Annie Fischer Rarities[1] – ritka felvételek

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Baráti Köre kerekszámú évfordulóra, Fischer Annie (1914–1995) halálának 25. évfordulójára tervezte megjelentetni ezt az ünnepi kiadványt, melynek megjelenését a pandémia késleltette. De a különleges vállalkozást végülis siker koronázta – a 6 CD-korongot tartalmazó album egyidőben került bemutatásra azzal a DVD-albummal, amely a Magyar Televízió archívumának koncert-képanyagát teszi közzé (Annie Fischer on Screen DVD BOX). 2022. május 28-án a Zeneakadémia Solti Termét zsúfolásig megtöltötték az emlékidézésre vágyók, muzsikusok és zenerajongók, akiknek többsége még személyesen hallhatta a korszakos jelentőségű zongoraművész játékát.

A hat korongon hallható felvételek közül négy az MTVA archívumának kincse, kettő anyaga pedig Fischer Annie hagyatékából származik. Szólistaként, zongoraversenyek magánszólamának előadójaként, valamint kamaramuzsikusként hallhatjuk játékát – ez utóbbi minőségnek ritkaság-értéke is van. Ráadásul – miként ezzel a szerkesztők (Dr. Batta András és Dr. Székely György) gondosan „elszámoltak” a kísérőszövegben – olyan művek is helyet kaptak a válogatásban, amelyekből korábban nem publikáltak felvételt Fischer Annie-val. De az ilyesfajta ritkaság-érték elsősorban a gyűjtők számára érdekes! Az viszont már népesebb zenerajongó-tábort érint, hogy egyazon zongoraversenyt (Mozart K. 503-as C-dúr versenyművét) azonos szólistával (ráadásul Fischer Annie-val!), ám két különböző zenekarral hallhatunk. Érdekes és tanulságos a két interpretáció azonosság-jegyeinek és sajátosságainak feltérképezése – a szólista játékában pedig észrevenni, hogy milyen érzékenyen reagál zenekari szólisták kiemelkedő teljesítményére (ez a többi zongoraverseny-felvételnél is megfigyelhető).

A gyűjtőket minden bizonnyal elszomorítja az ismertetőfüzet hátoldalán olvasható információ: Kereskedelmi forgalomba nem kerül!

És éppen ez az, amiért fokozott mértékben indokolt a „figyelemfelhívás” – nehogy elkerülje az érdeklődők figyelmét ez az élmény-kincstár!

A válogatásban szereplő legkorábbi felvétel 1949-ből való, Beethoven két szonátáját (F-dúr: Tavaszi és A-dúr: Kreutzer) Zathureczky Edével szólaltatja meg.

1957-ben az Erkel Színházban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Lukács Ervin vezényletével játszotta Brahms: B-dúr zongoraversenyét.

J. S. Bach: g-moll angol szvitje különleges csemege, feltehetőleg gyakorlás otthoni felvétele (Fischer Annie-val nem került megörökítésre szólómű Bachtól) – időben az 1960-as évekre tehető a felvétel, tehát nem tudhatjuk, Tóth Aladár életében készült, avagy halálát követően.

Minden bizonnyal még 1968 október 18-a előtt került sor a szólóestre Canberrában, melynek műsorából egy szűk órányit idéz a válogatás (Haydn: f-moll andante és variációk, Beethoven: Esz-dúr szonáta Op. 31, No 3, Schumann: Szimfonikus etűdök, Chopin: cisz-moll noktürn).

Az egyéves előadóművészi hallgatást követően, 1969-ben külföldön lépett pódiumra Mozart C-dúr zongoraversenyének a már említett két előadásával (a Hilversum Rádió Zenekarral, a karmester személyéről nincs adat, valamint Herbert Blomstedt vezényletével a Stockholmi Királyi Filharmonikus Zenekarral).

1971-ből való három Mendelssohn-darab rádiófelvétele, és Schubert A-dúr zongoraötösének koncertfelvétele (a Tátrai Vonósnégyessel).

1973-as Erkel Színházbeli hangversenyt elevenít fel két további zongoraverseny (Mozart másik C-dúr zongoraversenye, a K. 415/387b, valamint Chopin f-moll koncertje), a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével, Erdélyi Miklós vezényletével.

Az összeállítás legkésőbbi darabja Schumann: Esz-dúr zongoraötöse a Bartók Vonósnégyessel, 1975-ből.

Remélhetőleg még szép számmal élnek olyanok, akik az utóbbiakat személyes élményként élhették meg. Nekik nosztalgikus emlék-idézés is a műsor(számok) újra hallgatása, túl a jelen idejű élményen, amelynek a hatása alól aligha vonhatja ki magát bárki.

A fiatal generációknak: interpretációtörténeti adalékok, és értékes zenei anyag ahhoz, hogy a reprtoárdarabokat egy jelentős művész-személyiség tolmácsolásában meghallgatva, olyan analitikus zenehallgatásra vállalkozzanak, amikor az előadásból többlethez jussanak a műértést illetően.

Valamennyi műsorszám méltó az érdeklődésre – remélhetőleg ez a figyelemfelkeltés is hozzájárul ahhoz, hogy értékének megfelelő helyre kerüljön a zenekedvelők élménygyűjteményében.

Fittler Katalin