A MAGYAR – SZLOVÁK ZENE KAMARAESTJE EGERBEN

Az Eszterházy Károly Főiskola Ének – zene Tanszéke a 2009/2010 – es tanévben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Tanszékünk egyike azon szakoknak, melyek a Pedagógiai Főiskola székhelyének 1949 – ben, Debrecenből Egerbe történő áthelyezésekor az elsők között kezdhették meg működésüket.

A „születésnapi” ünnepségeket egy egész tanéven át tartó hangversenysorozattal kívánjuk emlékezetessé tenni, melynek keretében már az elmúlt szemeszterben is számos koncertet szerveztünk mind tanáraink, mind hallgatóink közreműködésével. Ezek közül nehéz lenne kiemelni bármelyiket, mégis fontos hogy zeneszerzői ambíciókkal bíró hallgatóinknak önálló szerzői esten túl, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakos hallgatóival, egy közös hangversenyen is lehetőségük nyílt szerzeményeik bemutatására. A koncert külön érdekessége, hogy a művek szintén a hallgatók, adott esetben maguk a szerzők előadásában hangzottak el.

A rendezvények méltó helyszínéül szolgált a főiskola nemrégiben teljes egészében felújított kápolnája, az Oratorium Artium Pyrkerianum, mely orgonahangversenyek mellett - köszönhetően a teremben szintén helyet kapó kiváló minőségű Steinway hangversenyzongorának – kamarakoncertek, zongoraestek és egyéb zenei események megrendezésére is alkalmas.

Ebben a festői környezetben került sor 2010. február 24 - én a „magyar – szlovák zene kamaraestjére”. Mivel tanszékünk szoros, baráti kapcsolatot ápol a nyitrai Konstantin Egyetem Zenei Tanszékével, szinte evidenciaként merült fel, hogy fennállásunk 60. évfordulóját ünnepeljük együtt Szlovákiában élő magyar barátainkkal. Azért is tartottuk fontosnak meghívásukat, mivel míg Szlovákiában – főként az ott élő magyarok jóvoltából – sokkal inkább ismerik a magyar zenekultúrát, zenepedagógiai módszereket, addig Magyarországon jóval kevesebbet tudunk a szlovák zeneszerzőkről, illetve műveikről.

Az est előadói, Csehi Ágota egyetemi docens – zongora, Eva Sýkorová és Bakos Anita doktorandusz hallgatók – fuvola, magas szintű szakmai felkészültségük mellett, kiváló előadói képességükről is tanúbizonyságot adtak, igazi zenei élményt varázsolva a terembe.

Kiemelendő a koncert műsorának igényes összeállítása. Azon túl, hogy magyar, illetve szlovák szerzők művei csendültek fel, a művészek nem feledkeztek meg olyan zeneköltőkről sem, akik ugyan egyik nemzetiséghez sem tartoznak, műveikben fontos szerepet játszanak a magyar motívumok.

A koncert keretét is egy - egy ilyen, zongorakíséretes fuvoladuó adta Albert Franz Doppler tollából. (Albert Franz Doppler - Karl Doppler: Hungarian Phantasy op. 35, majd Albert Franz Doppler: Duettino magyar motívumokra két fuvolára és zongorára op. 35).

Ezekben a produkciókban igazi példáját láthattuk a precíz, igényes együttmuzsikálásnak, mely nem merült ki pusztán a hangjegyek virtuóz „lejátszásában”, hanem kitűnt, hogy maguk az előadók is élvezettel játsszák a műveket, élményt okozva ezzel a közönségnek is.

Bakos Anita tolmácsolásában további két szóló darabot is hallhattunk (Hajdú Mihály: Magyar parasztdalok – Panaszos dal, és Cécile Chaminade: Concertino fuvolára és zongorára, op. 107), melyek interpretációjára a biztos technikai háttér mellett mindenekelőtt a muzikalitás és a kiemelkedő előadói kvalitás volt jellemző.

Eva Sýkorová virtuóz technikáját csodálhattuk meg egy másik Albert Franz Doppler műben a Fantasie Pastorale Hongroise (Op. 26.) – ban. E mellett előadásában hallgathattuk meg a koncerten első szlovák műként felhangzó szerzeményt, Michal Vilec: Nyári feljegyzések ciklusából a Kilátóban című darabot.

Csehi Ágota, aki a hangversenyen végig zongorakísérőként közreműködött, kiválóan alátámasztva és segítve a szólistákat, nem „csak” kamarazenészként, hanem szólistaként is szerepet vállalt. A volt kolléga, a Konstantin Egyetem egykori tanára, Ivan Parík: Esti dalok című, népzenei ihletettségű kompozíciójának előadásában zongorajátékával bizonyította és hallhatóvá tette, hogy milyen szoros érzelmi szálak fűzik a műhöz.

Összességében tehát egy nagyszerű koncertélményben lehetett részünk, mely amellett, hogy emlékezetessé tette ezt a számunkra oly fontos évfordulót, közelebb hozta jövendő zenetanár hallgatóinkhoz a szlovák zenekultúrát. Sokuk számára ez lehetett az első lépcsőfok, más európai nemzetek zenéjének megismeréséhez. Ha ezen lépcsőkön „felkapaszkodnak”, később széles látókörű tanárként oktathatják akár a magyar, akár a „külföldi” zenét, hiszen zenei identitásunk megőrzése érdekében a saját zenekultúránk ismerete mellett, a „szomszédos népek” kultúrájának megismerése is fontos.

Nagy Zoltán