A 2021. november 3-i szegedi koncert plakátja (részlet)

Rendkívüli és lényegében egyedülálló csodában volt része mindazoknak, akik jelen lehettek Nagy Enikő és Szűcs Máté brácsaművészek hangversenyén a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara Fricsay-termében 2021. november 3-án. Gondolatok a brácsáról – ezt ígérték a címben; de ezen estén nem egyszerűen gondolatok, hanem egy öt izgalmas fejezetből álló szép hangokból álló kötet került, kerültek elénk.

Az első „fejezet” Rebecca Clarke mélyhegedű művész eredetileg klarinétra és brácsára írt nagyszabású duója volt (az átirat Vörösváry Ibolya munkája). A lassú Prelude-tételt feszes Allegro követte, melynek második részében jólszerkesztett fugát is hallhattunk; a művet többarcú Pastorale zárta. E kissé népies hangvételű tétel hosszabb szóló bevezetővel kezdődik; a második brácsa belépését követően gyászzenévé–siratóvá fejlődik, melyben a Bartók-hegedűduók világát vélhettük felfedezni. Már ebben a műben érzékelhettük, amint a két mélyhegedű esetenként szinte teljes zenekarként tölti be a termet a két művész minden hangfekvésben kiegyenlített erős tónusának köszönhetően.

Igazi remekmű következett ezután: Prokofjev: Rómeó és Júlia c. balettjéből Júlia halála. Már önmagában annak is örülhettünk, hogy ebből a teljes egészében ritkán hallható-látható tánctragédiából végre nem a gyakran felcsendülő Lovagok tánca szólalt meg. Vadim Borisovky átiratát (a nagy orosz brácsaművész több mint 200 mű újragondolásával gyarapította hangszere repertoárját) kivételes átéléssel játszotta el Nagy Enikő, Klebniczki György nagyszerű kíséretével. Júlia végső szenvedélyessége és lírai, elhaló utolsó rezdülései egyaránt megjelentek előadásukban.

Klebniczki György

Frank Bridge neve nem ismeretlen előttünk: Britten variációkat írt a brácsaművész-zeneszerző egy témájára. 1912-ben komponált Lament for two Violas (kb.: Panasz két mélyhegedűre) c. kompozíciójában címével ellentétben változatos szakaszok követik egymást; még egy „elegáns” menüettet is írt művébe a szerző. A két művész e darabban tökéletesen valósította meg a szerző szándékait, aki szinte végig zenekarszerű hangzásokra törekedett, kihasználva, hogy a brácsa kiválóan alkalmas többszólamú, akkordikus hangzások megszólaltatására.

Nagy Enikő és Szűcs Máté

Szűcs Máté – ki néhány hónapja zseniálisan játszotta el a Szeged melletti Tápé Heller Ödön Művelődési Házban Brahms szonátáit – ritka kincset hozott e hangversenyre: Glinka egytételes – így töredékben maradt – brácsaszonátáját. A nagy orosz zeneszerzőtől szinte csak a Ruszlán és Ludmilla c. opera nyitányát, illetve Ivan Szuszanyin c. operájának néhány részletét ismerjük (az utóbbit teljes operaként Vaszy Viktor mutatta be Szegeden); e szonátája elkészült tétele viszont egyértelműen remekmű; teljesen szabályos szonátaformában íródott, igazi romantikus zene, zenei szépségei felmutatásával Szűcs Máté nem maradt adós; szonátapartnere a formálási finomságok érzékeny megjelenítésével Klebniczki György zongoraművész volt.

Marton Árpád

(szegediiroktarsasaga.hu)

Magyarországi bemutatóval zárta műsorát a két nagyszerű művész, mely kalandos úton jutott el hozzájuk. Paul Coletti: Moonlight Journey (kb.: Holdfényes utazás) c. brácsaduóját Nagy Enikő fedezte fel, midőn kétbrácsás művek után kutatott az interneten; a szerzőt Szűcs Máté találta meg; rövidesen hozzájutottak a darab kottájához is, így műsorukra kerülhetett ez a könnyed hangvételű, de zeneileg–technikailag egyaránt igényes darab, mely méltó befejezése volt valóban grandiózus hangversenyüknek, mélyhegedű gondolatokból, gondolatsorokból épített zenei kisregényüknek. Az est házigazdája Marton Árpád író, költő volt, aki bevezetőjével, kommentárjaival sokat segített az elhangzó művek részleteinek megismerésében.

Kiss Ernő