„Nem vész el a nép, melly szent
hagyományként
az ősi lantnak intő szózatát
keggyel megőrzi, s hű marad
magához.”
Toldy
Ferenc (1805-75)
Kónya István – Peltzer Ferenc – prof. dr. Vas
Bence[1]
A LANT is bekerült a hivatalosan
tanítható/tanulható hangszerek közé[2]
Immár tanmenettel rendelkezik és teljesen egyenragú az
többi instrumentummal, amint ez az Oktatási Hivatal oldalán is olvasható:
Több mint
negyedszázada ezért fáradoztam, és ezen a hosszú úton sokan segítettek,
támogattak, velem lobbiztak, ki, hol s hogyan tudott. Mindannyiuknak hálás
köszönettel tartozom!
A lantot a 15. század
közepétől a 17. század végéig Európában az énekhang után a hangszerek
között a legnagyobb elismerés övezte. A „Hangszerek Királynőjének”
nevezték sokáig. A reneszánsz korban a kamarazene, a házimuzsikálás fő
hangszerévé vált. Uralkodók vetekedtek a virtuóz játékosokért, akik már a kor
ünnepelt szólistái, és akiket a költők nem fáradtak vereseikben
dicsőíteni. Népszerűsége egészen a klasszika koráig tartott. Évszázadokon keresztül olyan ’házi hangszer’ volt, mint
később a zongora.
De ’ő’
nem csak egy a sok hangszer közül. Mivel a költészethez, a versénekléshez a
legközelebb álló instrumentum, évszázadokon keresztül a ’költészet’, a vers- és
prózaírás szimbóluma, Petrarca-tól kezdve, Janus Pannonius, Csokanai,
Petőfi, Arany életművén keresztül, Márai Sándor prózáival zárván a
sort. Összeségében a lant volt az ’ihlet’
szimbólikus hangszere is.
„Hol a lant, mint a költők mondták, a lant, melyet Arany kebelére
óhajtott szorítani, ha „jő a Halál”, ki törte össze a lantot, mit csinálok
e világban lant nélkül, írógéppel és töltőtollal, mi értelme a lant nélkül
az egésznek?”
„…Még egyszer szólalj meg, egy húron, rekedten, akárhogyan. Mondd el, poros
hangszer, ne szégyelld! Mert szavakkal már nem tudom elmondani. Csak te tudod
elmondani, szavak nélkül, egy húron.” - Márai Sándor:
Ég és föld (1942)
A magyar
zenetörténetben is fontos szerep jutott a lantnak a históriás dalok,
versénekek, egyházi népénekek és zsoltárok kíséretében is. Gondoljunk itt
elsősorban Tinódi Lantos Sebestyén munkásságára, Balassi Bálint énekeire.
Ezzel a gazdag magyar anyaggal is foglalkoznunk kell intézményes keretek között
is.
Magyarország
két nemzetközi hírű lantost is adott a reneszánsz Európának. Bakfark
Bálint mellett ritkán esik szó a Pozsonyban született és felnőtt Hans
Newsidlerről, aki a török terjeszkedés miatt családjával Nürnbergbe
menekült. Ő volt a német reneszánsz egyik legjelentősebb lantos
komponistája, 8 lantkönyvet adott ki, lantiskolája mind a mai napig a
leghasználhatóbb metódus. Fia, Melchior Newsidler, már a maga korában a német
reneszánsz lantjáték legkiemelkedőbb alakjának számított.
Ahhoz, hogy a lant visszanyerje azt a
tekintélyét, amit Magyarországon birtokolt a 17. századig a hangszerek között,
és a mai hazai zenei életben a méltó helyére kerüljön, alapfeltétel, hogy a
Kárpát-medencében legalább egy iskolában elindulhasson intézményes keretek
között a lantok oktatása. Mivel mintegy másfél évszázada (kb.1800–1960)
megszűnt Európában a lant használata és oktatása, ami addig mesterről-növendékre
szállt évszázadokon keresztül, ezt a hagyományt itthon is újra kell
élesztenünk, de immár intézményes keretek között.
Az alapfokú
tanmenet a reneszánsz típusú lant oktatását hat tanévre osztotta fel, valamint
a barokk típusú lant tanulására kettő tanévet biztosít.
A lant 3
évszázados történetében megközelítőleg 200 lantkomponista írt
koncert-képes lantműveket, ami tekintélyes szám egy hangszer történetében.
Ebből csupán a reneszánsz típusú lantra mintegy 150 komponista műve
maradt fenn, és a legújabb számítások szerint a reneszánszlant repertoár
körülbelül 30.000 szóló lantdarabot foglal magában.
Ehhez jön még a
barokk korban használt lantok, az úgynevezett ‘barokklant’, az arciliuto és a
theorba/chitarrone szóló irodalma, valamint a lant-énekek, és kamaramuzsika
számtalan műve, ahol a lant, mint kísérőhangszer szerepel. Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a barokk kori zenekari művek, az
operák és oratóriumok előadásában folyamatosan foglalkoztatják a lantjátékosokat
is.
Nemcsak nekünk,
pengetős zenészeknek, de a magyar zenei élet számára is fontos, hogy végre
ez a hangszer is újból gyökeret ereszthessen a magyar földbe. A hazai
gitártanárok és egyetemi tanszakvezetők is örömmel vették a lantoktatás
bevezetését. Gitárosok jól tudják, hogy repertoárjuk 16-18. századi részének
java a lantirodalomból származik (L.Milan, da Milano, J. Dowland, Bakfark
Bálint, H. Newsidler, H. Kapsberger, A. Piccinini, R. de Visée, J. S. Bach, S.
L.Weiss, J. Haydn stb.), így ebből ők is profitálhatnak.
A lant
oktatásához szükséges könyvek is már rendelkezésre állnak.
Első sorban kell kiemelnem Király Péter: A lantjáték Magyarországon a
XV. századtól a XVII. század közepéig című kiváló könyvét (Balassi
Kiadó, 1995).
Kónya István 2014-ben 3
könyvet jelentetett meg a B.K.L. Kiadó gondozásában.
A Lantkönyv (A
lant vándorútja Európában) pótolni kívánja azt a hiányt, hogy ezidáig a lant
történetéről magyar nyelven még nem született olyan összefoglaló mű,
amely a hangszernek az európai zenetörténetben játszott több mint négy
évszázadát részletesen bemutatná a hozzá kapcsolódó kultúrtörténetbe ágyazva. A
mű fő gerincét az európai lantok története teszi ki az ókortól
kezdődően, gazdag képanyaggal, korabeli metszetekkel, szépirodalmi
utalásokkal. Az európai háttérbe ágyazva behatóan foglakozik a lant
magyarországi történetével a 20. század végéig tárgyalva azt. A könyvben
bemutatandó lantábrázolások (korabeli metszetek, festmények) az egyetemes
művészettörténet kiemelkedő alkotásai mellett szinte teljességgel
felölelik a Kárpát-medencében található anyagot.
A Reneszánszlant
Metodika olyan módon épül fel, hogy használható legyen tankönyvként az
oktatásban, kurzusokon, a klasszikus gitárosok is tudják használni, és a
műkedvelők maguk is elsajátíthassák a lantjáték alapismereteit.
A Reneszánszlant
Antológia több esztendőre elegendő lantművet tartalmaz
(műkedvelők részére is). A könyv úgy lett tematikailag a Lant
Metodikához hozzárendelve, hogy ennek elsajátítása során a hallgató
megfelelő szintre juthat ahhoz, hogy felsőfokú intézménybe bekerüljön
akár itthon, akár külföldön. De remélhetőleg, már magyar egyetemre.
Már csupán az a
tény, hogy a Reneszánszlant Metodika és Antológia 100 kinyomtatott példányát is
elvitték, bíztató jel. Újra kell őket nyomtatni. A hírre az Editio Musica
Budapest Zeneműkiadó is örömmel reagált, és szeretné ezen tankönyveket
ő is terjeszteni.
Az elmúlt három
évtized során kurzusokon sokakat tanítottam lantolni, többen nyertek felvételt
külföldi felsőfokú intézménybe, néhányan professzionista előadók
lettek, sokan műkedvelőkként játszanak, és szinte folyamatosan
kerülnek elő fiatalok, akik ezen a hangszeren szeretnének tanulni.
Biztosak vagyunk benne, hogy egy lantosztálynak csupán a ténye is elindít
fiatalokat e hangszer felé.
Az első
lant osztálynak a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskola adott helyt. Az V.
kerületi zeneiskolában több olyan neves tanár oktatott, akik támogatták és
művelték is a régi-zenét, az intézmény elindítója és most azóta
szervezője az Országos Czidra László Furulya Versenynek. A zeneiskola
jelenlegi igazgatója is azon fáradozik, hogy a régizene oktatása és
művelése újra az erőssége legyen az intézménynek. Így nem véletlen,
hogy éppen az V. kerületi zeneiskola fogadta be a lantot, hiszen az intézmény
nevének viselője, Szabolcsi Bence (1899-1973) zenetudós talán a legtöbbet
tette a magyar régi-zene történetének felkutatása és rendszerezése ügyében, így
ez az intézmény méltón lehet a Kárpát-medence lantos központja és fellegvára.
A Benkő
Dániel örökségéből meghirdetett kiállítás és hangszer aukciót nagy
érdeklődés övezte. A Szabolcs Bence Zeneiskola nagy aulája lelkes
érdeklődők zsibongásával telt meg. Sok gitár lelt új gazdára, a
kiállított lantoknak pedig mindegyikét elvitték. Ez is nagyon jó jel. A délután
folyamán felavatásra került egy Benkő Dániel emlékfal a lantos
osztályteremben. A hagyatékból az örökösök négy lantot adtak át a zeneiskolának
tartós használatra, hogy azon növendékek, akik még nem rendelkeznek
hangszerrel, tudjanak min játszani.
A zeneiskolai
lantoktatás fáradságos előkészítése mellett a tanárképzésben való
megjelenése is hosszú előkészületek eredménye. Az osztatlan tanárképzés bevezetésével
2013-ban megjelent a képzési és kimeneti követelményekben
illetve a megszerezhető tanári képesítések felsorolásban a lant is. Így
elvben már akkor indulhatott volna lanttanári szak. Ám ehhez feltétel, hogy
legyen olyan zeneiskola, ahol a leendő tanárjelöltek iskolai
gyakorlataikat végezhetik. A végső lépés akkor következett be, mikor
megjelent a legújabb tanárképzési Képzési és Kimeneti Követelményrendszer, a
teljes zenei felsőoktatás egyetértésével megengedte, hogy bármely hangazeres
tanár második szakot is választhasson. Ezek közül első a zeneismeret
tanári szak, mely minden hangszerhez második szakként felvehető. E mellett
a Minisztériummal közösen meghatározott hangszeres szakpárokat is létrehozott a
szakma. Így lett szakpár a gitár és a lanttanári párosítás is. Ekkor több
szakmai szervezet és intézmény – így a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar
Zeneművészeti Intézet szólóhangszerek tanszéke is – megkereste az
illetékes államtitkárságot, hogy szükség lenne alapfokon engedélyezni a
lantoktatást. Így érett be az a több évtizedes terv, hogy a
felsőoktatásban is elindulhasson a lanttanári képzés. A Pécsi szakindítási
terv hosszú előkészítő munka után az egyetem szenátusa elé került és
most fog a Magyar Akkreditációs Bizottság elé kerülni. Bízunk abban, hogy ezt a
nemes kezdeményezést és erős akkreditációs anyagot a Bizottság támogatja
és 2023 őszén elindulhat Magyarországon a lanttanári képzés.
Bakfark Bálint (Brassó), Hans Newsidler
(Pozsony) és Tinódi Lantos Sebestyén (Kassa) nyomdokain haladva, az ő
szellemükben kívánjuk a munkát folytatni.
*
Bakfark Bálint: A krakkói lantkönyv ajánlása János
Zsigmondnak, részlet, 1565.:
A zene [...] a legmagasabb rendű műveltség, minthogy az
idegeknek és a hangoknak az összhangjából fakad, és […] lelkünk maga semmi más,
mint hangszer, amelyen létrejön az együtthangzás.”