ELHUNYT Bekényiné Puskás Ildikó

A Fischer Annie Zeneiskola
hegedűtanárA
(1954 – 2021)

Bekényiné Puskás Ildikó

I.

Megrendülten és fájó szívvel tudatjuk, hogy kedves kolléganőnk, Bekényiné Puskás Ildikó hegedűtanárnő életének 67. évében, 2021. augusztus 21-én, súlyos betegségben elhunyt.

Bekényiné Puskás Ildikó 1977-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni tagozatán hegedű, általános iskolai ének- és szolfézs szakon.

12 évig tanított a Csepeli Zeneiskolában, majd 1989-től folyamatosan a XIII. Kerületi Zeneiskolában, mai nevén Fischer Annie Zeneiskolában. Négy évtizedes tanári pályája alatt számos versenyen indította eredményesen növendékeit, több tanítványa választotta felkészítésével a zenei pályát. Évekig vezette a XIII. Kerületi Zeneiskola és a Budafoki Zeneiskola vonószenekarát, akikkel szép sikereket ért el itthon és külföldön.

2002-től 11 éven át tanított a Francia - Magyar Baráti Társaság által szervezett „Académie Internationale d'Été de Musique de Chambre” nyári kamarazene kurzuson.

A tanítás mellett több zenekarban is játszott, aktívan zenélt. Egész pályája során igyekezett tovább képezni magát. Számos kurzuson, meghallgatáson, bemutató tanításon vett részt saját növendékeivel.

Végtelenül elkötelezett, odaadó és lelkiismeretes pedagógus volt, aki teljes személyiségével, szenvedélyesen tanított. Tanítványait nagy szeretettel, hittel nevelte, és magas szakmai színvonalon, igényesen oktatta. Nemcsak hegedülni tanított, hanem a zenén keresztül nevelte is őket. Munkabírása, pontossága, megbízhatósága példaértékű volt.

2013-ban kiemelkedő zenepedagógusi tevékenysége elismeréseként átvehette a Főváros Zeneoktatásáért Oklevelet. 2018-ban kapta meg, nyugállományba vonulásakor a Pedagógus Szolgálati emlékérem miniszteri elismerést.

Nyugdíjasként is lelkesen tanított zeneiskolánkban. A mostani tanévet már nem tudta elkezdeni...

Hiánya fájó, kedves személye pótolhatatlan.

(A Fischer Annie Zeneiskola AMI tantestülete)

II.

Betölthetetlen űrt hagyott maga után. Nem szerette sosem az efféle közhelyes kifejezéseket, de nem tudok mást írni, mert ez az igazság. Az igazságot pedig – még, ha időnként fájó is volt – mindenkitől elvárta.

Sorolhatnám pályájának állomásait, szakmai sikereit, elismeréseit, de ez mind nem mondana el semmit Ildikó néniről. Olyan pedagógus volt, aki a növendékeit élethosszig tartó útravalóval látta el.

A tanítás, és a családja volt a mindene, és ha lehet ilyet mondani, ez a kettő időnként szorosan összekapcsolódott. Mert saját gyermekeiként szerette növendékeit, bármelyikünkért tűzbe tette volna a kezét. Igazságérzete, kitartása, megbízhatósága, szenvedélyes elhivatottsága mindnyájunk számára példaértékű volt.

A közösen eltöltött közel húsz év alatt számtalan történet jut eszembe, mikor tanítványai védelmére kelt, tanulmányaik befejeztével is egyengette útjukat, segített bárhol, ahol tudott. A vele való kapcsolat nem akkor kezdődött, mikor bekopogtattunk a hegedű terembe, és nem addig tartott, mikor véget ért a hegedűóra.

Bármikor fordulhattunk hozzá tanácsért, ő pedig mindig érdeklődve követte életünk alakulását, és ha valaki tévútra tévedt, kíméletlenül őszintén elmondta véleményét. Ebben nem ismert tréfát. Az igazságérzete mindent felülmúlt, soha, senkitől nem fogadta el az őszintétlenséget, és igyekezett mindenkibe olyan tartást nevelni, ami a mai – gyakran megalkuvó – világban ritka kincsnek számít.

Összeszámolni sem lehet, hányan tartozunk neki hálával. Nem csak növendékei, hanem kollégái, pályatársai, ismerősei, bárki, aki valaha találkozott vele elmondhatja: talpig becsületes ember volt, aki nélkül szegényebb lett a világ.

Német Gábor hegedűművész,

Bekényiné Puskás Ildikó volt növendéke

(Forrás: MZMSZ/ Fischer Annie Zeneiskola)