Kiismerhetetlen ismerős – Mozart kettősversenyek

Igazán nem panaszkodhatnak a Mozart-rajongók: élőben és hangfelvételekről egyaránt gazdag kínálat áll rendelkezésükre kedvencük életművéből. És mégis – mindig „van új a Nap alatt” …

Örvendetes rendszerességgel folytatódik a Capella Savaria hangfelvételeinek sora – McGegan vezényletével ezúttal kettősversenyekkel gazdagítják a repertoárt. A méltán közismertnek/közkedveltnek tekinthető Sinfonia Concertante (hegedűre, brácsára és zenekarra, K.364/320d) az egyedi címet viselő Concertone (két hegedűre és zenekarra, K.190/186E) került rögzítésre, valamint egy befejezetlen kettősverseny-tétel, Robert D. Levin kiegészítésében (hegedűre, zongorára és zenekarra, K. Anh.56/315f). A felvétel szólistái: Kalló Zsolt (hegedű), Paulik László (hegedű, brácsa) és Papp Rita (fortepiano). Az előadás 2021 júniusában került rögzítésre Szombathelyen, a Bartók Teremben.

A hazai historikus együttesek közül a Capella Savaria a legrégebbi, jórészt jelentős diszkográfiájának köszönhetően nemzetközi elismerésnek örvendő, korhű hangszereken játszó kamarazenekar, amely méretét képlékenyen alakítja a műsorra tűzött kompozíciókhoz. A hosszas munkakapcsolat a karmesterrel, aki az Első vendégkarmester tisztét tölti be, akkor is érezteti hatását, ha változatlan neve ellenére az évtizedek során tagságában módosul, némiképp fiatalodik az együttes. Érezteti jótékony hatását a folyamatos munka, van mibe beilleszkedni az újabb tagoknak. És természetesen, számolhatunk a rutinnal, annak különböző hozadékaival…

Régi tapasztalat, hogy a hallgató a játékosok „szűrőjén” keresztül jut a művekhez. Tehát, amit a játékosok „nem vesznek észre” a partitúrából, az nem szólal meg! Ez adja az interpretáció óriási felelősségét, kiváltképp olyankor, amikor bemutatóról vagy újrafelfedezésről van szó. Az ismerkedés jelentős részben befolyásolja a mű korábbi sorsát…

A Capella Savaria felvételein szép számmal szerepelnek ritkaságok, amelyeket a kidolgozott előadásnak köszönhetően hajlandóak vagyunk „méltatlanul elfeledett”-nek tekinteni. A Mozart-tétel azok közé az „újdonságok” közé tartozik, amelyek eleve számot tarthatnak a rendkívüli érdeklődésre. De előtte hallhatunk két komplett kompozíciót.

Hallgatás-lélektanilag tekintve, ideális a sorrend: először az ismert mű szól, amelyet az érdeklődő (korábbi műismerete függvényében) többé-kevésbé „újrahallgat”, azaz hangzó emlékképei birtokában előre „tudja”, hogy mi következik, éppen ezért hálásan fogadja az előadás szép mozzanatait. És boldog, ha a hangzásélmény új mozzanatok által válik kidolgozottabbá.

A kompozíció és az interpretáció között másképp oszlik meg a figyelem, amikor kevésbé ismert zenét hallgatunk. A kiváló játék hozzájárul a mű (fel)értékeléséhez, miközben markánsan kirajzolódik az előadók egyénisége; az ő „számlájukra írjuk” a kapott élményt. E tekintetben meghatározó a formai építkezés, a hangszerelés különlegességeinek az érvényre juttatása, és versenyműveknél kiváltképp a játékosok közötti kapcsolat. A kettősversenyeknél ez a „háló” tovább sűrűsödik, hiszen a két szólista egymással és az együttessel való kommunikációja alapvetően meghatározza a hangzás egészét.

Az összeszokott együttesnél (Kalló Zsolt három évtizede koncertmestere, 1999 óta pedig művészeti vezetője is a Capellának, és Paulik László szakmai életrajzában is számottevő szerepe van ennek a társulásnak) legfeljebb az jelenthet külön feladatot, hogy ne tekintsenek magától értetődőnek olyan mozzanatokat, amelyek plasztikus kidolgozása élményt jelent(ene) a hallgatónak. Hogy felvételeknél, amikor mellőzni kell a publikum inspiráló figyelmét, ne csak a perfekcióra ügyeljenek, hanem engedjék magukra is hatni a megszólaltatandó műveket. Mert másképp „információvá” személytelenedik, ami egyébként élménytadó közlés lehetne.

Mozart esetében nem nehéz megmártózni szép hangzásokban, élvezni azok újrateremtését. De érezhetően felvillanyozóbb volt az előadók számára az „újdonság”, a hegedű-zongora versenymű-tétel, éppen ezért összességében ez koronázza meg a hallgatnivaló egészét.

Nem elhanyagolható apróság, amelynek hiánya gyakran feltűnik. Éppen ezért most emeljük ki külön, köszönettel, hogy a rögzítéskor ideális tételszünetekkel hallhatóak a művek, amelyek között terjedelmesebb szünet szerepel – biztosítva a műsor egészének harmonikus végighallgatását.

(HCD 32866)

Fittler Katalin