félszáz együttes vezetői sajátos módszereket dolgoztak ki, most ezek összegzése, rendszerezése a következő időszak feladata. Ennek kapcsán a CsengőFest szervezője, a Sziront’Art Közhasznú Egyesület egy ernyőszervezetben fogná össze a jövőben a csengettyűsöket, így hamarosan megalakul az Országos Csengettyűs Szövetség, ami újabb lépés egy hazai találmány széles körű elismertetésében.

Sajtókapcsolat: Germán Márton, Tel: +36 70 299 87 38, e-mail: marci@szironta.hu

Sólyom Balázs

titkár

Sziront’Art KHE

2456 Besnyő, Gorkij utca 9.

Tel: +36 70 671 66 06

E-mail: info@szironta.hu

Web: www.csengettyu.hu