Szőnyiné Szerző Katalin

 

Appendix

 

Johannes Brahms hungarica kottatára a Gesellschaft der

Musikfreunde bécsi archívumában

 

 

                                                                          Édesapám emlékére    

 

Előszó:

 

     Az itt közreadott forrásjegyzék szakmai előzményei visszanyúlnak még az 1980-as évek végére. A Zeneműkiadó felelős szerkesztőjeként 1988-ban kaptam azt a feladatot, hogy a Kováts Gábor közreadásában megjelenő Brahms Magyar táncok eredeti 4 kezes ősformáját két füzetben, a közreadó korszerű tudományos és pedagógiai elvei szerint új kiadásban tegyük hozzáférhetővé. Zenetörténész szerkesztőként kihagyhatatlan volt számomra a kihívás: állítsunk össze a tudományos bevezetésben egy olyan facsimile dokumentációt, mely a kutatások akkori szintjén Brahms magyar zenei forrásainak feltehető nyomtatott előzményeit tárná a muzsikus társadalom elé. Az 1990-ben kijött kiadvány - Johannes Brahms: Ungarische Tänze für Klavier zu vier Händen, I-II. – Közreadja Kováts Gábor. Forrásközlés és jegyzetek Szerző Katalin (p. IV-XXI), EMB, 1990 - jelentős szakmai siker volt, de a kollégák joggal figyelmeztettek, hogy bécsi helyszíni kutatások nélkül, Brahms saját kottatárának egyenkénti átvizsgálása hiányában, nem elég megalapozott a felsorolt és bemutatott források bizonyító ereje.

 

http://www.kotta.info/media/13/13401/b1_tn_f.jpg

 

 

     1995 januárjában eljött végre a lehetőség, hogy a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde Brahms hagyatékában a mintegy hetven ezer tételből álló hagyományos könyvtári cédulakatalógusból az „Aus dem Nachlaß von Johannes Brahms” bélyegzőjű nyomtatott hungarica anyagot kiválogassam. Tapasztalataimat tanulmány formájában összegeztem.[1] Mivel az idők során a bécsi cédulakatalógushoz képest az egykor meglévőként jelzett források mintegy egy egyötöde elveszett, vagy a helyszínen valamilyen ok miatt már nem volt kézbe vehető, ezért az egykori hagyományos könyvtári címleírás adatai jelentették számomra a munka fő forrását. Így is hálás köszönettel tartozom Dr. Otto Bibának, az Archívum vezetőjének és munkatársainak segítőkészségükért, különösképpen a Brahms bejegyzéseire vonatkozó értékes észrevételeikért. Nélkülük ez az immár a hazai példány-adatokkal is kiegészített jelenlegi jegyzék sohasem jöhetett volna létre. – Sárosi Bálintnak a korabeli cigányzenére, zenészekre vonatkozó konzultációjáért, Szacsvai Kim Katalinnak 1997-es bécsi kutatóútja során történt adat kiegészítéseiért mondok köszönetet. Végül, de nem utolsósorban az OSZK Zeneműtárában – a Brahms kottatárának darabjaival összevethető nyomtatott kották kiegészítő és adatpótló címleírásáért – egykori kolléganőmnek, Nikodémuszné Nagy Máriának mondok hálás köszönetet. Ahol rendelkezésemre állt, Mona Ilona alább hivatkozott monográfiájának jegyzékszámát, valamint az OSZK Zeneműtára állományaiban szereplő jelzeteket is megadtam.

    

     Legfontosabb felhasznált irodalom:

 

Max Kalbeck: Johannes Brahms, 4 kötet, Berlin, 1904-1914;

Koch Lajos: Brahms Magyarországon. A Fővárosi Könyvtár Évkönyve, 1932, 53-75. l;

Major Ervin: Brahms és a magyar zene. A „Magyar táncok” forrásai. – In:

Fejezetek a magyar zene történetéből. Budapest, 1967, 82-88. l;

Sárosi Bálint: Cigányzene, Budapest, 1970;

Kurt Hofmann: Die Bibliothek von Johannes Brahms. Wagner, 1974;

Ludwik Erhardt: Brahms. Budapest, 1978;

Margit L. McCorkle, Donald M. McCorkle: Thematisch-Bibliographisches

Werkverzeichnis, München, 1984, Henle Verlag;

Mona Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük, 1774-1867, Budapest, 1989;

Bereczky János: Brahms hét magyar táncának forrása. – In: Zenetudományi dolgozatok, 1990-91, 75-88. l;

 

    Rövidítések:

 

GdMf: A bécsi Musikvereinben lévő Gesellschaft der Musikfreunde könyvtárának általánosan ismert nemzetközi rövidítése.

OSZK: ZR: A nemzeti könyvtár Zeneműtára zenei ritkaságainak a jelzettípusa.

OSZK: Mus. pr.: A nemzeti könyvtár Zeneműtára u. n. „müncheni katalógus”-ának, a még Mátray Gábor (1797-1875) könyvtárőr által elkezdett címleírásoknak, a Musica practica állománynak a jelzettípusa.

OSZK: Z: A Zeneműtár 1941 után állományba vett zenei nyomtatványainak a jelzettípusa.

 

 

Johannes Brahms kottatárának nyomtatott hungarica-állománya:

 

1)    GdMf  XV. 45.343:

[ANONYM]: Ausgesuchte Ungarische Nationaltaenze im Clavierauszug von verschiedenen Zigeunern aus Galantha. Wien aus Sauers k. k. priv. Kunsthandlung, é. n. [1807?].

1ter Satz (No. 1-14,); 2ter Satz (No. 15-28.). – Har. 23 cm.

Megjegyzés: A bécsi katalógusban az „Unbekannt” szerzőkhöz sorolták. Az 1. füzet jobb sarkában ceruzával Brahms aláírása látható. Ceruzás figyelemfelkeltő jelölések az 1. füzet 14. darabjának szinkópáinál, a 2. füzet 15., 20. és 26. darabjainál láthatók.

OSZK: Z. 41.328 (Esterházy-gyűjtemény, Haydn-kottatára.)

                                                              

2)    GdMf  XV. 35.968:

[Anonym]: Ida csárdás. [Zg.-ra.] Előadják [Kecskeméti Józsi][2] Kecskeméty és Patikárus [Ferkó]. Pest, Lorber nyomt. 1856, Rózsavölgyi (R-C. No. 221.). 3 l. – 33 cm.

Töredezett, használt példány.

Mona 1200

OSZK: ZR 1.020[3]

 

3)    GdMf  XV. 36.491:

[ANONYM=BORZÓ Miska]: Isteni csárdás. Zg.-ra. Pesten, Rózsavölgyi és társa (R-C. No. 365.). 5 l. – 33 cm.

Alul a bécsi terjesztő: Bécsben Dunkl N. J.-nál, Kohlmarkt 5 sz.

A nyomdász: Pest, Nyom. Emich Gusztáv, 1865.

A külső címlapon a sorozat címe: „Csárdások”. A reklámozott 4 hasábos csárdás-címlistában aláhúzva a belső zenemű:

SÁRKÖZY F.[erenc]: Isteni csárdás.[4]

Megjegyzés: A „Fris”-nél balodalt idegen kéz írása: „N1 der Br T”.

Mona: 1319

OSZK: Mus. pr. 3246, ZR 1020/12

 

 

4)    GdMf  XV. 36 496:

[ANONYM=TRAVNYIK János]:[5] Makoi [!] csárdás. Zg.-ra. Pesten

[1850], Treichlinger (J. T. 183.). 5 l. – 33 cm.

Megjegyzés: No. 1.-nél ceruzával idegen kéz: „N 9 der Br”.

Mona 583

OSZK: ZR 1020, Mus. pr. 4155;

 

5) GdMf  XV. 36.497:

[ANONYM]: Sárga csikó. Lófuttatási csárdás. Zg-ra. Pest, [185?], Rózsavölgyi (J. W. 160). 3 l. – 31 cm.

Egyes források szerint Sárközi Ferenc műve.

Mona Ilona szerint a kotta 1852-ban eredetileg Wagnernél jelent meg, mely később Rózsavölgyihez került. Még bizonyításra vár, nem Bartay Ede: Válogatott csárdások sorozatának különkiadása-e (lásd később).

Mona 328; OSZK: Z. 50.656: Lásd: „Lófuttatási csárdás” c. alatt.

 

6)    GdMf  VI-36.023:

ÁBRÁNYI Kornél [id.]:[6] Blaháné[7] kedvelt dalai. 24 válogatott magyar népdal, melyeket Blaháné assz. /Kölesi Luiza/ a népszínművekben a Nemzeti Színházban és a hangversenyekben leggyakrabban szokott énekelni. É.-hangra zg.-kíséret és -átirattal ellátta --. Bp. [1868 után], Táborszky és Parsch (T. és P. 291). 29 l. – 32 cm.

Megjegyzés: A cédulakatalógusban „Brahms” neve szerepel a jelzet alatt. Belül a címlap verzón: „Nachlass Gülcher / Juni 1946”. Nem bizonyítható egyértelműen, hogy a kotta eredetileg is része volt-e Brahms hagyatékának. Forrás-értéke miatt elképzelhető azonban, hogy a Brahms-hagyatékból kikerült, majd visszavásárolt forrásról van szó.

25. l.: 22. szám: „Ne ne búsulj rózsám, kincsem...”

OSZK: Z. 43.574, Z. 67.419    

 

7)    GdMf  V. 36.330 – H. 30.669:

BARTALUS István:[8] [Százegy] 101 Magyar Népdal. É.-zg-ra alk. --. Pest, [1861], Rózsavölgyi és Tsa (664. sz.).

Megjegyzés: A címlapon Brahms hagyatéki bélyegző.

Megjegyzés: Brahms fő gyűjteményi forrása ez a kötet: a kottán rendszeres használat, kijelölés nyoma látszik a No. 7., 8., 12., 16., 17., 19., 20., 21., 27., 28., 29., 32., 33., 34., 46., 50., 56., 71., 87. számú daloknál.

Mona 1524

OSZK: Mus. pr. 12.297

 

8)    GdMf  XV. 36.239:

BARTAY Ede:[9] [Harminc] 30 Eredeti Magyar Zenedarab Régi Magyar Zene Szerzőktől, Bihari [János], Csermák [Antal], Lavotta [János],

Rózsavölgyi [Márk], Ruzitska [Ignác] s. a. t. Zg.-ra átírta --. Pest, [1853-54], Rózsavölgyi és Társa, 51 l. – 33 cm.

Megjegyzés: A címlapon nyomtatott ajánlás: Zsombolyi Csekonics Jánosné született Báro [!] Lipthay Leona Ő Méltóságának mély tisztelettel --.

Sorozatcím: „Régi magyar zeneművek”.

Brahms példányában a lapozásnál ujjlenyomat, szolid használat jelei látszanak.

Tartalom: 1. Arnold György: Magyar nóta; 2. Bihary: A felséges Magyar Királyné koronázására készített magyar nóta; 3. Bihary verbungja mikor a pénze elfogyott; 4. Bihary: Primitialis magyar; 5. Bihary: Lassu magyar;

6. Bihary: Debreczeni emlék; 7. Csermák: Lassu magyar; 8. Csermák: Verbung; 9. Csermák: Verbung. 10. Csermák (áthúzva: Bihary): Verbung, 11. Fáy László: Kinizsi harcz indulója. 12. Lavotta 1790. évben: Lassu magyar; 13. Lavotta: Verbung. 14. Liszt [János]: Lassú magyar, 15. Liszt [János] Verbung. 16. Liszt [János]: Verbung; 17. Rákoczy siralma melyből Rákoczy induló származott; 18. Rózsavölgyi: Lassu magyar; 19-20-21. Rózsavölgyi: Magyar nóta; 22. Rózsavölgyi: Lassu magyar; 23. Rózsavölgyi: Nemzeti buzgalom; 24. Ruzitska: Bucsuzó; 25. Ruzitska: Magyar nota; 26. Ruzitska: Verbung; 27. Sárközy: Lassu magyar; 28. Tóth József: Lassu magyar; 29. Tárodi Pál: Lassu magyar, 30. Tsóri András: Magyar nota.

Mona: 2318-19

OSZK: ZR 912

 

9) GdMf  XV. 35.996:

BARTAY Ede: Válogatott csárdások. Zg.-ra alkalmazta --. Pest, 1853, Rózsavölgyi (R-C. No. 39.): No. 1. Fakó lovam (Miskolczi csárdás.).

Megjegyzés: A 3-5. lapon a csárdás fölött bélyegző: „Aus dem Nachlaß von Johannes Brahms”.

A címlapon további 6 további reklámozott csárdás címe: Sárga csikó (2), Egy kis kenyér (3), Kedvencz (4), Tücsök nóta (5), Pálinkás csárdás (6), Morog a brugó (7).

Mona 980

OSZK: Z. 42.428

 

10) GdMf  XV. 35.997:

BARTAY Ede: Válogatott csárdások. Zg.-ra alkalmazta --. Pest, [1853], Rózsavölgyi (R-C. No. 114): No. 7. Morog a brugó. 5 l. – 33 cm.

[A Galgóczi emlék forrása.]

Megjegyzés: A példány Bécsben nem volt hozzáférhető.

Mona 1078

OSZK: Mus. pr. 12.275

 

11) GdMf  VI. 36.022:

BOGNÁR Ignác:[10] [Ötven] 50 eredeti nép és magyar dal.  A [Füredi] Füredy Mihály által kiadott 100 népdal folytatása. Szerkeszté, a zg. kiséretet hozzá szerzé és kiadja --. Pesten 1856, Rózsavölgyi (R-C. No. 237.). 43 l. – 31 cm.

 A címlapon nyomtatott ajánlás: Méltóságos Lugosdi és Vajai Grof [!]

Vay Lászlóné Asszonynak, született Beniczei Beniczky Sarolta Ő Nagyságának.

Megjegyzés: Ceruzás jelzések láthatók feltehetően Brahmstól a 2. számú dalnál („A galambom”), kék ceruzás keresztjel a bal- vagy jobboldalon az 5. („Nagypénteken”), 6. („Kis szekeres, nagy szekeres”,15. („Fakó lovam”), 18. („Mi füstölög”), 23. („Te vagy, te vagy barna kislány”), 30. („Jaj de szomorúan”), 31. („Arra járjunk”), 44. („Még azt mondják, betyár vagyok”), 45. („Kiöntött a Sajo”), 49. („Akkor szép a kert rózsája”) számú dalok mellett.

Mona 2483

OSZK: Mus. pr. 6.603;

 

12) GdMf  XV 35.988:

BUNKÓ Ferenc:[11] [Tizenhárom] 13 karancsai Paloc Nota. Zg.-ra --. Pesten, 1857, Rózsavölgyi (R-C No. 266). Nyomt. Lorber G. Pesten.

9 l. – 34 cm.

Megjegyzés: Bereczky János forrás azonosítása nyomán[12] Szacsvai Kim Katalin találta meg magát a kottát a GdMf-ben, 1997-es kutatóútja során.

Megjegyzés: A 3., 7., 8., 9. és 12. számnál ceruzás aláhúzás, vagy kettős rovátka jel (//) látható. Dr. Otto Biba, a GdMf vezetője szerint Brahmstól származó bejegyzések ezek.

Mona 1247

OSZK: Z. 44.260.

 

13) GdMf  XV. 35.982:

DOBOZY Károly:[13] Bertha csárdás. Zg.-ra szerzette és Méltóságos gróf Nákó Kálmánnő született Bobdai Gyertyánffy Bertha Ő Nagyságának mély tisztelete jeléül ajánlja --. 41dik műve. Pest 1860, Langer Ede ny. 5 l. – 33 cm. (Alul: „ónba véste Dietze Pesten.”)

Megjegyzés: Különösen gazdagon berendezett kiadvány: a két kottaoldal előtt zöld külső címlap, majd hártyapapírral védett aranyos nyomású, tartalmilag azonos belső címlap.

OSZK: Mus. pr. 8.902

 

14) GdMf  VI. 36.016:

EGRESSI Béni[14] / Válogatott eredeti magyar dalai / zongora kísérettel / új kiadásban / Rv. és társa, No. 345. [Közös címlap 22 mű felsorolásával.]

Belül: [I]/ Szózat. [É.-zg.] Díjkoszorúzott zenéjét írta --. Költemény Vörösmarty [Mihály]tól. Pesten [1858 után], Rózsavölgyi (R. et C. No. 345.). 5 l. – 33 cm.

[II]/ Szózat. 4 szólamú ffikari letét.

Megjegyzés: A lila színű külső borítón jobb oldalon kézzel a korábbi tulajdonos neve: „Nakó Bertha”.[15]

Mona 1314

OSZK: Z. 48.551,  Mus. pr. 5341

 

15) GdMf  XV. 35.983:

EGRESSY Benjámin:[16] Honvágy. Eredeti Magyar. Zg-ra szerzé és Méltoságos [!] Gróf Dessewwffy Ágostonné született Báro [!] Bánffy Johanna ő nagyságának tisztelettel ajánlja --. Pest [1843?], Wagner (W. J. P.). 3 l. – 34 cm.

Mona 361

OSZK: Mus. pr. 1.275

 

16) GdMf  XV. 35.979:

EGRI János: Erzsi csárdás. [Zg.-ra.] Pesten 1867, Rózsavölgyi (N. G. 1451). 5 l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Szigethy Gyuláné született Szalay Erzsébeth Urhölgy ő Nagyságának.

Mona 2249

OSZK: Mus. pr. 7.736

 

17) GdMf  VI. 36.035:

ERKEL Elek: A piros bugyelláris. Csepreghy Ferencz legujabb eredeti népszínművének összes kedvelt dalai. É.-hangra zg. kísérettel alkalmazta --. Bp. [187?], Táborszky és Parsch (T. és P. 759). 19 l. – 32 cm.

Tartalom: 1. Zöld leveles diófa; 2. Az én uram akaratos; 3. Fösvény az én uram szörnyen; 4. Rózsa bokorba’ jöttem a világra; 5. Hírös város az alföldön; 6. Fekete szem éjszakája; 7. Ilyen olyan kis legény; 8. Érett a búza; 9. Piros, piros, piros; 10. De szeretnék rámás csizmát; 11. Azt kérdezi;

A kotta elismerő oklevelet kapott Bécsben 1873-ban. Újszerű állapotban van.

OSZK: Mus. pr. 11.353

 

18) GdMf  V. 36.010:

ERKEL Elek:[17] A sárga csikó. Csepreghy [Ferenc] legujabb népszínművének tíz közkedveltségű dala. É.-hangra zg. kísérettel alkalmazta --. Budapest [1876], Táborszky (T.-P.718. sz.), 13 l.

32 cm.

Tartalom: 1. Túl a Tiszán. 2. Életedben mindig. 3. Bújdosik a kedves rózsám. 4. Nincsen annyi tengercsillag. 5. Csárdás kis kalapot. 6. Barna legény. 7. Ha bemegyek. 8. Tarka kendőd lobogása. 9. Ne menj el (Túl a Tiszán). Szerzé Szentirmay. 10. Budapesti kis barna. Szerzé Szentirmay.

Megjegyzés: Használat nyomai, ujjlenyomat az 5,  számnál.

A címlapon utalás a kotta, mint produkció, 1873-as bécsi elismerésére.

OSZK: Z. 61.212

 

19) GdMf  VI. 36.009:

ERKEL Elek: A vereshajú. Lukácsy Sándor népszínművének nyolcz közkedveltségű dala. – É.-hangra zg. kísérettel alkalmazta --. Bp. [187?],

Táborszky és Parsch (T. és P. 710), 11 l. – 33 cm.

Tartalom: 1. Lehullott a rezgőnyárfa; 2. Nem szól a tilinkóm; 3. Dínom, dánom; 4. Fecském; 5. Hallod-e kisleány; 6. Tisza mentén; 7. Hullámzó Balaton; 8. Csipke bokor;

Megjegyzés: Szép belső címlap. Utalás az 1873-as bécsi kiállítás kitüntető oklevelére.

OSZK: Z. 52.596

 

20) GdMf  VI. 36.014:

ERKEL Elek: Népszínházi dalok folytatása. É.-hangra zg. kísérettel alkalmazta--. Budapest [187?], Táborszky és Parsch (T. – P. 720) 13 l. – 34 cm. [Kapható:] Bécsben Wessely F.nél. [Nyomtatta:] Röder G. kőnyomdája Lipcsében.

Tartalom: 1. Hótól fehér; 2. Fürge mosólány; 3. Lekaszálták már; 4. Ha szavaid; 5. Édes anyám; 6. Kicsi a lány; 7. Csalfa legény; 8. Titkon nyílik; 9. Kétszer is nyit; 10. Jaj, be édes; 11. Csöndes estén; 12. Az én ruhám;

Megjegyzés: Lapozás nyoma több helyen is látszik. Alul sérült, hiányos.

A kotta 1873-ban bécsi elismerő kiállítási oklevelet kapott.

OSZK: Mus. pr. 10.318

 

21) GdMf  VI. 36.008:

ERKEL Elek: Válogatott dalok a legkedveltebb népszínművekből. Énekhangra zg. kísérettel alkalmazta --. Budapest ([1873], Táborszky (756. sz.).

Tartalom: A „Huszárcsíny”-ből: Huszár vagyok; 2. Ha te elmégy; 3. Sárga csikó;

„Tündérlak”-ból: Jer szívemhez; 5. Mariskám (forrás!);

„Csikós”-ból: Végig mentem; 7. Azért hogy kend; 8. Beszegődtem Tarnoczára;

„Malom alatt”-ból: 9. Volt szeretőm; 10. Ennek a legénynek;

OSZK: Mus. pr. 12.244

 

22) GdMf  VI. 36.012, VI. 36.030:

ERKEL Gyula: A falu rossza. Tóth Ede[18] pályanyertes népszínművének összes kedvelt dalai. É.-hangra zg. kísérettel alkalmazta --. Bp. [187?], Táborszky és Parsch (549. sz.). [Terjeszti:] Bécsben Wessey F., Lipcsében Hofmeister Fr. – Nyomda: Röder C. G. kőnyomdája Lipcsében.

Tartalom: 1. Itt vagyok, ragyogok! 2. Sárgán virágzik a repcze. 3. Alig virrad, alig alkonyul, szerzé Szentirmay Elemér. 4. Húzzad, csak húzzad keservesen. 5. Fogadásom tiltja szeretni. 6. Én vagyok a falu rossza.[19]

OSZK: Mus. pr. 18.535

 

23) GdMf  VI. 36.013:

ERKEL Gyula:[20] A „Toloncz”. Tóth Ede népszínművének összes kedvelt dalai. (É.-zg). Bp. é. n. [1876], Táborszky és Parsch (648), 13 l.;

Tartalom: 1. „Búra, búra, búbánatra születtem”; 2. „Jaj de sok szép szeretőm volt”; 3. „A szívem, a szívem oly szomorú”; 4. ”Szomorúan zúgbúg a szél”; 5. „Késő ősznek hideg szele” Erkel Ferencztől;[21] 6.

„Canon. Volt nekem”; 7. „Babot vittem a malomba”.

Megjegyzés: Nincs a kottában használatra utaló jel. Az „1873-iki bécsi közkiállítás” elismerő oklevéllel jutalmazta.

 

24) GdMf  VI. 36.011/[A]:

ERKEL Gyula: Blaháné legkedveltebb dalai. 1. A háromszéki leányokból „Maros vize folyik csendesen”. – 2. A falu rosszából „Fogadásom tiltja szeretni”. É.-hangra zg. kísérettel --. Bp. [1868 után], Táborszky és Parsch (T és P 531).  Bécsben Wessey F.-nél.  7 l. – 34 cm.

OSZK: Mus. pr. 4.622

 

25) GdMf  VI. 36.011/[B]:

ERKEL Gyula: Blaháné és Tamássy[22] legkedveltebb dalai. [Hét dal.]

É.-hangra zg. kísérettel --. Bp. [187?], Táborszky és Parsch (T. és P. 549), Bécsben Wessely F.nél, 9 l. – 33 cm.

Tartalom: No. 1-4. „Itt vagyok, ragyogok”; „Sárgán virágzik a repce”; SZENTIRMAY Elemér /NÉMETH János/ után: „Alig virrad, alig alkonyul” (A falu rosszából./; „Húzzad, csak húzzad”. No. 5-7: A ripacsos Pista dolmányából:„Zsuzska lelkem”; „Czifra szűröm”; „Hallod-e rózsám”.

Megjegyzés: Több helyen lapozás nyoma.

OSZK: Z. 302.658

 

26) GdMf  VI. 36.015:

ERKEL Gyula: Soldosné kedvelt dalai. Hat eredeti ls székely népdal, melyeket Soldosné assz. A „Léány kérőben” és más népszínművekben a népszínházban leggyakrabban szokott énekelni. É.-hangra zg. kísérettel alkalmazta --. Bp. [1873], Táborszky és Parsch (T. és P. 624). 9 l. – 33 cm.

Tartalom: 1. Körül van Szatmár kerítve. 2. Kerek az én kalapom. 3. Vörös bort ittam az este. 4. Szeretlek angyalom. 5. Székely nóta. 6. Azért jó a disznótor.

Megjegyzés: Újszerű állapotban. 1873-ban bécsi kitüntető oklevél.

OSZK: Z. 52.596

 

27) GdMf  XV. 36.492:

FARKAS Miska:[23] Luiza csárdás. Frank I.[gnác]tól[24]. Zg.-ra kiadta --. Pest 1856, (R-C. No. 216). 5 l. – 33 cm.

„Csárdások” sorozat része.

Megjegyzés: A csárdás Allegro szakaszához idegen kéz ceruzával beírta: „N 8 der Br.” - Töredezett szélű, rossz állapotú kotta.

Mona 745

OSZK: ZR 1245, ZR 1344

 

28) GdMf  XV. 35.960:

FARKAS Miska: Győri Emlék. Eredeti csárdás. Zg.-ra szerzé --. A’ Győri nemzeti Zenetársaság karigazgatója. – Nyomt. Lorber Pesten 1856, Rózsavölgyi (R-C. No. 218). 5 l. – 35 cm.

Mona 1197

OSZK: Mus. pr. 1.430

 

29) GdMf  XV. 35.959:

FARKAS Miska: Irma csárdás. Zg.-ra szerzé --. Pesten 1857, Rózsavölgyi (R-C. No. 276). 5 l. – 34 cm.

Mona 1255

OSZK: Mus. pr. 1.440

 

GALÁNTAI táncok lásd Anonym-nál (a helyszínen „Unbekannt” szerzőkhöz sorolva.)

 

30) GdMf  VII. 36.120:

GEGENBAUER, J. C.:[25] Premičre Transcription de mélodies hongroises pour piano par --. Op. 10. Wien, C. A. Spina (C. 25.066).

Nyomtatott ajánlás: „Ŕ Monsieur le Docteur Johannes Brahms”.

Megjegyzés: A 13. laptól a Con fuoco tempójelzésű rész témája: „Helyre Kati”.

 

31) GdMf  VII. 36.375:

GOBBI, Henri:[26] [Premičre] 1čre Grande Sonate dans le style hongrois. Pour le piano. Op. 13. Pest [1867], Commission de Rózsavölgyi. 25. l.-

34 cm.

A külső címlapon nyomtatott ajánlás: „Ŕ monsieur L’Abbé Dr. François Liszt.” Felül tintával és kézzel a szerzői ajánlás:

„Herrn Johannes Brahms / achtungsvoll / Henri Gobbi”. Alul: „Pesth 7/12 1867”. A szerző feltehetően Brahms pesti, 1867. dec. 7-i koncertje alkalmával adta át a kottát.

 

32) GdMf  III. 25472 – H. 27.894:

GOLDMARK, Carl:[27] Frühlings-Hymne (Maibetrachtung.) Gedicht von Geyer für Chor, Alt-Solo und Orchester, componirt von --. Op. 23. Partitur. Mainz, Schott (21546).

Nyomtatott ajánlás: „Johannes Brahms zugeeignet.”

A kotta melléklete 11 lapos kéziratos partitúra, plusz további betoldások, meghatározott jelzett részletekhez, külön oldalakon.

OSZK Z. 42131

 

33) GdMf  XIII. 29.224 – H. 26.302:

GOLDMARK, Carl: Ländliche Hochzeit. Symphonie in 5 [fünf] Sätzen.

Partitúra, Mainz, Schott.

Megjegyzés: Újszerű példány.

OSZK Mus. pr. 11.369

 

34) GdMf  XIII. 27.776 – H. 26.299:

GOLDMARK, Carl: Scherzo für Orchester von --. Op. 19. – Wien, bei J. P. Gotthard (J. P. G. 75);

Nyomtatott ajánlás: „Herrn Anton Rubinstein zugeeignet.”

Megjegyzés: Újszerű példány.

Kézirata az OSZK Goldmark-hagyatékában: Ms. Mus. 6472;

 

35) GdMf  XII. 45.360:

GOLDMARK, Carl: Ouverture zu Penthesilea für Orchester von --. Op. 31. Mainz, B. Schott’s Söhne.

Alul tintával szerzői ajánlás: „An Johannes Brahms v. Carl Goldmark. Wien 20/3, 1880.”

Kézzel piros jelzés: „W”. Mellette: „Widmungsexemplar”.

Újszerű példány.

OSZK Goldmark-hagyaték: Ms. Mus. 6483

 

36) GdMf  XII. 36.156 – H. 26.111:

GOLDMARK, Carl: Ouverture zu Sappho für Orchester von --. Op. 44.

Partitur. Berlin, Simrock (10123). É. n.;

A 14-15. oldal között ragasztott, de újszerű példány.

 

37) GdMf  IX. 36.372:

GOTTHARD, J. P.: Andante ongarese mit Variationen und Scherzo für 2 Violinen, Viola u. Violoncell, componirt von J. P. Gotthard, Op. 68. Partitur. Wien, bei J. P. Gotthard. (J. P. P. 226.) 17 l.

Megjegyzés: Felül nyomtatott ajánlás: Dem Florentiner Quartettverein: Jean Becker, F. Masi, L. Chiostri, Fr. Hilpert.

Alul kézzel balról felfelé szerzői ajánlás: „Johannes Brahms / mit freundl. Gruß / am 30/12, 871.” - Brahms jelzés nincs benne.

OSZK példánya nem ismeretes.

 

38) GdMf  VII. 36.343:

HEYSSIG, Alfred: Airs Hongrois. Ungarische Weisen. (Thčmes originaux) pour Piano par --, Oeuvre 2. Berlin, chez N. Simrock, 1890,

18 l.

Alig használt. OSZK példánya nem ismeretes.

 

39) GdMf  VI. 36.021:

HEGYI Béla – BÁTOR Szidor:[28] Az árendás zsidó. K. Angyal J. népszínművének összes kedvelt dalai. (É.-zg.) A dalok szövegeit írta Vidor Pál. Bp. 1882, Harmonia (H. 99.). 13 l. – 33 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „Vidor Pál urnak barátilag ajánlva”.

Megjegyzés: Brahms példányában sok helyen használat, gyakori lapozás nyoma.

OSZK: Mus. pr. 12.250

 

40) GdMf  XI. 36.667:

JOACHIM, Joseph:[29] Lindenrauschen. Abendglocken. Ballade.- Drei Stücke für Violine u. Pianoforte componirt u. Fräulein Gisela von Arnim gewidmet von --. Op. 5. Leipzig, Breitkopf (8723).

Partitúra és hegedűszólam.

Megjegyzés: lapozás nyoma a Balladában.

 

41) GdMf  XII. 27.562:

JOACHIM, Joseph: Ouvertüre für grosses Orchester von --. Op. 13.

Partitur. Simrock. Berlin, 1878 (8019).

Nyomtatott ajánlás: „Dem Andenken des Dichters Heinrich von Kleist”.

Megjegyzés: A példány 1. lapszéle sérült.

 

42) GdMf  IX. 36.428:

JOACHIM, Josef: Variationen mit Orchesterbegleitung. Partitur, Berlin, Ed. Bote u. G. Bock (12634), é. n. 83 l.

Ajánlás: „Sarasate freundschaflichst zugeeignet.”

Újszerű állapotban.

 

43) GdMf  XV. 35.976:

KÁLOZDY János:[30] Mákvirágok. Eredeti csárdás. Szerzé s a „Hölgyfutár” angolországi levelezőjének ajánlja --, az angol hadsereg 13. könnyű lovasezredének karmestere. Pest 1860, Emich. (3) l. – 34 cm.

Melléklet a „Hölgyfutár” c. laphoz, 1860.

Mona 2928

OSZK: Mus. pr. 1.964

 

44) GdMf  XV. 35.995:

KÁLÓZDY János: Magyar zenedarabok. Zg.-ra. Bécsben Müller. – 33 cm.

(1.   sz.) Neruda csárdás, é.n. (H. F. M. 422) 5 l.

Megjegyzés: Töredezett lapszél, használt állapot.

OSZK: ZR 1.020

 

45) GdMf  XV. 35.966:

KECSKEMÉTY Jósef: Hon leány. Eredeti csárdás. Zg.-ra szerzé és Gróf Ráday Borbála kisasszonynak mély tisztelettel ajánlja --. Pesten [1851], Treichlinger (J. T. 202.). 6 l. – 34 cm.

Mona 600

OSZK: Mus. pr. 1.996

 

46) GdMf  XV. 35.965:

KECSKEMÉTY József: Czeglédi emlék. (Eredeti) csárdás. Zg.-ra szerzé és tisztelettel ajánlja Tekintetes Varga Sámuel Urnak --. Pesten [1851] Treichlinger (J. T. 200) Nyomt. Walzel A. F. Pesten.

Megjegyzés: Erősen használt, töredezett állapotú példány.

Mona 598

 

47) GdMf  XV. 35.990:

KECSKEMÉTI Józsi: Festészeti Academiai csárdás. Zg.-ra szerzé --. 16. mű. Pesten 1854, Winter ny. 5 l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „Nagyságos Csernovics Péter úrnak mély tisztelettel.”

Megjegyzés: Használt példány.

Mona 2805

OSZK: Mus. pr. 1.989

 

48) GdMf  XV. 35.994:

KECSKEMÉTY Józsi: Második szerelem. Eredeti csárdás. Zg. szerzé --.

Pest 1866, Rózsavölgyi (R-C. No. 219). 3 l. – 33 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Ttts Novákovits Jánosnő született Müller Mária asszonyságnak.

Mona 1198

OSZK: Mus. pr. 12.263

 

49) GdMf  XV. 35.999:

KECSKEMÉTY Józsi munkái zongorára, Pest, Rózsavölgyi. – 33 cm.

5. sz. Csutora csárdás. [1853] (R-C. No. 106). 5 l.

Az első kottás lapon nyomtatott ajánlás: „...szerzé és tisztelettel ajánlja Erczl Ida kisasszonynak --.” 

Illusztrált címlappal.

Mona 1066

OSZK: Mus. pr. 6.258

 

50) GdMf  XV. 35.998:

KECSKEMÉTY Józsi munkái. Zg.-ra. Pesten Rózsavölgyi. – 34 cm.

1.    sz. Egressy halotti harangozása. (Halott-harangozás.) Csárdás.

1853. (R.C. No. 34.). 5 l.

Illusztrált címlappal.

Mona 969

OSZK: Mus. pr. 6.258

 

51) GdMf  XV. 22.391:

KECSKEMÉTY Józsi: Örzsike négyes. Zg.-ra szerzette és Berta Örzsike kisasszonynak tisztelettel ajánlja --. Pesten 1853, Rózsavölgyi (R-C. No. 120.). 7 l. – 34 cm.

Mona 1087

OSZK: Mus. pr. 1.998

 

52) GdMf  XV. 35.964:

KECSKEMÉTY (itt: KETSKEMÉTY) Józsi: Pannika csárdás. [Zg.-ra.]

20dik mű. – Pest, é. n. Rózsavölgyi (R-C. No. 507).

Megjegyzés: „Hám Jánosnő született Gulgás Anna asszonyságnak tisztelettel”.

Sérült, használt példány.

Mona 1377

OSZK: Mus. pr. 2001 (?)

 

53) GdMf  XV. 36.001:

KECSKEMÉTY Józsi munkái zongorára, Pest, Rózsavölgyi (1853)

(R-C. No. 201). 3 l. – 34 cm.

Belül: Pöngetyűs csárdás. (Zg.-ra.)

Erősen töredezett, használt példány, lapozás nyomokkal.

Mona 1179

OSZK: ZR 1247

 

54) GdMf  XV. 36.000:

KECSKEMÉTY Józsi: Tisza-háti libácska. Csárdás. Zg.-ra. Pesten 1854, Rózsavölgyi (R-C. No. 148.). 5 l. – 33 cm.

Mona 1118

OSZK: Z. 48.551

 

55) GdMf  VI. 36.005:

KECSKEMÉTY József: Turai emlék. Csárdás. 11. mű. [1853], Zg.-ra. Pest, Rózsavölgyi. – 34 cm.

(R-C. No. 57) [5 ] l.

Az első kottás lapon nyomtatott ajánlás: „....tisztelettel ajánlja Mráz Ágnes kisasszonynak Kecskeméty Jósef.”

Illusztrált címlappal.

Mona 998

OSZK: Mus. pr. 6.258

 

56) GdMf  XV. 35.967:

KECSKEMÉTY Károly: Szántó Pilisi Emlék. Csárdás. Zg.-ra szerzé és mély tisztelettel ajánlja nagyságos Jurkovics Lászlo (!) urnak --. Pesten 1859, Rózsavölgyi (R-C. No 575). 3 l. – 34 cm. Nyomt. Lorber.

Töredezett lapszél.

Mona 1454

OSZK: ZR 1.082

 

57) GdMf  XV. 36.002:

KÉLER Béla:[31] Bártfay emlék. Csárdás. Zg.-ra szerzé --. 31-ik mű. Pesten 1858, Rózsavölgyi (R-C. No. 512.) 5 l. – 33 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Csetneki és Tarkeői Albert Urnak.

Illusztrált címlappal, színes borítólappal.

Megjegyzés: A Friss feliratú rész fölött ceruzával: „No. 5 d. Br. J.”

Intenzív használat nyomai.

 

58) GdMf  XV. 35.974:

KÉLER Béla: Werböczy [!] csárdás. Zg.-ra szerzé --. (46dik mű.). Pest [1860], Rózsavölgyi (R-C. No. 492.). 7 l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „A’ nagyszebeni jogászoknak”.

Mona 1361

OSZK: Mus. pr. 2.023

 

59) GdMf  XV. 35.975:

KIRCH János:[32] Három a’ táncz mind halálig. Szöllősi Szabó Lajostul, zenéjét szerzé --.  37. munka. [Zg.-ra.] Pesten [184?], Wagner (F). 6 l. – 34 cm.

Mona 350

OSZK: Mus. pr. 2.094

 

60) GdMf  VI. 36.019:

KOLOZSVÁRI Gyula: Lehullott a rezgőnyárfa arany színű levele. – Zavaros a Bodrog vize. – Forró a czin-kanál nyele. - Csárdás[ok] kedvelt népdalokból. Zg.-ra szerkeszté --. Bp. é.n. Rózsavölgyi (R.-C. 678). 5 l. – 34 cm.

OSZK: Mus. pr. 14.575

 

61) GdMf  XV. 35.989:

KONKOLY THEGE Miklós:[33] Komáromi emlék. „Szál[l]j le szál[l]j le aranyos pillangó” és „Ez az én szeretöm [!] ez a piczi barna”, ered. népdalok. Zg.-ra átírta --. 5dik mű. Pesten 1860, Treichlinger (J. T. 437.). 3. l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „Zombath Tinka kisasszonynak tisztelettel.”

Mona 820

OSZK: Mus. pr. 2.158

 

62) GdMf  XV. 35.972:[34]

LANGER J[ános]:[35] A fiatal csárdás tánczosok. Kön[n]yű népies csárdások. Zongorára octávok[!] elhagyásával alkalmazta --. Op. 11. Pesten 1854, Treichlinger. – 34 cm. Nyomt. Steger Pesten, 1854.

Megjegyzés: A példány nagyon erősen használt, rossz állapotú, a belső címlapon a korábbi tulajdonos kézzel ráírta: „Madarász Máriáé”.

1.    füz. (J. T. 291.) 7 l.

A hasonló című 2. ( J. T. 292.) és 3. (J. T. 351.) lemezszámú füzetek nincsenek meg.

Megjegyzés: Major Ervin 1933-as tanulmánya által még nem gyanított fő forrás.

Mona 686

OSZK: Mus. pr. 2281

 

63) GdMf  VII. 35.838 – Q 14.050:

LISZT, Franz:[36] Präludium und Fuge über das Motiv B-A-C-H, orgonára. Rotterdam, 1855, Vleter.

 

64) GdMf  XIII. 23.684 – H. 26.487:

LISZT, Franz: Ce qu’on entend sur la montagne. Szimfonikus költemény, partitúra. Leipzig, 1857, Breitkopf u. Härtel.

 

65) GdMf  XIII. 26.472:

LISZT, Franz: Dante szimfónia. Partitúra. Leipzig, 1859, Breitkopf u. Härtel.

 

66) GdMf  XIII. 36.425 – H. 26.501:

LISZT, Franz: Hamlet. Szimfonikus költemény. Partitúra. Leipzig, 1861, Breitkopf u. Härtel (10.153).

 

67) GdMf  XIII. 24.626 – H. 26.498:

LISZT, Franz: Héroďde funėbre. Szimfonikus költemény. Partitúra, Leipzig, 1857, Breitkopf u. Härtel (9318).

 

68) GdMf  VII. 35.829:

LISZT, Franz: Marche des pélerins de la symphonie Harold en Italie de Berlioz. Zg-ra 2 kézre,1879, Brandes.

 

69) GdMf  XIII. 24.621 – H. 26.494:

LISZT, Franz: Mazeppa. Szimfonikus költemény. Partitúra, Leipzig, 1856,

Breitkopf u. Härtel (9137).

 

70) GdMf  XIII. 24.593 – H. 26.489: 

LISZT, Franz: Orpheus. Szimfonikus költemény. Partitúra, Leipzig, 1856, Breitkopf u. Härtel.

 

71) GdMf  XI. 36.780:

MAJOR J. Gyula:[37] Trio pour Piano, Violon et Violoncelle, Op. 20. Partitúra és szólamok. Budapest, Könyvnyomda RT, é.n.

 

72) GdMf  VI. 36.802:

MÁTRAY Gábor/ Gabriel, MÁTRAY:[38] Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye. / Allg. Sammlung Ung. Volkslieder. (É.-zg.)  Rendezé ’s kiadá / Hrsg. von --. Rendezés ’s kiadá--. Budán Cs[ászári] kir[ályi] magyar egyetemi ny. – 32 cm.

Megjegyzés: A katalóguscédulán jelzik, hogy Brahms kottatárában eredetileg megvolt a gyűjtemény 1. kötetének 1-2. füzete, és a 2. kötetnek az 1. füzete. Tehát a teljes Gyűjtemény. – A példányok könyvtári állományrevízió miatt azonban nem voltak hozzáférhetőek. - Az OSZK Zeneműtárában található reprezentatív Mátray Egyetemes Gyűjtemény (Mus. pr. 6.682) bibliográfiai leírása több ponton eltér a rövidített bécsi címleírástól.

Ezért a hazai címleírás részletes átvételétől itt eltekintünk.

3. füzet = 2. kötet/ 1. füzet: 80. szám: „Felsütött a nap sugára”: A Kossuth-nóta dallama egykorú allegorikus szöveggel. 1858-ból.

 

73) GdMf  VI. 36.042:

MÉRTY N.: Árvalányhaj. Négy igen kedvelt népdal. Zg. kísérettel

ellátta --. Pesten 1864, Rózsavölgyi (N. G. 892). 10 l. – 33 cm.

Illusztrált.

Mona 1774

OSZK: Mus. pr. 6697

 

74) GdMf  XV. 36.009:

MÉRTY (N.): Kalocsai emlék. [Zg.-ra.] Pesten [1865], (Rv. N. G. 1201),

 5 l. – 34 cm.

Megjelent a „Csárdások” sorozatban.

Megjegyzés: A Friss fölött („Repül a szán”) ceruzával: „N. 4”. – Két példányban is megvan.

Mona 1775

OSZK: Mus. pr. 2618

 

75) GdMf  XVI 36.045:

MOSONYI Mihály:[39] Hertelendy Ezredesnek indulója Ulmnál /:1805:/, zg.-ra átírta --. 1665. sz. Pest, Rózsavölgyi és Tsa.

A példány a helyszínen nem volt hozzáférhető.

OSZK: Z. 44.509

 

76) GdMf  XV. 35.984:

MÜLLER Ferencz: Folytatása a Tolnai Lakadalmas Csárdásnak. Op. 27.

Zg.-ra alkalmazva és Kuliffay Mária Kisasszonynak mély tisztelettel ajánlja --. Pest, [184?] Wagner, lemezszám és év nélkül. 7 l. – 32 cm.

Mona 447

OSZK: Mus. pr. 7.594

 

77) GdMf  IV. 36.806 – H. 29544:

NAGY Gábor: A szép Iliána. Operett. Kéziratos partitúra, 12 zeneszámmal, magyaros, romános tételekkel. A ceruzás bejegyzések talán Brahmstól származnak.

Megjegyzés: OSZK kontroll példánya Krecsányi Ignác könyvtárából: Szinh. 1111 jelzeten az író nevénél: MOLDOVÁN Gergely: A szép Iliana. Népszínmű magyar és román dalokkal. Zene: Nagy Gábor.

A nemzeti könyvtári jelzeten egy kötet kéziratos partitúra, zenekari szólamok, karszólamok, továbbá szólóének stimmek vannak.[40]

 

78) GdMf  VI. 36.024:

NAGY Sándor: Sír a kislány. Pihenj kislány.  Zg-ra [alkalmazta] --. Budapest, Harmonia, é.n.

 

79) GdMf  XV. 35.987:

NAGY Sándor: [Öt] 5 Magyar Népdal. Bécs, é. n. [186?], Kratochwill (V.K. 1228.). 5 l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Nagy-Kaszap Emilia úrnőnek ajánlja --.

 

80) GdMf  VI. 36.046:

NÉMETH János [=SZENTIRMAY Elemér]:[41] Szerelem Dalok. (É.-zg.), 85ik mű. Szövegét írták Petőfi Sándor és Ormodi Bertalan. Pest [1866], Kugler (46). 5 l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Az esztergomi dalárdának.

A dalok között: „Tíz pár csókot...”

Mona 2623

OSZK: Mus. pr. 8561

 

81) GdMf  XV. 36.498:

NITTINGER Adolf: Rózsa bokor. Csárdás. Zg.-ra szerzé --. Pesten 1864, Rózsavölgyi (G. N. 1000). 5 l. – 34 cm.

Megjegyzés: A Rózsavölgyi Cég 1000. kiadványa.

Mona 1877

OSZK: Mus. pr. 2819

 

82) GdMf  XV. 35.993:

OZORAY Gyula: Három huszár. 1. Rajta. – 2. Igazodj. – 3. Hat vágás. Csárdás. Zg. Pesten [1851], Rózsavölgyi (R.- C. No. 8.). [11] l. – 33 cm.

Illusztrált.

Mona 937

OSZK: Mus. pr. 2852

 

83) GdMf  XV. 35.970:

PATIKÁRUS Ferencz: Bárándy emlék. Eredeti csárdás. Zg.-ra szerzé --. Pest [1855], Rózsavölgyi (R-C. No. 198.). 5 l. – 33 cm. Nyomt. Winter S. kőny. Pesten.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „Méltoságos [!] Báró Spléni Paulina, született Báró Spléni ő nagyságának.”

Megjegyzés: 2 szakaszos d-moll Lassú bevezetés. Utána Friss 1. Mellette kék ceruzás kétszer aláhúzott megjegyzés: „No 6”. (V. ö. Bereczky János hipotézisével, irodalomjegyzék, i.m.).

A címlap erősen foltos. Használt kotta.

Mona 1176

OSZK: Mus. pr.  12.275

 

84) GdMf  XV. 35.969:

PATIKÁRUS Ferencz: Paulina csárdás. Zg.-ra szerzé --. Pest, Rózsavölgyi, No.545. Nyomt. Lorber, 1859.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „Ngos Szepessy Gyula[né] született

Pattay Paulina úrhölgynek.”

Megjegyzés: Töredezett külső zöld címlapján jobboldalt alul ceruzával írt számok (vételárak?). Az „54 új kr.” alatt ceruzás két fölfelé húzott párhuzamos vonaljelzés: „//”

Mona 1412

 

85) GdMf  XV. 35.977:

[RÁCZ] RÁTZ Pál: „Nem ver meg az Isten.” – „Lefelé folyik a tisza [!]. – „Mokor csárdás”. Zg.-ra átírta --. Pest [1866?], Rózsavölgyi (J. T. 477). 6 l. – 34 cm.
A címlapon a nyomtatott ajánlás: „Tekintetes Vaszillievics Vazul Urnak. Herdy Ferencz közkedvességgel játza [!].”

Megjegyzés: Lapszéleknél ujjlenyomatok vannak, de kijelölés nincs.

OSZK: Mus. pr. 1.720

 

86) GdMf  XVI. 45.346:

A RÁKÓCZI induló bécsi korai kiadása:[42]

Neue Sammlung von Märschen. No. 4. Ungarischer [=Rákóczi] Marsch.

Pianoforte zweihändig. Wien bei Pietro Mechetti, é.n. (P. M. 4327.). 3 l. - 32 cm.

Erősen kopott példány.

OSZK: ZR 1304

 

87) GdMf  VI. 36.048:

RISZNER József:[43] [Harminc] 30 válogatott dal [Palotási] Palotásy Jánostól[44]. Zg. kísérettel, mely magában is játszható, ellátta és kiadja --. 50ik mű. Jászberény é. n. Riszner. – 32 cm.

1.-2. füzet, 19-19 lap.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Jász-Nagykun-Szolnokmegye hölgyeinek.

A zeneszerző portréjával.

 

88) GdMf  XV. 36.003:

A)  RISZNER [József] Jósef: Tolnai lakadalmas. Csárdás. Zg.-ra alkal-

mazá--. 2. kiad. Pesten [1847?], Wagner (J. T. 133.). 3 l. – 32 cm.

OSZK: ZR 1143

B)  RISZNER József: Tolnai lakadalmas. Zg.-ra Pest, [1861 után] (N. G. 182).3 l. – 34 cm.

Mona 529-530, 870

OSZK: Mus. pr. 3138-3139

 

89) GdMf  XV. 35.992:

RÓZSAVÖLGYI Márk:[45] Ellenzéki Körmagyar. Zg.-ra alk. --. Pesten, é.n. Wagner Jos. (J. W. 40).

Mona 280

OSZK: Mus. pr. 12.275

 

90) GdMf  XV. 35.980:

RÓZSAVÖLGYI Márk: Kesergő. Eredeti magyar. Zg.-ra szerzé és Tekintetes Bohus János Ur hitvesének született Szőgyényi Antónia Ő nagyságának uj évi tisztelkedésül mély hódolattal ajánlja --. Pesten [1859?], Rózsavölgyi (R-C. No. 278.) 5 l. – 27 cm.

Mona 455

OSZK: Mus. pr. 10.897

 

91) GdMf  XV. 35.961:

SÁRKÖZY Ferencz: 1866-iki Farsang legkedveltebb Csárdása. Zg.-ra szerzette --. Pesten, Rózsavölgyi, (1299 sz.). (lapszám és gerincméret nélkül.)

Ajánlás: Vájszkai Gromon Dezső ur ő Nagyságának.

Mona 2115

 

92) GdMf  XV. 35.963:

SÁRKÖZY Ferencz: Technikus Csárdás. [Zg.-ra] --. Pest, Rózsavölgyi (R-C. No. 274.) További adatok nélkül.

 

93) GdMf  VI. 36.020:

SERLY Lajos:[46] A tót leány. [A népszínmű dalai.]

É.-hangra zg. kísérettel szerzé --. Bp. [1882], Harmonia (H. 40.)

15 l. – 34 cm.

Megjegyzés: Csak a katalóguscédula maradt meg, Brahmsra utaló jelzéssel, a kotta nem.

A címleírást az OSZK példány alapján egészítettük ki.

OSZK: Mus. pr. 8.974

 

94) GdMf  VI. 36.032:

SERLY Lajos: Marcsa és Mariska. [A népszínmű dalai.] É.-hangra zg. kísérettel szerzé --. Bp. [1882], Harmonia (H. 38.). 11 l. – 33 cm.

Megjegyzés: Csak a katalóguscédula maradt fenn, a kotta már nem.

A címleírást az OSZK példány alapján egészítettük ki.

OSZK: Mus. pr. 8984, Mus. pr. 12.251

 

95) GdMf  VI. 36.088:

SIMONFFY Kálmán:[47] Dalvirágok. Eredeti 40 magyar dal. Ös[s]zhangosítá és zg. alkalmazá Ábrányi Kornél. Pest [1865], Rózsavölgyi (N. G. 1274). 41 l. – 33 cm.

Illusztrált.

Mona 2091

OSZK: Mus. pr. 12.257

 

96) GdMf  VII. 36.018:

SIPOSS Antal:[48] A Magyar Nemzet Diadala, [Zg.-ra.] 22. mű, Pest, Rózsavölgyi (N. G. 1643), 1868, 7 l. – 34 cm.

Megjegyzés: Kossuth-kép a címlapon (!).

OSZK: Mus. pr. 3414/2

 

97) GdMf  VII. 36.044:

SIPOSS Antal: [Három] 3 dal [Egressy] Egressi Béni-től. [Zg.-ra.] 14ik mű. Pest, Kugler, 1866, 6 l. – 33 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Méltós[ágos] Gróf Degenfeld Jósef urnak.

Mona 2657

OSZK: Mus. pr. 3.388

 

98) GdMf  VII. 36.039:

SIPOS Antal: Inség-Bazar-Emlék. Zg.-ra szerzé --. Pest, 1864, Kugler.

11 l. – 32 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Özvegy Batthyány Lajos grófné Ő Méltóságának.

A belső címlapon Magyarország főrangú hölgyeinek portréi. Többen gyászfátyollal, köztük özvegy Damjanicsné.

Mona 2594

OSZK: Z. 47.929

 

99) GdMf  VII. 36.017:

SIPOS Antal: Liszt Induló. Zg.-ra szerzé és Dr. Liszt Ferencznek hálás mély tisztelettel ájanlja [!] --. 21dik mű. Pest [1867?], Kugler (150). 9 l. – 34 cm.

OSZK: ZR 864

 

100) GdMf  VII. 36.043:

SIPOS Antal: Pesti emlékek! 3 eredeti magyar dal.

1.    sz. „Sikolt, rikolt a sarkantyu”. –

2.    sz. „Édes falum határa”. –

3.    „Elszegődtem Tarnóczára”. Zg.-ra szabadon át irta --.

Pesten 1868, Rózsavölgyi (N. G. 1529). 7 l. – 33 cm.

OSZK: ZR 865

 

101) GdMf  VII. 35.971:

SZÉKELY Imre:[49] Idyllek magyar dalok felett. Zg.-ra szerzé--. Budapest, Táborszky (T. és P. 786). 5 l. – 34 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Méltóságos Gróf Zichy Géza urnak a nemzeti zenede elnökének mély tisztelettel ajánlva.

Uő további ilyen című folytatásos füzetei a Táborszky és Parsch kiadó 795, 796, 805. lemezszámú kiadványaiként. 

 

102) GdMf  VII. 36.007:

SZÉKELY Imre: Fütyöl a szél, 16-dik Ábránd Simonffy Kálmán dala fölött. Zg.-ra szerzé --.Pesten [1867], Rózsavölgyi (N. G. 1466). 11 l. – 32 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Szathmáry Eleonora kisasszonynak.

A borítón: Székely Imre zongoraművei 9.

Mona 2264

 

103) GdMf  VII. 36.036:

SZÉKELY Imre: „Nagy pénteken mossa holló a fiát” és „Helyre Kati”.

17-dik Magyar Ábránd. Zg. szerzé --. Pesten, [1867], Rózsavölgyi (N. G. 1471). 19 l. – 32 cm.

A borítón: Székely Imre zongoraművei 9.

 

104) GdMf  VI. 36.026:

SZENTIRMAY Elemér:[50] Égő szerelem. Hat eredeti magyar dal. É-zg. 143ik mű. Budapest [188?], Harmonia (H. 130). 11 l. – 31 cm.

A címlapon nyomtatott ajánlás: „Hubay Jenőnek ajánlva”.

Illusztrált, színes.

 

105) GdMf  VI. 36.025[51]:

SZENTIRMAY Elemér: Szívhullámok. Budapest, Harmonia, é.n.

OSZK: Z. 27.073

 

106)   GdMf  VI. 36.027:

SZENTIRMAY Elemér: A vadgalamb. Budapest, Harmonia, é.n.

OSZK: Mus. pr. 9138

 

107) GdMf  VI. 36.034:

SZENTPÉTERY [Zsigmond]:[52] Tündérlak magyarhonban. Eredeti népszínmű dalokkal, 3 felvonásban. – Írta --. Bp. é.n. Pirnitzer (PF8k). 10 l. – 33 cm.

OSZK. Z. 54.863

 

108) GdMf  VI. 36.033:

[SZERDAHELYI József][53] zenéjével:

A csikós. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal és táncokkal írta Szigligeti Ede. Budapest, Pirnitzer Frigyes (P.F. 8b), é. n. - Stich u. Druck von F. W. Garbrecht in Leipzig. 13 l.

Megjegyzés: Fekete ceruzás jelölés a 3., 5., 6. számnál („Vagy enyémmé teszlek”, „Beszegődtem Tarnoczára bojtárnak”, „Megérem én a magam sorsával”), kék vastag ceruzás kijelölés a 10. számnál: „Magasan repül a daru”).

OSZK: ZR 557

 

109) GdMf  VI. 36.041:

TISZA Aladár [= LANGER Viktor]:[54] Kedvelt Népdalok. [16 dalát] Zg.-ra átírta --. Bp. [1867 után], Rózsavölgyi (1884). 15 l. – 34 cm.

OSZK: Z. 62.046

 

110) GdMf  VI. 36.031:

TÓTH Ede: Kintornás család. Eredeti népszínmű dalokkal és tánccal 3

felvonásban. [Erkel Gyula zenéjével, zg.-ra szöveggel.] Bp. é.n. Pirnitzer (P.F.8i.) 9 l. – 31. cm.

OSZK: Z. 55.033

 

111) GdMf  VI. 36.030:

TÓTH Ede: Népszínházi műsorozat. A falu rossza. [Zene: Erkel Gyula.] Bp. Pirnitzer Fr., é. n.

OSZK Táborszky kiadás 1873-ból: Mus. pr. 18.535

 

112) GdMf  VI. 36.029:

TÓTH Ede: Népszínházi műsorozat. A toloncz. [Zene: Erkel Gyula.] Bp. Pirnitzer Fr.

OSZK: Mus. pr. 16.486, Z. 50.798

 

113) GdMf  VII. 36.221:

VOLKMANN Robert:[55] Visegrád. 12 musikalische Dichtungen. Op. 21.

[Für Kl.] Pest, Rózsavölgyi. – 34 cm.

OSZK: Mus. pr. 10.950-10.951:

No. 8. Pastorale tétel. Nyájdal. 1858, (R.-C. No. 525.).  [6] l.

A címlapon nyomtatott ajánlás: Herrn Gustav Heckenast.

Illusztrált: Visegrádról készült színezett metszettel.

 

114) GdMf  IX. 27.148 – H-25.785:

VOLKMANN Robert: Quartett für 2 Violinen, Viola u. Violoncell, Mainz, B. Schott’s Söhne (22.172).

 

115) GdMf  XV. 35.963:

WINDT Mór:[56] Technikus csárdás. [Zg.-ra.] Pest, 1856, Rózsavölgyi (R-C. No. 274). 3 l. – 34 cm.

Nyomtatott ajánlás: „[...]műegyetemi pályatársainak ajánlja --.”

A címlapon: „Játs[s]za Sárközy Ferenc.” – Illusztrált.

Megjegyzés: 1997 májusában csak a katalóguscédulát találtuk meg, maga a kotta a helyszínen nem volt fellelhető. A címleírás adatait az OSZK példányból pótoltuk.

Mona: 1253

OSZK: Mus. pr. 7588

 

„Ne ne búsulj, rózsám kincsem”. Népdal a Bartalus-gyűjteményből: Brahms 9. Magyar táncának fő forrása

 

 

 

100-magyar_nepdal

Bartalus István: 101 Magyar Népdal. Borító. Brahms leggyakrabban forgatott magyar zenei gyűjteménye 1861-ből

 

Johannes Brahms - Hungarian Dance No. 9 - Allegro ma non troppo

(Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével)

 

                      ­­__

 

Szőnyiné Szerző Katalin zenetörténész, művészeti író. Budapesten él. Az MMA

rendes tagja (2011) - Zeneművészeti Tagozat. Díjai: Erkel Emlékplakett (2010),

Szabolcsi Bence-díj (2014)



[1] Szerző Katalin: Magyar zeneműnyomtatványok Brahms könyvtárában. Újabb adatok a Magyar táncok forrásaihoz. – In: Zenetudományi dolgozatok, 1995-96, 157-166. l;

[2] Kecskeméti Józsi [írják még: Kecskeméty, Ketskeméty], (?-1859), cigányzenész, az 1850-es években testvéreivel, Gyulával, és Károllyal együtt népszerű csárdások, magyar nóták szerzője, Patikárus Ferkó bandájának tagja volt. Utóbbi híres cigányprímásként tűnt fel, aki a debreceni Boka Károly családjába nősült be, és koncertturnéi során Triesztben, Velencében, Veronában is nagy sikerrel lépett fel.

[3] Korábbi változatát lásd: OSZK: Z. 48.551, Svastics János neve alatt 1855-ből, a Treichlinger kiadó (J. T. 335.) gondozásában.  A címlap szerint a Patikárus testvérek játsszák.

[4] Más kiadásváltozatokból tudható, hogy Sárközy Ferenc cigányprímás az Isteni csárdásnak csupán előadója és nem szerzője volt. Lásd Treichlinger (J. T. 412) 1859-es kottáját, ahol a zongora letét szerzője Petényi Ottó, az előadóművész pedig Sárközy F.[erenc]. A valódi komponista nevét, Borzó Miskáét, 1848-49-es szabadságharcos művei miatt (v.ö. „Losonc végromlása”) a cenzúra miatt nem tüntethették fel az 1850-es években. Pedig az 1840-60 közötti években működő Sárközynek is volt szabadságharcos múltja: Kossuth 1849-ben hadnagyi rangra emelte és országos cigánykarmesterré nevezte ki. (Sárosi Bálint szíves közlése.). – Ugyanezen a jelzeten, Brahms kottatárában létezik még egy korábbi kiadásváltozata is a kottának.

[5] Travnyik János (1816-1864): ügyvéd, csárdás- és népdalszerző, az 1844-es Himnusz-pályázat egyik résztvevője.

[6] Ábrányi Kornél id. (1822-1903): zeneszerző, zenei író, az első magyar zenei szaklap, a Zenészeti Lapok (1860-1876) tulajdonosa és főszerkesztője, 1875-től a Zeneakadémia titkára és rendkívüli tanára. A szabadságharc bukása utáni zenei reformmozgalmak egyik meghatározó elméleti és gyakorlati szakembere.

 

[7] Blaháné (később Soldosné) Kövesi Lujza, leggyakrabban Blaha Lujza (1850-1926): kiváló magyar énekesnő, a magyar népszínmű egyik legjelentősebb előadóművésze. A Nemzeti Színház és a Népszínház országszerte ünnepelt művésznője, a „nemzet csalogánya”. 1875-től 1896-ig a Népszínházban énekelt. A Brahms-irodalom (Ludwik Erhardt: Brahms, Budapest, 1978) szerint a zeneszerző 1888-ban járt a pesti Népszínházban, és feltehetően Blaha Lujzát is hallhatta (i.m. 374. o.).

 

[8] Bartalus István (1821-1899), zenetudós, Arany János barátja és lapjainál munkatársa. Brahmsról Bazaroff álnéven írta elismerő kritikáit. A fenti gyűjtemény, mely Bognár Ignác 100 magyar népdalának a folytatása, Füredi Mihály (1816-1869) nemzeti színházi énekes kedvelt repertoárját tartalmazza.

[9] Bartay Ede (1825-1901) a Nemzeti Zenede igazgatója. Major Ervin szerint verbunkos gyűjteményének forrása a Veszprémvármegyei Nóták (1823-33) c. reprezentatív kiadvány volt. Bartay Ede édesapja, Bartay András (1798-1856) zeneszerző, a Nemzeti Színház igazgató-bérlője, Max Kalbeck Brahms monográfiája szerint 1849 után a hamburgi magyar emigráció tagja. Brahms személyesen is ismerhette.

[10] Bognár Ignác (1811-1883), tenorista, zeneszerző, 1847 után a Nemzeti Színház kartanítója. Azonos címen (50 eredeti...) két kötet dalválogatást adott ki, 1856-ban és 1858-ban. A második kötetet gróf Batthyányi Emmának ajánlotta. Brahmsnak csak a kiadvány I. kötete volt meg.

 

[11] Bunkó Ferenc (1814-1889) népszerű cigányprímás, Sárosi Bálint szíves közlése szerint a szabadságharc idején tábori karmester volt. Világos után megfordult Hamburgban, Berlinben, Boroszlóban, Párizsban. Brahms élőben is hallhatta. Itt jelzett kiadványa palóc népi táncdallamok letétje. Nem tudjuk, ő kottázta-e le, vagy segítséget vett-e igénybe.

 

[12] Lásd Bereczky János interneten is elérhető vonatkozó tanulmányát, i.m. Az ugyancsak általa azonosított Brahms-forrás, az 1860-ban Treichlingernél kijött Keglevich nóta, Csillag Józsi szerzeménye, a 4. Tánc triója, nem volt fellelhető Bécsben.

[13] Dobozy Károly (1817-1860), földbirtokos, zeneszerző és hegedűs, 1842-ben hódmezővásárhelyi zenészekből cigánybandát szervezett. 1846-47-ben Bécsben léptek fel, Liszt is meghallgatta őket. Felletár Béla szíves közlése szerint Dobozy Károly 1859-ben gróf Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta (1819-1882) zongoravirtuóz és festőművész bécsi palotájában, cigányzenészekkel kísért együttesében is feltűnik. A palotában Brahms, Wagner is megfordult.

 

[14] Egressi Béni (írják még: egresi Galambos Benjámin, Egressy Benjámin: 1814-1851), zeneszerző, színműíró, librettista, Erkel Ferenc barátja és munkatársa, 1843-ban a Szózat-pályázat díjnyertes szerzője.

 

[15] Lásd Bónis Ferenc Szózat-tanulmányát, ahol bizonyítékként használja fel a két példányban is Brahms tulajdonában meglévő, Nákó Berta császári és királyi palotahölgytől kapott forrást a Brahms IV. szimfónia zárótétele és a Szózat kapcsolatának elemzésére.  (Lásd: Bónis, Ferenc: Die Ungarn im Finale der Vierten Symphonie”. - In: Internationaler Brahms-Kongress. Gmunden, 1997. Kongressbericht pp. 113-129, Tutzing, Schneider, 2001.)

 

[16] Egressy Benjámin egyéb művei, köztük a Treichlinger kiadású, Brahms által feltehetően forrásként felhasznált „Ábránd”, továbbá a „Klapka induló” Wagner, és a „Névtelen induló” Rózsavölgyi kiadásában talán már Brahms életében is megvolt, mint ahogy jelenleg is megvan a GdMf központi zenei állományában.

[17] Erkel Elek (1843-1893), Erkel második fia. Zeneszerző, a Népszínház karmestere, operettek szerzője, népszínművek kísérőzenéinek sikeres összeállítója.

[18] Tóth Ede (1844-1876), népszínműíró. 1874-ben pályadíjat nyert „A falu rossza” c. népszínművével. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. További, szintén Erkel Gyula betéteivel, de neve nélkül sikeressé váló népszínműveit a Brahms hagyatékban lásd később, Tóth Ede neve alatt is.

 

[19] A címleírás az OSZK zeneműtári példánya alapján készült. Másik jelzett példánya a GdMf VI.-36.030 alatt – Erkel Gyula nevének említése nélkül – a Pirnitzer kiadónál jelent meg, a Népszínházi Műsorozat részeként.

 

[20] Erkel Gyula (1842-1909): Erkel legidősebb fia, zeneakadémiai tanár, karmester, zeneszerző, népszínművek kísérőzenéinek zenei összeállítója.

[21] Brahms kottatárában ez a kotta az egyetlen fennmaradt Erkel Ferenc-kiadvány, mely eredetileg Blaha Lujzának készült, vonószenekar és cimbalom kíséretével. Lásd: Legán˙ Dezső: Erkel Ferenc művei és korabeli történetük. Budapest, 1975, 67. számú mű.  – A GdMf központi katalógusában 1995-ben 13 db további Erkel Ferenc-mű nyomtatott kottája volt még megtalálható.

 

[22] Tamássy József (1835-1892), színész és népszínműénekes (bariton), 1869-től a Nemzeti Színház, 1876-tól Blaha Lujzával együtt a pesti Népszínház legnépszerűbb énekese.

[23] Farkas Miska (1829-1890) csárdásszerző, Bihari János unokája, a győri zenetársaságnak valószínűleg prímása. Klapka hadseregében zenekarvezető volt - Brahms két kottáját is megőrizte. Élő játékát is hallotta. Sárosi Bálint szíves közlése szerint 1857 után „bejárta a fél világot”. Zenekarával Németországban is járt. Elegáns játék jellemezte.

 

[24] Frank Ignác (szabadi), 1825-?: a bécsi konzervatórium növendéke volt, főhadnagyként részt vett a szabadságharcban. 1867 körül Pesten a Komlókert bérlőjeként működött. Rendkívül népszerű csárdásszerző volt. Massenet, Brahms is felhasználta dallamait.

 

[25] A zeneszerző feltehetően azonos Gegenbauer József kolozsvári zenésszel, aki 1879 után a Kolozsvárott koncertező Brahms ottani baráti körének tagja volt. Minden bizonnyal része volt benne, hogy Brahmsot a kolozsvári Zenekonzervatórium tiszteletbeli tagjává választották. – Lásd: Mikó Imre: Brassai zenei köre. – In: Kincses Kolozsvár I-II, h. és  é. n. a 350. laptól.

[26] Gobbi Henrik (1842-1920), zongoraművész, zeneszerző, a Budai Zeneakadémia, a Zeneakadémia, később a Fodor zeneiskola nagynevű zongoratanára.

 

[27] Goldmark Károly (1830-1915): Keszthelyi születésű, zsidó vallású, magát magyarnak valló zeneszerző: a 19. század 80-as 90-es éveinek egyik legnépszerűbb bécsi zeneszerzője. Öt műve a Brahms-hagyatékban, melyek közül két művet a komponista Brahmsnak is dedikált, 3 évtizedes személyes kapcsolatuk emléke és cáfolni látszik a két művész közötti „távolságtartás” legendáját. A világ legnagyobb Goldmark-hagyatéka az OSZK Zeneműtárában található.  Tárgyi hagyatékában – a zeneszerző magyarságának megható emlékeként - piros-fehér-zöld színű, széles nemzeti színű szalag is található. A Brahms bécsi kottatárában megőrzött Goldmark-kották OSZK-forrásainak jelzeteit – ahol ez lehetséges volt – más verziójukban is megadtuk jegyzékünkben.

[28] Hegyi Béla (1858-1922) zeneszerző, a Zeneakadémián Ábrányi és Nikolits növendéke. Bátor Szidorral (1860-1929) operetteket is írtak. Brahms pesti köréből a legifjabb generációt képviselik.

 

[29] Joachim József (1831-1907), világhírű, a Pozsony megyei Köpcsényben született magyar hegedűművész és pedagógus. Bécsi és lipcsei tanulmányok után 1866-tól Berlin élt. A Porosz Művészeti Akadémia alelnökévé választották. Kezdetben Liszt híve volt, majd irányától eltávolodva Brahms egyik legjobb barátja, műveinek nagyhatású népszerűsítője lett. Az 1853-ban datált Joachim-mű, a Hamlet-nyitány autográfja - Brahms javításaival (Brahms-hagyaték: XII-33.266) - a köztük lévő munkakapcsolat és bizalom jele.

 

[30] Kálozdi János (1812-1882), cigányzenész, Hg. Esterházy Pál muzsikusa. A bécsi konzervatóriumban tanult. Részt vett a szabadságharcban, t. k. megzenésítette Petőfi Nemzeti Dalát. 1851-től bandájával sikereket aratott Londonban, Kínában. Élete utolsó éveit Pozsonyban és Pesten töltötte.

[31] Kéler Béla (1820-1882), zeneszerző és karmester. Albrechtsberger növendéke. Egész Európában sokfelé megfordult, sikeres karmester és népszerű szalondarabok szerzője. Bártfay emlék c. műve az 5. Magyar tánc egyik forrása.

 

[32] Kirch (Nepomuk) János (1810 v. 1811-1863), zeneszerző, zenepedagógus, mások mellett id. Ábrányi Kornél és Székely Imre nagyhatású tanára, a nagykárolyi iskola zenetanítója.

 

[33] Konkoly-Thege Miklós (1842-1916), nemzetközi hírű magyar csillagász, fizikus, politikus és műkedvelő zeneszerző.

[34] A példány ugyanezen a jelzeten még egy példányban és szintén nagyon rossz állapotban megvan a Brahms-hagyatékban. Dr. Otto Biba, a GdMf igazgatója szerint a nagyon használt, itt címleírt 1. kotta ceruzás ujjrendjei, dinamikai jelei nem Brahmstól valók. – A kotta zenei anyaga több Magyar tánc forrása.  A könnyített textúra, a darabok iskolákban történő terjesztése Brahms számára a zenei anyag általános ismertségére, közkedveltségére utalt. (Lásd: Elfogyott a nóta  /9./, Ne menj rózsám, Hej, haj! Magyar ember /15/, Tolnai lakodalmas).

 

[35] Langer János (1819-1889), zeneszerző, énekes és egyházi karnagy. A Nemzeti Zenede tanára, a Bazilika kántora.

 

[36] Liszt Ferenc (1811-1886), a 19. század korszakos jelentőségű zongoraművésze, zeneszerzője. A Brahms-hagyatékban fellelhető kottái - a napi pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő elismerés eredményeképpen – Liszt programzenei munkásságának átütő művészi erejéről tanúskodnak. (Az itt szereplő példányokat nem állt módunkban kézbe venni.)

[37] Major J. Gyula (1858-1925), zeneszerző, zongoraművész, Volkmann- és Erkel Ferenc-növendék, Major Ervin magyar zenetörténész, t.k. a Brahms Magyar táncok kutatójának az édesapja.

 

[38] Mátray (Róthkrepf) Gábor (1797-1875), a magyar zenetörténeti kutatások kiváló alapvetője (Major Ervin), a MTA levelező tagja, számos fontos 19. századi zenei tisztség betöltője, itt szereplő gyűjteményében 94 dal közreadója. 1852-, 1854-, 1858-ban megjelent, magyar és német szöveggel kiadott tudományos igényű munkájának első füzetét ifjúkori nevelői állására emlékezve a Széchényi-család hölgytagjainak ajánlotta a kiadó.

 

[39] Mosonyi Mihály (1814-1870), kiváló magyar zeneszerző és zeneíró, aki Brand családnevét 1859-ben cserélte fel a szabadságharc egyik győztes csatájára, s egyben szűkebb pátriájára utaló „Mosonyi”-ra. - A GdMf központi gyűjteménye őrzi Haslinger kiadásában még Brand, M. G. név alatt  publikált első zongorás trióját (A szólamok jelzete: XI. 21.229.).

 

[40] Az OSZK adatokért Korláth Enikőnek, a Zeneműtár munkatársának tartozom köszönettel. SzK

[41] Németh János további műveit lásd Szentirmay neve alatt.

[42] A fiatalkori magyar művésztárs és barát, Reményi Ede (1828-1898) művei érdekes módon nem maradtak fenn  a Brahms-hagyatékban. A GdMf központi gyűjteményében egyetlen bécsi Reményi Ede csárdáskiadvány mellett a Rákóczi Induló Treichlingernél kijött J. T. 435-ös lemezszámú Reményi Ede feldolgozását őrzik csupán.

 

[43] Riszner József (1824-1891), zenetanár, tánckomponista. 1858-tól Jászberényben működött, mint zenetanár és dalárda-karnagy.

 

[44] Palotásy (családi nevén Pecsenyánszky) János (1831-1878), lengyel származású magyar dal- és tánckomponista. Részt vett a szabadságharcban. Jászberényben működött, mint dalegyleti karnagy, községi jegyző és hegedűs. Darabjait országszerte ismerték, szerették, Galgóczi emlék c. darabját Mosonyi Mihály dolgozta át. Több témáját Brahms is forrásként használta.

[45][45] Rózsavölgyi Márk (1789-1848), zeneszerző, 1808-tól a pesti magyar színtársulat hegedűse. A 19. századi verbunkos zene „utolsó reprezentánsa”. (Szabolcsi Bence.) Petőfi Sándor igen nagyra becsülte, halálakor emlékét költeménnyel siratta el.

 

[46] Serly Lajos (1855-1939), operett- és dalkomponista.  1881-85 között a Népszínház karmestere. 1905-től Amerikában működött.

 

[47] Simonffy Kálmán (1832-1889), népszerű dalkomponista. Részt vett a szabadságharcban. Az 1860-as években az ország legnépszerűbb dalszerzője volt. Szabolcsi szerint gazdag és sokoldalú melodikus invenció jellemezte, művei tetőpontját jelentik a 19. századi magyar népies dalirodalomnak. (Lásd Szabolcsi-Tóth Zenei Lexikon 1931-es szócikkét.)

 

[48] Siposs Antal (1839-1923), zongoraművész, zeneszerző. Liszt Weimarban két évig tanította. 1874-től Pesten magán zeneiskolát működtetett, a Zeneakadémia zongora tanszakára – Liszt és Erkel - számára kiváló növendékeket nevelt. Kottái a kiegyezés korának jellegzetes alkotásai: címlapjukon a szabadságharc korának

az önkényuralom idején nem szerepeltethető közéleti portréival.

[49] Székely Imre (1823-1887), zongoraművész és zeneszerző, 1879-től a Nemzeti Zenede tanára. Igen kedveltek voltak zongorára írt szalondarabjai.

[50] Szentirmay Elemér (1836-1908), népszerű dalkomponista, családi nevén Németh János. Az 1860-as években tűnt fel dalaival, népszínmű-betéteivel. Ezek Blaha Lujza előadásában országszerte népszerűek lettek. Köztük van: „Csak egy kislány van a világon”, „Piros, piros, piros”, „Hullámzó Balaton tetején”.

 

[51] Ugyanezen a jelzeten, állományrevízió után még egy Szentirmay kottát találtam: „[Dix] 10 Chansons hongroises. Composée par --. Bp. Harmonia (H. 72)”, belül Szentirmay képével. Jelöletlen, újszerű állapotban.

 

[52] Szentpétery Zsigmond (1798-1858), színész, rendező, igazgató. Eredetileg „Rokkant huszár vagy tündérlak Magyarhonban” c. népszínművét 1837-ben mutatták be Pesten. Zenei betéteit többnyire Szerdahelyi József írta.

 

[53] Szerdahelyi József (1804-1851), énekes, színész és zeneszerző. Nagyvárad, Debrecen, Kolozsvár után a pesti Nemzeti Színház operaénekese, színésze, zeneszerzője. Népszínművekhez írt kísérőzenéi tették híressé. Egressy Béni Nemzeti Dalát 1848-ban ő jegyezte le, ő látta el zongorakísérettel. Szabolcsi Bence szerint neki tulajdonították az országosan ismertté vált „Magasan repül a daru” c. népies műdal komponálását.

[54] Tisza Aladár (1842-1902) Langer Viktor zeneszerző álneve, Langer János fia, aki műveinek nagy részét, főleg csárdásait és népies műdalait Ögyek és Tisza Aladár néven adta ki. Lipcsei tanulmányai után karmesterként, tanárként Kolozsvárott, Szegeden, Pécsett működött, majd Pesten zenei lapok szerkesztője, zeneírója, népszerű zenei gyűjtemények, kísérőzenék összeállítója volt.

 

[55] Volkmann Robert (1815-1883): magyar földön működött német zeneszerző. 1841-től megszakításokkal Pesten élt. 1842-44-ben az Allgemeine Wiener Musikzeitung pesti tudósítója. 1849-ben szerzett b-moll triójával európai sikert aratott: munkássága összekötő kapocs a régebbi és újabb romantikusok között (Molnár Antal). – A GdMf központi zenei gyűjteményében további 110 műve van meg.

[56] A központi gyűjteményben megtalálható Windt Mór: Emma csárdás c. műve is (Rv. 465), XV. 49.230 jelzet alatt, melyet Brahms forrásként esetleg szintén ismerhetett. - Kempelen Béla: Magyar nemes családok c. műve 11. kötetében a családnevet úgy említi, mint 1625-től Szepes és Zólyom megyei igazolt nemesi családok nevét. Egy Windt Mór-Károly (Budapest) nevű személyről pedig, aki talán maga a komponista volt, családja más tagjaival együtt tudni lehet, hogy nevét 1882-ben Széll-re változtatta. (V.ö. Arcanum Adatbázis adataival.)