Túlzás nélkül írhatom: csodálatos élményben volt része, aki 2022. szeptember 10-én – az utolsó szép nyári esték egyikén – jelen volt Klebniczki György szerzői estjén, melyen a kiváló univerzális személyiség mind zeneszerzőként, mind zongoraművészként remekelt.

A Tisza Teátrumot 2017-ben alapították, azóta színvonalas színházi előadások, művészfilmvetítések, hangversenyek követik egymást a Tisza-part szegedi oldalán, a Felső Tiszapart melletti részen, néhány méterre a Tiszától kialakított szabadtéri színpadon (időnként az itt horgonyzó Horthy-Csónakházon). A szerzői est – amint ezt a rendkívül hangulatosan konferáló Vizsolyi Lívia fagottművész a koncert elején örömmel állapította meg – az ősi ártéri fák alatt lévő színpadon zajlott le (nem az úszóházon, ill. hajón, ami nem biztos, hogy használt volna a koncertnek). A természeti környezetbe nagyszerűen illeszkedett a hangverseny első műsorszáma: A vihar című zongoradarab; az igényesen felépített mű lírai bevezetéssel indul, tökéletesen ábrázolja a természeti jelenségeket; a rövid vihar után csendes tisztáson pihenhetünk meg. Ősbemutatója New Yorkban, Manhattanben volt, ahol a szerző a Fiatal Művészek Nemzetközi Fesztiválján Grand Prix-díjat nyert alkotásával.

Lírai, idillikus hegedűmű következett ezután Rácz Polli, a Triola Alapfokú Művészeti Iskola tanára szépen formált szólójával. A Kőszegi reggel és a Gomolyfelhők több karaktert is megjelenít: a könnyed, játékos ritmusoktól a komolyabb, mélyebb gondolatokig. A híres középkori eredetű moralitásjáték, az Akárki kísérőzenéjét a Liget Társulat felkérésére írta meg Klebniczki György, a darab nagysikerű előadása 2022. április 17-én volt a szegedi Bálint Sándor Művelődési Házban, e produkcióban a zeneszerző kiváló színpadi érzékéről is képet alkothattunk. E kísérőzenéből Utolsó tánc-töredékek címmel öttételes gordonka-zongora-művet alkotott a komponista, mely darab – Hauck Dávid gordonkaművész és a szerző színvonalas előadásában – tökéletesen tükrözte a Jedermann filozófikumát.

Rácz Polli

A Blues-time a zeneszerző játékával csendült fel: mind a darab, mind annak interpretációja meggyőzte a közönséget arról, hogy remek affinitása van a dzsessz iránt is. Miként a zenepedagógiai műfajok iránt is: dr. Varga Laura fuvolaművész, a Bartók Béla Művészeti Kar tanszékvezető egyetemi tanára két remekbeszabott darabot is előadott A Tisza partján c. eredetileg pedagógiai céllal írt sorozatból, melynek szakmai konzulense Juhászné Bodrogközy Eszter, a szegedi Király König Péter Zenei Alapfokú Művészeti Iskola mestertanára volt. A Hold útja és A kozmosz trombitái c. darabok földöntúli birodalmakba vezettek bennünket Varga Laura fölényesen virtuóz előadásában. A Rózsa-variációk c. háromtételes – Rózsa; Szellőrózsa; Rózsák a holdfényben – fagott-zongoramű következett ezután, Vizsolyi Lívia így átmenetileg „kilépett” műsorvezetői szerepéből, hogy makulátlan szépséggel szólaltassa meg a rózsák különféle fajtáit megjelenítő darabot. Rendkívül szellemes karaktertételekből áll a Last dance (Utolsó tánc) sorozat: a nagyszerű Szeged Classic Trió (Varga Laura, Vizsolyi Lívia, Klebniczki György) a ragtime-tangó-keringő stílusban írt öttételes művet elegánsan poentírozva játszotta el.

A koncert fénypontja mindenképpen a Zongoraverseny volt, melynek zenekari alapja már évek óta készen állt: a szerző multitonális, poliritmikus elektronikus mixet hozott létre, melyre másodpercalapú concertáló zongoraszólót írt. Az I. tétel moderato jellegű, inkább elmélkedő, dramatikus zenei anyag; a II. tétel inkább lírai hatású. A III. tétel méltóságteljesen indul, de fel–felbukkannak virtuóz, játékos szakaszok is; a mű vége felé egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a mély regiszterek, hogy aztán a befejezés-coda quasi apoteózisba torkolljon. Összességében: e mű olyan színvonalú, hogy helye van a hazai koncertéletben, akár rádiós sugárzást is megérdemelne.

Klebniczki György

Klebniczki György e szerzői estjével – nem először! – bizonyította, hogy mindent tud a zenéről, komponálási és zongoraművészi felkészültsége, kifejezőkészsége maximális. Örvendetes volna, ha érdemei alapján végre egzisztenciálisan is előbbre jutna…

Kiss Ernő