BOTVAY KÁROLY 90[1]
Botvay
Károly
(mma)
Életrajzi adatok
Sopron, 1932. december 29.
Tanulmányok, iskolák
1949–1951 Állami Zenekonzervatórium, Budapest
1951–1959 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Budapest
Munkahelyek
1957–1994 a Magyar Állami Operaház tagja, 1963-tól szólócsellistája
1957–1977 Bartók Vonósnégyes
1977–: Budapesti Vonósok alapító művészeti vezető
1978–1983: Aldebourgh String Trio csellósa
1979–1982: Végh Vonósnégyes tagja
1982–1992: Budapesti Fesztiválzenekar (alapító tag); szólamvezető
1983–: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem; egyetemi tanár; 2013–:
professzor emeritus
1985–2005 Új Budapest Vonósnégyes
Művészeti, közéleti szervezeti tagság
2014- a Magyar Művészeti Akadémia rendes
tagja
Botvay Károly gordonkaművész,
kamaramuzsikus, egyetemi tanár, művészeti vezető 1932. december 29-én
született Sopronban. Édesapja, dr. Botvay Károly erdőmérnök,
tanszékvezető egyetemi tanár tudományos és oktatói pályája mellett
szabadidejében aktívan foglalkozott a művészetekkel is: festett és
zongorázott. Édesanyja – gyermekei születéséig – a Képzőművészeti
Főiskolán tanult, s a gyermekek nevelése mellett rendszeresen rajzolt,
festett, zongorázott, és később mesesorozatokat is írt az unokáinak. A
család mindhárom gyermekének élethivatása lett a zene: Botvay Henrik –
operaházi zenekari hegedűművész, pécsi tanárképző főiskolai
tanár, szakfelügyelő, hosszú ideig a Sibelius Akadémia /Helsinki/ tanára –
hegedülni, Botvay Margit – zeneiskolai zongoratanár, több generáció
nevelője – zongorázni, Károly csellózni tanult. Ez a kultúra- és
művészetbarát polgári miliő biztosította a tehetségek felfedezését és
kibontakozását. Sopron zeneéletéből nem hiányoztak a hangversenyek, de
kevés volt az igazi, professzionális koncert. Az első igazi
hangversenyélményben 1944 márciusában volt része a 12 éves Károlynak, ekkor a
Végh Quartettet hallotta.
Botvay
Károly
(mma)
Első zenei leckéit négyévesen, édesanyjától
kapta – ekkor még zongorázni tanult. Később, hétéves korában a cselló
mellett döntött: ezt a hangszert érezte magáénak, de így lett teljes a családi
kamaraegyüttes is. Általános iskolai tanulmányaival egy időben kezdett
csellózni a soproni zeneiskolában, ahol tanára Gombás Ferenc (1914–1988) volt,
aki akkor végzett a Zeneakadémián. A marosvásárhelyi születésű művész
és zenetanár keze alatt zenei tehetsége hamar megmutatkozott, és 1948-ban, 15
évesen, nyolc évnyi tanulást követően indult el az Országos Centenáriumi
Versenyen, amelyet megnyerve eldőlt, hogy a muzsikusi pályát választja. A
többfordulós versenyben az összes hangszeres előadó közül a
legfiatalabbként kapta meg az első helyezést. Nem sokkal ezután tanár nélkül
maradt: Gombás Ferencet Bajára nevezték ki, majd Miskolcra, ahol haláláig
dolgozott. Itt muzsikusok generációit nevelte fel és eközben igen jelentős
szerepet játszott a város zenei életében.
1949 szeptemberétől Budapestre került
tanulni, ahol szinte versengtek érte a tanárok. Az iskolarendszer
lehetőségei azonban megszabták a kereteket, így került a Zenei
Gimnáziumba. Itt fejezte be az utolsó két gimnáziumi osztályt, hangszeresként
Friss Antal osztályába került, akit közben a Zeneakadémiára is kineveztek, így
első zeneakadémiai éveiben is nála tanult. Az akadémia utolsó tanévében
Banda Ede osztályába kérte át magát, és nála diplomázott 1959-ben. 1950-ben az
Országos Verseny cselló kategóriájában, a Bach halálának 200. évfordulója
alkalmából rendezett országos versenyben és a bátyjával alapított,
Feld-Botvay-Kanizsai-Botvay Vonósnégyes tagjaként is megszerezte az első
helyet. Ugyan ebben az évben szólistaként az országos Bartók Versenyt is
megnyerte.
Botvay
Károly
(mma)
Zeneakadémiai tanulmányai alatt számos kiváló muzsikussal
és tanárral találkozott. A legnagyobb hatást Kodály Zoltán gyakorolta rá, aki a
zene szinte minden aspektusáról tudott újat tanítani nekik: a konkrét tárgy, a
népzene, nagyon sokszor kiindulópontként szolgált a zenéről való
beszélgetésekhez, amelyek tájékozottságot, széles látókört, a kíváncsiság
felébresztését jelentették a fiatal zeneakadémisták számára. Kodály népzenei
kurzusai ezenfelül nagy segítséget jelentettek abban, hogy Bartók zenéje
természetes legyen számukra. Weiner tanítási módszere mély nyomot hagyott
benne, amint visszaemlékszik: „az ő élő zenei frázisai [...], amik a
zongoránál a szemünk és fülünk előtt születtek meg néhány ismétlés alatt". Meghatározóak voltak még számára Mihály
András kamarazene-kurzusai, de Lajtha László és Sándor Frigyes is meghallgatta
az alakuló kamarazenei együtteseket. Ugyanígy a Waldbauer Vonósnégyes tagjai
közül Molnár Antal, Temesvári János, illetve a Tátrai Vonósnégyesből
Tátrai Vilmos és Banda Ede is azok közé tartoztak, akiknek instrukciói, véleménye
fontos volt a pályakezdő muzsikusnak és társainak. Mindeközben Bárdos
Lajos, Járdányi Pál, Ligeti György, Szabolcsi Bence, Szőllősy András,
Kósa György, Petri Endre, Somogyi László és Melles Károly voltak tanárai, akik
saját tárgyuk mestereiként és meghatározó egyéniségükkel
hatottak. 1957-től, még diákként tagja lett az Operaháznak, ahol
1963-tól mintegy 40 éven keresztül szóló csellistaként játszott, de ekkor
kezdte el a közös munkát a Komlós (később Bartók) Vonósnégyessel is.
1958-tól azonban, édesapja korai halálát követően a szakmai munkán túl az
operaházi szolgálatok – kiegészítve egy székesfehérvári zeneiskolai tanári
állással – a család anyagi biztonságát is jelentették.
A
Budapesti Vonósok élén
(mma)
A diplomát követő években az operaházi munka
mellett rendszeres és szigorú próbák következtek a Komlós Vonósnégyessel. Ez
alatt az időszak alatt párhuzamosan számos zenekari hangversenyt adott
többek között Schumann és Boccherini versenyművét megszólaltatva. Az
első turnéra a Bartók Vonósnégyessel került sor. Az együttes egy budapesti
és berlini versenygyőzelem után 1963-ban, a család engedélyével
változtatta meg a nevét. Így már Bartók Vonósnégyesként indultak el 1964-ben az
akkor legrangosabb, ličge-i nemzetközi versenyen, ahol ők úgy nyerték el
az első díjat, hogy azt 9 év után először adták ki. Ez a
győzelem fordulópontot jelentett az együttes életében: világhíresek
lettek, sorra kapták a felkéréseket, meghívásokat
hangverseny-rendezőktől, lemezcégektől. Az európai országok
mellett jártak az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon,
Japánban. Évente mintegy 120 koncertet adtak, ezen felül több tv-társaság és
rádió is bemutatta őket. Lemezeiket többek között a Hungaroton, a
Capriccio, az Erato, a Hyperion, a Marco Polo jelentette meg. A nagyszerű
teljesítmény művészeti díjak sorát is jelentette. A hanglemezek is több
elismerésben részesültek: 1969-ben a Deutsche Schallplatten Preis a kamarazene
kategóriában a Bartók-kvartettek felvételéért, majd Brahms kamaraműveiért
a Charles Cros Akadémia nagydíja, illetve a Premio di Musicografi Italiani
dicsérete.
Botvay
Károly
(fidelio.hu)
1977-ben több évre előre lekötött koncertek
szerződései ellenére váratlanul és egyértelmű határozottsággal
megszüntették tagságát a Bartók Vonósnégyesben. Az impresszáriók azonban a
következő évad külföldi hangversenyeinél ragaszkodtak az együttes
szerződés szerinti összetételéhez, ezért ezeket a koncerteket még együtt
játszották végig. Az ezt követő években szinte mindent újrakezdve, új
utakat és lehetőségeket kellett keresnie, ugyanakkor ez az esemény mégis
lehetőséget adott számára, hogy tehetségét más területeken is felfedezze
és megmutathassa. Folytatta munkáját az Operaházban. Ezzel párhuzamosan
Magyarországon és külföldön is sikerrel mutatkozott be szólistaként és
kamaramuzsikusként. Ennek egyik jelentős állomása volt az 1978-as és
1980-as angliai koncertkörútja. Korábbi szakmai teljesítménye eredményeképpen
több nemzetközi kamaraegyüttesbe is meghívást kapott, így 1978 és 1983 között
az Aldeburgh Vonóstrió, illetve 1979-től 1982-ig a Végh Vonósnégyes tagja.
1983-tól 1992-ig a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagjaként és
szólamvezetőjeként tevékenykedett, eközben 1985-től 2005-ig az Új
Budapest Vonósnégyes csellistája volt. 1987 és 1991 között az Osztrák-Magyar
Haydn Zenekar szólamvezetői tisztét is betöltötte, de a zenekarral
szólistaként is fellépett. 1977-ben egy zeneakadémiai baráti társaság,
amely később a Budapesti Vonósok nevet vette fel, felkérte, hogy legyen a
vezetőjük. Botvay Károly kezdettől fogva művészeti
vezetőként irányítja, neveli az együttest, amelyben 1982-től
szólócsellistaként és szólamvezetőként is részt vesz. 2013-tól
művészeti vezetőként irányítja tovább az együttes munkáját. Nagy
sikerű külföldi hangversenykörutak, majd az itthoni elismertség és mintegy
60 lemez jelzi közös munkájukat. Az együttes egyik legjelentősebb
kezdeményezése volt 1995-től a Fertődön megrendezett Haydn-fesztivál,
amely azóta is minden évben jelentős művészek közreműködésével
kerül megrendezésre.
Botvay Károly
a Weiner Leó emlékdíj átvételekor, zeneakadémiai kollégáival 2020 tavasán
A
képen: Varga Oszkár,
Komlós Katalin, dr. Vigh Andrea, Botvay Károly, dr. Kutnyánszky Csaba, Fekete
Gyula és Domokos Zsuzsa
(Fotó: Zeneakadémia/Erdős Dénes)
Botvay művészi munkájának kiteljesedését
jelentette az Új Budapest Vonósnégyessel eltöltött időszak 1985 és 2005
között. Európa, Kanada, az Egyesült Államok, Dél-Amerika, Dél-Afrika,
Ausztrália, Távol-Kelet, Japán legrangosabb hangversenytermeiben játszottak,
több nemzetközi fesztivál – többek között Stockholm, Arhus, a Budapesti Tavaszi
Fesztivál, Bath, Festival de France, Nohant, a Basque Festival – meghívott
vendégei voltak, mintegy 60 hanglemezfelvételük jelent meg: Beethoven, Brahms,
Bartók-sorozatok, külföldi és magyar kortárs szerzők művei stb. (a
Hyperion és a Marco Polo gondozásában). Hangversenyeik egyértelműen
elismerő, dicsérő kritikákat kaptak, többen koruk legjobb
vonósnégyesei között tartották őket számon. A külföldi sikerekkel
párhuzamosan a magyarországi közönség hosszú ideig alig ismerte őket,
1993-tól kaptak több lehetőséget a hazai bemutatkozásra. 2005-ig dolgoztak
együtt, akkor a primárius halála és a tagok személyes okai miatt befejezték a
közös munkát.
1977-től kezdve mintegy 25 alkalommal számos
mesterkurzuson és zenei szemináriumon tanított a világ több városában, többek
között Aldeburghban, Birminghamben, Lenkben (Svájc), Leicesterben,
Szombathelyen, Kecskeméten. Számos növendéket készített fel versenyekre, akik
közül többen nyertek díjakat itthon és külföldön. 1983 óta tanít
kamarazenét a Zeneakadémián, 1997-től habilitált egyetemi tanár, 2013 óta
professzor emeritus.
Botvay Károly kivételes kamarazenészi karriert
mondhat magáénak, kiváló muzikalitással rendelkező hangszerjátékos,
muzsikus és vezető egyszerre. Sikere emellett az újrakezdés bátorságának,
nagyszerű koncentrációs képességének és kitartó, kemény munkájának is
gyümölcse.
Botvay Károly és a Budapesti Vonósok
legnépszerűbb FELVÉTELEI
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE
(118
felvétel)
Károly Botvay | Discography -
Discogs
(1-29 kiadvány ismetetője)
Botvay
Károly
(discogs.com)