Kedves Gitárosok!

Szilvágyi Sándor (1964-2021)

Elveszítettünk valakit, aki sokatok legendás és szeretett tanára volt. Akit szólistaként és kamarazenészként a nagyközönség megbecsült művészként tartott számon. Sztár? Ezt csak az kérdezheti, aki nem ismerte. Halk szavú volt, mozgása mintha azt mutatta volna, bocsánat, itt most egy kicsit gitározni fogok, de nem akarok zavarni… Csakugyan, nem követelt figyelmet. De egyetlen hang megpendítésével megteremtette, kivívta azt. Hát még a hangok összefüggésének felmutatásával! Jó iskolát nyújtottak számára Roth Ede elmélyült órái, majd Tokos Zoltán Debrecenben, Walter Würdinger a bécsi zeneakadémián. Ezt adta tovább, azzal a többlettel, amit ő maga, Szilvágyi Sándor jelentett.

Nekünk, zeneszerzőknek értő és hű társunk volt. Nem vált kortárszene-specialistává, de nem is hakniként vállalt szerepet darabjainkban. Úgy állt hangjainkhoz, mint a megelőző évszázadokéihoz, s ez az igazi.

Hollós Máté: Búcsú Aasetól (7:24)

Szilvágyi Sándor gitározik

De ezek nem egy nekrológ szavai. Azon az éjszakán, amelyen megtudtam Sanyi váratlan távozását, átfutott rajtam közel négy évtized közös múltja zeneelmélet óráinktól (egy nap híján tíz évvel vagyok idősebb nála) azokig a koncertekig, amelyeken darabjaim minden rétegét felfejtve engem is meghatott (pedig a szerző ne hatódjék meg a saját hangjaitól). S önkéntelenül a kottapapírhoz fordultam, hogy ezt a tizenkét ütemet elküldjem Szilvágyi Sándornak. Nem több, mint gyertyaláng. Van már egy ilyen című darabom: az Gyöngyössy Zoltán autóbalesetben elvesztésének hatására került papírra. Sanyi és Zoli – rádiófelvételeken is hallani – erős közösségben zenéltek együtt.

Gyertyaláng Szilvágyi Sándornak Hollós Máté gitárra (pdf)

Titeket, kedves gitárosok, arra kérlek, Szilvágyi Sándorra gondolva, tűnő, ám bennünk oly mély gyökeret vert alakját idézve neki játsszátok el. S akkor talán olyan gyertyaerdő „hallatszik” majd belőle, amilyet viaszok csúcsán ringatózó gyertyalángok formáznak templomokban.

Hollós Máté