Három
kötetből álló sorozatot hirdet az Editio Musica Budapest (Zeneműkiadó), amelyekből
kettő ezzel a címmel már megjelent, a harmadik címe Szakácskönyv lesz. A
megjelenteket Kiss Bea jegyzi, a Szakácskönyv a 2. kötetben gyermekdalok
feldolgozójaként (a zongorakíséret szerzőjeként) közreműködő
Tornyai Péter munkája, megjelenése 2022 végén várható.
A
„Hangok mindenhol laknak” első (négyzet alakú) kötete hangszeres
előkészítő furulyára, fife-ra és fuvolára,
a második (hagyományos álló téglalap formátumú) pedig előadási darabokat
tartalmaz ugyane hangszerekre, kísérettel. Az előkészítő kötet
szerkesztője Stachó László, a kamarakottáé Kiss
Bea. A kiadványok összetartozását első pillantásra biztosítja a címlapok
illusztrációja, Molnár Jacqueline mesevilágot
sejttető rajza.
Iskolai
használatra széleskörűen ajánlható a kotta (2. kötet). Nem szükséges hozzá
„útmutató”, vagy bármiféle kommentár, még a kezdő pedagógus is haszonnal
forgathatja. Hat részből (fejezetből) áll, mindegyik
szellemes-frappáns címet kapott. Közülük az első tanár-diák fúvósduókat
tartalmaz. A „Két dudás egy csárdában” 14 száma más pedagógiai kiadványokból
ismert anyagokat tartalmaz. A darabok címe alatt feltüntetett hangkészlet
egyértelműsíti, hogy a két szólam közül melyik a diáké. Papp Lajos:
Pingpongjában a felső szólam – a gyakran tükörmozgású motívum-válaszok
hangjai jutnak a tanárnak. Az Anyám, édesanyám (Dobszay
László) esetében a dallam legmélyebb hangját mindig a tanár játssza – itt a két
előadó által létrehozott dallam megszólaltatásakor a folyamatos (szinte
észrevehetetlen) átvételek jelentenek igényes feladatot. A Papp Lajos Zongora ABC-jéből ismerős „verebek” sorozatában a
(kéthangos) „témát” szólistaként játssza a gyerek, a háromhangos folytatásokban
ismét a hoquetes-technika kap szerepet – s ekkor,
sajátos hangszerelési effektusként – „dobogás” teszi változatosabbá a
hangzásképet (és készteti figyelemmegosztásra a kis hangszerest). Osztott
dallamú ügyesítők következnek (Czövek Erna) – a folyamatra irányítja a
figyelmet a lejegyzés azzal, hogy a szünetelő szólamban nem szerepel
szünetjel. Dallam-kíséret struktúra jelenik meg a Dudakíséretben (Járdányi
Pál), ahol a mérőütés-jellegű kísérőszólam a metrikus tartást
biztosítja. Ritmuskánonként kezdődik Járdányi Pálnál a kíséret (A
búzamezőben…), majd komplementer struktúrába csap át (ahol az egyik
szólamban két negyedhang van, ott a másik félkottát játszik). Az árgyélus
kismadár Czövek Erna feldolgozásában mindkét szólamot játszhatja a diák (vagy a
dallam az övé, vagy az azt körülölelő – az első részben alatta, a
másodikban felette megszólaltatott – kíséret). Hasonló struktúrával találkozunk
a Zöld erdőben a tücsök kezdetű dalocskában, amely kétszer szerepel: a
Czövek Erna féle kíséretet aprózza a Stachó László
által javasolt verzió (Giusto – figyelmeztet az
előírás). A fejezet-záró ügyesítőben Dobszay
László a pentachord fordulat minore-maggiore
karakterváltásával egyszersmind hallásfejlesztő többletet kínál.
A
további 24 darab zongorakíséretes – a kotta zongorakíséret-mellékletet is
tartalmaz.
Gyermeki
kezek – ezt a címet kapta a rövid 2. fejezet, amelynek három darabját két
alacsony osztályos növendék is eredményesen tudja megszólaltatni.
(Szerkesztői gondosság, hogy ráirányítják a lelkes kis zongoristák
figyelmét a záró fejezetre (Sárga bögre – görbe bögre), amelynek egyes
darabjaival sikeresen próbálkozhatnak. A szemfüles gyerekek biztosan
„kiszúrják” a notációs – ha úgy tetszik –
következetlenséget: a Kinyílt a rózsa szólamkottájában szerepel egy kereszt
előjegyzés (noha hozzátartozó hangot nem tartalmaz a dal), ugyanakkor a
zongorista kottájában a dallamszólam is előjegyzés nélküli és a
billentyűs anyagban is módosítójelként szerepelnek keresztek (fisz, cisz).
Magyarázkodhat a tanár…
A
Láttál-e már valaha kezdetű gyerekslágerrel zárul a hat (2-5 hang
terjedelmű) gyerekdalt tartalmazó 3. fejezet, mely a Hallottál-e már
valaha…? címet viseli.
Tornyai Péter olyan kíséretet komponált a zongoristák számára, ami
hangzásvilágában (harmóniák, faktúra) érdekes a „hagyományos” kísérethez szokott
pedagógusoknak. Gryllus Vilmos négy dala következik Andorka Péter átiratában – remélhetőleg ismerik a
gyerekek a két Kérdezgetőt, a Dudát és a Málnát, ugyanis szövegük (talán
jogvédelmi szempontok miatt) nem szerepel a kottában. A folytatásban további
négy Gryllus Vilmos dal következik, ezúttal Ittzés Gergely átdolgozásában. Ezek remek lehetőséget
kínálnak a magasabb osztályos fúvósoknak is, a kortárs zenével való közeli
ismerkedésre. Megtapasztalhatják, hogy a hagyományos kottaírás mellett néha
szükség van szöveges utasításokra, speciális jelölésekre – éspedig a minél
hangulatosabb előadás érdekében!
A
Sárga bögre – görbe bögre című záró-fejezet népdaljátékokat tartalmaz,
négyet Bartók Bélától (a Gyermekeknek sorozat darabjaiból válogatva) és hármat Ittzés Gergelytől. Ez utóbbiak tetszetős
játszanivalót jelentenek a magasabb osztályosok számára is!
Notációs újdonságként
jelenik meg az ívek sajátos használata. Az összetartozó (legato)
motívumok jelölésén túl kezdettől ismert az átkötött hangok jelölésére
szolgáló (gyakran kevésbé ívelt, laposabb) ív. Ezekhez társul olyan jelentéssel
ív, hogy nem közvetlenül megelőző hangot „köt át”. Az ilyesfajta
„tartani kell” korrekt jelölése a tényleges hangértékek feltüntetésével
jelentősen bonyolítaná a kottaképet – érdemes tehát megjegyezni ezt az
egyezményes jelölés-típust! (És ha módosított hangot kell a következő
ütemben is tartani, értelemszerűen ilyenkor nem szükséges a módosítójel
ismételt kiírása (hiszen „tudjuk, miről van szó”…)
Az
együttmuzsikálásra kínál lehetőséget a kezdet kezdetétől az értékes
új kiadvány, remélhetőleg hamar bekerül a zeneiskolákban általánosan
használt kották közé. (Z. 20 090)
A
hangszeres előkészítő: kétségkívül „megosztó” kiadvány. Éspedig nem
azért, mert bármi is „eldöntendő” vele kapcsolatban, hanem azért, mert
akarva-akaratlanul is teszteli/vizsgáztatja a potenciális felhasználókat.
Felnőtteknek (tanárok, szülők) talán érdemes a zárószakasz (Útmutató
a kötet használatához) elolvasásával kezdeni az ismerkedést. Már csak azért is,
mert csakhamar kiderülhet: rendhagyó ez az utószó. Voltaképp kapcsolat-teremtés
Kiss Bea és a potenciális érdeklődők között. Sokminden
kiderül belőle, amit érdemes szem előtt tartani, mielőtt a
kottás mesekönyvvel ismerkednénk. Kiss Bea azok közé a szerencsések közé
tartozott, akik közeli ismeretségbe kerültek Kokas Klárával, az ő
szemléletmódjával, amellyel a zenét az életbe, az életet zeneközelbe
ágyazta. Kokas Klára halálával ilyesfajta tapasztalatok szerzésére nincs mód –
éppen ezért felbecsülhetetlen a jelentősége annak, hogy valaki, aki
szakmai kompetenciával rendelkezve értő részese lett ennek a világnak
(mondhatni, zenei világnézetnek), vállalkozott arra, hogy olyan kiadvánnyal
jelentkezzék, amely méltó követője annak a szemléletmódnak, amelyet maga
is meghatározónak tekint, tanári minőségében is. (A lelkes
érdeklődő arra gondol: jó lenne hospitálni Bea hangszeres
foglalkozásain.)
Az
előkészítő sajátossága, hogy úgy emeli be egy korábban már
meglévő világba (környezetbe) a gyereket, hogy rögtön otthonosan érezze
benne magát. A szabadságnak egy megnyilvánulása ez is – és továbbiakra
bőven kapunk példákat a kiadványban. A „csavar” ott van, hogy a
kötöttségektől mentességet helyezi előtérbe, miközben egyébként nem
kis feladat a gyerekeket rászoktatni a „szabály-játékokra”. Hogy aki addig
kedvére futkosott, szaladgált, futóversenyen a pályán
maradjon… Akik rendelkeznek ezzel a belső fegyelemmel, azoknak rendkívül
hasznos a kiadvány, mert náluk elérni célját, a szabadság-érzet kiteljesítését.
Akik a „minden mindegy” állapotában leledzenek, azoknál kisebb a hatásfoka…
Az
integrálás-gondolat kimondatlanul is ott munkál az egész anyagban, ami abban is
megmutatkozik, hogy semmiféle didaktikus fokozatossággal nem korlátozza az
élmény-készletet. Gyereke válogatja, milyen formában mutatkozik meg a
kíváncsisága, érdeklődése. Hogy „nyitott-e” a variánsképzésre, könnyen
elfogadja-e, hogy ezúttal kicsit másképp szerepel egy dal a kottában, mint
ahogyan ő korábban ismerte (alap-példa a Süss fel nap, amelyben a „kert
alatt a ludaim”, avagy „kertek alatt a ludaim” kottából való pontos követése a
zongoratanárok rémálmai közé tartozik…). A zenei anyag: szöveges, a szöveg
megannyi asszociációs lehetőségre kínál alkalmat. Ugyanakkor egyenrangúan
kezeli az ismert (értett, a gyermek számára konkrét jelentést tartalmazó)
szöveget azzal, ahol a gyerek számára érthetetlen kifejezések szerepelnek, vagy
afféle varázslós-ráolvasós, jelentőségét a hangzásképből generált
szavakat mondhat, mintegy varázsolva. A felnőtt-vezető hozzáértésén
múlik, hogy a felmerülő kérdésekre miként válaszol…
Az
anyag válogatásának tudatosságára is utalnak megjegyzések. Aligha tudja
elhelyezni a gyerek a földrajzi, térbeli variánsokat (Debrecen, Pered, Nyitra
pusztán egy-egy földrajzi név a számára, ráadásul utána időbeli
meghatározás következik: „tél végén” – 20-21. oldal) – de nem is ez a cél.
Kérdés, hogy a kisgyermek számára mennyi „konkrétumot” jelent a „kínai templom”,
a kifejezést van-e mihez kapcsolnia (47. oldal). Néha a felnőtt
bizonytalanodik el, a kérdések olvasásakor („Idesüss,
rózsával és angyallal is énekelték! Melyikre hasonlít ez a dal?” – 35. oldal),
tanácstalannak érzi magát, konkrét válasz („megoldás”) híján. Érdemes kizárni a
„feladat-megoldás” és hasonló párok jelenlétét a gyerekekkel való együtt-játék
során (szándékosan nem „foglalkozást” írtam). A muzsikusnak viszont feltétlenül
szükséges állandóan résen lenni: Lackfi János
Krampampulijában „a páros és a páratlan ütemű tánclejtés” váltakozik –
nehogy a második sort szünettel kiegészítve, páros ütemű mondókává
stilizálódják a „váltakozó ütemmutatójú” versike (57. oldal).
A
könyvecskét lapozgatva, illusztrált mesekönyv érzetünk támadhat – viszont a
képregényszerűen kis felhőkben megjelenő szövegek
betűtípusa eleve feltételezi a felnőtt közreműködését (a gyerek,
írjon maga bármilyen csúnyán, nehezen tolerálja a mások írásának sajátosságait
– röviden: nem szerencsés a kommentáló szövegek betűtípus-választása,
kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy a gyerek amúgyis szívesen hajlik arra, hogy
„megússza” az olvasást, főképp, ha képi segítség áll rendelkezésére).
Az
oldalszámozást illetően elégedetlenkedhetünk: néha nehezen látszik a
színes háttérben a szám, máskor talán kísérlet sem történt a szám
elhelyezésére. A hivatkozásokban megadott számok „kikeresése” ily módon
némiképp lassítja a folyamatokat.
A
játékos környezetben szinte elbújnak a színes kották, akinek nincsen hangszere,
az is érdeklődéssel forgathatja a zenés mesekönyvet. A látványvilág
atmoszférateremtő – csak az 55. oldal medverajza láttán vonja fel a
szemöldökét a felnőtt (aki esetlen hamarosan kíváncsiskodó kérdés
megválaszolására kényszerül).
Ez
a hangszeres előkészítő kiadvány elsősorban szabadidős
foglalkozásokra való – vagy még inkább: a szabadidő kellemes-értékes
eltöltésére, közösségformáló (illetve erősítő) erővel.
Ugyanakkor arra is ideális, hogy a társaságot nélkülöző gyermeket
megszólítsa, okos társa legyen.
Jó
lenne, ha minél többek érdeklődését felkeltené a kötet, vagyis bekerülne a
zene(pedagógia)i köztudatba – hogy „téma” legyen,
beszéljenek róla, gondolatokat-véleményeket cserélve, s így is tovább
szélesítve azt a skálát, amelyen a gyermekek zenei neveléséhez szükséges eszközk-módszerek-stb. találtatnak. (Z. 20 089)
Fittler Katalin
BETEKINTÉS AZ I
és a II. KÖTETBE
A II. kötet weblapja // A II. kötet Facebook
oldala
