Szőnyiné Szerző Katalin*
Himnusz-Szózat
dokumentáció
Kiegészítések
az Erkel Társaság és a MMA Himnusz állásfoglalásához (2013. április 11.)
Nemzeti
zenei ereklyéink, a Himnusz, Szózat és a Rákóczi induló érvényesnek
tekinthető, autentikus formái kiválasztásánál a fő gondot könyvtári
tapasztalataim alapján a rendelkezésre álló kiadványok viszonylagos nagy száma
és a kottákon, lemezeken található, egymásnak is ellentmondó adatok, zenei
tartalmak rendezetlensége okozza.
A
Rákóczi indulót e csoportról leválasztva az alábbiakban a két nemzeti ének,
Erkel Himnusza és Egressy Béni Szózata körüli anomáliákról és a legfontosabb
teendőkről szeretnék szót ejteni.
Nem
volt könnyű helyzetben az alkotmányozó, amikor 2010-ben az Alaptörvényben
az ország himnuszáról érvényesen akart rendelkezni. Az Országos Széchényi Könyvtár
Erkel-gyűjteményében ugyan megtalálható a két fő forrás – Erkel
1844-es pályanyertes Himnuszának idegen kézzel másolt egykorú partitúrája,
továbbá az 1880-as évekből származó, Erkel kezével fennmaradt 4 szólamú
vegyeskari letét autográfiája –, de egymáshoz képest is ez a két fő forrás
lényeges eltéréseket tartalmazott. Mégis, elmondható, hogy az Erkel Ferenc kézjegyével fennmaradt későbbi változat, az
egystrófás dallam és Kölcsey Ferenc verse, abban a formában, ahogy Erkel
dallamához illeszkedik, egyértelműen Erkel végakaratát tükrözi. A
prímszólam dallama, ritmusa és szövege tehát önkényesen nem változtatható meg:
ez Magyarország himnuszának érvényes és az Alaptörvényben jóváhagyott formája. –
Az Alaptörvénynek azonban nem volt feladata, hogy Erkel Himnuszának saját és
mások által keletkezett változatai között eligazítson, azok között érvényes,
vagy érvénytelen műalakokat megállapítson.
A
Himnusz és a Szózat szakmai jóváhagyással történő szabályozására e
dallamok története során két kezdeményezést ismerünk. Az első Hóman
Bálinté.
Hóman
Bálint a 15.151/939. III. szám alatt 1939. június 2-án a következő
rendelkezést adta ki:
„(1)
A Himnusz előadásánál tapasztalható eltérések igen sok esetben megzavarták
a hazafias ünnepségek hangulatát. Ennek elkerülésére és az előadás
egységének biztosítása érdekében elrendelem a következőket:
(2)
A Himnusz áhitat-keltését célzó imádságos jellegének megfelelően csak
komoly alkalmakkor adható elő.
(3)
Ismétlésnek az előadásban helye nincs.
(4)
Hangszeres és zenekíséretes előadásnál úgy az előjáték, mint az
utójáték kötelező.
(5)
Az olyan ünnepségeken, ahol az egész Himnusz előadására nincs idő, az
előjáték elhagyásával csupán a Himnusz első nyolc üteme játszandó.
(6)
A Himnuszt Kölcsey Ferenc eredeti szövegével kell énekelni. A könnyebb
énekelhetőség kedvéért mindazonáltal az eredeti „hozz rá víg
esztendőt” szöveg helyett „hozz reá víg esztendőt” énekelendő.
(7)
A helyes előadásnál zsinórmértékül szolgáló hivatalos letét kiadása iránt
egyidejűleg gondoskodás történt.”
(Megjelent
a Magyar Kórus c. egyházzenei folyóirat Bárdos Lajos, Kertész Gyula által
szerkesztett 1939. IX. évf. novemberi száma 664. lapján.)
A
Magyar Nemzet c. napilap 1982. március 13-án „Himnuszunk és Szózatunk” címmel
közzétette Lőkös Zoltán cikkét a március 15. tiszteletére megjelenő
Himnusz-Szózat nagylemezről, mely a Hazafias Népfront 1981. VII.
kongresszusa kezdeményezésére, közelebbről Szokolay Sándor nevezetes
felszólalása nyomán, a Hungarotonnál jött ki. („Tudják-e, hogy Himnuszunk a világ egyetlen illegális nemzeti himnusza?
Mert sohasem iktatták, nincs dokumentum arról, hogy vált hivatalos himnusszá. …
A nép tette azzá.”)
A
hanglemez megjelenésével a „legszélesebb körökben” kívánták a helyes,
hagyományos éneklés mintáját közreadni, „az ellenforradalmi korszak szöveg- és
dallamhamisítását” eltörölni. A „hozz rá víg esztendőt” (a Hóman Bálint
által elrendelt „hozz reá” fordulat helyett), valamint a Szózatban hibásan
elterjedt „élned és meghalnod kell” rontott szöveg helyett a visszaállítandó
„Itt élned, élned, halnod kell” újratanítása e lemez megjelenésétől kezdve
szinte kötelezővé vált.
A
Mátyás János zenei rendező és Juhász Ferenc, Lukácsy Sándor, Szokolay
Sándor, Ujfalussy József által alkotott szerkesztőbizottság tiszteletreméltó
nagy munkát végzett, amikor a lemez számára a mérvadó szöveges és zenei
forrásokat összeállította, a legjobb előadóművészeket, együtteseket a
feladatra felkérte. - A kísérő dokumentáció összeállításánál azonban,
miközben a magas művészi színvonalból nem engedtek, a lemez
szereplőinek, forrásainak megjelölésénél több ponton, mint alább látni
fogjuk, hallgatásra kényszerültek. A lemez kihozása így is nagy üzleti és
szakmai siker lett, s gyorsan hozzájárult, hogy a rontott népénekszövegek nagy
közösségek tudatában az autentikus szövegváltozatokban terjedjenek el újra s
váljanak az egységes nemzettudat részévé. Világossá vált egyúttal, hogy Erkel
Himnusza, Egressy Szózata nem csak dallamában él tovább. Különböző fennmaradt énekkari és zenekari feldolgozásuk a magyar
zenetörténeti hagyomány megbecsült és megbecsülendő része.
1989
után Mátyás János, a lemez zenei rendezője, már nagy betegen telefonon
felhívott az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában. Arra kért, hogy mint az Erkel- és Dohnányi-gyűjteményben
dolgozó zenei munkatárs, rögzítsem mindazt, amit a Himnusz-Szózat nagylemez
kiegészítendő forrásairól és szereplőiről mondani kíván.
(Függelék)
Az
1982-es nagylemez többes kiadásainak a stáblistáján Mátyás János lelkiismerete
szerint igazságot kívánt szolgáltatni az 1982-ben még nem említhető
Himnusz-Szózat feldolgozók körének, Dohnányi Ernő, Ádám Jenő, id.
Pécsi József, Kenessey Jenő jobbára csak 1948 előtti, egyházzenei
kiadványokban hozzáférhető forrásainak.
Nem
hallgatható el, hogy épp e lemez szembesítette a közvéleményt azzal, hogy Erkel
Himnusza, eredeti Esz-dúr lejegyzésében néphimnuszként túl magas, lejjebb transzponálandó. - A
forgalomban lévő Dohnányi Ernő nagyzenekari letét partitúrájának
címlapján (EMB) még mindig bántóan hiányzik Dohnányi neve. Ezt sürgősen
pótolni kellene. Jó lenne egyúttal, ha a Dohnányi-féle változat, éppúgy, mint a később,
Somogyvári Ákos magánkiadásában megjelent Himnusz-lemezen hallható eredeti
Erkel-hangszerelés, mélyebbre transzponált (B-dúr) változatban is mindenki
számára elérhető és énekelhető lenne. Az Editio Musica Budapest
honlapjáról ingyenesen letölthető énekkari kiadványokban pedig még mindig
javítandó az avult és rontott szövegváltozat, a „hozz reá” fordulat.
A
Hungaroton és az Editio Musica javított mértékadó kiadványaival, kellő
példányszámban történő terjesztésével könnyen úrrá lehetnénk a jelenlegi
önkényes és dilettáns megszólaltatásokat eredményező helyzeten.
Az
egész magyar nyelvterületre érvényes, egységes és könnyen énekelhető Himnusz,
Szózat s e dallamok legjobb hagyományainkon alapuló felmutatása érdekében.
FÜGGELÉK
Mátyás János zenei rendező
pótlása 1989 után a Himnusz-Szózat nagylemez
(SLPX 19133) forrásairól:
A sorszámok a hivatkozott, s 1982
után több kiadásban, CD-ként is megjelent lemez track-számai.
1.
Erkel Ferenc:
Himnusz. Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János.
Mátyás János: „Ez volt a Ferencsik szerint Dohnányi által csupán „korrigált” hangszerelés, a mű
nagyzenekari változata. Forrás: Erkel:
Himnusz, partitúra, 1971, Editio Musica Budapest. (Dohnányi neve nélkül)”;
3. Férfikari változat. Forrás: Ádám Jenő közreadása, Magyar Kórus 1939.
(Nem azonos az Erkel-féle 1880 körüli letéttel.)
6. Fúvószenekari változat. Idősebb Pécsi József (és a
borítóval ellentétben nem Jávor Zoltán) hangszerelése.
8. Férfikar, vegyeskar, gyermekkar.
Csak a dallam: unisono.
9. Gyermekkar, vegyeskar, zenekar: Dohnányi zenekara, Kenessey Jenő kórusletétje (Magyar Kórus, 1948);
A lemezen hallható Szózat-változatok:
1.
Vegyeskar.
Unisono.
5.
A Szózat-dallam
kivágata Liszt Ferenc: Szózat és magyar Himnusz c. nagyzenekari fantáziájából.
7.
A Szózat
férfikari feldolgozása Ádám Jenő
1939-es közreadásában;
10. Egressy Béni – Liszt Ferenc –
Vörösmarty Mihály: Vegyeskari és szimfonikus nagyzenekari feldolgozás Egressy
Béni-Liszt Ferenc nagyzenekari fantáziájából. Darvas Gábor feldolgozása, 1981. (Mátyás János itt csupán
megerősítette a lemezen helyesen szereplő adatot.)