(
2021. V.
2.)
Bólya Anna Mária[1]
Vujicsics
Tihamér gyermekkorát tekintve többféle tradícióba nőtt bele. Édesapja
ortodox lelkész volt, aki a belgrádi teológián summa cum claude
eredménnyel végzett. A barátok, többek között Petrovics Emil, beszámolója
szerint a család lakását a szerb keleties hangulat mellett paradox módon
egyfajta monarchia korabeli békebeli miliő uralta. Ugyanakkor egy olyan
szerb tradíció részese volt, amelyben a zene és a tánc az élet szerves része.
Gyűjtői munkája kiterjedt a déli szláv népzene mellett az albán, a
görög, a török, a jürük, a balkáni cigány népzenére.
Emellett egyházi énekrepertoárt is gyűjtött, grúz, macedón, görög és szerb
ortodox liturgikus énekeket, melyeknek eltérő lejegyzését és nyelvét nagy
részben ismerte. Hagyatékát tekintve még ma is óriási feldolgozatlan anyagról
van szó. Ezek kis része bekerült A magyarországi
délszlávok zenei hagyományai című könyv revideált, kibővített
változatába, amely a nagyközönség számára a napokban jelenik meg. Az
előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tradíció hogyan volt
jelen sajátos, műfaji kategóriákba sokszor nem sorolható életműben.
Milyen szerepe volt a tradíciónak abban, hogy egyszerre lehetett „garabonciás,
tudós, énekmondó, költő, tréfamester.”