DON GIOVANNI, a szex függő lovag

DR. KÖVES PÉTER*

DON GIOVANNI, a szex függő lovag

Don Giovanni a New York-i Metropolitan Operában (2016)

Lorenzo da Ponte olasz származású kalandor, akinek írói vénája is volt[1]. Velencét politikai tárgyú pamfletjei és kicsapongó élete miatt el kellett hagynia, és a bécsi udvarnál talált igen kedvező feltételeket írói munkásságának és szabados életvitelének folytatásához. Sok korabeli zeneszerző számára írt librettót, ám ezek az operák nem állták ki az idő próbáját, csupán azok, melyeket Mozart számára írt (Figaró házassága, Don Giovanni, Cosi fan Tutte). Ezek között elsőként a Franciaországban nagyon népszerű Figaró házasságát komponálta meg zseniálisan Mozart. Ez a mű Beaumarchais vígjátékán alapul. A mű eléggé kifigurázza a grófot, akinek az eszén túljár a borbély, a szobalány. Szokatlan volt, hogy operaszínpadon nem hősök, istenek, mitológiai alakok jelennek meg, hanem hús-vér emberek, és az éneklésen kívül színészi képesség is szükséges volt. Az uralkodó osztály szemében bántó epizódokat mellőzték. Hogy egyáltalán létrejöjjön az előadás da Ponte közbejárására volt szükség, aki II. Józsefnél kijárta az engedélyt bizonyos megszorításokkal. A remekműnek Bécsben összesen 9 előadása volt. Nem a sikertelenség miatt volt ilyen kevés, hanem a különböző áskálódások, intrikák nem kedveztek a további előadásoknak. Viszont Prágában diadalmaskodott tovább az opera. Ezért Mozart elhatározta, hogy a következő operáját Prágában mutatja be.[2]

A következő opera témáját da Ponte ajánlotta Mozartnak. Ez Don Juan témája volt. A téma első feldolgozása Tirso de Molina, a Burlador de Sevilla y convidada de piedra (A szevillai szédelgő és a kővendég, 1630). Később Moliére, Cornille, Goldoni, Byron is foglalkozott a témával. Ezekben a darabokban ott volt a burleszk-komikus és az irracionális elem, a hamis pátosz, az úr-szolga viszonya. Moliére erkölcsi kritikaként írta meg a történetet. Karl von Marinelli 1783-ban írt egy commedia dell’art változatot, melyet éveken át játszottak Bécsben. Johann Friedrich Schink (1789) szemében Don Giovanni a bujaság, a gonoszság, az erkölcstelenség testet öltése. A legförtelmesebb aljasságokat oly hidegvérrel és közönnyel követi el, mintha egy pohár vizet inna – írja. A Don Juan téma „démoni” oldalát csak a XIX. század fedezte fel. Mozartnak tetszett az ötlet. A librettó elkészült (Lorenzo Da Ponte: Libretto. Il dissoluto Punito, Il Don Giovanni. 1788. Drama giocoso),[3] és Mozart a zeneirodalom egyik csúcspontjára jutott. Csodálatos drámai zenét komponált, gyönyörű dallamokkal, izgalmas együttesekkel, és a hangjegyekből jellegzetes egyéni karakterek nőttek ki. Műfaj szerint ez az opera un. semiseria, vagy inkább drama giocoso, a katasztrófálissá fokozott életkaland, és a fantasztikumba növekvő szenvedély vad ritmusban.[4] Salieri le akarta beszélni Mozartot - „kéjenc főhőssel hogy reménykedhet a sikerben?” „A Prágai Operaház felkérésére, valamint magamnak és barátaimnak komponálok” – válaszolta Mozart.[5] Minden szereplő külön entitás. A címszereplőt a következőképen jellemezte Molnár Antal zenetörténész[6]: Az emberi erővel le nem bírható természeti erőt képviseli… Nemcsak testi készsége tökéletes, főereje inkább szellemében van. Kifelé a lovag mintaképe, előkelő és könnyed, határozott és gyors-eszű, bátor és udvarias. Bensőjében mondhatatlan szomjúság hajtja a természet örök forrásai felé… hiányzik belőle minden kicsinyesség… önbizalma határtalan… életeleme a hősiesség… egy pusztító és éltető szenvedély fejedelmi képviselője… egész életét kockára teszi végzete szolgálatában… a végtelenség, a kimeríthetetlen gazdagság, a sokféleség rajongója, tébolyodottja… semmi érzéke a morál iránt… maga teremt külön erkölcsöt magának… nem tud lemondani, inkább elpusztul.

Máté Gábor, a Kanadában élő pszichiáter így jellemzi Don Giovannit A sóvárgás démona című művében⁷: Don Giovanni, aki megszállott szoknyabolond, kreatív és elbűvölő férfi. Merész kalandor… sosem talál lelki békére. Kielégíthetetlen az erotika iránti szenvedélye, amelyet egyszerűen képtelen lecsillapítani. Költői vénáját és ékesszólási képességét kizárólag a szép nem iránti hajsza szolgálatába állítja, de hiába ejti rabul valakinek a szívét, máris a következő asszonyon jár az esze. Szolgája, Leporelló gondosan feljegyzi hódításait. Többször is megnyílik előtte a kiút, de gorombán elutasít minden lehetőséget a feláldozásra. Nemcsak másokat gyötör, hanem a saját lelkét is feláldozza. Nem hajlandó lealacsonyodni addig, hogy megbánja bűneit, és a darab végén a pokolra jut. Majd Máté Gábor így folytatja: A zene a legelvontabb művészet, mert szavak és vizuális képek nélküli kommunikációt valósít meg….[7]

Máté Gábor így ír az addikciókról: Az addikciók sokkal inkább szólnak a valami iránti sóvárgásról, mint az adott dolog birtoklásáról. A legnagyobb örömöt a vágyódás csupán pillanatokig tartó beteljesedése jelenti. Az ember akár a teljes életét szenvedélyének szentelheti, és ha ez tényleg szenvedély, és nem addikció, akkor a szabadság, az öröm, a valódi én és az értékek megbecsülésének képessége megmarad. A függőségben (=dependencia, függőség) nincs öröm, szabadság és megbecsülés. A szenvedélybeteg saját létének sötét, szégyennel terhelt zugaiban tévelyeg. Az addikció a szenvedély sötét utánzata. A függőség fekete lyuk. Minél jobban hatalmába kerít, annál többet követel. A szenvedéllyel ellentétben nem hoz létre új értéket, hanem mindent lealacsonyít, amivel csak kapcsolatba kerül, és mindent kevesebbé, értéktelenebbé tesz. A függőség elszívja az ember életerejét, aminek helyén tompa sivárság marad. Az addikció valamilyen szokás rabja, olyan viselkedési forma, amelyhez az adott személy kényszeresen ragaszkodik, függetlenül annak negatív hatásától. Addikció esetén elégtelen a viselkedés feletti kontrol. Jellemző még rá a tartósság, a visszaesés, a kielégítetlenség, az ingerlékenység, a gyötrelmes sóvárgás, amikor a cél azonnal elérhetetlen vagy kivitelezhetetlen.

Nézzük röviden a művet. A nyitány egy dermesztő d-moll akkorddal indul, mellyel majd az opera vége felé találkozunk ismét, amikor a kőszobor megjelenik a vacsorán. A kezdő akkord után a fafúvósok és vonósok felfelé halkuló, és lefelé erősödő futamokat játszanak, a szívdobogás lüktetését is hallhatjuk. A zene fenyegető, egy „felháborult szellem” (perturbed ghost [Hamlet]) idéződik fel. A nyitány második része a mindent elsöprő energia, életerő, érzékiség és életöröm megnyilatkozása.[8]^. A nyitány még nem kész a premier előtti napon. Állítólag éjszaka írta meg Mozart rögtön a szólamokba. A tinta még meg sem száradt a papíron. Mozart vezényelt, a nyitányt nem is próbálták, és előadás után a szerző megköszönte a prágai zenekarnak kiváló munkájukat, igaz, hogy néhány kottafej a kottaállványok alá került, jegyezte meg. A nyitány nem zárul le, hanem közvetlenül átmegy a cselekménybe és egy opera buffa kellős közepén vagyunk. A cselekmény Leporelló zsörtölődésével indul, majd hamarosan tragikus fejlemény alakul ki: Donna Annát meg akarja erőszakolni Don Giovanni, de Anna sikoltozva kiszabadul. Apja, az idős kormányzó állja útját a menekülő gazembernek, de akarata ellenére Don Giovanni párbajra kényszerül, és leszúrja az apát. Majd Leporellóval együtt elszökik a helyszínről. Nincs lelkiismeret furdalása. Valószínű, hogy nem ez az első eset, hogy gyilkosságba keveredik. Azért gondolom ezt, mert nagyon könnyedén túlteszi rajta magát. Újabb kaland után fut. Leporelló tájékoztatja Donna Elvirát, a korábban elhagyott nőt, hogy mennyi hölgyet (szobalányt, szárazdajkát, hercegnőt és grófkisasszonyt, stb.) hódított meg a gazdája. A számok bizonyára túlzóak. (regiszter ária). „Mint a lepke száll, csak száll” (egyik nőről a másikra).

Nem szeretném részletesen az egész opera cselekményét felvázolni, csak néhány fontos dolgot kiemelnék. Don Giovannit Leporelló többször felszólítja, hogy hagyjon fel ezzel az életmóddal. Békén hagyni a nőket? Őrült! Nem tudod, hogy számomra fontosabbak ők a kenyérnél, amit megeszek, a levegőnél, amit beszívok? Leporelló: És van szíve azután valamennyit megcsalni? Don Giovanni: Csak csupa szerelemből. Ki egyhez hű, a többi iránt kegyetlen. Én, ki érzem magamban ezt a hatalmas érzést, jót akarok mindnyájuknak. S aztán a nők, kik nem tudnak számolni ezzel, az én jó természetemet csalásnak nevezik.

Don Giovanni nemcsak a nőket szereti, hanem habzsolja az egész életet, hedonista. Jó példa erre a sodróerejű pezsgő ária. Majd az un. vacsora jelenetben Donna Elvira ismét jó útra térésre próbálja rávenni Don Giovannit, aki nem hallgat rá, hanem élteti a nőket és a bort.

Jellemhibájához tartozik, hogy többször is megalázza a szolgáját, aki megveti urát, ám felnéz rá, csodálja. De Leporelló két lábbal a földön járó megvesztegethető szolga, ellenpontja a gazdájának.

Mikor a házasságukra készülő paraszt pár feltűnik a színen, Leporelló feladata, hogy a vőlegényt, Masettót távol tartsa gazdája újabb hódításától. Masettó nem is érti, mi zajlik körülötte. A népszerű szerelmi kettősben, melyet később több híres zeneszerző is feldolgozott, Zerlina a parasztlány vonakodik Don Giovannival a kastélyába menni, de aztán nem tud ellenállni. Az első felvonás zárójelenetében, míg a vendégek a menüettet járják, Don Giovanni szinte észrevétlenül elillan Zerlinával, közben Leporelló táncra szeretné bírni Masettót. Ám Zerlina sikoltozására előjön az egész társaság, és a gaztettet Don Giovanni Leporellóra akarja kenni, majd sikerül eliszkolniuk.

Voltaképp az egész opera alatt Don Giovanni kudarcokkal szembesül. A híres szoknyavadász előéletét csak a regiszter áriából ismerhetjük meg. A kudarcait könnyed ignorálással kezeli.

A temető jelenetet még ki kell emelni. Több vígoperai fordulat során egymástól a gazda és a szolga külön utakon járnak, majd a Sevilla mellett lévő temetőben éjszaka összetalálkoznak. Visszacserélik ruhájukat, melyeket előzőleg elcseréltek az eredményesebb csábítás érdekében. Harsogva, jókedvűen számolnak be egymásnak a hódításaikról. Leporelló sokat tanul gazdájától. Egyszer csak egy dermesztő hang szólal meg: Hagyj békét a holtaknak! Ki szólt? Leporelló kibetűzi, hogy a meggyilkolt kormányzó síremlékénél állnak. Hívd meg vacsorára! - veti oda a lovag. A szolga remegő térddel eleget akar tenni ura parancsának, de Don Giovanni átveszi a szót, és megrendülés nélkül meghívja a kőszobrot vacsorára, aki fő hajtással (ezt a zene is interpretálja) elfogadja a meghívást. (Egyébként a zenében minden benne van, és a zene akkor is élvezhető lenne, ha nem is ismerjük a cselekményt. A zene mindent kifejez. G.B.Shaw: Habár logikailag bizonyítható, hogy az opera kevésbé elhihető műfaj, mint a prózai darab, a helyzet az, hogy mégis pontosan az ellenkezője igaz, minthogy az operát a zenei kifejezés magasabb rendű intenzitása minden színdarabnál sokkalta reálisabbá teszi.)¹³

A vacsora jelenet a darab egyik csúcspontja. Don Giovanni a palotájának egyik szobájában vacsorázik egyedül. Leporelló felszolgál. Közben kis házi zenekar játszik a háttérben korabeli népszerű dallamokat, és Leporelló szinte fitogtatva zenei képzettségét, közli, hogy éppen mi hangzik. A többi között a Figaró házasságból a Figaro C-dúr áriájának a dallamát játssza a zenekar. (Ezt Mozart a prágai közönségnek hálából illesztette ebbe a műbe). Don Giovanni Leporelló megalázásával szórakozik, ugyanis Leporelló egy fácán combot elcsen az asztalról és tele van a szája. Don Giovanni azt parancsolja neki, hogy érthetően beszéljen, majd fütyüljön. Don Giovanni rendkívül jókedvű, elégedett, felfokozott hangulatban van. Egyszer csak megjelenik egyik elhagyott kedvese, Donna Elvira, aki bolondul utána, és könyörög, hogy térjen vissza hozzá, ám mindhiába. Elvira megszégyenülten elviharzik, de nagy sikoltás hallatszik kintről. Don Giovanni Leporellót küldi, hogy nézze meg, mi történt. Fel sem merül benne, hogy a kőszobor valóban eljön vacsorára. Leporelló elakadó szavakkal, értésére adja urának a valóságot. Mikor megjelenik a kőszobor felhangzik a nyitányból a már ismert d-moll akkord irtóztató hatással. A vígoperából egyszerre csak hátborzongató dráma lesz. A zeneirodalom egyik zenitjén járunk. Eljött a katarzis pillanata. Don Giovanni hozat még egy széket a vendégnek, Leporelló félelmében az asztal alá bújik. Don Giovanni hetykén elfogadja a szobor kéznyújtását. „ Én sosem voltam gyáva... a keze, mint a jég!” A szobor kitartott hosszú himnikus hangokon énekel. Még ad egy esélyt a Don Giovanninak a megváltozásra. Ő is meghívja Don Giovannit vacsorára, aki elfogadja az invitációt. Leporelló le akarja beszélni: „Mondja azt, hogy nem ér rá”. A vacsorameghívást Don Giovanni elfogadja, de amikor tűz csap fel a pokolból, csak akkor retten meg. ”Az időd lejárt” – szól a szobor, és Don Giovanni sorsa megpecsételődött, elnyeli a pokol tüze.

A utolsó jelenetben, az epilógusban a világ visszatér a normál kerékvágásba. Leporelló új és jobb gazdát keres. A derűs Mozart hang is visszatér legizzóbb tragédiából.

Da Ponte, aki több évtizedekkel túlélte Mozartot. Amerikában élt hosszan, ahol emlékiratait megírta, a sikereket elsősorban saját sikereinek könyvelte el, mintha Mozart „csak” kísérő zenét komponált volna az ő szövegeihez.[9]. A prágai ősbemutatón nem is volt jelen, de korábban jelen volt, és közreműködött az előkészületekben. Viszont egy másik kalandor, Casanova ott volt a bemutatón. Emlékirataiban úgy számol be da Ponte, hogy hatalmas sikere volt az operának, a közönség azt kiáltozta, hogy éljen da Ponte, éljen Mozart! Casanova hagyatékában megtalálták a Don Giovanni partitúra vázlatát.[10]

Most térjünk át Don Giovanni jellemrajzához.

A korábbi írások nem szólnak Don Giovanni szenvedélybetegségéről, esetleg addikciójáról, függőségéről, dependenciájáról. Sok féle addikciót ismerünk: alkohol, drog, nikotin, játékszenvedély, internet függőség, vásárlási szenvedély, munkamánia (workaholism), különböző tárgyak gyűjtésének a szenvedélye, stb. Ez nem azonos a kényszerbetegséggel (OCD: obsessive-compulsive disorder) pl. valaki naponta negyvenszer mos kezet, és hússzor megnézi, hogy bezárta-e az ajtót. Pszichológiai szempontból nézve a szexfüggőség

- akár a többi függőség - mentális zavar tünete is lehet: ilyen például a kényszerbetegség, de akár a pszichopátia is. Utóbbit az magyarázza, hogy a szexkeresés hátterében általában valamilyen érzelmi kötődési képtelenség áll, amelyet a szex helyettesít. Emiatt ez a tevékenység a hosszú kapcsolódásra képtelen személyiségzavarral bírók viselkedési mintája is lehet. Ez függőséget jelent olyan csillapíthatatlan nemi vágyat, amely kontrollálatlan reakciókhoz vezet. A szexuális tevékenység és a kielégülés keresése az érintettek egész életvitelét áthatja, akár annak árán is, hogy az őket is veszélyezteti. A szex irányítja az életüket. A szexfüggőség gyakoriságáról pontos adatok nincsenek, reprezentatív felmérések nem készültek. Nemi eltérés vélhetően nincs a szexfüggők arányában, a mérleg nyelve valószínűleg csak a "társadalmi normák" miatt billen a férfiak irányába. Ennek alapját az adja, hogy a férfiak ezt a problémát szabadabban kezelik, nyíltabban fölvállalják, náluk jobban felszínre kerül. Az arányokat az is kiegyenlíti, hogy a szexfüggőség hátterében nárcisztikus pszichopátia és borderline személyiségzavar is állhat, és míg előbbi a férfiak körében gyakoribb, addig az utóbbi inkább a nőkre jellemzőbb. Nőknél ugyancsak gyakoribb a teátrális pszichopátia, ami szintén vezethet szexfüggőséghez.

Don Giovanni a New York-i Metropolitan Operában (2016) (Forrás: Uránia Nemzeti Filmszínház)

Ha a szexfüggőség komolyabb személyiségzavarral is társul, akkor az nagyon kritikátlan viselkedést is eredményezhet: a beteg például úton-útfélen leszólíthat embereket, botrányosan viselkedhet. A szexfüggőség a mentális rendellenességeket meghatározó DSM-ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders = mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) önálló kórképként még nem szerepel, de a viselkedési addikciók csoportjába beletartozik. Külön szexfüggőség alcsoport viszont nincs, így kritériumait pontosan meghatározni nem lehet. Számszakilag nem meghatározható az sem, hogy mi az a gyakoriság, ami már szexfüggőséget jelez, így a diagnózis felállításakor ez sem lehet mérvadó adat. Magát a problémát a szakemberek arról ismerik fel, hogy a beszélgetésekből kiderül: páciensüket a szexuális aktusoknál a kényszer vezérli. Azaz ha nincs meg a napi vagy a heti "elvárt aktusszám", akkor feszülté válnak, ahogyan a kábítószerfüggő is azzá válik, ha nem jut hozzá az adagjához. Ilyen esetben a szexfüggők a drogosokhoz hasonlóan "kereső tevékenységbe" kezdenek: az tölti ki életüket, hogy szükségletüket kielégítsék. Erre mondják azt a pszichológusok, hogy ez a tevékenység az életet már átitatja, az elvonás már feszültséget, rossz közérzetet okoz, az érintett nem tudja megtartóztatni magát. Innentől kezdve beszélhetünk szexfüggőségről.

A szexfüggőség hátterében jellemzően kényszerzavar áll, de kötődési képtelenség is okozhatja, ami általában gyors partnerváltásban mutatkozik meg. Az érintettek mindenkit meg akarnak kapni, de csak a szexuális aktus erejéig, majd mint egy tárgyat, eldobják partnerüket. Ők csak így tudnak másokhoz kapcsolódni, ez a maximum, amire képesek. A szakmai értelemben vett szexfüggőség tipikus tünete a nárcisztikus pszichopátiának is, ebben a betegségben ugyanis különösen jellemző a kapcsolódási képtelenség.

Sok egyéb pszichés zavarnak is kísérő tünete lehet a szexfüggőség: ilyen például a hisztérikus vagy teátrális pszichopátia is, de jellemző lehet a borderline személyiségzavar is. Ezek esetében a függőség szintén a kötődési, kapcsolódási képtelenségre vezethető vissza.

A korai anya-gyerek kapcsolat sérülése ugyancsak állhat a háttérben, egyszerűen azért, mert ez esetben olyan kötődési sérülés alakul ki, ami miatt elveszhet a biztonság. Emiatt az érintett a későbbiekben is képtelen lehet a biztonságos kapcsolódásra, kötődni csupán pár percre vagy órára – tehát csak egy aktus erejéig – lehet képes. Élhetnek párkapcsolatban is a szexfüggők, ám ez esetben is jellemző rájuk az, hogy nem partnerüket akarják megkapni, hanem mást, tehát hűtlenek.

Párkapcsolaton belül is előfordulhat, hogy az egyik fél nagyobb szexuális étvággyal rendelkezik, mint a másik, ám ez a közhiedelemmel ellentétben nem nevezhető szexfüggőségnek. Ezt inkább csak a partner definiálhatja annak. Persze párkapcsolatban is lehet kényszeres a szex, viszont ez esetben ez a tevékenység inkább egyfajta konfliktus-megoldási módszerként funkcionál. Ez sem számít azonban klasszikus értelemben vett szexfüggőségnek, hiszen nem a szex elvonása áll mögötte, hanem az, hogy problémát akarnak vele megoldani.

Mivel a szexfüggőség hasonló a többi függőséghez, igaz rá az is, hogy az érintettek csak tünetmentessé válhatnak, gyógyultnak nem nevezhetők. Tünetmentes állapotban is függő személyiségek maradnak, hajlamosak lesznek a visszaesésre, vagy egyéb függőségekre váltanak: például alkoholfogyasztóvá válhatnak, és fordítva, ugyanis a függőségek között gyakori az "átjárás".

A szexfüggőség kiürüléshez, teljes kiégéshez, burnout szindrómához vezethet. Ez akkor következik be, amikor az érintettnek a szex már nem okoz örömet, esetleg már nem is képes rá. Fontos, hogy ezt a képtelenséget nem a gyakori szex okozza, hanem a mögötte álló mentális probléma.

Don Giovanni is ebben a kóros, mondhatjuk pszichopátiában szenvedett. De szenvedett-e valójában? Amíg szupernaturális erő nem avatkozott be az életébe, nem szenvedett. Élvezte az életet, még a kudarcokon is könnyedén túltette magát. Gátlása nem volt. Csak az újabb és újabb hódítást hajszolta, majd a meghódított nőt eldobta. Más emberek életét tönkretette lelkiismeret furdalás nélkül[11].

Nem minden szenvedélybetegség ártalmas vagy káros. Pl. nem baj az, ha valaki szereti a zenét, gyűjti a műkincseket, hatalmas könyvtárat halmoz fel, hanglemez gyűjteménye van (gyűjtőszenvedély). Mindaddig, míg ezek nem befolyásolják hátrányosnak a saját, vagy mások életvitelét. Minden az arányoktól függ. Ha valakinek az átlagosnál sokkal több szexuális élményre van igénye, és ez nem sért másokat, nem jár aberrációval, nem mondhatjuk, hogy káros, vagy kóros. A partnerek folytonos változtatása már morális problémát vet fel. Ha nem okoz megbotránkoztatást, és diszkréten történik a szexuális viselkedés, nem törhetünk rajta pálcát. Hogy mi a kórós és még nem az, azt nagyon keskeny mezsgye választja el egymástól.

Don Giovanni bizonyára nem borderline eset, hanem szex függőség áldozata. Ennek ellenére örömmel hallgatjuk, és gyönyörködünk a zenében és élvezzük a történetet is, és csodáljuk Mozart zsenialitását.

Don Giovanni a New York-i Metropolitan Operában (2016)

Magam sokféle előadásban, és sok énekes-színész előadásában, többféle rendezésben láttam ezt a remekművet. Megemlítem, hogy az Operaházunk egyik aranykorában, Klemperer vezényletével volt módomban Losonczy György címszereplésében látni. Székely Mihály volt a Leporelló. Kitűnő előadás volt. Később láttam Svéd Sándor címszereplésével, majd Melis Györggyel a címszerepben. Leporelló mindig Székely Mihály volt, majd Polgár László. Később Polgár László a címszerepet énekelte külföldön. Mindegyikük előadása felejthetetlen.

Végezetül megemlítem, hogy nemcsak előélete volt a Don Juan legendának, hanem utóélete is. Íme, egy levél részlet Goethétől: Ez az opera teljesen elszigetelt jelenség. Mozart halálával dugába dőlt minden kilátás arra, hogy valaki ehhez hasonlót létrehozhatna.[12]

Puskin írt egy színdarabot: Don Juan kővendége. A téma számos zeneszerzőt megihletett: Gluck, Richard Strauss. Mozart Don Giovannijából merített témát Beethoven, és Liszt is.

A Don Juan névből fogalom lett: donjuanizmus, amely egyet jelent a szexfüggőséggel.

Végezetül Szabolcsi Bence gyönyörű mondataival zárom az írásomat: A Mozart melódia Nyugat zenéjének magában álló csodája, nem Bach folyondár dallamaival rokon, hanem karcsú és zárt, arányos és tisztakörvonalú tünemény, apollói fény és dionysosi forróság, áttetsző, mint a tengerszem és sugárzó, mint a nyárvégi égbolt; magában nyugvó és szinte természeti módon kifejlő, minden pillanatában megújhodó bőség és öröm.[13]

A prágai Bertramka-villa, ahol Mozart a Don Giovanni jelentős részét írta (most Mozart-múzeum)

A Don Giovanni bemutatója 1787. október 29-én volt Prágában.

Film- és képtár Don Giovannikból és Leporellókból:

Don Giovanni - complete (English Subtitles) (1080 HD)

W.A.Mozart's Don Giovanni opera with English subtitles. Zurich 2001 production. (1080 HD)
Don Giovanni - Rodney Gilfry
Leporello - László Polgár
Donna Anna - Isabel Rey
Don Octtavio - Roberto Saccà
Donna Elvira - Cecilia Bartoli
Zerlina - Liliana Nikiteanu
Masetto - Oliver Widmer
Commendatore - Matti Salminen
Conductor - Nikolaus Harnoncount
Director - Brian Large

Losonczy György Don Giovanni szerepében (Operaslágerek Klub - Network.hu)

Svéd Sándor Don Giovanniként

Mozart: Don Giovanni - Là ci darem la mano (György Melis, Margit ...

Mozart: Don Giovanni - Là ci darem la mano (Melis György és László Margit)

Melis György: Mozart - Don Giovanni - Pezsgőária - YouTube

Székely Mihály – Leporello áriája (Regiszterária) – Don Giovanni I ...

Madamina, il catalogo e questo - László Polgár - YouTube

László Polgár (Leporello) Cecilia Bartoli (Donna Elvira)

Miklósa Erika (Zerlina) - Polgár László (Don Giovanni) - YouTube

* Dr. Köves Péter ny. orvos és elkötelezett zenebarát. akinek már közel 30 kulturális vonatkozású írása jelent meg a „Lege Artis Medicinae” c. folyóiratban.