PERNYE ANDRÁS: A JAZZ

Noran Kiadó 2007.

Jazzkönyvvel jelentkezett a budapesti Noran Kiadó. Méghozzá nem a ma divatos sztár-monográfiák valamelyikével, hanem egy 1964-ben megjelent munkával, Pernye András jazztörténetével. Nincs semmiféle kerek évforduló sem a szerző, sem a jazz műfaja körül, egyszerűen csak az első magyarnyelvű, tudományos igényű könyvet tették ismét hozzáférhetővé, mivel réges-rég hiánycikk volt. Hiányzott évtizedek óta az antikváriumok polcairól is, annak ellenére, hogy az elsőt, alig másfél évvel később követte egy újabb, bővített kiadás. A könyv sikerére csak részben magyarázat, hogy megírásakor a jazzt ellenségesen és gyanakodva fogadta a hatalom. Eredetéről, szereplőiről, a korszakok stílusjegyeiről, a fejlődés folyamatáról, annak szakaszairól, most lehetett először olvasni, mégpedig olyan stílusban, amely zenész szakmabelieknek és kívülállóknak egyaránt érdekesé, helyenként izgalmassá tette ezeket az új ismereteket. A szerző zenekritikusként, konzervatóriumi-, majd zeneakadémiai tanárként, íróként, már jól ismert és megbecsült tagja volt a zenei életünknek, országos ismertséget és népszerűséget a TV Ki mit tud? vetélkedőjének zsűrijében és a Rádiós jazzműsorok szerkesztőjeként szerzett. Ne felejtsük el, a hanglemezekkel illusztrált nyilvános előadásait sem. Az előadás és az írás Pernye Andrásnál egyformán izgalmas. Már a könyv bevezetőjében utal arra – az azóta sem szűnő – vitára, amely a hagyományos és modern jazz hívei között zajlik. Ennek lényege, hogy a konzervatív csoport szerint a műfaj a 30-as évek után eltorzult, sőt véget ért, a modern, esetleg avantgard csoport szerint pedig ettől az időponttól, vagy a swing korszak végétől kezdődik, előtte minden tánczene. A többször idézett mondat pedig így szól: ”Mind a konzervatív, mind pedig az avantgardista szemlélet megcsonkítja a jazz történetét és ezzel a jazz egészét, tehát mindkettő művészet és zeneellenes — ezen belül már igazán lényegtelen, hogy az egyik így, a másik meg úgy csonkít”.

A kötet kiindulópontja világos, aktualitása semmit sem változott. Az írás elsősorban azoknak szól, akik elutasítják a jazzt, ez akkor lehet hiteles, ha valamilyen ismeretanyagon alapul. Persze, ha valamilyen érdeklődést kivált, az valódi örömet okoz a szerzőnek. Másodsorban szól a jazzkedvelőknek, akiknek nem a rajongása intenzitását szeretné fokozni, hanem a minőségét javítani. Végül a hivatásos zenészeknek, akik talán nagyobb érdeklődéssel fordulnak a jazz felé.

Pernye András 1963 decemberében zárta le könyve kéziratát. A modern jazzt természetesen ez után is számos nagy hatású előadó- és alkotóművész gazdagítja. Stílusok születtek, elfelejtett stílusok és irányzatok éledtek fel, megjelentek a különböző fúziós törekvések, további vitákat indítva. Hasonlóan a konzervatívok és modernisták nézetkülönbségeihez. Kifogásra csak az adhat okot, hogy Pernye, akkori kortársként, befejezetlen életműveket is bemutatott, olyan művészeket, akik életműve még lezáratlan volt, vagy akiknek a pályafutását a legfrissebb információk hiányában még nem lehetett értékelni.

A Jazz című könyv megjelenése előtt mindössze néhány tanulmány és két önálló magyarnyelvű kötet foglalkozik a jazzművészettel. 1928-ban jelent meg, a modern kortárs zenére egyébként fogékony Molnár Antal (1890-1983) Jazzband c. a műfajt elutasító könyve, amely – elég egy pillantást vetni a jegyzetanyagában hivatkozott nevekre – még nem rendelkezik kellő ismeretekkel a jazz műfaját illetően. 35 év telt el a következő jazzkönyv megjelenéséig. 1963-ban a cseh Jan Rychlik (1916-64) zeneesztéta-zeneszerző: A Jazz világában” c. könyve méltatlanul hűvös fogadtatásban részesült. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szerző mondandóját abból a feltételezésből kiindulva fejti ki, hogy az olvasó rendelkezik a kellő egyetemes jazztörténeti ismeretekkel.

Pernye András most újra kiadott, a tartalomhoz illően szép köntösbe öltöztetett könyve Dés László előszavával és Fehér Anikó utószavával, egyaránt szól komolyzenével foglalkozó muzsikusoknak, érdeklődő zenehallgatóknak és haszonnal forgathatják azok a pedagógusok, akik vállalkoznak a jazz rendkívül gazdag és színes történetének megismertetésére. A modern jazz utolsó évtizedeinek Pernyénél hiányzó történéseiről Gonda János könyvei, köztük a 2004-es kiadású Jazzvilág adnak ismereteket.

Pernye András érdeklődése, könyve befejezése után is megmaradt a jazz iránt. Sokirányú tevékenysége mellett is figyelemmel kísérte a hazai jazzművészet eredményeit, a jazzkoncerteket, az élénkülő hanglemezkiadást, új együtteseket. Különösen szívén viselte a Magyar Rádió 1963-ban újonnan alakult együttesét, a Stúdió 11-et, amelyet közel 45 év után sajnálatos módon az átszervezés kapcsán egy tollvonással épp most szüntettek meg. Ezekből az írásokból két posztumusz válogatáskötet, „A nyilvánosság” és a „Fél évezred fényében” is megjelent. Egyszer talán eszébe jut valamelyik kiadónak a többi Pernye írás összegyűjtése és kiadása is.

Csányi Attila