ELHUNYT BÓDI ÁRPÁDNÉ ROZSNYÓI ÁGNES

A HERMANN LÁSZLÓ Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI ZONGORATANÁRA

Iskolánk egykori tanárától, Bódi Árpádné, Ági nénitől búcsúzott volt tanítványa, iskolánk zongoratanára, Kovács Éva Mária

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Ági néni búcsúztatóján megjelent hozzátartozókat, rokonokat, tanítványokat, kollégákat.

Kovács Éva zongoratanár vagyok, Ági néni régi tanítványa. Jelenleg abban a zeneiskolában tanítok, ahol Ági néni szerettette meg velem a zongorát és készített fel a zenei pályára.

Ki is volt Ági néni, mint zenetanár és ember? Mi mindennel foglalkozott a zongoratanításon kívül?

Ági nénit sokan ismerték személyesen, de még ők sem tudják pontosan, hogy ki is volt ő…

1947. október 11-én született egy Somogy megyei kis faluban, Böhönyén. Édesapja kántortanító volt, édesanyja óvónő. Az 50-es évek elején Veszprémbe költözött a család, ahol az apa, mint matematika-kémia szakos tanár a Szilágyi Erzsébet Általános Iskolában tanított. Később ennek az iskolának az igazgatója is lett. Veszprémben született meg 1954-ben Ági néni öccse, Csaba. Sokáig nagyon szoros kapcsolatban voltak, főleg szüleik halálát követően.

Édesapjuk 1966-ban halt meg fiatalon, 46 éves korában.

Édesanyja óvónőként, majd a Veszprém Városi Tanács elnökségének titkárságán dolgozott. Ő 1975-ben halt meg, 47 éves korában.

Ági néni zenei tehetsége korán megmutatkozott, így beíratták a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolába, ahol Káténé Lantos Magda osztályába került. Lantos Magda Dohnányi Ernő tanítványa volt, így tőle első kézből kapta meg a zongora tanításának és a hangszeren való játék technikájának alapjait.

Szinte minden alapfokú zenei versenyen indult és nagyszerű eredményeket ért el. Középiskolás éveit is Veszprémben töltötte, a zenei tanulmányait a továbbképző osztályokban folytatta, majd 1966-ban sikeres felvételi vizsgát tett a győri Zeneművészeti Szakközépiskola Tanárképző karára.

1969-ben diplomázott és a zongoratanári diploma mellett általános iskolai ének és zeneiskolai szolfézs tanári diplomákat is megszerezte.

A tanárképzőben ismerte meg Bódi Árpi bácsit, aki hegedű szakon végzett. 1969-ben összeházasodtak és 53 évet éltek le együtt, mint zenész házaspár.

1973-ban megszületett fiúk, Árpád, majd 1976-ban Réka lányuk. Sajnos a nagyszülők korai halála miatt ők már nem ismerhették meg az anyai ági nagymamát és nagypapát. Árpi és Réka szinte a zongora alatt nőttek fel, ismerték a veszprémi, majd később a székesfehérvári zeneiskola minden zegét-zugát. Zenetanárok gyerekeiként a délutánjaik kicsit másként teltek, mint azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei 4 órakor letették a munkát. Nagyon hamar önállóak lettek, és folyamatosan zene közelében létezhettek. Mindketten rendkívül muzikálisak voltak, és igen korán kiderült, hogy vélhetően hosszú távon is meg fog maradni a zene iránti érdeklődésük.

Ági néni Veszprémben kezdte meg pályakezdő éveit. 12 évig egy leszerelt fürdőszobában tanított, az oda elhelyezett zongorán. Nagy lendülettel foglalkozott a tanítványaival. Veszprémben 3 napot, a balatonfüredi fiókiskolában 2 napot tanított hetente. Káté István így fogalmazott a róla írt minősítésben.

Idézem:

„Nagyon jó pianisztikus készséggel rendelkezik, többször szerepelt szólóban, kamarazene-partnerként hangversenyeken. Rátermett tanári alkat, mind a zongoratanításban, mind a szolfézstanításban- Megbízható jó munkát végez. Kitűnően vezeti növendékeit, különösen a kezdő gyermekei vannak elindítva kitűnő mechanizmussal.

Lelkiismeretesen és elemző módon tanít. Növendékeivel való kapcsolata nagyon jó és a tanítványok jó zenei légkörben játszanak a zongorán. Tanítványaival jól haladnak és tudásszintjük is magas. Évente indít tanulmányi versenyeken növendékeket, ahol szép eredményeket értek el alap-és középfokon egyaránt.  Rendszeresen vállal zongorakíséretet növendék és tanári hangversenyeken, s azt kitűnően oldja meg. Tanári munkája kiváló és fejlődőképes. Vállalásaiban megbízható és aktív.”

Ági néni mindent kipróbált, ami a zenével kapcsolatban volt.

- Éveken keresztül a veszprémi Petőfi Színházban, mint énekes statiszta működött közre zenés darabokban.

- Esküvőkön, névadókon orgonált és kísérte zongorán férje hegedűjátékát.

- A Veszprémi Zongoraötösben is gyakran kisegített.

- Veszprémben kertes családi házban lakott a fiatal zenész házaspár. Szombaton és vasárnap a lakáson foglalkoztak tanítványaikkal. A növendékek fél óránként váltva mentek órára a zongorás szobába, majd utána mehettek játszani a kertbe a kutyával és a cicákkal.

Ezzel nagyon gyorsan egy összetartó közösségé formálódott az osztálya. Figyelték egymás játékát a növendékek és egymástól is tanultak.

Ági néninek az egyik szenvedélye a tanítás volt. Nem tekintette munkának, hanem inkább hobbinak. Sosem fárasztotta, mindent a tanítványok fejlődésének, fejlesztésének érdekében tett.

A másik szenvedélye az olvasás volt. A könyvek iránti szeretete elkísérte élete végéig. A harmadik szenvedély a Balatonhoz, vízhez kötődik. Gyermekkorában a családjával minden évben hetekre, hónapokra leköltöztek Alsóörsre és egész nap a Balatonban élvezték a nyarat.

Ez az időszak 1969–81-ig tartott.

A fehérvári zeneiskolában megüresedett két álláshely, melyen korábban egy szintén zenész házaspár volt kinevezve, de elköltöztek Szombathelyre. Árpi bácsi szülei Székesfehérváron éltek és már elég betegek és idősek voltak, elkelt a segítség, ezért 1981-ben elfogadva az álláslehetőséget a család Székesfehérvárra költözött.

Ági néni a zongoratanítást ott folytatta, ahol Veszprémben abbahagyta. Gyorsan beilleszkedett a kollektívába és bekapcsolódott a zongora tanszak munkájába. 1983-tól már „b” tagozatosokat is tanít. Az 1984/85-ös házi versenyeken már két első helyezettje is volt és ebben az évben szakiskolába is felvették növendékét.

1985–86-os iskolai évben az Országos Zongoraverseny területi válogatójára 3 növendékét indította. Ebben az évben 2 tanítványa az akkori NDK-ban is szerepelt. Sokat korrepetált és a város kórusainak zongorakíséreteit is gyakran elvállalta. Felkérik a zongora tanszak tanszakvezetésére is. Nagy erővel kezdi megszervezni a zongoratanárok továbbképzését és az ő nevéhez fűződik a Hazay Tibor mesterkurzusok elindítása is.

Mint aktív előadó a tanári kamarazenélésbe is bekapcsolódott. Árpi bácsival és Csekéné Bányai Erzsébet gordonka tanárral Mendelssohn: d-moll trióját gyakran műsorra tűzték. Szintén nagy kedvenc volt Dohnányi Ernő c-moll zongoraötöse, ami Dományi Beátával és Kuruczné Horváth Viktóriával kiegészülve tanári koncertek fénypontja volt. Ági néni munkájának elismeréséül 1998-ban Arany katedra díjat kapott.

1999–2012 között az élet 7 unokával ajándékozta meg, nagyon szerette őket. Árpi részéről Panna, Ádám, Ajsa és Kende, Réka oldaláról Bence, Csenge és Csongor örvendeztette meg a mamát. Már nyugdíj előtt is járt unokázni Árpiékhoz Csákvárra, de Réka gyerekeivel is igyekezett sok időt tölteni. Ahogy cseperedtek az unokák, már kevesebbet kellett utaznia vagy felügyelni segíteni, de mihelyst önjáróak lettek a gyerekek, sokszor mentek fel Ági mamáékhoz, ahol mindig megfelelően el voltak kényeztetve a nagyszülők által…

A székesfehérvári évek alatt a zenei pályára felkészített növendékek száma egyre gyarapodott.

A teljesség igénye nélkül néhány nevet említenék meg, olyanokat, akik már végzett tanárok vagy előadóművészek lettek. Dudás Márta, Preszter Nóra, Kovács Éva, Reményi Orsolya, Balogh Katinka, Major Edit, Korb Zsuzsanna, Tóka Ágoston, Hosszú Zsolt, Gábor Hajnalka, Nagy Tímea, Szabó Adrienn vagy azok, akik a zene és a zongora közelében tevékenykednek: Szünder Nóra, Polgár Anikó, Rádl Margit, Bédi Kornélia.

Ági néni 2008-ban nyugdíjba vonult, de 70. születésnapján egy zenés beszélgetésen a Hermann László Zeneiskolában velük még találkozni tudott.

A minap egy levél akadt a kezembe, Ági nénitől érkezett még az 1980-as években. A levélben Ági néni zongoraórára hív, július negyedikére. A nyári időpont oly természetes volt számunkra, mint iskolaidőben a heti négy zongoraóra. A közös munka sosem maradhatott el, ünnepnapokon-, ha nem volt portaszolgálat – Tatár Judit néninél, a kettes terem ablakán kopogtattunk, hogy bebocsájtást nyerjünk a zeneiskola egykori épületébe, a Jókai utcában.

Bár néha örültünk volna, ha Ági néni elfelejtkezik a hétvégi közös gyakorlásról, a sok-sok együtt töltött idő alatt, a zene szeretetére, alázatos és kitartó munkára nevelt minket. Ezért végtelenül hálásak vagyunk. Hatalmas örökséget hagyott ránk, melyet igyekszünk továbbvinni.

Néhány gondolatot szeretnék idézni Ági néni tanítványaitól.

Jó visszagondolni rá, – emlékezik Polgár Anikó – ahogy a zongoraórám előtt már benn ültem Ági néni termében, és ő még egy másik tanítványának játszotta el a megtanulandó darabot, magától értetődő tökéletességgel, miközben hátrafordulva, mosolyogva magyarázott neki. Eszembe jut, ahogy belém látott, nem mondta soha, de tudtam. Mindig azt éreztem, hogy egy darabot sem tudok úgy megtanulni, ahogy ő várná tőlem. Mégis visszajártam hozzá évekig, akkor is, amikor már rég nem voltam zeneiskolás.

Most pedig Hosszú Zsoltit idézem: Ági néni volt nekem a támaszom, tanítóm, védelmezőm és neki köszönhetek mindent, amivé lettem.

Ági néni művészi, tanári és emberi példaként él bennem, írja Szünder Nóra.

Dudás Márti első koncertjére Ági nénitől egy letépett fokföldi ibolya virágot kapott, hogy szerencsét hozzon. Márti lepréselte és ráragasztotta a virágot a koncert plakátjára, ami sok évig ki volt ragasztva a szobájában, és amit a mai napig őriz.

Szabó Adrienn így emlékezik: Ági néni sokunk gyerekkorának felejthetetlen tanár egyénisége volt. A tanári hivatásra született, amit szenvedéllyel, fáradhatatlanul, szabadidejét sem kímélve folytatott, tanítványai felé mindig értő figyelemmel fordulva. Szeretete akkor is elkísért minket utunkon, amikor már régen magunk mögött hagytuk a zeneiskola falait.

Nagy Tímea gondolatai: Nekem nap, mint nap eszembe jut Ági néni a tanításom során. A módszerei, a gyermekekkel való beszélgetése, a növendékekhez történő kapcsolódása. Annyira belém ivódott gyermekként, a szívemben van, őrzöm Őt!  Sokszor észreveszem, hogy olyan, mintha Ági néni szólalna meg általam. Anyai szeretettel és nagy szaktudással tanított, nevelt és szeretett bennünket.

Korb Zsuzsi szavaival zárom a sort. Ha Ági nénire gondolok, mindig mosolyogni látom. Minden zongoraóránk felszabadult, örömteli volt. Igaz, nagyon régen találkoztunk, elsodort az élet, de tudom, hogy fentről ugyanígy mosolyog majd ránk és biztatja, támogatja Szeretteit.

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék milyen sokat jelentettek egymásnak.

Minden találkozás búcsúzáshoz vezet és ez lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is.

Búcsúzunk Ági nénitől!

„A legfényesebb csillag ő az esti égen.

Tovább él a szívünkben, arcunk mosolyában, ott látjuk majd őt minden szál virágban.

Ott lesz minden percünk üzenetében,

célba ért lelke nyugodjon békében.”

Kovács Éva Mária
zongoratanár