Magyar Kamarazenekar
„300 év hangokban -
A komolyzene története Bachtól Bartókig”
Online ifjúsági
ismeretterjesztő előadás
Koncertmester és művészeti vezető:
Bánfalvi Béla Liszt Ferenc-díjas hegedűművész
Bánfalvi Béla
Szerkesztő-rendező: Kármán
Nikola
Magyar
Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” I.
rész (10:09)
10 önálló részben. A narrátori szöveg
itt olvasható:
Kedves Zenebarátok!
Kezdődik a
300 év zenéje című
koncertfilm a 2011-ben alakult Magyar Kamarazenekar közreműködésével. A vonós zenekari művészekből álló zenekar
alapítója és hangversenymestere Bánfalvi Béla Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Pécsi
Tudományegyetem Művészeti Karának vezető beosztású oktatója, a
Doktori Tanács tagja.
A zenés filmet a XVIII. századi szerzők műveivel kezdjük, mert ebben a században
élt és alkotott a zenetörténet két kiválósága: Johann Sebastian Bach és
Wolfgang Amadeus Mozart.
Johann Sebastian
Bach 1685-ben a németországi Eisenachban
született egy olyan családban,
amelynek tagjai az 1500 évektől híres muzsikusok voltak. Johann Sebastian zene tanítását édesapja kezdte
meg, de mivel korán
árvaságra jutott, ezt tízéves korától bátyja, Johann Christoph Bach orgonista
folytatta Ohrdruf városkában.
Johann Sebastian
még nem volt 15 éves, amikor Ohrdrufból Lüneburgba költözött, hogy a Szent
Mihály-templomban énekeljen és zenéljen, s közben a templomhoz tartozó
iskolában tanuljon. Már diákként megismerkedett az orgonával, zongorával,
hegedűvel, lanttal, csellóval, közben pedig különféle munkákat vállalt, hogy minél előbb a maga lábára álljon.
18 évesen lépett
először állásba: a weimari hercegi zenekar tagja lett, majd áttelepült
Arnstadtba, ahol egy megürült orgonista-állást nyert el.
Johann Sebastian
Bach 1723-tól haláláig Lipcsében élt, ahol a város főtemplomainak
zeneigazgatójaként négy templom zenei életét irányította. De ő tanította a
kórus gyermektagjait a hangszerekre, minden vasárnapra új kantátát írt, melyet
nemcsak vezényelt és csembalón kísért, de a betanítást is ő végezte, s
ezen kívül a kollégium egyik latin tanára is ő volt. Sajnos már nincs meg
az az iskola, ahol Bach tanított, sem pedig a Zimmermann-kávéház, ahol minden
valószínűség szerint a most felhangzó III. zenekari szvit gyönyörű
lassú tétele, az Ária is elhangozhatott:
Bach mindig
nagyon szerény ember volt. Amikor megkérdezték tőle, minek köszönheti
magas művészi tudását, így felelt: „Szorgalmas
voltam. Aki hasonlóan szorgalmas, épp annyira viheti!”
Most a
németországi Lipcséből a XVIII. századi kis olasz városkába, Cremonába utazunk, amely a szorgalmas és tehetséges
hegedűkészítő mestereiről volt híres. Az egymáshoz nagyon közel lévő három
hangszerkészítő műhely között sokáig nagyon békés volt a hangulat. Ez
akkor szakadt meg, amikor az Amati cég vezetője azt táblát helyezte el a
kirakatában, hogy „Itt készítik Itáliában a legjobb
hegedűket.” Példáját
követve Guarneri mester pedig egy olyan szövegű táblát tett a kirakatba,
hogy
„Itt készítik a világon a legjobb hegedűket”. A harmadik mester, Stadivari sem akart hírverés
nélkül maradni, így ő is kitette egy táblát: „Az utcában itt
készítik a legjobb hegedűket.”
A Cremonában 300
évvel ezelőtt készült vonós hangszerek – hegedűk, mélyhegedűk,
csellók és nagybőgők nemcsak tökéletesen működnek, de a
hangszerkészítők ma is a cremonai mesterek által megalkotott tervek szerint
készítik az új hangszereket.
Magyar
Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig”
II. rész (13:35)
„Komponálni egyetlen örömöm és szenvedélyem.”
Ezt
már Wolfgang Amadeus Mozart írta 21 éves korában, 1777-ben. Az ő neve is
fogalom! Ki többet, ki kevesebbet, de mindenki tud valamit róla. Osztrák
csodagyerek, bécsi klasszikus zeneszerző, híres zongoraművész, a
Török induló, a Kis éji zene és a Varászfuvola szerzője. Wolfgang Amadeus muzsikus apja korán
felfigyelt fia tehetségére, ezért már négyévesen játékosan megkezdte zenei
oktatását. Meglepődve tapasztalta, hogy a fia a zongoradarabokat milyen
könnyedséggel tanulta meg. 5 éves korból származnak első ismert
kompozíciói. 6 éve korában pedig egyedül tanult meg hegedülni, és ezen a
hangszeren is virtuóz szintet ért el.
Később orgonán is kitűnően játszott.
A szülők
ezt megismerve úgy döntöttek, hogy ország-világ előtt bemutatják Wolfgang
és nővérének, Nannerlnek művészetét.
Ezzel megkezdődött a mindössze 5 éves Wolfgang és a 11 éves
Nannerl, valamint a szülők több évig tartó, hosszú, fárasztó, de nagy
sikereket hozó európai hangversenykörútja. Bécsben Mária Terézia császárnő
fogadta a kis művészeket, Münchenben a választófejedelem előtt
mutatkoztak be, de szívélyes fogadtatásban volt részük a versailles-i királyi
udvarban éppen úgy, mint az angol királyi családnál. Az első
hangversenykörút kisebb megszakításokkal hét évig tartott. Egy kis pihenő után Itália, az akkori
zenei élet központja következett. Ez is
valóságos diadalút volt.
A divertimento
olasz zenei szó, magyarul azt jelenti, hogy szórakozás. Mozart 21 divertimentót
komponált jómódú polgárok megrendelésére, családi ünnepségekre, esküvőkre,
név- és születésnapokra, vagy hivatali méltóságok beiktatására. Most Mozart 18
éves korában, vonósokra írt F-dúr divertimentójának az I. tétele következik:
A XVIII. század
emberét a zenén kívül nagyon sok más dolog is érdekelte. Míg napjainkban
főleg az okos telefonok és okos órák vagy az elektromos gépkocsik hozzák
lázba az embereket, Mozart korában ugyanezt az izgalmat váltotta ki az akkori
időkben nagy újdonságnak számító távcső és a mikroszkóp vagy a
porcelán és az óra.
Nem tudjuk, hogy Michael Haydnnak hány zsebórája volt, de azt tudjuk, hogy édesapja, Mathias Haydn szeretett hárfázni és fiait énekelni is megtanította. Michael 8 évesen lett a bécsi Szent István Bazilika fiúkórusának tagja éppen úgy, mint korábban bátyja, Joseph Haydn.
Michael testvéréhez hasonlóan sikeres pályát futott be. Először a nagyváradi püspökségen volt karnagy, majd 1781-ben átvette a salzburgi dóm zenei irányítását, amely egykori tanítványa, Mozart távozása miatt üresedett meg.
Egyszer a salzburgi érsek Michael Haydntól hegedű-brácsa duetteket rendelt. Michael Haydn azonban súlyos beteg lett és nem tudta befejezni a műveket, az érsek pedig azzal fenyegetőzött, hogy nem fizeti ki a járandóságát, ha nem teljesül a kérése. Amikor egykori tanítványa, Mozart erről értesült, nyomban a segítségére sietett és Haydn helyett hamarosan elkészítette a duetteket, melyeket természeten Michael Haydn nevében adtak át az érseknek.
Most azonban egy valódi Michael Haydn mű, egy vonósötös zárótétele következik.
Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” III. rész (3:37)
A 12 éves Liszt Ferenc mielőtt 1823-ban Németországon át Párizs felé indult volna hangversenykörutakra, szülőföldjétől ekképpen búcsúzott pesti koncertjének plakátján: „Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint hogy neveltetésem és tanulmányaim első gyümölcseit legbensőbb hálám és ragaszkodásom áldozataként hazámnak ajánlhatom fel.”
15 évvel később, a 27 éves Liszt Ferenc éppen Velencében volt, amikor egy újsághírből értesült az 1838-as súlyos pesti árvízről. Erről egy hosszabb levélben így számolt be az egyik barátjának: „Ó én távoli, vad hazám! Ismeretlen barátaim! Óriási családom. Fájdalmas kiáltásod visszahívott hozzád! Egész bensőmet felkavarta a részvét…” És amikor egy évvel később Magyarországra érkezett, hogy 8 hangversenyt adjon, leírhatatlan lelkesedés fogadta. Vörösmarty Mihály, Szózatunk szerzője Liszt Ferenchez c. ódájában ekképpen üdvözölte:
Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod a beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?
1840 februárjában Liszt Ferenc Sopronban koncertezett. Pertőfi Sándor is ott tartózkodott – mint közkatona. Nehezen összekuporgatott pénzén vásárolta meg a belépőjegyet a híres zongoraművész koncertjére. Barátai civil ruhát kölcsönöztek neki, hogy elmehessen a programra. Mivel azonban, mint katona nem kért kimaradási engedélyt és ráadásul civilruhában jelent meg a koncerten, fogságra ítélték. Később Liszt Ferenc egy zongoradarabot írt Petőfi Sándorról a Magyar Történelmi Arcképek c. sorozatban éppen úgy, mint Vörösmarty Mihályról.
Most Liszt Ferenc egy másik, de nagyon híres sorozatából, az eredetileg zongorára írt 19 magyar rapszódiájából következik a II. darab zenekari átirata. Rapszódiáival Liszt Ferenc zongoraművészként Európa-szerte mindig elsöprő sikert aratott és egyúttal fölkeltette az érdeklődést magyar zene iránt. A magyar rapszódiákban a magyar szó a dallamiok eredetére utal, míg rapszódia szó a művek sűrű és váratlan hangulatváltásaira. A most felhangzó II. magyar rapszódiában a vonósok mellett kiemelt szerepet kap a cimbalom.
Magyar Kamarazenekar – „300 év
hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” IV. rész (12:38)
Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” V. rész (4:50)
A XIX. században a magyar zenét a külföldi komponisták közül Johannes Brahms német zeneszerző ismerte a legjobban. Erre Reményi Ede hegedűművész hívta fel Brahms figyelmét, aki Reményi Ede sokat mesélt Brahmsnak szülőhazájáról, a szabadságharc hősi történeteiről, melyben, mint Görgey Artút tábornok tábori hegedűse Ő maga is részt is vett. Ő ismertette meg Brahms-ot csárdással és a verbunkossal, mely élmények tovább mélyültek Brahms magyarországi hangversenyútjain. Brahmsnak a magyar zenéhez való vonzalmát bizonyítja az is, hogy sok magyar kottát őriz fennmaradt hagyatéka. Ezek döntő többsége magyar nóta, csárdás és verbunkos, amelyek a „Magyar táncok” című sorozatának az ihletői voltak.
Brahms 21 magyar táncot írt zongorára, melyek számos átíratban terjedtek el világszerte. Ezek mindegyike ismert magyar dalok- és csárdások átdolgozásai, de van köztük magyar népdal is.
Hallgatva ezeket a táncokat elmondhatjuk: Brahms szinte anyanyelvi fokon szólt a magyar zene nyelvén. Talán maga a szerző sem gondolta, hogy később ezek lesznek legtöbbet játszott darabjai. A most felhangzó V. magyar tánc nyitó és záró szakaszában Kéler Béla: Emlék csárdása volt az ihletadó, míg a mű közepén az „Uccu bizom, megérett a káka” kezdetű magyar népdal.
Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” VI. rész (10:30)
Johannes Brahms
nagyra értékelte ifj. Johann Strauss osztrák zeneszerző szerzeményeit. A
Johann Strauss-házban tett egyik látogatása alkalmából Strauss felesége azt
kérte, hogy Brahms írjon néhány a család emlékkönyvébe. Az anekdota szerint
Brahms húzott öt vonalat, amelyre aztán felvázolta Strauss Kék Duna
keringőjének első ütemeit, majd alákanyarította a nevét ekképpen: „Sajnos, a zene nem az enyém.”
Ifj. Johann
Strauss 19 éves volt, amikor édesapja példájára egy 15 fős zenekart
szervezett és leszerződött Dommayer-féle kerthelyiségbe! A bemutató óriási
sikert hozott. „Jó éjszakát, Strauss papa! Jó reggelt, Strauss fiú – írta az
egyik bécsi lap. Apja halála után
egyesítette a két zenekart, és a feladatok megosztása céljából pedig
társkarmesterént maga mellé vette két öccsét, Josefet és Eduárdot. Így már el
tudták látni az egyre növekvő feladatokat: a nagy koncertkörutakat és a bécsi udvari bálokon való
rendszeresen közreműködést.
Ifj. Johan Strauss műjegyzéke közel 500 kompozíciót
tartalmaz: keringőket, polkákat, indulókat, és benne 16 operett is. A
legnépszerűbb keringői közé tartozik a már említett „Kék Dunán"
kívül a „Mesék a bécsi erdőből" és a most felhangzó „Tavaszi
hangok”:
A keringő ľ-es ütemű, osztrák eredetű tánc, a ländler utódja. E bájos tánczenét hallgatva szinte el sem tudjuk képzelni, hogy a keringőnek kezdetben milyen sok ellensége volt. „Ez a táncszörnyeteg híján van minden bájnak, finomságnak és illedelemnek” – harsogta egykor egy angol újságíró. Hasonlóan fogadták hazánkban is a keringőt. Mátyássy József költő szerint „a serkocsmákban nevelkedett pajkos neme a táncnak, vagyis inkább mesterséges megőrülés, amely által az okosnak látszó ember magából kerengő-állatot tészen. Sokaknak agyvelő zavarodást, száraz betegséget, sőt hirtelen halált is okoz a példák szerint, azért is minden józan és fejeknek hasznát venni akaró emberek előtt utálatos. Mégis ezt a tökéletlenséget pénzért tanulják, holott az embernek ingyen is elmehetne azt esze!” A keringő hódítását azonban nem lehetett megállítani. „Mindörökké éljen Strauss, a keringőkirály!” – hirdették a bécsiek.
Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” VII. rész (8:04)
Csajkovszkij orosz zeneszerző a legjobban Mozart zenéjét szerette: „Mozartnak köszönhetem, hogy életemet végül is a zenének szenteltem” - írta később a naplójában. Huszonhárom éves volt, amikor beiratkozott a szentpétervári konzervatóriumba, és Igazságügyi Minisztériumi beosztását pedig otthagyta. Olyan tehetséges és szorgalmas volt, hogy három évi felsőfokú tanulás után összhangzattan tanárnak meghívták a moszkvai konzervatóriumba.
Csajkovszkij a zeneszerzés mellett sokat utazott. Hosszabb időszakot
töltött Párizsban, de nagyon kedvelte az olaszországi Firenzét is, ahol több
alkalommal járt. 1890 júniusában itt készült Firenzei emlék c. műve:
Magyar Kamarazenekar – „300 év
hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” VIII. rész (7:41)
A XX. század
legsikeresebb olasz zeneszerzője Giacomo Puccini egy öt generációra
visszatekintő tekintélyes muzsikuscsaládba született. „A Mindenható Isten
megérintett kisujjával, és így szólt hozzám: »Írj a
színpadnak! Jól jegyezd meg: csakis a színpadnak!« És én
engedelmeskedtem a legfőbb parancsnak.”
Puccini tényleg
megfogadva az előbb idézett intelmet, és leginkább operákat alkotott. Most
azonban mégsem egyik operáját, hanem a „Krizantémok” című fiatalkori
művét mutatjuk meg. A krizantémok
az ősz utolsó virágai, melyek gyakran díszítik a temetőket a Halottak
és Mindenszentek napján. Puccini éppen ezért választotta ezt a virágot
művének címéül, mert a Krizantémok gyászdarab, az 1890. január 18-án 45
éves korában elhunyt Amedeo herceg emlékére. Puccini egyik legszebb hangszeres
zenéjét Pernye András zenetörténész így ajánlja figyelmünkbe: „…a művet
bevonja az emlékezés fátyla, valamiféle könnyes szín és búcsú…”.
Puccinit nagyon
szerette az autókat és autó-kiállításokat (a századfordulón Lucca környékén
csak neki volt kocsija), a motorcsónakokat, s mindkét járművel imádott
száguldozni. Elbűvölte a modern technika: kertjébe esőztető
berendezést szereltetett, hogy a mesterséges eső alatt esernyővel
sétálgathasson, áriáit olyan hosszúra komponálta, hogy éppen ráférjenek az
akkor használt hanglemezekre, s az első olasz
rádióamatőrök egyike is volt. Élvezte tehát a XX. század adta technikai
lehetőségeknek.
Magyar
Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig”
IX. rész (14:44)
A Magyar
Kamarazenekar műsora most elérkezett a XX. századhoz, amely elsősorban
az autó, a repülés, a rádió és tv, az atomenergia, a tranzisztor és a
számítógép területén ért el nagy eredményeket. A zenében is sokszínű XX.
századot két magyar mester, Weiner Leó és Bartók Béla képviseli.
Weiner Leó
1896-ban 11 éves volt, amikor szülei elvitték a Pesti Vigadó egyik
zongorakoncertjére. Ez olyan mélyen
megérintette, hogy elhatározta, hivatásos zeneművész lesz és jelentkezik
Zeneakadémiára. Erről később így nyilatkozott: „Eszembe sem jutott, hogy zeneszerző lehetek én is. Csak azért
akartam bekerülni az Akadémiára, hogy a komoly tanulmány lehetővé tegye a
klasszikusok remekműveibe való mélyebb betekintést…”. Pályakezdése
történetileg egybeesett Kodály Zoltán és Bartók Béla munkásságával, ugyanis
Weiner Leó csupán három, illetve négy évvel volt fiatalabb náluk. 23 éves volt,
amikor a budapesti Zeneakadémia tanára lett. Ötvenéves zeneakadémiai tanársága
alatt, mint kamarazene tanár vált legendássá.
Az „I.
Divertimento” életművének egyik legsikeresebb darabja, amely címében a XVIII.
századot – emlékezzünk csak a másodikként elhangzott Mozart Divertimento
tételre, – zenéje pedig a XIX. századot idézi. A mű öt tétele eredeti
magyar népi tánczene, melyeket Weiner Leó a Néprajzi Múzeum gyűjteményében
ismert meg.
Az első
tétel címe: Jó alapos csárdás, a másodiké pedig Rókatánc, amely
az állatmozdulatokat utánzó táncról kapta a nevét.
A harmadik tétel
címe: Marosszéki keringős, amely hangokba öltöztetett költészet.
A negyedik a Verbunkos,
amely arról a toborzásra jelentkező fiatalemberről szól, aki menne
is, meg nem is katonának.
A Csűrdöngölő
harsány hangon rekeszti be ezt a pompás zeneművet.
A csűr
terménytárolásra készült épület, amelynek padlóját az építéskor döngöléssel
tették szilárddá. Ez úgy történt, hogy a
fiatalok erre az alkalomra egy táncmulatságot rendeztek a csűrben és
nótaszóra lassú, ütemes tapsolással a helyiség minden részét alaposan végig
járták, táncolták, azaz döngölték. Az
Erdély szerte elterjedt, erőteljes férfitánc innen kapta a nevét. A
csűrdöngölő tehát végeredményben egy „munkatánc”.
Magyar Kamarazenekar – „300 év
hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” X. rész (9:29)
1892. május 1-én
egy jótékony célú hangversenyt rendeztek Nagyszöllősön, és ezen a 11 éves
Bartók Béla Beethoven egyik szonátájának részletét és saját szerzeményét, A
Duna folyását játszotta. A gyermek Bartók ebben a művében a Duna útját
követi a Fekete erdőtől a Fekete tengerik, amely csak akkor lesz
vidám, amikor a folyó Magyarországra ér, majd ismét szomorú lesz, amint a
Fekete tenger irányába, a déli határunknál távozik.
1903-ban, az
akkor 22 éves Bartók Béla kitűnő eredménnyel fejezte be zeneakadémiai
tanulmányait. Zongoratanára Thomán István, Liszt Ferenc egykori tanítványa
volt. Zeneakadémiai diplomakoncertjén
Liszt Ferenc: Spanyol rapszódiáját játszotta – ahogy ő emlékezett: „fényes sikerem volt.”
Egy évvel
később, 1904 nyarán, a nyugodt komponálás érdekében az erdélyi Gerlice-pusztára
utazott és ott egy Erdélyből származó parasztlány dala ráébresztette a
népdalok szépségére.
Bartók Béla 1908-ban jegyzett le a
magyaron és a szlovákon kívül román népi dallamot. A román parasztzene szépsége
és változatossága annyira megérintette, hogy elhatározta, megtanul románul,
aztán nekivág s mind szélesebb körben bejárja fonográfjával Erdély román lakta
területeit. Nyelvkönyvekből tanult és egy év alatt annyira vitte, hogy
szóban-írásban meg tudta értetni magát. „Életem
céljának tekintem, hogy folytassam és befejezzem a román népzene
tanulmányozását, legalább Erdélyben…” írta Bartók egyik levelében az I.
világháború elején. Bartóknak végül is a magyar mellett legtekintélyesebb
gyűjtése a román lett: 3400 dallamot jegyzett fel, éneket és hangszeres
melódiát vegyesen. Ezeket hatalmas összefoglaló műben rendezte. Az 1115
román hangszeres dallama között van az a hét, amelyet Magyarországi román népi
táncok címmel fűzött egybe eredetileg zongorára, 1915-ben. A zenekari
átirat 1917-ben készült. Ez a hét dallam
az akkor még Magyarországhoz tartozó Erdély hat különböző tájáról
származik.
Kroó György Bartók-kalauzában így
jellemzi ezeket a rövid, különböző hangulatú táncokat: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak
román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet
teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.”