KÖSZÖNTŐ

Isten éltesse kedves Béres Karcsi!

„Béres Károly vagyok” – mondtad komolyan annak idején –, amikor Cegléden megismertünk, és mi azonnal Béres Karcsinak fogadtuk el, ami némi „bácsizás” megjelenésével, azóta is így van. Magaddal hoztad kedves szülőfalud, Mezősas tisztességét, a felnevelő Békéstarhos szellemiségét –, hogy egy tehetség se vesszen el és a Szegedi Tanárképző Főiskola igényességére, helytállásra buzdító elindítását. Mindez együtt, olyan útravaló volt, amivel el lehetett kezdeni egy felnőtt életet, egy választott életpályát, amit tovább lehetett építeni, mindig új és újabb vonásokkal gazdagítani. Ezeket hoztad magaddal, a többit kihoztad, kiépítetted magadból.

Először az ének-zene tagozatos általános iskolában tanítottál Cegléden, ahol énekléstől volt hangos a környék! (Ó boldog idők!) Aztán jött egy lehetőség, amit szerencsére nem hagytál ki, érezve magadban ifjúi lendülettel vezetői képességeket, és elvállaltad a Ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola igazgatói tisztét. Sok mindennel kellett megbirkóznod, de vállaltad és helytálltál, közel 40 évig. Örököltél egy nagyszerű tantestületet, ami a későbbi változásoknál is mérce maradt, egy a fejlődésnek már alig megfelelő épületet, egy hiányos hangszerparkot, ahol sok mindennek nem volt helye, s így a további fejlődés érdekében bele kellett fogni egy új zeneiskola építésébe. Ez sem volt könnyű, de megcsináltad! És ez az épület azóta is betölti feladatát!

Érdemeid sokaságát, pályád sokszínűségét ne tudom felsorolni, mert az lehetetlen. Azt viszont tudom, hogy ami 1957 óta az alapfokú zeneoktatásban szervezeti és szakmai téren történt, annak eredményes és aktív résztvevője voltál. Igazgattál, tanítottál, neveltél, kórust vezettél, elláttad a dél Pest megyei bázisiskola igazgatói feladatkörét, közéleti, közművelődési szerepkört vállaltál, részt vettél a zeneiskolák számára szükséges dokumentumok elkészítésében országos és Pest megyei szinten egyaránt, megbecsült tagja vagy számos szakmai szövetségnek, társaságnak, megszámlálhatatlan hangversenyt, rendezvényt, versenyt vállaltál, szóval megélted és végigdolgoztad mindazt, amit a pályád elején vállaltál, - talán még többet is. És ez „csak” a múlt, mert hála Istennek, ma is aktív résztvevője vagy szakmai életünknek. Szakértő vagy, aranydiplomás zeneiskolai tanárként a tanítást sem hagytad abba, a Nagykőrösi Zeneiskola tanárainak és növendékeinek örömére, és segítesz mindenütt, ahol ezt igénylik és kérik Tőled. Nagyszerűen bedolgoztad magad a rendeletek és törvények világába – ami kevés zenetanárnak sikerült – úgyhogy tanácsaidra most is szükség van. Növendékeid sokasága részben zenei pályán dolgozik, részben zeneértő hangverseny-látogató lett, akik gyermekeiket és unokáikat viszik a zeneiskolába, hogy ott tanulva választhassanak zene és zene között.

1957 óta Cegléden élsz. Megbecsült ember vagy a városban, számítanak Rád, figyelnek a véleményedre, javaslataidra. Szerintem nincs olyan „ős-ceglédi”, aki „ceglédibb” lenne Nálad, annyira ismersz ott mindent és mindenkit. Tőled is sokat kapott a város, de Te is a várostól. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy „házat és hazát”, hisz ott találtál nagyszerű feleséget Halmos Anikó személyében, ott nevelted fel két tehetséges lányodat, és ott fiatalodsz most középiskolás fiú unokád mellett. És hogy igazán otthon legyél, elhozattad Szüleid hamvait Ceglédre, hogy közel legyenek Hozzád. Nagyon becsüllek érte!

Summa summarum, elérted azt a bizonyos 3/4-es kort, és elindulsz a 4/4 felé vezető úton.

Mit is kívánhatok Neked 75. születésnapodra? Elsősorban jó egészséget, további alkotókedvet, sok örömöt szakmai és családi életedben, és sok szeretetet. Isten éltessen sokáig kedves Béres Karcsi!

Szeretettel üdvözöl:

Varsányiné Anni