HANKISS ILONA

Egy interjú, ami már csak a lélek útján közvetíthető

Makai Péter

József Attila unokaöccse rendező, díszlet- ruhatervező művész

Makai Péter

(petermakai.com)

Mióta felkértek erre a megemlékezésre, azóta próbálom felidézni magamban a Veled való találkozásokat.

Érdekes epizódokat, mondatokat keres ilyenkor az ember, várja ezek felmerülését a múltból, de Veled kapcsolatban úgy érzem hiábavaló ez az erőfeszítés.

Előttem rohantál az utcán, operafolyosón, ha észrevettél kedvesen mosolyogtál, beszélgettünk is, de percek múlva már messze jártál. Valamilyen titokzatos fátylat vontál arcod elé, mintha még apró rezdüléseit is rejtegetnéd.

Megállókat kerülve, szüntelenül gyűjtögettél tudást, információt, utaztál, előadásokat látogattál. Érezted talán, hogy rövid az út, nemsokára végére érsz? Ez a sorsa a zseniknek a családodban? Nagybátyád, József Attila sorsa, génjeinek örökölhetősége büszkeséggel töltött el, vagy nyomasztott? Róla sose beszéltél.

Édesanyád évekig mögöttem ült a francia intézet nyelvtanfolyamán. Csodáltam halk szerénységét, kedvességét, törekvését a tanulásban. Nem tudtam, ki Ő, de szeretni kellett. Egyszer felfedték előttem kilétét, hihetetlen öröm fogott el. Néha mesélt nekem. Kiderült, nehéz sorsát hősiesen élte, sokáig nyugdíj, megbecsülés nélkül, háttérbe szorítva. Csak megtört szemében sejlett fájdalom, de boldogságra erőltette jelenét.

Voltam otthonotokban és láttam, Édesanyád élete már eggyé forrt a Tiéddel. Péterkének hívott, várt, féltett, csodált. Előadásaidat ünneppé szentelte, büszkesége Neked szólt, szól ma is, amikor Rád emlékezik.

Életed félbe maradt, de teljes művet hagytál hátra. Amit rád bíztak teljesítetted. Szép kiadású füzet műveid másolatát őrzi, a jövő nemzedéket is gazdagíthatja majd.

A „János vitéz”, „Poppeia megkoronázása”, „Ariadne Naxos szigetén”, a „Négy házsártos”, „Légy jó mindhalálig”, mind-mind közös munkaemlék.

Wolf-Ferrari: A négy házsártos

Színpadterv

Bemutató: Erkel Színház, Budapest. 1966. 11. 25.

Rendező: Makai Péter

Díszlet: Makai Péter

Hol rendeztél, hol díszlettel, ruhatervekkel teremtetted meg a színpadi varázslatot. Halkan, de határozottan irányítottál. Látszólag elfogadtad a más megoldást, de finom diplomáciával végül a Te utadra vezettél.

A „János vitéz” mesés bája, a „Négy házsártos” commedia dell arte-szerű vidám komédiázása, a közönségnek és nekem is örök emlék marad. Mindkettőben olyan tapsos belépőt, kimenetelt álmodtál meg nekem, ami operában ritka. Bevallom ez akkor boldoggá tett, ma ezt megköszönöm.

Nézegetve a közös darabjainkról készült fotókat, szinte megelevenednek előttem ezek a jelenetek. Költőien szép beállításaidat újraéleszti az emlékezet.

Képzőművész voltál, a szépséget, színeket, arányokat kereső alkotó, aki a wagneri összművészet elveit élte, követte. A munka volt a társad, mi közvetítői elképzeléseidnek.

Makai Péter

(eletut.sokoldal.hu)

A csend, a magány melléd szegődött, éreztem ezt akkor is, amikor még közöttünk voltál. Lelked minden ajtaját bezártad, egyet nyitottál csak meg résnyire, amelyet a világ felé mutattál, halványra satíroztatott. Nem lettek volna erősebb színeid, indulataid? De, műveidbe olvasztottad, hiszen művész voltál. A drámákat, melyek Téged is érintettek, játékká lágyítottad. Hogy milyen árat fizettél mindezért, azt nem tudhatom. Úgy mentél el, ahogy éltél, halkan, szótlanul. Hosszú szenvedés után átsóhajtottad magad abba a világba, ahol remélem Attilával együtt, végre pihenőt találtál.

József Áronné (1876–1919), József Attila (Budapest, 1905. IV. 11. – Balatonszárszó, 1937. XII. 3.) költő, József Etelka (Budapest, 1903. III. 22. – 2004. IV. 3.), József Jolán (Budapest, 1899. I. 16. – Budapest, 1950. VI. 25.) író és Makai Péter (Hódmezővásárhely, 1932. XII. 4. – Budapest, 1991. XI. 7.) díszlet- és jelmeztervező, rendező sírja Budapesten. (Fiumei uti temető: 35-2-59.)