Minden út

A szerző egykori tanárom, az ő vezetésével végeztem a zeneakadémiai gyakorlótanításokat. Tudok-e vajon objektíve írni róla? Andrea nemcsak tanított, de végigvittünk közösen egy távoli, ázsiai továbbképző kurzust is, tanároknak. Azt hiszem, itt ismertük meg igazán egymást. Kiderült, hogy alapvetően mindenben egyetértünk.

Nemrég megjelent könyvében B. Horváth Andrea most a közel négy évtizeden át tartó olaszországi útjairól mesél.

Olaszország – Itália - önmagában az öröm és a kikapcsolódás helye. Ki az, akinek nem a finom borok, a mediterrán ételek, a mindig sütő nap és a langymeleg tenger jutnak eszébe róla? No, meg Vivaldi, vagy Verdi, Donizetti, a belcanto és a muzsika számos jelensége. Nos, mindezekben része volt Andreának számos útja alkalmával. Jól tette, hogy az elejétől kezdve jegyezte a történteket. Megőrzött vonatjegyeket, tanmeneteket, a diákok köszönőleveleit, de a meghívóleveleket és az iratokat is. Mondhatnánk: így könnyű. Nem hiszem, hogy nagyon könnyű lehetett, hiszen a bőséggel nehezebb megküzdeni. Horváth Andreának sikerült. Remek mesélő, magával ragadja olvasóját. Tud a lényegre figyelni amellett, hogy akár vicces, akár bosszús apróságokba is beavat minket. A fiatal karnagy, énektanár remekül megtanult olaszul, mindvégig saját szavaival mutatta be a zenei jelenségeket.

Horváth Andrea elvitte a déli országba mindazt, amit Szőnyi Erzsébet professzortól és a Zeneakadémia többi meghatározó jelentőségű tanárától kapott – Kodály inspirálásával. Az utak 1977-ben kezdődtek és 2015-ig tartottak.

A remek út- és élmény leírások mellett megismerhetjük Andrea jellegzetes segítségét, azt a bizonyos fakanalat, amelyet magam is láttam használatban közös utunkon. A repülőkottaként használható konyhai eszköz a kurzus végén sorsolással mindig egy tanítvány tulajdonába kerül. „A fakanálra mindig rajzolok egy mosolygó arcot és a nyakán nemzetiszínű szalag van” – írja.

Szent Ferenc városában, Assisiben háromszor is járt. Számos kollégát említ, akikkel együtt is dolgozott.

Ahogyan Kodály elképzelte, úgy folyt a tanítás. Természetesen a gyakorlatok nagy része Kodály alkotása, és magyar népdal is szerepelt a tananyagban. De a fiatal tanár mindig törekedett a helyi, azaz az olasz népdalok felkutatására és használatára. Ezt a módszert a 60-as évek végétől alkalmazták már Olaszországban, innentől beszélhetünk ott is néhány helyen a mozgó dó-ról. Módszertani könyvet is írt a metódus adaptációjához Dal „so-mi” fino ai classici (A szó-mi-től a klasszikusokig) címmel, melynek kiadását több komoly szervezet is támogatta. Hatalmas összefogással készült el a könyv.

Olyan országban valósult meg ez a remek és fontos munka, ahol „nincs népzenei hagyományőrzés, nincs énektanítási koncepció, felépítettség, nem lehet mire alapozni a zenei ismereteket. Hiába élt a X. században Guido d’Arezzo, elveszett a fonal.” Ám lassan elindult valami, sokan megtanulták a módszert és sokakhoz eljutott a zenei írás-olvasás elsajátításának e remek eszköze.

Rendkívül igényes könyvet tudhat magáénak az, aki hozzájut Horváth Andrea hiánypótló, szórakoztató műnek sem utolsó könyvéhez. Ki kell emelni a lektor, Köteles György és a tipográfus, Dobó Nándor kiváló munkáját. Minden oldalon több remek minőségű, jól elrendezett, vizuális élményt nyújtó fotó vagy ábra is látható. Mindez azért, hogy a szerzővel tartsunk, még ha a múltba is kell mennünk vele. Ott vagyunk, énekelünk és tanulunk tőle. A kötet végén az éttermek, étkezések, a szálláshelyek és az utazások számos mizériáját, érdekességét és élményét is megosztja velünk, valamint a különösen kedves vatikáni látogatását.

B. Horváth Andrea életútja akkor is teljes lenne, ha csak a Fazekas Gimnázium gyakorlatvezető tanári munkáját és az Andor Ilona Baráti Társaság Nőikarának vezetését vennénk figyelembe. Ám ezek mellett egy hatalmas nemzetközi karriert is magáénak tudhat. Emellett jelenleg a Magyar Kodály Társaság társelnöke – megérdemelten. Andrea élete egyenes úton halad, hiszen végig egy a cél és egy a módszer. Hogy emellett remekül is érezte magát a világ megismerésekor, az külön öröm! Vagy másként: „misszió – passzió” – ahogyan Szőnyi Erzsébet fogalmazott egy levelezőlapon.

Marcus Valerius Martialis római költő kétezer éves bölcsességével indul a könyv, amelynek megismerését szívből ajánlom mindenkinek: „Kétszeres életet él, kinek a múltba néznie öröm.”

Dr. Fehér Anikó