A VÁNTUS-NAPOK 51. ÉVFOLYAMA
Vántus István Kortárs Zenei Napok Szeged, 2022.
november 22-24.
Meglehetősen borúsnak tűntek a nyár derekán a Vántus-napok 2022. évi
sorozatának kilátásai: mint a nagymúltú fesztivál előzetesében jeleztük:
augusztusban néhány nap alatt ki kellett költözni a szegedi kortárszenei napok
legfőbb bázisintézményéből, hiszen rövidesen elkezdődik az SZTE
Bartók Béla Művészeti Kar épületének, a közismert szegedi „konzinak”
felújítása (el is kezdődött: három hónappal a kiköltözés után...). Ez a
válság azonban csak néhány napig tartott: a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra
azonnal vállalta a rendezvénysorozat legnagyobb eseményeinek befogadását.
Olyannyira, hogy a Kar Vántus István Emlékkiállítását, mely a megszűnt
Vántus-teremben volt 20 éven keresztül, már szeptember 20-án megrendezte,
létrehozva A Zene Hídját az intézményben, egyben megemlékezve Vántus halála 30.
évfordulójáról.
A szegedi kortárszenei napok 51. évfolyama így minden zökkenő nélkül
bonyolíttatott le november 21–24. között; mi több: az eddigi legtöbb, 13
rendezvény várta a közönséget.
Az első hangverseny már önmagában is örömöt jelentett a
szervezőknek, ugyanis az „Inventio poetica”, a Bartók Béla Művészeti
Kar főiskolai és egyetemi hallgatói hangversenye több év után végre
visszatért, nem is egy, hanem két koncerttel, melyek közül az első
november 21-én 13.00 órai kezdettel került sorra. A sajátos időpont
célzatos volt: ebben az órában lehetséges volt általános iskolai csoportokat –
akik egyébként is gyakori vendégei az Agórának – is hívni e programra; Selmeczi
György, Magda Dávid, Virágh András Gábor, Kocsár Miklós, Tóth Péter, Madarász
Iván és Steven Reineke darabjait így a közeli Béke utcai Általános Iskola több
osztálya is meghallgathatta, Rónaszéki Anna, Bita Boglárka, Magda Dávid, Zoltai
Liliána, Czinger Sándor, Somogyi Kinga és a Bartók Béla Művészeti Kar
Fúvószenekara (vezényelt: Csikota József) előadásában. Magda Dávid Juhász
Gyula verseire írt szép dalain kívül Kocsár Miklós mára már klasszikussá ért
Hegedű szólószonátáját, valamint Tóth Péter és Madarász Iván hatásos
fúvósműveit kell kiemelnünk a színvonalas koncertből.
Nem kevésbé volt színvonalas az „Inventio poetica” második része november
24-én, csütörtökön késő délután; Winkler Balázs hangszerszerű,
hangulatos Reggeli séta és Mosoly c. trombitaműve után Fekete Gyula
frivol, sanzon-szerű dala következett, majd az egy évvel ezelőtt
korán elhunyt kiváló Torják Vilmos puha, repetitív négyfuvolás darabja. Hill
Tamás (aki voltaképp Pál Tamás karmester) lendületes, fiatalos, szerelmes
dalait, Czingel Sándor (a Kar volt diákja) meditatív hatású Arvo Pärt hatást
hordozó Eredet c. szép hegedűdarabja követte, végül Tóth Péter virtuóz,
eleven, sziporkázó fuvoladarabja zárta e koncertet; a műveket Péli Kadosa,
Farkasné Sipos Rita Veronika, Arnóczky Júlia, Gulyás Lili Eszter, Horváth
Noémi, Dragos Bence, Somogyi Júlia, Makkos Ambrus, Pál Tamás, Liptai
Enikő, Czingel Sándor, Misák Bence és Klebniczki György adták elő.
Balogh
Máté recitál
A Zeneszerző és közönsége
„sorozat a sorozatban” vendége ebben az évben Balogh Máté Erkel Ferenc-, Junior
Prima- és Artisjus-díjas zeneszerző volt a REÖK (Regionális Összművészeti
Központ)-palota Zöld Szalonjában, akivel Hollós Máté Erkel- és Bartók–Pásztory
Ditta-díjas zeneszerző beszélgetett. Balogh Máté kirobbanó tehetsége
szinte elkápráztatta a közönséget; különösen azon darabjával, melyben saját
énekhangjával recitált. A tényleges nyitóhangverseny az Agórában rendezett
első Kamaraest volt, mely szóló- és duóművekből került
összeállításra. Láng István Harpsounds c. nyolctételes hárfaművét
differenciáltan szólaltatta meg Natalia Gorbunova, majd Bánkövi Gyula
Délaissement c. különleges hangvételű fuvoladarabja következett
Lanczkor-Kocsis Krisztina előadásában, melyben a szerző által is
hangsúlyozottan több zenei hatás van jelen, többek között a Levélária motívuma
Puccini Tosca c. operájából, melynek lelkisége voltaképp átjárja az egész
művet.
Hollós
Máté és Balogh Máté
(Fotó:
Kiss Ernő)
Soproni József Invenzioni sul
B-A-C-H per pianoforte c. nagyszabású zongoraművét kiváló
stílusismerettel, az improvizatív és a klasszicizáló elemeket arányosan
jelenítette meg Kerek Ferenc. In memoriam… c. darabját altfuvolára és fagottra
komponálta Madarász Iván, kinek lírai és drámai zenei koncepcióját tökéletesen
valósította meg Varga Laura és Vizsolyi Lívia; a két ritkán találkozó hangszer
szépen simult egymáshoz. Huszár Lajos Toccatáját Szíves Márton interpretálta,
kiválóan megjelenítve a virtuóz darabba integrált korált; a kiváló fiatal
ütőhangszeres művész e koncerten igen nagy teljesítményt nyújtott,
hiszen Dubrovay László négytételes Solo No.
15/B-jét is
ő mutatta be Szegeden, maradéktalan tökéletességgel. E koncert egyetlen
ősbemutatója Durkó Péter Tájkép és emlék c. szólótrombita műve volt;
a zeneszerzőt nemrégiben a Vántus-műhely részeként köszöntöttük 50.
születésnapja alkalmából. Új műve hálás feladat a trombitaművészek
számára, a fiatal, tehetséges Samodai Bence érzékelhetően örömmel
szólaltatta meg. A hangverseny Kutrik Bence igen virtuóz, hagyományos elemekből
építkező Limerickek c. piccolo–zongora darabjával zárult, Varga Laura
bravúros szólójával, Zsigmond Zoltán dinamikus zongorakíséretével.
Monumentális koncertet állított
össze a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-zene
Tanszék Művészeti Diákköre és Művészeti, Művészetpedagógiai és
Művészetközvetítő Szakkollégiuma: november 22-én a Tanszék
Kamaratermében 19 szerzőtől hangzottak el művek 16 előadó –
a Tanszék művészei és főiskolai hallgatói – közreműködésével.
Ősbemutatóként csendült föl Klebniczki György Weöres Sándor versére írt
Nyáresti dala és Király László Magyar holokauszt 1944, Mezei András verseit
feldolgozó dalciklusának A németet és Zsidó-zsoltár c. tétele. A
megrendítő szépségű Király-dalokat és Klebniczki lírai dalait
Altorjay Tamás, a kiváló szegedi basszista szólaltatta meg, nem különben Ránki
György József Attila-megzenésítését (Medvetánc) Klebniczki György, Maczelka
Noémi és Dombiné Kemény Erzsébet kíséretével. 100 éve született Avasi Béla és
Frank Oszkár az előbbi mestertől egy kórusmű és két dal, az
utóbbitól a Gyászzene c. szépséges zongoradarab szerepelt a műsorban; a
kórusműveket az Ének-Zene tanszék kamarakórusai (vezényelt: Varjasi
Gyula), a dalokat Varjasi Gyula és Tanácsné Vilmos Etelka, a zongoraművet
Maczelka Noémi adták, adta elő. Üde színfolt volt Hollós Máté The Shepherd
and his Fife (A pásztor és a sípja) c. dala; és Laczó Zoltán Vince
Keringője, melyet Kárpátiné D. Nagy Ágnes (ének) és Dombiné Kemény
Erzsébet, a Zenepedagógiai délelőtt egyik főszervezője és
műsorvezetője szólaltatott meg, aki egy produkcióra – Láng István
Négykezes zongoradarabok 7-től
77 éves korig – Kis szvit
– Szegedre hívta Fittler Katalin zongoraművészt és zenetudóst.
Kiemelkedőek voltak Pertis Jenő Atavár c. zongoraműve részletei
Maczelka Noémi előadásában; a műsorfüzetben nem szerepelt, de igen
szép volt Magda Dávid Elment az anyám c. dala, melyet Szabó Ágoston, az SZTE
Bartók Béla Művészeti Kara hallgatója adott elő a szerző
kíséretével.
Zenepedagógiai
délelőtt
Első
sor balról jobbra:
Vántus
Istvánné, Fittler Katalin, Ránki Katalin, Hollós Máté, Kiss Ernő, Maczelka
Noémi és Laczó Zoltán Vince.
Középső
sor:
Joóbné
Czifra Éva, P. Zakariás Anikó és Dombiné Kemény Erzsébet.
Hátsó
sor:
Tandari
János, Altorjay Tamás, Klebniczki György, Sallay Gergely, Szabó Ágoston és
Magda Dávid.
(Fotó:
SZTE JGYPK MI Ének–zene Tanszék
Ugyanaznap délután a Szent-Györgyi
Albert Agóra Informatóriumában a Vántus-műhely részeként Cimbalmos
műhelyen vehettünk részt. Szalai András remek interaktív előadást
tartott a Szegeden ritkán megszólaló hangszerről és történetéről,
melyet bőségesen illusztrált is. Az esti – második – Kamaraest az Agóra
dísztermében volt; itt bőven volt részünk cimbalomzenében: végre sor
került Vántus István remekbeszabott Meditatio c. két cimbalomra írt darabja
szegedi bemutatójára, s elhangzott Balassa Sándor op. 6. számú – szintén
kétcimbalmos – Divertimento-ja, Szalai András nagyszerű partnere Móri
Beáta volt. A műsor Horváth Márton Levente Quartet fuvolára,
hegedűre, gordonkára és hárfára c. kamaraművével kezdődött Szabó
Norbert fuvola, Benedekfi
Zoltán hegedű, Velez
Alekszandra gordonka és
Felletár Melinda hárfa remek,
átszellemült előadásában; e szépen felépített lírai darab után következett
Vántus remekműve. (Mely, sajnos, igen ritkán hangozhat el Szegeden. Itt
kell leírni, hogy létfontosságú volna legalább alsó és középfokon megszervezni
városunkban a cimbalomoktatást.)
Cimbalmos-műhely
a Szent-Györgyi Albert Agórában Szalai András előadása
(Fotó:
Pigniczki Ágnes)
Szép volt Balassa Sándor darabja is.
Megyeri Krisztina A gyermek Föld cipője természeti asszociációit
plasztikusan varázsolta elénk Zoltán Péter klarinétművész. Szintén természeti
jelenségeket, tájakat – Csermely, Tavon, Hószállingózás, Cseppek, Vízesés,
Jégvilág – idéz Horváth Barnabás nagyon szép hattételes zongoraműve,
melyet Klebniczki György a lehető legmagasabb színvonalon játszott el.
Valós és tragikus történelmi eseménynek, a szolyvai haláltábor áldozatainak
állított zenei emlékművet Fehér György Miklós mélyhegedűre és
zongorára írt Szonátájával, melyet Nagy Enikő és Császár Zsuzsanna nagy
kifejezőerővel jelenített meg. Tóth Péter Nocturne-jével nagyszabású
művel gyarapította a zongorairodalmat: helye a rokon műfajú chopini
és bartóki darabok aranycsarnokában van; ezt Szokody Anikó felkészült, minden
ízében professzionális játéka bizonyította is. Különleges, igazi
transzcendentális mű Dragony Tímea Toran c. trombita-zongoradarabja, mely
a kelta mitológiavilágra épül: Toran a mennydörgés és a tűz ura. A
kettő, de voltaképp három (a trombitás időnként szárnykürtöt is
használ) hangszer lényegében teljes elképzelhető hangzásvilága megjelenik
a darab során (zongorapreparátum, a zongorahúrok pengetése stb.); nagy öröm
volt számunkra, hogy Samodai Bence komplex játéka mellé maga a szerző
társult, aki így komponistaként és zongoraművészként egyaránt sikert
aratott. Az est fénypontja mindenképpen Vántus István Harangszó c. kisoratóriuma
volt, mely 1987-es makói ősbemutatója után másodszor hangzott el Szegeden
(a szegedi bemutató 2000-ben volt). Az SZTe Bartók Béla Művészeti Kara
hallgatóiból alakult kamaraegyüttest, Bita Boglárkát és a tömören zengő
Partiscum-kórust Somorjai Péter vezényelte, aki ezúttal is bizonyította: a
legmagasabb fokon érti és értelmezi Vántus stílusát, így építette fel a Mester
utolsó nagyobb művét. Bita Boglárka
mezzoszopránként gyönyörű sötét színekkel énekelte a Harangszó cseremisz
népdal fődallamát („Folyik a víz…”), s szépen hozta a magasabb hangokat
is. A Partiscum-kórus Lázár Tamás karigazgató precíz betanítását
továbbfejlesztve biztosította a mű sirató jellegű alaphangulatát, a
Maros Rudolf-nevéből alakult harangozást és a fődallam patetikus
hangvételét. S feltétlenül ki kell emelni a differenciált cimbalomszólamot
játszó Szalai Andrást.
A Vántus István Zeneművészeti
Szakgimnázium „Hangcsoportok” hangversenyén a fiatal alkotók éppúgy helyet
kaptak, mint a XX. századi magyar klasszikusok. Durkó Zsolt, Vántus István,
Szokolay Sándor, Sugár Rezső, Tornyos György és az inkább hangszeres
művészként ismert Káté István és Kovács Béla egy-egy darabja mellett a
gitárosok állandó szerzőjeként jól ismert Pavlovits Dávid három hangulatos
darabja is felcsendült; nagy sikere volt a tehetséges Bartók Gellért g-moll
szonátája II. tételének, s örömmel hallottuk ezúttal zeneszerzőként Valkai
Dávidot, Tóth Árpád, ill. József Attila versei alapján írott dalai felkészült,
invenciózus alkotónak mutatják. Dicséret illeti Pap Dorkát és Karácsonyi
Esztert Durkó Zsolt Törpék és óriások c. rövid ciklusa előadásáért és Rácz
Tündét Káté István szólóhegedűre írott Hommage ŕ Tartini c. virtuóz
stílusparafrázisa megszólaltatásáért. Kiválóan játszotta Kócsó Zalán és
Csikós-Szelezsán Beáta is Kovács Béla Sholem Alekhem, rov Feidman c.
feldolgozását, azonban e darab inkább egy másik koncertbe kívánkozott volna; a
Vántus István műve címét viselő hangversenybe semmiképpen sem való
egy egyébként igen népszerű klezmer-szám…
A Vántus István Társaság
megrendezésében a Covid utáni idők egyik legjobban sikerült
gyermekhangversenye volt a 2022-es évi. Több tényező is segítette ezt: a
gyerekek egy 290 főt befogadó nagy hangversenyteremben játszhattak,
mindenki nagyon felkészült volt, érdekes kortárszenei művek hangzottak el
és nagyon kiegyenlített volt a különböző hangszerekre írt művek
aránya. Lelkes közönség kísérte figyelemmel és sok tapssal a gyerekek
játékát. 5 intézmény képviseltette magát:
a Király König Péter Alapfokú Művészeti Iskola, a szentesi Lajtha László Alapfokú
Művészeti Iskola, a Hammido Alapfokú Művészeti Iskola, a Pro Musica
Alapfokú Művészeti Iskola, a Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú,
Művészeti Iskolája, Napközi Otthonos Óvodája; 21 felkészítő tanár
munkáját fémjelezte a megszólaltatott darabok kiválasztása és tanítása.
A zongoradarabokat
egyrészt a ma már kevéssé játszott szerzők művei, másrészt a
gyakrabban játszott szerzők alkotásai képviselték. Az előbbi csoportba tartozott Kadosa Pál
Scherzo Diabolico c. darabja, mely a BACH témát dolgozta fel. Geszler György Etűdje a különleges
ritmikával tűnt ki. Ligeti György Három lakodalmi tánca a népzenei
feldolgozás egyik szép példája, újdonságként hatott Farkas Ferenc 3. burleszk
darabja. Kurtág György és Orbán György,
Papp Lajos darabjai meghatározóak a pedagógiai irodalomban is, melyet a
gyerekek kiváló előadásban szólaltattak meg. A külföldi irodalom
kitekintéseként felhangzott Serocki Krakowiak c. műve és néhány könnyebb
hangvételű darab: Gillock Holdfény és Jon George Óriások völgye, Falusi
tánc. A vonós irodalomból hegedűn
Bartók Béla Betyárnóta, gordonkán Bárdos Lajos Estéli dallam, gitáron Pavlovits
Dávid népdalfeldolgozásai mellett Girán Péter Varázsló c., Lisznyai-Szabó Gábor
Ősz c. kompozíciója hangzott el magas színvonalon. A fuvolistákat Szelényi István: A cirkuszban
c darabja, Kocsár Miklós Saltus Hungaricus I-II., Bogár István Rondó c
műve képviselte. Klarinéton Hidas
Frigyes Duója hangzott el; egy ének-kompozíciót is hallhattunk: Kerekes
János-Petőfi Sándor Ezrével terem a fán a meggy.
Az előadó
gyerekek játéka nagyon kiegyenlített volt, a legkisebbek közül Vörös Dorka,
Szabó Kitti Lilien, Soós Izabella, Tóth Márk András, Siklós Eszter, Kasztner
Dominka, Gulyás Dávid László, Szalma Boglárka, Mendebaba Maxim, Fülöp Lilla,
Nagy Rebeka, a nagyok közül, Kálmán Levente, Dombi Henriett Fanni, Szalma Ádám,
Grácin Ferenc, Nagyiván Jázmin Csenge, Szabó Zita Dóra, Nyíri Sára Panka,
Kardos Dávid, Orcsik Júlia, Csáki Zsombor előadása maradt emlékezetes. A „Törpék és óriások” hangverseny méltó volt
Vántus István egykori kezdeményezéséhez és maradandó élményt adott a megjelent
közönségnek.
A Vántus-napok
keretén belül a Somogyi-könyvtárban tartott, immár hagyománnyá vált Zenei Album
ezúttal Kocsár Miklós munkásságát helyezte a középpontba. Első
műsorszámként a Három székelyföldi
keservest hallhattuk női énekhangra és zongorára. Dobrotka Szilvia
énekművész és Kerényi Mariann zongoraművész tökéletes összhangban
adta elő a művet, illetve idézte meg a dalok komor hangulatát. Kocsár Miklós még zeneakadémista korában írta
a Capriccio című fuvoladarabot.
Csepregi Hajnalka fuvolaművész előadásában valóban jó kontrasztban
hallhattuk a gyors és lassú tempójú részeket és rendkívül virtuózan szólalt meg
a mű. Az Echos vagyis Visszhangok négy kompozíciója egyetlen
hangszerhez kötődik, a kürthöz. A szerzői elképzelés szerint a
megszólaltatott kottakép alaphangját tovább formálhatja az előadás
helyszíne: egy visszhangos templom vagy egy nyitott zongora rezonálása. Erre,
sajnos, ezúttal nem volt lehetőség, de így is nagyon szép játékot
hallhattunk Szabó László kürtművésztől. A Suite per chitarra ajánlása Adrovicz Istvánnak szól, 1986-ban
készült el. A művet beugróként játszotta el Barta Gergely Zsombor, akinek
egy hete volt megtanulni a darabot, ennek ellenére az est egyik legnagyobb
zenei élménye született belőle.
Kocsár
Miklós emlékhangverseny a Somogyi könyvtárban.
Barta
Gergely Zsombor a Suite per chitarra c.
Kocsár Miklós darab előadása közben
(Fotó: Somogyi-könyvtár)
A Hang-portrék zongorára 1996-ban készült
el. A mű összesen 20 portrét tartalmaz, amiből részleteket
hallhattunk Maczelka Noémi fantasztikus előadásában.
Maczelka
Noémi a „Hang-portrék” c. Kocsár
Miklós művet szólaltatta meg
(Fotó:
Somogyi-könyvtár)
A Ballata című szóló
hegedűmű 2013-ban íródott. Ősbemutatója itt Szegeden volt 2014.
szeptember 10-én. Akkor is, és most is Szecsődi Ferenc
hegedűművész előadásában hallhatta a közönség. Szecsődi
Ferenc játéka rendkívül szuggesztív és magával ragadó volt, intonációja
tökéletes és a mű is egy ritkán játszott, izgalmas darab.
Kocsár
Miklós-emlékhangverseny a Somogyi-könyvtárban
Szecsődi Ferenc a Ballata c. Kocsár Miklós művet
játssza
(Fotó: Somogyi-könyvtár)
A
Kosztándi-vonósnégyes a Bálint Sándor Művelődési Házban Kosztándi
István, Behán László Dezső, Tuzson Edina, Kőrösi Györgyi
(Fotó:
Kiss Ernő)
A Vántus–napok
harmadik estje a 30 éves Kosztándi-vonósnégyes estje volt az újszegedi Bálint
Sándor Művelődési Házban. Kosztándi István Liszt Ferenc-díjas
hegedűművész (I. hegedű), Behán László Dezső (II.
hegedű), Tuzson Edina (mélyhegedű) és Kőrösi Györgyi (gordonka)
ezen az estén lemezre kívánkozó hatalmas teljesítményt nyújtott. Már a
műsorválasztás is tökéletes volt: Márkos Albert Weöres Sándor A holdbéli
csónakos c. mesejátékára reflektáló játékos, rövid tételekből álló
kvartettje remek nyitó műnek bizonyult. Mezei Szilárd Nyugodtan várd meg,
míg mindenki ideér fantáziacímet viselő C-dúr vonósnégyese izgalmasan,
nagy dús hangzásokkal felépített kvartett, melyben a minimal art jellegű,
ill. repetitív megoldások is helyet kaptak. Az univerzális többhangszeres
művész vajdasági zeneszerző már több művével aratott sikert
városunkban (többek között a Kortárs Korzó szimfonikus estjein); a siker
ezúttal sem maradt el. Lendvay Kamilló a szegedi kortárszenei napok
félévszázada alatt sokszor volt kedves komponista-vendégünk: sajnos, hat éve
csak műveiben lehet köztünk. II. vonósnégyese kimagasló remekmű,
minden ízében; formai, tartalmi szempontból egyaránt, s igazi XX. századi zene.
A Kosztándi-vonósnégyes anyanyelvi szinten beszéli Lendvay stílusát; a kvartett
zárótételét a jelen sorok írója bármeddig „elhallgatta” volna. Pedig a
hangverseny fénypontja még ezután következett: Bartók I. vonósnégyese. A Kosztándi-vonósnégyes
a több mint másfélórás koncert záróprodukciójában elementáris erővel
szólaltatta meg Bartók korszakos remekművét, egyik ámulatból a másikba
ejtve bennünket. Százszázalékos teljességgel szólaltak meg a Mester kottára
vetett hangjai; a mű valamennyi titkába, rejtett megoldásaiba
bevezettettünk; a zárótétel pedig szinte ellenállást nem tűrve sodort
magával valamennyiünket. A közönség csaknem negyedórás vastapssal ünnepelte
Szeged város immár 30 éves zenei csodáját; a Kosztándi-vonósnégyes óriási ajándék
városunk hangversenylátogató közönségének: szegedi zenei életünk történetének
első világszínvonalú kvartettje.
Dr. Illés Mária zenetudós,
főiskolai docens csütörtökön délután tartott előadást a
Somogyi-könyvtár I. emeleti Közösségi terében. A Vántus István emlékét
őrző előadássorozat a kortárszenei napok alapítójáról, Szeged
zenei életének egykori szervezőjéről, az emlékezetes
tanáregyéniségről is szól, de elsősorban a zeneszerzőt igyekszik
közelebb hozni a közönséghez, a zeneművek vizsgálatán, elemző
bemutatásán keresztül. Az ezévi téma a zeneszerzői életmű
alapvető inspirációinak és modelljeinek feltárása, a zenetörténeti hatások
stílusteremtő vonásainak vizsgálata volt. Az előadáson a Vántus-kompozíciók
részleteinek bejátszása mellett azok ihletőjeként részletek
hangzottak Bach d-moll chaconne-ból és Máté-passiójából, Alban Berg
Hegedűversenyéből, Bartók zongoradarabjaiból (pl. Meditation) és
Brahms Német Requiem-jéből. Itt kell kiemelni dr. Illés Mária – aki a
Vántus István Társaság Egyesület titkára – egészen kimagasló szervező
munkáját: a Vántus-napok 2022. évi sorozata technikailag és szakmailag
tökéletesen zajlott le; a titkár asszony által szerkesztett műsorfüzet
pedig nagyon szép küllemű, tartalmilag hibátlan volt.
A Vántus István Kortárszenei Napok
egy váratlan fordulat miatt a tervezettnél egy héttel később
fejeződött be: csütörtökön reggel érkezett a kellemetlen hír Gyüdi Sándor
karmester betegségéről, melynek következtében a záró Zenekari est december
1-én került megrendezésre a Korzó Zeneházban. Az egy hét várakozás alatt a
Vántus-műhely újabb két programjára került sor a Bartók Béla
Művészeti Kar ideiglenes épülete 31. sz. termében: november 29-én dr.
Varga Laura fuvolaművész, tanszékvezető főiskolai docens Légzés
– körlégzés címmel tartott mesterkurzust, november 30-án pedig dr. Klebniczki
György zongoraművész, zeneszerző, főiskolai tanársegéd Mi is az
a „bolgár ritmus”? címmel tartott előadást.
A záróhangversenyen a halasztás
ellenére szépszámú közönség jelent meg – a Vántus-napok látogatottsága végig
jelentős volt –, műsora pedig igen értékes volt. Virágh András Gábor
Les couleurs des vagues (A hullámok színei) c. hegedűversenyét elegánsan,
lendületesen játszotta Benedekfi Zoltán, végig érzékeltetve az egyes tételek
dramaturgiáját. Megrendítően szép volt Király László Elégia egy szerelem
halálára című angolkürt szólóra és vonószenekarra írt műve, mely a
szerző „Akácok városa” című Mihail Sebastian román író kisregénye
alapján írt szimfonikus szvitje egyik tételének továbbfejlesztése. Gégény Anett
hajlékonyan, lágyan formálta meg az angolkürt szólót; a vonóskar pedig
alkalmazkodó, homogén hangzással kísérte. Katartikus élmény volt Hollós Máté
Cantata concertante címmel ellátott két zenekari dala. Hollós Máté kivételes
érzékenységgel alkotja meg vokális műveit: jelen művével újabb
alkotói csúcspontra jutott. Tóth Árpád Szeretnék átölelni c. és Radnóti Miklós
Sem emlék, sem varázslat c. szorongva küzdelmes verse került egymás mellé; e
két költemény csodálatos párt alkot a más és más fajta tragikus végkifejlet
egy-egy állomásaként. A Tóth Árpád-vers zenéje inkább meditatív jellegű,
különlegessége, hogy a zeneszerző saját szöveg nélküli dallammal fejezi
ki, lezárásként a költő gondolatait. A Radnóti-verssel viszont drámai ívet
alkot, melynek tetőpontja a verse legreményteljesebb sora: „az már egy
messzefénylő szabad jövő felé tör.” A befejezésben azonban a teljes
reménytelenségig jutunk el: az utolsó szavak már csak suttogva szólalnak meg.
Miksch Adrienn gyönyörűen, teljes átéléssel énekelt, s különleges volt a
Virág Emese által igen szépen megszólaltatott zongoraszóló. Az estet Sugár
Miklós blickfangos, változatos, néha kissé ünnepélyes, de inkább játékos
Jubileumi gondolatok c. héttételes szimfonikus képsorozata zárta le; e hálás
darab sok lehetőséget adott Gyüdi Sándornak karmesteri tudása, erényei
megmutatására, aki maximális felkészültséggel dirigálta végig a teljes
koncertet. Ez alkalommal Hollós Máté beszélgetett a szerzőkkel (vele
együtt valamennyien jelen voltak), derűs ráhangolódást teremtve.
Virágh
András Gábor és Hollós Máté
A Vántus István Kortárszenei Napok
és Műhely tehát 51. alkalommal is sikeresen zajlott le. Nagy köszönet
illeti az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületet, mint a sorozat
legeslegfőbb támogatóját, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatát, mely a
Vántus-társasággal kötött együttműködési megállapodás alapján adott biztos
támogatást és a Szent-Györgyi Albert Agórát, mely intézmény a 13 rendezvény (a
Műhellyel együtt 16) közül 7 számára adott barátságos otthont, saját
rendezvényként befogadva azokat. S bár korainak tűnhet, mégis adjunk teret
2023-as reményeinknek: november 20–23, Szeged, Vántus István Kortárszenei
Napok, LII. évfolyam; szeretettel várunk mindenkit!
Kiss
Ernő – Dombiné Kemény Erzsébet – Nagy Gerda