„HÁLÁS
VAGYOK A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIÁNAK”
BESZÉLGETÉS AZ
MMA KOVÁTS FLÓRIÁN-EMLÉKÉRMÉVEL KITÜNTETETT
BALASSA MARIANN-NAL
Balassa Mariann
átveszi a Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián-emlékérmét a
köztestület 2022. október 12-i közgyűlésén Vashegyi György elnöktől
2014 óta évente adják át
a Magyar Művészeti Akadémia egyik köztestületi díját, a Kováts
Flórián-emlékérmet. Az MMA alapító, örökös főtitkára tiszteletére
alapított díjban az a személy részesíthető, aki hivatásbeli vagy civil
tevékenységével jelentős művészeti és kulturális szervezőmunkát
végez vagy a művészetszervezés, a művészeti igazgatás területén
kiemelkedő tevékenységet folytat. Az idei díjazott Balassa Mariann lett,
aki több mint 40 éve dolgozik a művészeti élet területén. A díj kapcsán Balassa Mariannt kérdeztük…
– Hogyan fogadta a díjat?
– Nagyon meglepődtem,
mert a gyászéven voltam túl, férjemet, Balassa Sándor zeneszerzőt, aki a nemzet művésze volt, tavaly május 14-én
veszítettem el, és azon gondolkodtam, hogy van-e még valami teendőm az
életben, eléggé el voltam keseredve. Ezen a mélyponton érkezett Vashegyi György elnök úr levele,
amelyben tájékoztatott a
díjról. 40 éve dolgozom a kultúra területén, különösen a Zeneakadémián, ahol
már három generáció is végzett, amióta ott vagyok. Még diákkorukból ismerem a
ma már neves zeneszerzőket, zenetudósokat, előadóművészeket.
Boldog vagyok, mert
személyesen is ismerhettem Kováts Flóriánt, még a hősi időkből,
amikor még áldott emlékű Makovecz Imrével és a 22 csodálatos
művésszel megalapították a Magyar Művészeti Akadémiát. Sokat mentem a
férjemmel különböző rendezvényekre, ott találkozhattam Flóriánnal, aki
nagyon kedves volt, mindig volt ideje egy kis beszélgetésre is. Nagyon szerette
az Akadémiát, sokat dolgozott érte, még akkor is, amikor nagyon beteg volt,
akkor is ott találtam őt a Kecske utcában, a Makovecz-házban. Fontos nekem
ez a díj, mert emlékeztet a nagy időkre. A férjem révén, aki az első
időben alelnök volt, később újraválasztották, részese lehettem az
alakulásnak. Ismertem tehát az Akadémia létrejöttét, működését, ezért most
nagyon jól esett ez a díj, nagyon boldog vagyok.
Balassa Mariann a Kováts Flórián emlékdíj átvételét követő
percekben
– Több mint 40 éve építi-segíti a kulturális-művészeti
életet. Hogyan kezdődött a pályája az Artisjusnál, akkori nevén
Szerzői Jogvédő Hivatalban?
– Dr. Ficsor Mihály, az
akkori főigazgató hívott az Artisjusba, hogy az irodáját vezessem. Nagy
nevek voltak az akkori elnökség tagjai: Kadosa Pál, Petrovics Emil, Balassa
Sándor, Fényes Szabolcs, ott kezdődött a kulturális életben való
részvételem. A Szerzői Jogvédő Hivatalnak egyik fő tevékenységi
köre volt, hogy a fejlődő országokból továbbképzésre Magyarországra
hozza a szerzői jogászokat. Ezt a genfi egyesület fogta össze. 22
fejlődő ország különféle kultúrájú képviselőinek kellett
programot szervezni, ami nagy munka volt a különbözőségek miatt, de a
visszajelzések mindig pozitívak voltak.
Amikor Soproni József zeneszerzőt
választották a Zeneakadémia rektorának, áthívott a Zeneakadémiára, hiszen a
jogvédőből már minden szerzőt ismertem, ez megkönnyítette a
munkát. Soproni József után is kitűnő rektorokkal dolgozhattam, Lantos István zongoraművész,
Falvai Sándor zongoraművész, Batta András zenetudós és a jelenlegi
rektorral, dr. Vigh Andrea hárfaművésszel is nagyon jól tudok dolgozni. 32
év a Zeneakadémián hosszú idő, ahol kölcsönösen segítettük, támogattuk
egymás munkáját. 1996-ban a férjem megalapította a Zeneakadémia Alapítványt,
ahol mind a mai napig kuratóriumi tag vagyok, és titkárként koordinálom a
munkát. Az Alapítvány nagyon sokat tett a Zeneakadémiáért, főleg a fiatal
muzsikusokért. Szerveztem kollégákkal együtt Pászthy Juliával, Devich
Sándorral, Lantos Istvánnal koncert utakat Amerikába, ahol a fiatal tehetségek
megmutathatták tudásukat, akik ma már elismert művészek; köztük olyan
nagyságok, mint Kelemen Barnabás hegedűművész vagy Fodor Beatrix, az
Operaház egyik vezető énekese, Fekete Attila tenor. Amerika mellett
jártunk Olaszországban, Németországban, Ausztriában, amihez mind az
Alapítványunk biztosította az anyagiakat és mi szerveztük. A tanárokkal együtt
elkísértem én is a hallgatókat ezekre az utakra. Fizettük az ösztöndíjukat,
itthon koncerteket rendeztünk számukra. A rektorok pedig minden munkámban
támogattak. Kevés ember mondhatja el, hogy 40 évig úgy dolgozhatott és olyan
kiválóságokkal, hogy az öröm volt a számára. Boldogan telt ez a 40 évem,
számomra egy csoda volt. Emellett pedig a sors mellém rendelte a férjemet is,
akit a jogvédőnél ismertem meg, és aki bölcsességével, nagy tudásával
mindig a helyes útra terelt engem, és segített mindenben. Csodálatos ember és
művész volt.
– Hogyan segíti még a zenei kiválóságokat?
– Közel 25 éve kezelem a
Bartók–Pásztory-díj és a Weiner Leó-díj körüli munkákat. Ez is egy nagyon szép
feladat, a díjátadók szervezése is hozzátartozik. 1983 óta adjuk át Ditta néni
díját, a Weiner-díjat is közel 20 éve. Mindkettő szintén örömteli
megbízatás.
– Férje életművét mi módon tudja megőrizni, gondozni?
– Egy éve veszítettem el
a férjemet [2021. május 14-én – a
szerk.], az egyéves évfordulóra megcsináltattam meg a síremlékét Madarassy
István Kossuth-díjas szobrász- és éremkészítő művész segítségével.
Szép és megható volt az átadás.
(Parlando 2022/4. szám)
A férjem emlékére
alapítottam egy díjat, melyet a Zeneakadémia Alapítvány fog kezelni. A tervek
szerint 2023. január 20-án, a férjem születésnapján adjuk át először. A
díjat kaphatja majd előadóművész, zenetanár és zeneszerző is, sőt
tervezünk egy ösztöndíj-lehetőséget is fiatal tehetségeknek.
A férjem hagyatékának gondozása is az én feladatom. Nagyon sok segítséget kapok
ebben a Magyar Művészeti Akadémiától, hiszen kijelöltek egy zenetudóst is,
akivel mindent felleltározunk, majd az elkészült anyagok átkerülnek az
Akadémiára megőrzésre. Készült egy könyv is, amely a férjem egész
életművét bemutatja. Terényi Ede erdélyi zeneszerző
készítette, aki pár hónappal a férjem előtt hunyt el, de még a férjem
tudta lektorálni a kötetet, tehát félkészen áll a könyv, és ennek kiadását is
vállalta a Művészeti Akadémia. Három év múlva lenne 90 éves a férjem, és
az volt a kérésem, hogy akkora készüljön el a szép kivitelű, több száz
oldalas album.
Nagyon hálás vagyok a
Magyar Művészeti Akadémiának, mert különleges tisztelettel fordult mindig
a férjem felé, és most a halála után felém is. Biztonságot nyújt ez a segítség,
így meg tudom valósítani, hogy a férjem teljes életműve védve legyen és
kutathatóvá váljon. Az eredeti kották a Széchényi Könyvtárban digitális
formában megtalálhatók, az utolsó három művének a kottája nálam van, mert
ki kellett adassam, hogy el tudják játszani. Megkeresnek művészek,
karmesterek, hogy szeretnék előadni a műveit; adok kottákat, kérnek
tőlem műismertetőket, szívesen biztosítom a számukra. Azt kell
mondjam, hogy a férjem emléke meg fog maradni, nemcsak a művein keresztül
– ő mindig azt mondta, hogy a művek, majd kiharcolják maguknak, hogy
játsszák őket, persze ha jók –, de úgy látom, hogy sokat tesz a Magyar
Művészeti Akadémia és a Zeneakadémia is azért, hogy fennmaradjon az emléke
és művészete. Köszönet érte.
(Az interjút Gerbei Anita készítette)
Balassa Mariann életútja röviden itt olvasható.
