KÖSZÖNTJÜK MIKLÓS GYÖRGY KIVÁLÓ ZONGORAMŰVÉSZ-TANÁRT
SZÜLETÉSNAPJÁN
Miklós György (a kép bal oldalán, családi archívumból)
Miklós György (Budapest, 1933. január 19.) zongora- és
kamarazene művésztanár.
Tanulmányait 1949 és 1955 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola zongora szakán végezte Böszörményi Nagy Béla, Solymos Péter és
Weiner Leó növendékeként. További
diplomája: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - gordon szaktanár
(1958).
Munkahelyek:
1955-1971:
Fővárosi Zeneiskola szervezet (tanár és korrepetitor);
1955/56-1993:
Országos, illetve később Nemzeti Filharmónia ösztöndíjasa, majd
szólistája;
A
Magyar Rádióban 40 éven át szerepelt és kb. 300 élő adásban játszott, s mintegy
40 felvételt készített.
„A sors nagy
ajándéka volt számomra, hogy Weiner Leó tanítványa
lehettem”*
A sors nagy
ajándéka volt számomra, hogy Weiner Leó tanítványa lehettem. Életes utolsó
három évében tanított a lakásán, hetente két alkalommal. Egy-egy foglalkozás 2
és fél, 3 órát tartott. Hogy egy kezdő zongoraművésznek mit jelentett
a világ egyik legzseniálisabb Mesterénél tanulni, az elmondhatatlan.
Nálam illetékesebbek bizonyára
kifejtették működésének egészét és részleteit, s ezért én csak egy pár
gondolatot vetnék fel visszaemlékezésül a felejthetetlen időkre.
Akkortájt nehéz anyagi körülmények
között éltem, s Weiner Leó minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül tanított.
Minden foglalkozás a legkötetlenebb vidám és baráti légkörben zajlott,
ugyanakkor a maximális igényességgel és követelményekkel.
Rajongva és sugárzóan tanított,
fantáziát élesztett, és nem nyugodt addig, míg a számára optimális megoldás nem
valósult meg. Figyelme az egész művön belül a legapróbb részletekre is
kiterjedt. Fantasztikus forma- és színérzéke volt, a „plasztikus játék” alapvető követelmény volt nála. A pedál
használata, az ujjrendek fontossága, a frazeálás, az agogikák
szerepe, a modulációk fontossága a részletekben és egészben, a nagy ívek és
tetőpontok szerepe.
Nagy művész volt, egy-egy rész-
legyen egy Beethoven-szonáta pár üteme vagy saját művének részlete- felejthetetlenül
szólalt meg előadásban. Lenyűgöző volt, hogy szinte valamennyi
hangszeres művésznek – a vonósoknak és fúvósoknak egyképpen – milyen
nagyszerű gyakorlati tanácsokat és megoldásokat ajánlott.
Erre az időszakra esett Weiner
Beethoven-kiadásainak munkálata, és még megélhette a 32 zongoraszonáta
elkészültét, de a hegedű-zongora szonátákat már fejezhette be. Milyen
műgonddal és szeretetettel dolgozott ezeken a kiadásokon, saját
kezűleg – gyönyörűen – készítette
el a legaprólékosabb munkával (frazeálás, ujjrendek, pedál, stb.). Egy
hosszú élet tapasztalata volt e mögött: milyen behozhatatlan mulasztás, hogy
ilyen későn bízták meg a illetékesek ezzel a
munkával! Mit jelentett volna például Mozart hegedű-zongra
szonátáinak kiadása, nem beszélve a többi remekműről.
Kötelességemnek érzem, hogy az „utolsó
szó jogán”- mint időrendben egyik utolsó tanítványa- néhány észrevételemet
közöljem. Úgy vélem, hogy Weiner Leó minden idők egyik legnagyobb magyar
muzsikusa életében és halála óta is mellőzött ember volt. Ezen nem
változtatott kitüntetéseinek száma sem.
Mint ember végtelenül szerény,
egyszerű és nagylelkű volt. Nála csak a tehetség és a tudás
számított, nemre és korra való tekintet nélkül.
Többször mondotta, hogy az egyik legnagyobb veszély, ha tehetségtelen és hozzá
nem értő emberek döntenek tehetséges emberek életéről és
munkásságáról. Vajon megtettünk-e mindnet azért, hogy művei – köztük, úgy
gondlom, remekművek sora – kellőképen és
rendszeresen megszólaljanak?
Vajon tanítványai- mintegy 50 éven át
tanított világszínvonalon –, együttesek és szólisták, tanárok és zenekari tagok
megtettek-e minden tőlük telhetőt, hogy tanítását továbbadják a
következő generációnak? Nem hiszem, hogy így lenne. Ezért mindannyiunk
felelőssége óriási, s mindenkinek kötelessége, hogy tudása szerint
továbbvigye Weiner Leó örökségét.
24 év távlatából is életem egyik
legnagyobb élménye Weiner Leó tanítása, és ha szabad mondanom, megható
szeretete és barátsága.
***
https://www.youtube.com/watch?v=DPyZtMl6kdI
F.
Schubert - J. W. Goethe: A rémkirály – Melis György
(ének) és Miklós
György (zongora)
https://www.youtube.com/watch?v=eCcI1x0Bc8U
Riportfilm
a budapesti Eötvös József Gimnázium tanáraival, diákjaival, öregdiákjaival.
Készítette: Kapitány Iván Eötvös öregdiák
https://www.youtube.com/watch?v=pYALbH0Bkfw
Beethoven
– Adelaide (Réti József (ének) és Miklós György
(zongora)