Átadták az MMA 2022-es tagozati díjait

2022. szeptember 19-én adták át ünnepélyes keretek között a tagozatvezetők a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadó Makovecz termében

A Magyar Művészeti Akadémia tagozatai évente két-két személy részére ítélik oda a tagozati díjakat, amely közül az egyik határon túli, vagy diaszpórában élő művész, illetve művészetelméleti szakember elismerésére szolgál. A díjazottak számára a tagozati díj lehetőséget biztosít az Akadémia köztestületi tagságára. A 2022. évi tagozati díjakat az elnökség jelenlétében, Vashegyi György köszöntője után 2022. szeptember 19-én adták át ünnepélyes keretek között a tagozatvezetők a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadó Makovecz termében.

„A fegyverek között nem némulhatnak el a múzsák. Művészetre és a művészetet befogadni képes, értő közönségre most kiváltképpen nagy szükségünk van. Ha valamikor, akkor most biztosan alapvetés, hogy nem élhetünk művészet nélkül, éppen ehhez nyújt döntő segítséget a díjazottak munkája" – emelte ki köszöntőjében Vashegyi György, az MMA elnöke. Mint fogalmazott, különösen igaz ez a mai, néhol vészterhes, de mindenképpen embert próbáló időkben.

A Magyar Művészeti Akadémia törekvése, hogy a magyar szellemi élet minél több jeles művészét, a művészetelmélet és a művészetszervezés, a művészetigazgatás területén tevékenykedő szakemberét támogassa. Ezen célkitűzése elérésének eszköze, hogy a köztestület elismeri és díjazza a kiemelkedő alkotótevékenységet, valamint a művészi és a művészeteket támogató területeken elért teljesítményt; ezzel segíti azt, hogy a díjazottak alkotómunkájukkal tovább gazdagítsák a magyar művészeti életet, illetve hozzájáruljanak a magyar művészeti élet értékeinek feltárásához, megismertetéséhez.

A Magyar Művészeti Akadémia tagozatai – Építőművészeti, Film- és Fotóművészeti, Iparművészeti és Tervezőművészeti, Irodalmi, Képzőművészeti, Művészetelméleti, Népművészeti, Színházművészeti, Zeneművészeti – minden évben tagozatonként két díjról döntenek.

A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti-díjában – Szőnyi Erzsébet-díj – Falvai Sándor zongoraművész és Buzás Pál zongoraművész, tanár, karnagy, népzenegyűjtő részesült.

Falvai Sándor és dr. Tóth Péter

A világ deszkáin önmagának és hazánknak is elismerést szerző Falvai Sándor zongoraművész, érdemes művész kezei közül tanárként olyan hírességek kerültek ki, mint Várjon Dénes vagy Farkas Gábor, miközben rektora és tanszékvezetője is volt a Zeneakadémiának. Repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, ezen belül is a klasszika és romantika korszaka áll érdeklődése középpontjában, amit számtalan koncertje mellett a vele készült több mint 30 lemez is bizonyít. Előadói egyéniségét művészetében egy hallatlanul kifinomult billentéskultúra jellemez, amely szerénységgel és a művészet iránti alázattal párosul. Kiemelkedő színvonalú művészetéért és magas minőséget képviselő pedagógiai munkásságáért méltó arra, hogy példaképként állítsuk a jövő generáció számára.

Buzás Pál az erdélyi zenei és művelődési élet fáradhatatlan alakja; zongoraművész, tanár, kórusvezető, népzenegyűjtő és néprajzos, kimagasló tanári és művészi tevékenysége mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett szülőföldje – Kalotaszeg – népszokásainak, művelődéstörténetének, irodalmának kutatása és tanulmányozása során, aminek eredményeként több mint száz tanulmányt, esszét és interjú-sorozatot írt, valamint összeállította a Kalotaszeg című antológiát is. Előadói pályája egyik legfőbb állomása, hogy Erdélyben elsőként szólaltatta meg hitelesen, avatottan Bartók szóló zongorára írott műveinek jelentős részét.

Sokoldalú zeneművészeti munkássága elismeréseként részesítjük az MMA Zeneművészeti-díjában, a Szőnyi Erzsébet-díjban.

Az Erdélyi Zsuzsanna-díjat – a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti-díját Nyitrai Marianna népdalénekes, tanár és B. Kovács István régész-muzeológus, néprajzkutató érdemelte ki.

Nyitrai Mariann

Nyitrai Marianna, aki korábban megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának elismerő oklevelét, bukovinai székelyek utódja, a népdaléneklés egyik legelismertebb és leghitelesebb kutatója és közvetítője. Kiemelkedő tudása – az utóbbi évszázad népzenei gyűjtéseinek ismerete mellett – elsősorban saját gyűjtési tapasztalatain, falusi mestereivel való személyes kapcsolatain alapul. Éneket tanít, néptáncot oktat, népdalkört szervez és vezet. Tudását így nemcsak előadóként, de tanárként is gyümölcsöztetheti: tanít a szennai művészeti iskola mellett a Zeneművészeti Egyetemen, a Hagyományok Házában és az Erdélyi Hagyományok Házában is.

Nyitrai Marianna nemzeti művelődésünk értékeinek feltárásáért, a magyar népművészet életben tartásáért és továbbörökítéséért végzett tevékenységéért, áldozatos közösségformáló munkája elismeréseként, a népművészeti szakmai közélet évtizedek óta aktív szervezőjeként részesült az Erdélyi Zsuzsanna-díjban, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti-díjában.

B. Kovács István

B. Kovács István, aki köztestületi tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, Rimaszombatban élő Magyar Örökség díjas régész-muzeológus, néprajzkutató, tanár. Többek között a „Gömörország" című folyóirat főszerkesztője, a Simonyi Alapítvány elnöke, a Duna Televízió volt kuratóriumi tagja, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület elnöke, aki a rendszerváltást követően aktív szerepet vállalt a helyi magyar közélet megteremtésében. Igazgatója volt a Gömöri Múzeumnak, tanított a nyitrai Pedagógiai Főiskolán, és a Tompa Mihály Református Gimnáziumban, emellett régészeti és népművészeti, népköltészeti kutatásokat is végzett.

B. Kovács István nemzeti művelődésünk értékeinek feltárásáért, a magyar népművészet életben tartásáért és továbbörökítéséért végzett tevékenységéért, áldozatos közösségformáló munkája elismeréseként, a népművészeti és néprajztudományi szakmai közélet évtizedek óta aktív szervezőjeként részesült a díjban.

A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti-díjában részesült Vadász György építész és Szarvas Péter építész.

Vadász György sokoldalú, integráló, egyensúlyt teremtő munkássága értékteremtő kapocs a magyar építészet időfonalán. A helyhez és a helyzethez igazított, teremtő alázattal áthatott vidám alkotókedvében sokrétű életművet alkotott. Az Ybl-, Kossuth-, Prima Primissima, Steindl-, Pollack, Pro Architectura, Pro Urbe és Pro Arte díjas mester, a nemzet művésze munkássága több száz épülettel, land-art kompozícióval gazdagítja hazánkat, amelyek az integráló művészet és kiteljesedő alkotókedv fényes példai. A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata a magyar kultúra, a magyar építészet terén kifejtett munkássága iránti nagyrabecsüléseként adományozza tagozati díját Vadász Györgynek.

A díjazott, Szarvas Péter kiváló kárpátaljai építész, akinek több mint 30 esztendős alkotói és közéleti tevékenysége meghatározóan szülővárosához, Ungvárhoz kötődik. Szarvas Péter kimagaslóan aktív és eredményes a lokális építészeti értékteremtésben, s elkötelezett az értékvédelem területén is. Korszerű szemléletű munkáin átizzik a helyi és tágabb környezet hagyományának szeretete, a hovatartozás nemes érzése. Ennek egyik fontos dokumentuma az „Ungvár épített környezete" c. könyve. Összefoglalóan, Szarvas Péter építész a nehéz helyzetű Kárpátalján folytatott szakmai tevékenysége, helytállása méltó az MMA figyelmére és elismerésére, amit ezzel a díjjal is szeretnénk kifejezni.

A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti-díjában, a Szőts István-díjban részesült Domokos János filmrendező és Zalka Imre fotóművész.

Domokos János filmrendező, operatőr, vágó közel harminc éve érkezett a dokumentumfilm területére, független filmjeivel figyelmet keltve. Különböző tartalmú és stílusú, de mindig magas színvonalú filmeket készít. Formailag innovatív – de soha nem öncélúan –, tartalmilag elkötelezett a humánus értékek mellett.

Domokos János filmrendező kiemelkedő alkotói tevékenysége elismeréseként részesül a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata által odaítélt Szőts István-díjban.

Zalka Imre fotóművész az archaikus fotográfia neves szakértője, kutatója, művelője és oktatója. Hosszú éveken keresztül, mint vándorfotográfus járta az ország kulturális rendezvényeit és fesztiváljait, ahol a fotótörténet korai technikáit mutatta be, megmentve a feledéstől a sok évtizede nem használt nemes eljárásokat. Zalka Imre a Budapesti Metropolitan Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékén és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika tanszékén oktat.

Zalka Imre fotográfus a fotóművészet terén végzett kiemelkedő alkotói és oktatói tevékenysége elismeréseként részesül a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata által odaítélt Szőts István-díjban.

Az MMA Iparművészeti- és Tervezőművészeti-díjában Bánk András belsőépítész, tervezőművész és Dormán László fotó- és tervezőművész részesült.

Bánk András életművében a meghatározó KÖZTI-s korszak és a szemléletét formáló mesterek tanításai révén sajátos áthallásokkal jelent meg a magyar képzőművészet 20. századi realista vonulata. Tervezőművészként bútorain, épületbelsőin egyszerre és mindvégig az azokban létező emberek léptékében van jelen a szakmája hagyományai iránti alázat, valamint az az egyedi, újító, kísérletező játékosság, mely a mai napig áthatja, befogadhatóvá teszi alkotásait.

Több évtizedet felölelő magas színvonalú belsőépítész-tervezőművészi tevékenységének elismeréseként Bánk András a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti- és Tervezőművészeti díjában részesül.

Dormán László volt standfényképész, rádiós szerkesztő, volt hetilapok fotóriportere, portré- és kiadványfotós, az Újvidéki Színháznak pedig alapításától fogva a fotósa. Az évek során mintegy 250 ezer filmkockát készített.

A Vajdaság, a Délvidék magyar kultúrájában gyökerező, személyes áldozatok felvállalására is kész alkotói életpályája, valamint a magyar motívumkincs felhasználásával fotóművészként is több évtizedet átölelő, Európa több országában kiállított képi reflexióiban, plakátjaiban, könyvillusztrációiban is megjelenő sikeres tervezőművészi munkássága elismeréseként Dormán László a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti- és Tervezőművészeti-díjában részesül.

Az Illyés Gyula-díj – A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi-díjának két díjazottja Varga Imre költő, szerkesztő és Kövesdi Károly költő, író, műfordító.

Varga Imre költő, műfordító, szerkesztő. Versbeszéde töredezett, inkább sejtető, mint beszélő, de kultúrtörténeti hatalmas szótömbjei a mélyből szólnak. Varga Imre „az északi géniusz" bölcs embere, aki nem fecseg.

Sokrétű életművével, költői, szerkesztői munkásságával jelentős mértékben hozzájárult a magyar irodalom sokszínűségéhez, értékeinek gyarapításához.

Kövesdi Károly Magyar Örökség-díjas költő, író, újságíró, szerkesztő, a felvidéki magyar szellemi és társadalmi élet egyik legsokoldalúbb egyénisége. Egész életművét a történelmi távlatban való gondolkodás, a felelősségérzet, a felvidéki magyarság megmaradásáért való jogos aggodalom és tenni akarás jellemzi. Különböző műfajokban alkot, köztük versek, gyermekversek, meséskönyv, publicisztikai válogatás egyaránt megtalálható. Sokat fordított a szlovák és a cseh irodalomból, az általa szerkesztett könyvek száma a százat közelíti.
Kiemelkedő irodalmi-publicisztikai munkásságáért a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata Illyés Gyula-díjban részesíti.

A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának díjazottai: Sulyok Gabriella grafikusművész, valamint Antik Sándor keramikus, szobrászművész.

Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikus egyedi rajzait és rézkarcait egyaránt a lendületes vonalvezetés, az érzékeny rajz jellemzi. Individuálisan szimbolikus figurális kompozícióktól az egyénien átírt realisztikus vedutákig terjed tematikája. Több évig foglalkozott az ókori keleti mitológiával: rajzsorozatot, rézkarcokat készített, amelyeknek lényege a közel-keleti életélmény és az ókori eposzvilág elementáris teremtőjének megragadása, ill. megőrzése a grafikában. Emellett videófilmes összművészeti alkotásokat is készít, ahol a zene, grafika és a mozgókép egyforma súllyal van jelen.

A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti-díjában részesül Sulyok Gabriella grafikusművész több évtizedes, unikális rajzi virtuozitásáért, a láthatatlan vonallal történő képi absztrakciójáért, az időtlenség festői ábrázolásáért.

Antik Sándor keramikus, szobrászművész egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu főiskolán végezte 1971–1975 között, 2005-ben szerzett doktori oklevelet a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen, jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem professzora. Művészeti aktivitása sokrétű, a szobrászat, az installáció, a performansz, a médiaművészet műfajaiban is ismertek az alkotásai, az akcionizmus és a videoinstalláció terén végzett experimentális tevékenysége okán nemzetközileg is ismert és elismert művész.

Több évtizedes, sokoldalú, kimagasló individuális képzőművészeti tevékenységéért, és oktatói tevékenysége nagyrabecsüléseként veheti át a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti-díját.

Cs. Szabó László-díj – A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti-díjában Szinyei Merse Anna művészettörténész és Lőkös István irodalomtörténész részesül.

Szinyei Merse Anna a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével és a Belga Lipót Rend tisztikeresztjével kitüntetett művészettörténész, az MTA kandidátusa és köztestületi tagja, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológus főtanácsosa. Számos hazai és külföldi kiállítás kurátora, cserekiállítások szervezője, az 1987-től több évtizedig fennálló 19. századi állandó kiállítás koncepciójának kidolgozója és társrendezője a Budavári Palotában. Több száz tanulmány, katalógus és önálló kötet szerzője.

Grandiózus életművéért, az általa kutatott korszak magyar festészetének méltó külföldi megismertetéséért részesül az MMA Cs. Szabó László-díjában.

Lőkös István irodalomtörténész, szlavista, a magyar horvát kapcsolatok és a horvát kultúra, kiváló ismerője. Egy nagy nemzedék tagja, számára régiónk népei – Németh László szavával – „tejtestvérek", akiket összeköt közös kultúrájuk. Lőkös életműve arra is példa, hogy a történeti tudományokhoz nem elég a szakmai tudás: igazán akkor teljesedhetnek ki, ha ott van bennük a megértés szándéka és a szeretet.

Lőkös Istvánt a magyar irodalom egyes területein végzett több évtizedes kutatómunkájáért, valamint a horvát, szlovén, szerb irodalmak, a dél-szláv és a magyar irodalom kapcsolatait szorosabbra fűző állhatatos tevékenységéért részesíti a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti-díjában, a Cs. Szabó László-díjban.

A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti-díját Tatár Eszter színházi rendező és László Sándor színművész kapták.

Tatár Eszter Jászai Mari-díjas színházi rendező, műfordító, játékmester, színész a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett rendező szakon, ezt követően a Pécsi Nemzeti Színház, később a győri Kisfaludy Színház művésze, majd a budapesti Nemzeti Színház tagja lett. Elismert rendezőasszisztensként és egyben játékmesterként számos kiemelkedő alkotás színpadra állításában működött közre. Műveltségével, felkészültségével, a színházművészet iránti elkötelezettségével nemcsak színészgenerációk sorának nyújtott alkotótársi segítséget, hanem a szakma emberi értékeinek megtartásával példát mutatott pályatársai számára is.

Több évtizedes magas színvonalú szakmai munkájáért, emberségéért és a nemzeti színjátszásért tett szolgálatainak elismeréseként Tatár Esztert a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata az MMA Színházművészeti-díjában részesíti.

László Sándor a vajdasági színjátszás jelentős, megkerülhetetlen alkotója. Több évtizedes, sokrétű színészi és rendezői pályafutását a megalkuvás nélküli magas színvonal, a meggyőző és hiteles munka fémjelzi, amelynek elismeréseként számos szakmai díjban részesült Az Újvidéki Színház művészeként számos jelentős és sikeres szerep megformálója, illetve előadás rendezője, több műfajban – a drámától a vígjátékig – is maradandót alkotott. Rendezői munkáival egyaránt találkozhattunk Szabadkán, Veszprémben, Temesváron, Zalaegerszegen. Az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanáraként színészpedagógusi munkássága európai mércével mérhetően is jelentős, számos tanítványa – rendezők, színházalapítók, színházvezetők – dolgozik mai napig vajdasági színházakban, valamint Magyarországon is.

Az MMA Színházművészeti Tagozata a Színházművészeti-díjban részesíti László Sándort a délvidéki magyar színházi életben betöltött kiemelkedő jelentőségű művészi és kultúraszervező tevékenysége elismeréseképp.

(mma.hu)