90 ÉVE SZÜLETETT ÉS 35 ÉVE HUNYT EL REMÉNYI JÁNOS KARNAGY-TANÁR[1]
Reményi János (1931-1996)
Tisztelt Hallgatóság!
Kedves Művész Kollégák,
Tanítványok!
Az a megtiszteltetés jutott osztályrészemül, hogy Önök előtt szólhatok Reményi János tanár úrról, „nagy Tanárunkról”, muzsikus példaképünkről. Tanár Úr 2021-ben lenne 90 éves.1981-ben liszt Ferenc díjjal tüntették ki, 1994-ben Miskolc város díszpolgári címet adományozott részére. 1996-ban bekövetkezett halála óta érezzük fájdalmas hiányát.
Pázmány Péter mondja a jó tanítóról: „nem arra kell nézni, hogy Őtet csodálják, hanem hogy az ő szavai tüzek legyenek, melyekkel fölgerjedjen a hallgatók szíve; esztenek /ösztökélő botok /legyenek, melyek jóra izgassák a késedelmeseket, erős nyilak legyenek, melyek a szívek keménységét megszaggassák.”
Kodály Zoltán 1938-ban egy naptárlap hátán rövid megjegyzést fűzött Pázmány szavaihoz: „Vajjon ezt a célt hányszor és jobban elérik a nagy szellemek ihletett művei és tanítói/kiegészítés tőlem!/? Ezeket kell közelebb hozni az ifjúsághoz.”
Nagy tanárunkról, Reményi Jánosról szeretnék tehát szólani.
„Hirhedett zenésze” volt Ő a világnak, „bárhová ment”, elveihez mindig hű maradt. Művészetének célja egész életén át „a közönség legértékesebb részének lelki megmentése, felnevelése,
tudatos művészetkultuszra emelése” maradt.
Reményi János vezényel. (Pécsi Kamarakórus
Fesztivál, 1970)
(Reményi Eszter családi archívumából)
1970-ben Fehér György kiváló zeneszerző barátom napi rendszerességgel invitált, hogy csatlakozzam a SZOT Kamarakórus próbáihoz / akkoriban az együttest csak így nevezték Miskolcon/. „Nem akarsz tanulni? Nem akarsz többet tudni a zenéről? A Tanár Úr szenzációs!”
Ekkor elkezdtem heti rendszerességgel látogatni a kamarakórus próbáit.
Új dimenziók, új perspektívák, szellemi gúzsbakötöttségünk dacára bennünk, tanítványokban egyszerre haladó és „modern” zenei világlátás született meg. Jöttek a frenetikus sikerű hangversenyek a Pécsi Kamarakórus Fesztiválokon, a Jászberényi Székely Mihály Zenei Napokon előadott „nagy Kodályok” /közöttük „Az Öregek” énekes körökben mai napig emlegetett előadása/
Reményi János és a Miskolc 6. sz. Fazekas utcai
Ének-zenei Általános Iskola Kórusa (Debreceni Nemzetközi Kórusverseny, 1970)
(Reményi Eszter családi archívumából)
A Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola Leánykara élén (Debreceni Nemzetközi Kórusverseny, 1970)
(Reményi Eszter családi archívumából)
Reményi János, Szokolay Sándor és a Miskolci Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykara
(Reményi Eszter családi archívumából)
Tanár Úr tudott és mert nagyot gondolni. Zárt ajtók mögött, „titokban” tanultuk meg Kocsár Miklós-Nagy László „Tűz, te gyönyörű” c. kórusművét és Penderecki Zsoltárait. Majd ezeket a műveket – nagy nehézségek árán – sikerült fölvenni a Bartók Rádió stúdiójában Erkel Tibor zenei rendezésében. A felvétel Tanár Úr nagy nemzetközi sikerét eredményezte: első díjat kapott a BBC által megrendezett „Énekeljenek a népek” versenyén, Londonban.
Majd később következett az arezzói verseny / 1974/. Kamarakórusunk nőikara Kodály „Hegyi éjszakák” c. remekművének páratlan művészi hatású előadásával első díjat nyert Petrarca városában. Miskolc város kóruskultúrájának nagyívű föllendülését hozta a Bartók Kórus magalakulása, melynek magját természetesen a SZOT Kamarakórus jelentette. Nagyszerű következményként a Miskolci Nemzeti Színház színpadán egymást követően szólaltak meg az oratórikus irodalom remekei: Händel Messiása, Haydn Nelson miséje, Rossini Stabat Matere, Kodály Psalmus Hungaricusa, Schubert „Nagymiséi”. A Zenepalotában Bach-kantáták, Purcell Dido és Aeneis c. operája ecc.
A költőt, Pilinszky Jánost idézem:
„Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt.”
Mellettünk...És a gyerekek mellett a Fazekas úti Zenei Általános Iskola messze földön híres Gyerekkara élén, de ugyanígy egy ránk nézve meghozott fájdalmas döntés után a Magyar Rádió Gyermekkórusa vezető karnagyaként. Beutazta a fél világot, Tokyótól Párizsig. Vezényelt a párizsi Notre Dame-ban, sikerre vitte Stockhausen híresen problematikus darabjait.
Nagyra becsülte az egyszerű, tiszta szívű embereket. Éveken át dolgozott a Szerencsi Pedagógus Kórussal /segédkarnagyként dolgozhattam mellette bő másfél évig. / A Tanár Úr „kisugárzására” jellemző, hogy a szerencsi „férfikari szekció” magabiztosságát odáig tudta fejleszteni, hogy képesek voltak Kodály Budavári Te Deumát végig énekelni, Hol van ma az a Musikferein, amelynek tenorjai a Te Deum csúcspontját képező, hihetetlen nehézségű F-dúr harmóniáit és azok zenei környezetét interpretálni tudná?
Egyik szerencsi utazásunk alkalmával mondta el, hogy Vásárhelyi Zoltán tanár úrnál kezdett dirigálást tanulni, de többször részt vett Ferencsik János óráin és próbáin, utóbbi Reményi Tanár Úr legendásan pontos dirigálásán erős nyomot hagyott /„irigyei” miatt ebből aztán problémái származtak/!
Láttam milyen szoros szálak fűzték Bárdos Lajoshoz. Bárdos tanár úr egyik emlékezetes miskolci koncertje után hosszú percekig sétáltak Miskolc főutcáján, megfeledkezve a külvilág eseményeiről.
Élete folyamán sokszor érték zaklatások, megaláztatások. Művészetének és pedagógiai munkájának jelentőségét el-vagy agyonhallgatták.
Évekig vezette az újgyőri római katolikus templom vegyeskarát. „Figyelő”-és „jelentő” emberek követték működését, de a szellemi terror egyik formája sem tudta megtörni, Sőt, e rosszemlékű események újabb lendületet adtak munkájához.
A Miskolci Szimfonikus Zenekar akkori művészei valószínűleg soha nem sejtették, hogy a Tanár Úr milyen nagyra tartotta az instrumentális művészetet. Emlékszem, milyen „felkészülten” ült be Kobayashi Ken-Ichiro Mandarin-próbájára és miként figyelmeztetett arra, hogy „a dirigensnek ideális esetben még a „ciffereket” és taktus számokat is illik fejből tudnia”. De megdöbbentő volt, ahogy Otto Klemperer zenekar-használatát és sajátos artikulációit magyarázta a h-moll misével kapcsolatban.
„Látják a bejárati fényben a szőlőlugast? A meszelt padot? A levelek nyomasztó viaszos zöld távollétét?.........
Láthattuk. Tanultunk Tőle. Sokszor jött a figyelmeztetés: Mindenkitől lehet tanulni, de a „nagyokat” külön figyeljétek”.
Magánéletem kiváltsága, hogy Reményi Tanár Úr házasságkötésem alkalmával még az esküvői vacsoránkra is eljött. Nagyobb örömet aligha szerezhetett volna számunkra.
Vörösmarty nyomán haladva a nagy tanítók, tanárok keze munkájának barázdái itt maradnak a lelkünkben. Hogy ezekbe a barázdákba milyen mag kerül, már rajtunk múlik.
Reményi János szellemisége itt van velünk, rá is vonatkoztathatóak Ekkehard szavai, melyeket Notker Balbulushoz intézett, mint a szent-galleni kolostor krónikása:
„ha a lélek istenes éneket hall, nagy ujjongásában szinte táncol.
Ennek az angyali éneknek adományát adta Néki az Isten, hogy aki hallja, áhitatra
hangolódjék, megnyissa szívét, maga fölé emelkedjék.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Függelék:
Krzysztof Penderecki Psalm 30 1978 Reményi János Miskolci Bartók Béla kórus (1:46)
Reményi János Miskolci Bartók Béla kórus Krzysztof Penderecki Psalm 30 1978
Néprajzi Múzeum (1989.) (5:05)
Bartók
Béla: Cipósütés, Leánycsúfoló és Legénycsúfoló Előadja: a Magyar Rádió és Televízió
Gyermekkórusa Vezényel: Reményi János
Az MBC összeállítása a Magyar Rádió Gyermekkórusának 1989-es szöuli látogatása kapcsán (8:30)
A
Magyar Rádió Gyermekkórusát 1989. augusztus 14-17. között látta vendégül a
dél-koreai főváros. Reményi János és Thész
Gabriella vezényletével augusztus 15-én és 16-án adott nagy sikerű
hangversenyt a kórus. A riportfilmben elhangzik: Karai József - Weöres Sándor:
Ugrótánc című kórusműve Vezényel: Thész
Gabriella, zongorán közreműködik: Gács Anikó Lee Soo
In - Yoon Sak Jung: Appu-ló Vezényel:
Reményi János, zongorán közreműködik: Gács Anikó